A Hon, 1882. január (20. évfolyam, 1-31. szám)
1882-01-14 / 14. szám
nyelv« bejelentése által más előkelőbb embereknek hízelegni ? Kísértsük meg e számokat hozzávetőleg megmagyarázni. Az 1870-ki népszámlálás tudvalevőleg a nemzetiségi viszonyokra nézve semmi biztos tájékoztatót nem nyújtott. Közvetlen ezután az iskolákba beirt növendékek számából lehetne egy kis következtetést vonnunk. Egy tekintet azonban elég annak kimutatására, hogy ez adatok különösen régebben megbízhatlanok voltak. Az 1873-ről szóló miniszteri jelentés szerint Budapesten 32,590 iskolába járó gyermek közt volt 21,220 magyar, 10,477 s alig száz más nemzetiségű. A legutóbbi 1880-ra vonatkozó jelentés szerint 37,480 iskolába járó közül magyar 28,401, német 8342 s más nemzetiségű 721. Ez adatok arányához képest Budapesten legalább 270 ezer magyarnak kellene lenni, holott a népszámlálási adatok szerint még 53,655 magyar tudó idegen anyanyelvű polgárt is ide számítva, az összes magyarul tudók száma kevéssel haladja meg a 250 ezeret. Az iskolás gyermekek magyarságából a lakosság magyar elemének számára különben is alig lehet következtetnünk, hiszen tudja mindenki, hogy jelenleg már számos család van, hol a német ajkú szülők az iskolában elmagyarosodott gyermekekkel alig képesek magukat megértetni s igy a gyermekek magyarságának arányszáma hasonlíthatlanul nagyobb, mint a felnőtteké. Másrészt azonban nem lehet tagadnunk, hogy ép ez az uj nemzedék, mely a dolog természetének megfelelően mindenkor a lakosság nagyobb részét fogja képezni, nálunk túlnyomóan magyar s így az iskolába járó gyermekek számából is lehet némi tájékoztató eredményt levonnunk. Beszéljünk számokban. A népszámlálási adatok szerint, a beszélni nem tudók leszámításával a 20 éves korig 44 ezer nem magyar ajkúval szemben 84 ezer magyar ajkú gyermek s ifjú van Budapesten. 20—30 éves közt a magyarok száma még mindig jóval több a felénél, 30—40 év közt körülbelül fele s azontúl kevesebb, úgy, hogy 17,399 hatvan éven fölül levő lakos közül már csak 7094 magyar van. Tehát a németek túlnyomóan 40 évet túlhaladó emberek. Ha továbbá meggondoljuk, hogy a tömérdek tisztviselő, tanító s honoratior családjaikkal túlnyomólag a magyar ajkú lakosok közé tartoznak, nem fogunk csalódni, ha feltételezzük, hogy a 20 éven fölül eső, közel 240.000 főre menő lakosságból egyharmadát magyar ajkúnak veszünk. Az iskolai adatok s a kor szerint számítás tehát nagyjából igazolja a népszámlálás adatait, annyit legalább következtethetünk belőle, hogy a magyar ajkú lakosság száma nem sokkal lehet kevesebb a 200,000-nél. De még meggyőzőbb érveket is sorolhatunk fel. Igen természetes, hogy a főváros népességének gyors emelkedése nem annyira születés, mint bevándorlás folytán történt. 1857-ben az akkor még három törvényhatóságot képezett főváros lakossága 187,891 volt. A mai lakosságból helyi születésű csak 151,881, az idegenek pedig így oszlanak meg: pestmegyei 28,311, Magyarország más részéből 138,325, ausztriai 33,551, külföldi 7625. Ezek közül a két utóbbi (tehát összesen 41 ezer) természetesen nem magyar anyanyelvű, de a többi bevándorlónál kétségkívül a magyar a túlnyomó. Bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy a kizárólag magyar nemzetiséget képező hazai vallásfelekezetek (kálvinisták, unitáriusok stb.) száma folyvást szaporodik, míg a régebben népesebb görög katholikusok s görög-keletiek száma ma már alig 3000 s ezek egy része is tudvalevőleg elmagyarosodott. Nagyon jogosult tehát oly számítást tennünk, hogy az ausztriaiak s külföldiek mellé átlagvéve csak a helyi születésüeket veszszük nem magyarajkunknak, míg a Magyarország különböző részeiből feevándorlottakat ennek fejében tiszta magyaroknak