A Hon, 1881. december (19. évfolyam, 330-359. szám)
1881-12-01 / 330. szám
A haza sorsa iránt való aggódó érdeklődés munkájának gyümölcse ez a könyv. Részleteibe szólni nem feladata azoknak, kik nem vallják magukat szakembereknek. Én csak Ghyczy egyénisége iránt akartam kifejezni bámulatomat, mikor letéve e könyvet újra eltűnődtem, hogy e nemes, mindig a haza szolgálatában eltöltött élet e férfia magányában is mily nehéz kötelesség lelkiismeretes teljesítésében találja örömét. S ennek tudata a nemzet lelkiismeretében túl fogja élni bántalmazóit. Y. I. A játékkártyák bélyegilletéséről szóló 1881. évi XXVII. törvényczikk végrehajtása tárgyában a pénzügyminiszter 73679. sz. a. körrendeletet intézett a m. kir. pénzügyigazgatóságokhoz, vámhivatalokhoz, pénzügyőri közegek és a bélyegjelző hivatalhoz. A játékkártyák bélyegilletékéről szóló törvény 1882. év január 1-én életbelépvén, a pénzügyminiszter az életbe léptető rendelethez »Törvény és utasítás a játékkártyák bélyegill etéke iránt« czím alatt részletes utasítást csatolt, mely a törvény szövegét szakaszonként követi. A kincstári követeléseknek a dohánybeváltási árakból való levonására körrendelettel utasította a pénzügyminiszter az illető közegeket, szigorúan meghagyva, hogy a dohánybeváltási árakból a beváltónak a kincstár irányában fennálló tartozásai, nem úgy mint eddig részben, de az egész összegre nézve levonassanak. A főrendiház ülése nov. 30-án, délután 1 órakor. Elnök: Mailáth György. Jegyzők: Sándor, Rudnyánszky, Nyáry, A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán és Orczy Béla dr. miniszterek. Elnök bemutatja a miniszterelnök átiratait, amelyekben tudatja, hogy ő felsége a főrendiház válaszfeliratát kedves tudomásul vette, továbbá, hogy királyné ő felsége a névnapja alkalmából küldött üdvözletét a főrendiháznak kedvesen fogadta s érette köszönetét nyilvánította, s végül a melyben értesíti a házat, hogy ő felsége Kálnoky Gusztáv gr. vezérőrnagyot az uralkodó ház és a külügyek miszterévé kinevezte s a közös minisztertanácsi elnökléssel megbízta. Bejelentő ezután elnök azon főrendiek neveit, a kik királyi meghívóért folyamodtak, s azokét, a kik egy és más ok miatt felmentvényért folyamodtak. Péchy Jenő, a képviselőház jegyzője áthozta a ház jegyzőkönyvi kivonatait, kiséretében az eddig elfogadottjavaslatokat alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett. Elnök: A hármas állandó bizottsághoz volnának ezek utasítandók. Lipthay Béla b: A gyakorlat által szokásba jött, hogy ajavaslatok nem specziális szakbizottságokhoz utasíttatnak, hanem olyanhoz, amely írott betűvel nem szentesíttetett ugyan, de a gyakorlat által elfogadtatott, a hármas állandó bizottsághoz. Valószínű, hogy ez csak közigazgatási ügyekkel foglalkozik, mert mint hármas bizottság a házszabályokban nem fordul elő. Elnök: Felvilágosításul megjegyzi, hogy e hármas bizottságot a főrendiház három bizottsága : közjogi- törvénykezési-, pénzügyi- és közlekedési-kereskedelmi bizottságok egy-egy tagja alkotja. Lipthay Béla b. a felvilágosítás folytán még inkább hivatva érzi magát ama véleményét kifejezni, hogy a törvényjavaslatoknak ily módon való tárgyalását sem a méltóságos főrendiház tekintélyével, sem az ügy érdekével összeegyeztethetőnek nem tartja. Mert vagy áll az, hogy a tagok a bizottságban nem szervezkedtek és ennek következtében talán indokolva látszik, hogy a tárgyalásra más bizottságból hivassanak be a tagok. Ez szerinte minden esetre olyan eljárás, amely mutatja, hogy a megválasztottak eddig legalább nem tanúsítottak annyi ügybuzgóságot sem, hogy a bizottság megalakulására összejöttek volna, és ezáltal azon bizalomnak, melyben megválasztatásuk alkalmával részesültek, meg nem feleltek. De másrészt azt hiszi, áll az is, hogy azon bizottságok megalakulásánál különös tekintet volt arra, hogy bizonyos szakértelem is legyen azon bizottságokban képviselve. Ha már most az a kiindulás, hogy szakértelem kívántatik egy törvényjavaslat előzetes tárgyalására, akkor azt hiszi, helytelen azon eljárás, miszerint több bizottság előtt tárgyaltatnak oly törvényjavaslatok, amelyekben meg lehet véletlenül nem találtatnak azon szakértő tagok, akikre szükség lenne a beható tárgyalás szempontjából. Nem kívánja most bővebben indokolni nézeteit, csak azt kéri, hogy ha szakbizottságok választottak, ajavaslatok utasíttassanak a megfelelő szakbizottsághoz. Csiráky János gr. Osztozik előtte szóló nézetében, hogy a szakbizottságok azért alakulnak, hogy ajavaslatokat szakszerűleg megvizsgálják. De erre szigorú szabályt nem szeretne alkotni azért, mert vannak javaslatok, amelyek két szempontból is elbírálandók. Külön bizottságok azért sem alakíthatók, mert ritkán vannak a főrendek oly számban jelen, hogy ezt tenni lehetne. Mindezek alapján, mert más mód az orvoslásra nincsen, ajánlja megtartani az eddigi szokást, s kéri a javaslatoknak a hármas állandó bizottsághoz leendő utasítását. Lipthay Béla. Ami az érvelés első részét illeti, azt részemről elfogadom. Ha lenne egy itt ezen törvényjavaslatok közül olyan, amelyre nézve áll az, hogy ott a hármas bizottság részvétele szükséges, meghajolnék, de én tudom, hogy az 1881. évi LXIV. t. sz. hatályának meghoszszabbitásánál mi köze lehet a kereskedelmi és közlekedési bizottság tagjainak vagy némely törvényhatóság átkeblezéséről szóló törvényjavaslatnál mi dolga lehet a pénzügyi bizottságnak, én ennek alkalmazását a jelen esetben nem fogadhatom el. Ami az indokolás második részét illeti, ez szerintem a fontosabb és a fősúlyt én arra fektetem. Méltóztatnak azt mondani, hogy a bizottságok nem működnek. De hátha körültekintve, azt tapasztaljuk, akkor ne csak mindig plafonire hirdessük azt, hogy rendeztessék a főrendiház, hanem gyakorlatilag is ki kell tüntetnünk, hogy a jelen állapot olyan, hogy a rendes tárgyalás fennakad, mert ha azok, akik annyira hangoztatják, hogy rendeztessék a főrendiház, akkor mikor a gyakorlati kivitelről van szó, önmaguk is hallgatnak, akkor a rendezés azt hiszem sokára el fog halasztatni. De én azon indokot, hogy jelenleg a tagok nincsenek itten, részemről nem fogadhatom el. Ezen indok igen sürgős esetekben fennállhat, de ezen törvényjavaslatok közül, melyek most tüzetnek ki a tárgyalásra, egyet sem ismertek el ilyen sürgősnek. Azért kell a törvényjavaslatokat úgy, mint azt ajánlani bátor voltam, az illető szakbizottságokhoz utasítani. Elnök: Lipthay Béla b. szívéből szólott, mert senkit sem érint fájdalmasabban, mint szólót az, hogy üresen tátongó padok előtt áll, de azt a következtetést, melyet a báró levont, azt hiszi, ez alkalommal mégsem lehetne érvényesíteni. Az előtte levő tárgyak ugyanis nagyrészt olyanok, melyek a budget felvétele előtt elintézendők, s azért azt ajánlaná, hogy azok mégis adassanak ki azoknak, akik jelenleg itt vannak és a ház bizalmából az egyik, vagy a másik szakbizottságba választottak, és akik ha a főrendek azon megbízást erre az esetre is kiterjesztik határozatuk által, kétségen kívül jogosítva és képesítve lesznek ezen tárgyalásban részt venni. Szólónak igen kedves dolog, hogy ha e részben a principus obsta elve vétetik egyszer alkalmazásba, és a ház ki fogja jelenteni, hogy e részben megvárja a megválasztott tagoktól, hogy bizottságilag megalakuljanak, erről jelentést tegyenek, vagy pedig, hogy jelentsék ki, hogy nem kívánnak a bizottságban részt venni. Tovább menni azért nem volna helyén, mert az ülés maga nem e czélra tűzetett ki, hanem üzenet átvétele és azon jelentések felolvasása végett, melyik az ülés elején terjesztettek elő. Ezután a főrendek a javaslatokat a hármas bizottsághoz utasították. Néhány bizottsági bejelentés után interpellatiókat jelentettek be: Cziráky János és Zichy Nándor grófok. Cziráky János gr. interpellatiója igy hangzik: Interpellate a földmivelési, ipar és kereskedelmi miniszter ő nagy méltóságához, a keleti marhavész tárgyában. Tekintve a már huzamosabb időn át hazánk éjszak-nyugati határszélein, Morvában és Ausztriában kiütött veszélyes mérvben ott elterjedt és több szomszédos magyar vármegyékben nem csak, de Bábolnán Komárom megyében is mutatkozott keleti marhavészt illetőleg, felszólítom a miniszter úr ő nagy méltóságát a vész, a szomszéd monarchia tartományaiban való iktözése, terjedése és jelesen magyarországbeli községekbe való átharapódzása felől, a baj keletkezte óta a jelen állapotot mostanáig ecsetelve, részletes felvilágosítást, jelesen mily zárlati rendelkezések történtek, és állanak fenn jelenben ;való-e azon felette elterjedt vélemény, hogy Bécs városának élelmeztetése tekintetéből a monarchia Lajthán túli osztrák tartományokban, vészt elnyomó és vesztegzári intézkedések lazább kezelése nem okozta-e a bajnak csirájában el nem fojthatását, és vájjon nem-e ezen törvényes köznemzeti és birodalmi kötelezettségek mulasztásából támadt-e, — terjedt-e hazánkban e baj, — terjed-e ez, vagy szűnik ? — miért, ellenkezőleg azon közös elismeréssel találkozott, kormányunk részéről való eljárással, midőn két év előtt körülbelül a szomszéd Steier és Horvátország részéről fenyegetett e vész és oly czélszerű erélylyel eleje vézetett a bajnak, az ország összes és valóban közösen érdeklett lakosság megnyugtatására, hetenkint a vész állása felől a legrészletesebb hivatalos kimutatások, a vész nagy terjedését, vagy változhatlan állapotban fenlétezését, elvégre teljes megszűntét illetőleg közöltettek, ez alkalommal az olyannyira óhajtandó nyilvánosság vagy egyátalában mellőztetett, vagy ép ki nem elégítő átalánosságban köztudomásra hozatott, — és vájjon elvégre nem kész-e ezentúl miniszter ő nagyméltósága hetenkint mig a vész szintúgy, mint a zárlati intézkedések teljes megszűntét jelentheti, a körülményes, részletes kimutatásokat, hivatalosan hírlapilag, főleg a nagy mérvben aggódó gazda közönség nélkülözhetlen tájékozására leplezetlenül közzétenni. Az interpellare ki fog adatni a kereskedelmi miniszternek. Zichy Nándor gr. két interpellácziót intéz a miniszterelnökhöz, a következő indokolással: Az interpellácziók egyike a főrendiház szervezését illeti és csak azt a kérdést tartalmazza, amely magában véve tisztán alaki: váljon a minisztérium szándékozik-e ezen kérdést maga kezdeményezni a főrendiházban, vagy pedig elvárja-e azt, hogy a főrendiház ezen kérdésnek tárgyalását saját körében kezdeményezze. Csupán csak egy megjegyzést vagyok e kérdéshez most is már ragasztandó és ez az: ne méltóztassék feltenni, hogy azt vélem, hogy a főrendiház rendezése röviden és könnyen eligazítható és egy törvény által gyakorlatilag kimeríthető. Szerintem ez az intézkedések egy bizonyos sorozatát és azok eligazítását tételezi fel, és csak úgy lesz a főrendiház szervezése maga is sikeres; de ép azért, mivel a kérdés szövevényes, mivel előfeltételekhez van kötve, annak tárgyalása sürgetendő, hogy ezen előfeltételek eligazítása miatt maga az annyira szükséges szervezés további késedelmet ne szenvedjen. A második interpelláció a polgári magánjogot illeti. Erre nézve tudjuk, hogy a minisztérium egy egész törvénykönyvet szándékozik a törvényhozás tárgyalása alá bocsátani, hogy ezt mikép szándékozik, hogy azt mint egész kódexet szándékozik-e egyszerre a törvényhozás elé terjeszteni, vagy pedig annak egyes kérdéseit részletenként kívánja-e tárgyaltatni. Vájjon szükségesnek látja-e azt, hogy némely kérdésekre nézve előzetesen elvi megállapodások jöjjenek létre; ez iránt én részemről tájékozottsággal nem bírok. De minthogy a polgári magánjog némely kérdéseinek elintézése szerintem felette sürgős, minthogy másrészt egy egész codexnek tárgyalása hosszadalmas, és az iránt sem bírunk tájékozottsággal, várjon e tárgyalás legközelebb fog-e foganatba vétetni, vagy csak később, minthogy maga az ily országgyűlési tárgyalások természete olyan, hogy hosszas törvényjavaslatok tárgyalása a beható tárgyalást csaknem kizárja, ennek következtében én részemről óhajtandónak, sőt szükségesnek vélném azt, hogy a polgári magánjognak némely kérdései, mégpedig tüzetesen a házassági jog, birtokjog és öröklési jogra vonatkozó intézkedések iránt egyelőre kivételesen máris törvényhozási megállapodások hozassanak létre. Hogy mily alakban és mily után, arra nézve nem akartam az interpellációban és nem akarok most sem az indokolás alkalmával határozott állást foglalni, hanem szívesen bevárom a minisztériumnak beható tanulmányozás alapján előterjesztendő nézetét, hogy majd ahhoz alkalmaztassam a saját szűkkörű belátásomból eredő nézeteimet. Az interpellációk ezek: 1.Szándékozik-e a minisztérium a polgári magánjog egyes kérdései, nevezetesen a házassági jog, az öröklés, a hitbizományi intézmény tárgyában a polgári törvénykönyv előterjesztését megelőzőleg megállapodásokat létrehozni ? Beadja Zichy Nándor gróf. — A másik: »Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. Szándékozik-e a miniszterelnök úr a főrendiház szervezését kezdeményezni , vagy a házból várja-e a kezdeményezést ? Beadja Zichy Nándor gróf. Tisza Kálmán miniszterelnök : Nagyméltóságu elnök úr ! Méltóságos főrendek ! Mindenekelőtt azt a kérést intézem a méltóságos főrendekhez és magához az interpelláló méltóságos gróf úrhoz, hogy méltóztassanak bele nyugodni abba, hogy az egyik interpelláciióra ne én feleljek, hanem az, aki mint szakember, sokkal inkább hivatott arra : az igazságügyminiszter. Ez az egyik, amire bátor vagyok kérni a méltóságos főrendeket. A másik pedig, hogy reák iktassanak megengedni, hogy azon interpelláczióra, amely a főrendiház rendezésére vonatkozik, ama egyedüli szempontból, amelyből a kérdés is intézve van felelhessék. Én azt tartom, hogy midőn valamely ily fontos kérdés ama stádiumba jön, hogy a törvényhozás elé konkrét javaslatképtétessék, a parlamenti rendszer mellett a kormánynak kötelessége az initiatívát megragadni. De viszont azt hittem, hogy míg magából a főrendiház kebeléből az eszme meg nem indult, nem tartozott feladatom közé ama reformot sürgetni, amelynek nemcsak fontosságát, hanem óhajtandó voltát is elismerem, de amelynél sok égetőbb baja volt már és talán van is Magyarországnak, amely orvoslásra vár. (Úgy van!) Midőn azonban az utóbbi törvényhozás végén magából a főrendiház kebeléből ez eszme megindittatott, mert igen jól tudom, hogy azelőtt is már egyszer meg volt indulva, de elhallgattatott — ígéretet tettem, hogy e dologgal foglalkozni fogok, s hogy ígéretemet beváltani szándékozom is. De egyúttal, midőn nyilatkozatom elején nyilvánítottam, hogy ajavaslat alakjába öntött konkrét kezdeménynek a kormánytól kell jönnie, másfelől nem késem nyilvánítani s illetőleg ismételni, mert már más alkalommal is volt szerencsém nyilvánítani, hogy a javaslatot előterjeszteni anélkül, hogy ezen főrendi ház tagjaival a dolgot elveire s részleteire nézve megbeszéljem, nem fogom, s azt hiszem, hogy e részben helyes eljárást követek. (Helyeslés) Mert hiszen nem szándékoltatok itt a főrendiház reformja keresztülvitetni a főrendiházzal szemben, hanem szándékoltatik keresztülvitetni a főrendiházzal összhangban. (Élénk helyeslés.) Ezt csak azzal kívánom még megpótolni, hogy mihelyt phyzikai időm engedi — és ez tán nincs meszsze, de megvallom, hogy nekem is csak 24 órám van, bátor leszek nem hivatalos minőségben felkérni a méltó főrendiház egyes tagjait, hogy legyenek szívesek velem az ügyet megbeszélni és szabad legyen remélnem, hogy azok, kiket meg fogok kérni és tán maga a méltóságos gróf úr is, ki ez ügygyel, mint látszik, tüzetesen foglalkozott, nem fogják megtagadni, hogy e kérdésben bölcs tanácsaikkal támogassanak. (Élénk helyeslés.) Zichy Nándor gr.: A főrendiház szervezésére vonatkozó válaszát a miniszterelnöknek köszönettel s megnyugvással veszi tudomásul, és örömmel látja, hogy ezen, szerinte sürgős és főfontosságú kérdés alkotmányos megoldására nézve a miniszterelnök úr a szükséges lépéseket megtenni szándékozik. (Helyeslés.) A válasz tudomásul vétetik. A másik interpelláció közöltetni fog a kormányelnökkel. Egyéb tárgy nem volt. Fővárosi ügyek. — A főváros rendes közgyűlését a főpolgármester megnyitván, tudomásra hozta a királyné köszönetét a névnapja alkalmából nyilvánított szerencsekivánatért, mit éljenzés követett. Fájdalommal emlékezett meg ezután elnök az elhunyt közjegyző Gorove Antalról. Gorove értékképviselő volt; városi ügyekben nem szerepelt. Helyébe a legtöbb szavazatot nyert póttag Harsányi (Hirsch) Adolf hivatik be. A központi választmányba a múlt közgyűlés alatt Hindy Kálmán választatott; e választás eredménye most kihirdettetett. A főjegyző több miniszteri rendeletet olvasott föl. Majd Fuchs Gusztáv interpellált a hátbérszabályok felől. Kamermayer polgármester erre azt válaszolta, hogy a szabályrendelet már kész, csupán a tanácsnak és közgyűlésnek kell letárgyalni. A mű terjedelme azonban olyan, hogy egy rendes közgyűlés keretébe illeszteni nem lehet. Elnök konstatálta, hogy a válasz tudomásul szolgál. Ha a munkálat a közgyűlési tárgyalásra megérett, a rendkívüli közgyűlést haladék nélkül kitűzi. Áttérvén a napirendre, Barna tanácsnok adott elő gazdasági ügyeket. Az óbudai korona-vendéglőt az eddigi bérlőnek 1300 frtért adták bérbe. A királyutczai Schmider-féle telket, melyet a város 60,000 frt kisajátítási áron szerzett meg, egy Hatsek nevű ajánlkozónak 18,600 ftért eladták. A közgyűlés mindkét ügyletet jóváhagyta. Rózsa jegyző a köztárak környékének szabályozása tervét adta elő. Néhány kisajátítás fog szükségessé válni. Előadta továbbá a középítési bizottság javaslatát egy gellérthegyi ház megvétele iránt, mit szintén elfogadtak. Ezután a kültelki fogyasztási adó megváltása ügyében adták elő a tanács javaslatát, hogy t. i. a város évenként 17.500 írtjával váltsa meg ezen adót. A közgyűlés ehhez hozzájárult. Négy érdeklődés közt kezdődött most meg a légszeszgyári szerződés átruházásának tárgyalása. A tanácsi indítványok a vegyes bizottsági javaslat előadása után. Ráth Károly (gyáros) szólt azon kérdéshez, hogy a főváros átalában beleegyezését adja-e az átadás, illetőleg átruházáshoz. Ő a tanácsosal ellentétes állást foglal el s még elvben sem járul hozzá, mert a vegyes bizottság — melynek szóló is tagja volt, csupán azon §§-ok változtatását eszközlé, melyek átidomítása az átruházás természetéből önkényt folyt — oly módosítások pedig, melyek az anyagi részt illetik, elő sem fordulnak. Dr. Schönberg az előtte szóló nézetéhez csatlakozott, mert nem helyesli, hogy már létező vállalatok a város belevonásával finanszoperáczió tárgyává tétessenek. Légrády ellenkezőleg abban találja a bajt, hogy a szerződés megkötésekor nem történt a város érdekeiről nagyobb gondoskodás. Azon előnyök, amelyek e tranzakcióból származnak, nem nagyok, de a helyzet javulására minden esetre szolgálnak. Ha lesz itt egy magyar társulat, magyar honpolgárokból álló igazgatóság, az könnyebben meghallgatja a szegény légszeszfogyasztó közönség kívánalmait, mint tette a trieszti társulat, mely süket maradt szavainkra. Ajánlja a tanács javaslatát. Horánszky Nándor bár látja, hogy a hangulat nem kedvező az oly irányú felszólalásra, mely a vegyes bizottsági munkálat védelmét tűzte ki ezélul, mégis kötelessége a felszólalás, mert állítások történtek, mik nem feleltek meg a tényállásnak. A szerződésen igenis történt oly változtatás is, mely nem foly az átruházás természetéből, hanem az eredeti szerződés kötésekor figyelmen kívül hagyott körülmények bekövetkezte esetére is provideál, így a vállalat csődje vagy bármi esetben való megszűnte most már zavarokat nem fog előidézni a teendőkben. Ez nevezetes javulás, s ha az átruházás nem fog megtörténni, akkor az állapot okvetlenül rosszabb lesz, mert megmarad az eddigi, melyen nem javíthatunk. Csodálkozik Ráthon, ki mostani álláspontjával egészen ellenkező állást foglalt el a vegyes bizottságban. (Zaj.) Miután a helyzet javulását látja a transactióban, ajánlja a bizottsági munkálatot. (Helyeslés.) Győry Elek azzal kezdi, hogy a vegyes biz. előterjesztés nem biztosítja a közönséget semmi olyan kedvezményről, ami a fogyasztó közönség javára válnék. Ez az a hibája a munkálatnak, hogy az anyagi rész revisto alá nem vétetett. Ha az uj társulat — Nemo kapitány — mert nem ismerjük, — hat milliót ad a befektetett értékért, mely magát le nem törlesztő ez ideig — a társulatnak ugyancsak be kell hozni a saját tőkéje bő kamatait s a kamatokat nem veszi meg máson, mint a fogyasztó közönségen. — Lásson hasznot a közönség s Bécsben a gáz ára oly alacsony míg nálunk csak a távol jövőben van kilátásban! Az a vívmány, amit Horánszky előhoz, hogy t. i. a társulat csődje esetén a világítás további fentartása időközileg is biztosítva lesz, csak látszat. Hisz a főváros nem csak szerződő fél, hatóság is s külön szerződési pont nélkül is biztosítva vagyunk, hogy soha se lesz városunkban egiptomi sötétség. A javaslatot elvettetni kívánja. (Zajos helyeslés.) Étalász Géza szólt most röviden az előbbi szónok értelmében, majd Ráth és Horánszky személyes kérdésben váltottak szót, mire az indítványozó végszavától elállott s elnök feltette a kérdést. Elfogadja-e a közgyűlés átalában azon javaslatot,mely a légszeszgyári szerződésnek a Compagnie gen. du Gaz által alakítandó magyar társulatra való átruházásáról szól, azon módon, a mint a vegyes bizottság és tanács javallja ? A nagy többség elvető a tanács javaslatát! igy a részletes tárgyalás önmagától elesett. Az eredményt a javaslat ellenzői megéljenezték. E tárgy után a padsorok ürülni kezdtek s csak néhány tag jelenlétében tárgyalták le Szupa interpellátióját a jövedelem bevallási ívek tárgyában. Hosszabb eszmecsere után elhatározták ez ügyet kiadni a tanácsnak, hogy ez az adóügyi bizottság utján jövőre a mostani és régi adóivek összevetésével jobb bevallási mintát készítsen. Végül a ferenczvárosi marhafelvételi állomáson orvosi állomást rendszeresíteni határoztak, de nem rendes fizetéssel, hanem szemlélési díjakból eredő javadalmazással. A többi tárgy holnapra maradt. — Az elevátorok építéséről. Az elevátorok építkezési tere most rendkívül érdekes látványt nyújt. Az óriási téren a kőművesek, kőfaragók, földhordók, czölöpözők és napszámosok sokasága hemzseg, mint egy nagy hangyaboly. Átlag 400 ember dolgozik ott naponkint s a 140 nap alatt, mely idő óta az építkezések folynak, megközelítőleg harminczezer munkás volt alkalmazva. Az építkezés helye mellett levő nagy tér 1 1/1 köbméter nagyságú s 80—90 méter mázsa súlyú kőkoczkákkal van borítva, melyek legnagobb része a békásmegyeri és sóskúti bányákból került ki. 1280 ilyen kőkoczka szükséges csak az épület alapjához. A vasút naponkint 1000 köbméter földet szállít a helyszínére, s ezt a nagy mennyiséget mindig ugyanazon a napon föl is dolgozzák. Jelenleg az épület alapzatát rakják. A súlyos kőkockákat külön e czélra szerkesztett s vágányokon mozgó állvány segítségével helyezik el. Az állványoknak mindegyikén két-két 100 méter mázsa győzőséggel bíró emelő daru van alkalmazva. Ez a munka az egész télen át fog tartani, és csak tavaszszal folytatják a falrakási munkálatokat. Ugyancsak most készítik a hosszú alagutak bolthajtásait és a csatornákat. A kazánház és nagy kémény alapozását a hideg időszakra való tekintetből megszüntették, mert a hydraulikus mész nem tűri meg a hideget. A kazánházakat vízzel ellátó két szivattyu-akna már meg van ásva s a szivattyucsövek lefektetve. Hogy azonban a víz az építkezés helyére ne toluljon, szükségesnek matkozott az említett két cső betömése, melyet a legközelebbi napokban egy búvár fog eszközölni. Törvényszéki csarnok. A Silbermann-ügy. Még a múlt év augusztus havában tárgyalta a budapesti kir. fenyitő törvényszék Silbermann Sámuel ügynök bűnügyét. Silbermann, mint annak idején részletesen közölve volt, a gróf Festetich Pál kárára 46,996 frt erejéig elkövetett sikkasztás bűntettével volt vádolva s e miatt elsőbiróságilag 4 évi börtönre, 5 évi hivatalvesztésre s politikai jogainak felfüggesztésére ítéltetett. Vádlott ugyanis 1873-ban mint az akkor fennállott »Nyitrai és társa« cz. banküzlet ügynöke, részletivek eladásával megbízva lévén, gr. Festetich Pálnak is 10 drb részletivet adott el s ezek ára fejében négy éven át részletenkint összesen 46,996 irtot felvett. Silbermann, a ki magát Festetich előtt Csillagnak mutatta be , hogy a panaszos grófot a vételre rábírja, azt adta elő, hogy azon kerületből való, melyben a gróf az időtájt képviselőnek megválasztatott. A gróftól felvett pénzeket vádlott nem adta át a megbizó czégnek, hanem saját czéljaira forditá s midőn a gróf a részletivek valódisága felől meggyőződést szerzendő, »Nyitrai és társa« czégnek bécsi banküzletében megjelent, itt azon értesítést vette, hogy a részletivek mitsem érnek. A fentemlitett napon ez ügyben tartott végtárgyalás gr. Festetich Pál meg nem jelenése miatt elnapolhatott s 1880. deczember hóban folytattatok. Gróf Festetich e tárgyaláson megjelenvén, panaszát a fentebbivel megegyezőleg adta elő. Maga vádlott töredelmesen beismerte tettét s a bizonyítási eljárás befejeztével, mint fentebb említettük, 4 évi börtönre ítéltetett. Úgy a kir. ügyész, mint vádlott felebbezték ez ítéletet. A kir. tábla feloldotta a törvényszék ítéletét s a vizsgálat hiányainak pótlására s uj ítélethozatalra utasította az eljárt budapesti kir. fény. törvényszéket. Ma ennek folytán újabb tárgyalás tartatott, mely a hiányok pótlására szorítkozott. A törvényszék fél órai tanácskozás után a következő ítéletet hirdeti ki: Vádlott Silbermann Samu a btk. 379. §-ba ütköző és a 380. §. szerint minősülő csalás vádja alól felmentetik, ellenben a btk. 355. §-ba ütköző sikkasztás bűntettében bűnösnek mondatik ki, s ezért 4 évi börtönre és 8 évi hivatalvesztésre ítéltetik. A 4 évi börtönbüntetésbe 1/2 évi vizsgálati fogsága betudatik. Vádlott s a kir. ügyész felebbeztek. A védő kérte a törvényszéket, hogy védőjét az ítélet jogerőre emelkedéséig helyezze szabadlábra. A törvényszék határozatilag kimondja, hogy a szabadlábra helyezésnek csak 5000 fit biztosíték mellett ad helyet. A vádlott nem lévén képes ez összeget lefizetni, továbbra is fogságban maradt. A HON magántávsürgönyei. A legújabb zágrábi földrengés. Zágráb, nov. 30. A hírlapok a legélesebb hangon rosszalják, hogy ma az iskolásgyermekeket haza bocsátották; ez annyit jelent, mint a lakosság közt terjeszteni a rémületet. Tényleg nyugalom uralkodik, mintha semmi se történt volna; attól tartottak, hogy a mai rengést a rázkódások egész sora fogja követni, ami azonban nem történt" — A bán ide érkezett. Zágráb, nov. 30. (O. É.) A mai földrengés ismét nagy izgatottságot idézett elő. Főkép a gyermekeken vett erőt az óriási ijedtség, annyira, hogy valamennyi iskolából az ifjúságot haza kellett bocsátani. A tanítók beszélik, hogy sok gyermeknek ijedtségtől megeredt az orra vére, mások pedig térdre esvén, sírni és imádkozni kezdtek. Valamennyien az iskolákból az utczára rohantak, hol már a felnőttek csoportokban összecsődültek és a nap eseményéről beszéltek. Mindnyájan megegyeznek abban és ez meg is állapíttatott, hogy a mai földrengés az 1880. nov. 9-iki katasztrófa óta a legerősebb volt. Tartamát különfélekép, egész 5 másodpercznyi tartamúnak állítják. Egy észlelő kiszámította, hogy a mai rázkódás a földrengések kezdete óta a 198-ik. A környékről érkezett hírek szerint Okrizban-Rakov-Potok mellett már tegnapelőtt erős földrengés volt észlelhető, mely falbeomlást is okozott. Valami nagyobb kárt a mai földrengés nem okozott, különös, hogy az eddigi földrengések mind éjszakkeletről délnyugat felé iránylanak. Az idő kiválóan meleg. Kolozsvár, nov. 30. (»D. É.«) A maros-ludasbeszterczei helyi érdekű vasút pályavonalnak beutazását Landau központi miniszteri felügyelő befejezte. Igen kedvezően nyilatkozott a tervek alapos kidolgozásáról és megállapította, hogy a pálya kiépítése műszaki szempontból is lehetséges. Tiszteletére Beszterczén e hó 28-án fényes közvacsorát rendeztek. Másnap Beszterczén e vasút létesítése érdekében a legkedvezőbb hangulatú népes értekezlet tartatott Hö szer főispán elnöklete alatt, melyben e vasút mielőbbi kiépítését lelkesült beszédekben elodázhatlan szükségnek mondták ki Besztercze város és vidéke érdekében is, és egy bizottságot küldtek ki, mely a pálya mielőbbi kiépítésének előmozdítását nyerte feladatul. Besztercze kamat-garanczia czimen 5000 irtot hajlandó megszavazni, mit kövezetvám czimén szedendő illetékkel fog fedezni. Landau felügyelő a mai gyorsvonattal visszautazik Budapestre. — A kolozsvári fogyasztási adókat Weisz Adolf és Salamon győri haszonbérlők 84,050 frton bérbe vették. Karlócza, nov. 30. »B. C.« távirata. A szerb görög-keleti egyházi kongresszus 61 tagjának megválasztása rendben találtatott, ellenök kifogás nem emeltetett, a kongresszus a ma tartott ülésen megalakult és Maximovics Miklós országgyűlési képviselőt 53 szavazattal 17 ellenében — mely utóbbi számú szavazat Russevich Szvetozár országgyűlési képviselőre esett — elnökké választotta. Mandics főesperes, Dimics plébános, Petrovics tanár és Dimitrijevics városi képviselő jegyzőkké választottak. Cseh Ede kir. tanácsos ma a püspökök, követek és honorácziorok tiszteletére diszebédet adott. Holnap kezdetét veszi az igazolási vita. A patriarcha megválasztása valószínűleg szombaton vagy vasárnap töténik. Bécs, nov. 30. (Képviselőház.) A kereskedelmi miniszter előterjeszti a Franciaországgal kötött ideiglenes kereskedelmi szerződést. Erre a ház az 1881. évi költségvetés feletti vita alkalmával előterjesztett határozati javaslatokat tárgyalta. Az élelmiszerek hamisítása elleni rendszabályokra vonatkozó rezoluciót elfogadta és a lottó beszüntetésére vonatkozó indítvány felett a napirendre tér át. A herczegovinai keresztyén lakosság kérvényét az agrárkérdés megoldása végett, a kérvényi bizottság indítványa folytán, a kormányhoz utasították azzal a felhívással, hogy a megszállott tartományok agrárviszonyainak megfelelő szabályozása végett tegye meg az előkészületeket. Több kérvény elintézése után az ülést berekesztették. Egy interpelláczió terjesztetett elő a német és szlovén nyelv használatáról Krajna tartomány járásbíróságainál. A legközelebbi ülés szombaton lesz. Bécs, nov. 30. (E red. sü rg.) A krivosezieiek és az osztrák-magyar csapatok közt — mint a »N. W. Abendb.«-nak Kattaróból jelentik — f. hó 27-én éjjel ütközet volt, melyben a mieink 20 embert vesztettek. Az ütközetben 150 krivoseztel vett részt. Berlin, nov. 30. (Birodalmi gyűlés.) Virchow tanár kérdést tesz a kúriával folytatott tárgyalások mikénti állásáról. Bismarck herczeg azt válaszolja, hogy ő üdvösnek tartaná, ha ezt a kérdést itt csak korlátozva tárgyalnák. Az ügy Poroszországot illeti. »Én kész vagyok — folytatá a birodalmi kanczellár — a porosz országgyűlésnek erről felvilágosításokat adni. Szándékom a porosz költségvetésbe, egy tételt felvenni, hogy a Kúriánál egy diplomácziai képviselő működhessék; oly állás ez, melyet csak a beállott elkedvetlenítés következtében szüntettek meg. — Mostani válaszomat nem vezérlik elvi aggályok, hanem egyedül üzleti érdekek. A többi állam, például Bajorország is, külön képviselettel bír a kúriánál. Tekintve a különféle versenyző érdekeket, hasznosabbnak tartom ezt a viszonyt, azonban, hogy ha majd az átalános érdek inkább előtérbe lép, fontolóra fogom venni a német képviseletet is. Nem tartom czélszerűnek, hogy magáról a kúriával folytatott tárgyalásokról felvilágosításokat adjak.« Virchow azon megjegyzései ellenében, hogy a haladó párt, amidőn részt vett a kulturharczban, ama téves nézetből indult ki, hogy a birodalmi kanczellár következetes lesz és az államot és az iskolát végleg fel fogja menteni az egyház befolyása alól. — Bismarck herczeg megjegyzi,hogy igazolatlannak találja a következetesség hiánya végett tett szemrehányást. Ha tényleg folytatni akarta volna a harczot, az a körülmény gátolta volna meg eme szándékában, hogy előbbi bajtársai elhagyták őt és a középpárt karjaiba rohantak. Az állam érdekeinek felismerésében gyakran egészen máskép kell cselekedni, mint évekkel ezelőtt cselekedhettek.A Hűnél ellenében Bismarck herczeg megállapítja, hogy a haladópárt vele és minden törekvéseivel szemben ellenzéki állást foglalt el; nem lehet tehát azt mondani, hogy a középpártot előnyben részesítette volna. A középpárt csak tényszerű okok miatt és pedig 1878-ban a vámkérdés tárgyalásakor, adta fel az ellenzéki állást és támogatta a kanczellárt. Kleist-Rezow ellenében Bismarck herczeg kijelenti, hogy 1874- ben, midőn a kulturharcz javában folyt, nem a liberalizmus indított arra, hogy a polgári házasságot behozza, hanem porosz minisztertársainak ama nyilatkozata, hogy ellenkező esetben leköszönnek állásaikról. Szentpétervár, nov. 30. (Ered. sürg.) Moszkvai lapok a Tserewin tábornok elleni merényletet a következőleg írják le: F. hó 25-én d. u. 1 és 2 óra közt a volt harmadik osztályban egy elhanyagolt külsejű barna férfi jelent meg felöltében és azt kívánta, hogy fontos ügyben jelentsék be a tábornoknak. »Közleni valója van?« kérdezte tőle Tserewin. »Miről van szó?« — »Ezt csak négyszem közt mondhatom meg önnek.« Tserewin erre a jelenvolt Driesen báró hivatalnokot megkérte, hogy távozzék. »Beszéljen,« fordult erre Tserewin az idegenhez. »Azonnal,« válaszolt ez, kezével oldalzsebébe nyúlt és néhány pillanatig habozott. A tábornok mindezt gyanútlanul nézte, de türelmetlenül. »Siessen, nincs időm.« — »Mindjárt! mindjárt!« szólt az idegen egy nagy revolvert húzván elő s közvetlenül erre egymásután két lövés dördült el a nélkül, hogy határozott irányt vettek volna. A tábornok kabátja két helyen meg volt égetve. A tábornok először oldalt kitért s azután megfogta a gonosztevőt és erősen tartotta, mig Driesen báró és néhány csendőr elősietett. A merénylő nem mondta meg nevét; azt állította, hogy megbízása van az ítélet végrehajtására. Az ajánló levelet, melyet a tábornoknak hozott, állítólag női kéz irta. Egy moszkvai lap arról értesül, hogy Tserewin, aki athleta termetű, a merénylet fejénél ragadta meg és fölemelte; ebben a helyzetben találták őt a lövésre elősietett személyek. Szentpétervár, nov. 30. A »Journal de St. Petersbourg« válaszol a »Times« ama czikkére, mely kifejti, hogy Oroszországnak a hadisarc megfizetése iránt Konstantinápolyban tett javaslatai a berlini szerződéssel ellentétben állanak — és kijelenti, hogy nem Oroszország volt az az állam, mely először vetette föl a török adósság szabályozása iránti kérdést, még kevesbbé szándékszik magántárgyalások útján biztosítani követeléseit. ATimes nagyon téved, ha azt hiszi, hogy azzal szolgálatot tesz a kötvénytulajdonosok érdekeinek, ha Oroszország felszólalásával szemben ellenállásra bátorítja fel a török kormányt. Róma, nov. 30. A szentté avatás ünnepélyekor, helyszűke miatt elsősorban az olasz és a franczia püspököknek — a négy új szent honfitársainak — engedik át a püspöki emelvény ülőhelyeit. Mihelyt a meghívott püspökök Rómában megérkeztek, a pápa kitűzi a napot, amelyen latin nyelven irt és a ragaszkodást és részvétet kifejező feliratot át fogja venni, amelyre válaszolni is fog. A pápa és Jacobinál-