tekintjük. Ez nem túlzás, sőt a gyermekek magyarságát tekintve, e számítás még némileg kedvezőtlennek mondható a magyarságra nézve. Pedig még ily kedvezőtlen számítás szerint is lenne mintegy 190 ezer nem magyar s 170 ezer magyar, mely adat lényegileg s nagyjában megerősíti a népszámlálás adatainak hitelességét. Budapest tehát tulnyomólag magyar város Egyes, legfölebb pár ezerre menő különbséget okozhatott az önkényes bevallás ellenőrizhetlensége, de nagyjában s egészében véve mégis hitelesnek tekinthetjük az ősz- szokást s kétségtelen, hogy a fővárosban lakó magyarok száma az összes lakosok szá-mának felét meghaladja s a 200 ezeret megközelíti. De hogy szándékosan magyarnak , kevesen írhatták magukat azok közt, kiknek anyanyelve más volt, mutatja a népszámlálás egy másik sorozata is, mely szerint Budapesten a magyar nyelvet 252,298 ember beszéli, tehát 53,556-al több,mint amennyi magát magyar anyanyelvűnek mondta. A mai nemzetiségi áramlat mellette félszázezret meghaladó szám igen lényeges bizonyíték, sőt a fővárosban 68,428 egyén van, ki magyar nyelven kivül egyetlen más nyelven sem tud beszélni s ez lakosságának közel egy ötödrészét képezi. Mi az oka mégis, hogy Budapest lakosságában a magyar elem tényleg háttérbe van szorítva s a németek, kik a lakosságnak 1/s részét sem képezik, ha nem is a hivatalos életben, de a társadalomban uralkodó szerepet játszanak ? Az első ok kétségkívül abban áll, hogy a magyarok a német nyelvet tömegesen tanulják. Budapest 198,742 magyar ajkú lakosa közül 123,403 azaz közel 2/a rész tud németül s főkép ez által a németül beszélő budapesti lakosok száma 251,075, majdnem ugyanannyi, mint a magyarul beszélők száma. E kétnyelvű magyarok között e mellett a túlnyomó számot épen azok képezik, kik társadalmi életben nagyobb tevékenységet fejtenek ki. A 70,879 zsidó közül ugyan csak 25,087 vallotta anyanyelvének a németet (a többi, mintegy 5000 más nemzetiségű kivételével tehát 40,000 magyarnak tartja magát) de tudva van, hogy elenyésző csekély számot kivéve mindannyi tud németül is, sőt előszeretettel beszél e nyelven, így állunk az egyes társadalmi állásokkal szemben is. A tisztviselő, kereskedő s honoratior csaknem mind tud németül s ha magyar eredetű is, kész saját körében a német nyelvet használni, egy oly ember kedvéért is, ki magyarul nem tud. Pedig a magyarul nem tudók száma, mint a fentebbiekből látszik, nem oly nagy. Tisztán németül 69,777 egyén ért s e szám annyi, mint azoké a magyaroké, kik németül nem tudnak. A tótók közt 21581 közül csak 8579 nem tud más nyelvet anyanyelvén kivül, a szerbek közül csak 141, oláhok közül csak 23. A magyarul nem tudók száma tehát még a százezret sem közelíti meg s a népességnek alig egy negyedrészét képezi. Hogy tehát a magyar úton-útfélen németül beszél, németül szólít meg másokat, ez rossz szokás avagy gyávaságot tanúsító eljárás. Hála istennek, a magyarul nem tudók száma Budapesten ma már alig nagyobb mint azoké, kik a magyaron kívül más nyelvet egyátalán nem értenek s igy nagy igazságtalanságot követünk el nemzetünk iránt ha a német társalgási s kereskedői nyelv fentartását bármikép előmozdítjuk. De sokan tartják szükségesnek s érv gyanánt hozzák fel a német nyelv uralma mellett azt az állítólagos tényt, hogy a magyarság nincs az egész városban elterjedve s igy nem lehet mindenütt használni. Elismerik, hogy a belváros, Ferenczváros s a Józsefváros felső része magyar, de ki kívánhatja azt, hogy a Terézvárosban vagy épen Budán magyar nyelven társalogjunk s magyarul szólítsuk meg utczán az idegeneket ? A fővárosi statisztikai hivatal igazgatósága, mivel a népszámlálásnak erre vonatkozó adatai még nincsek,El publikálva, szívességből közlötte velem az egyes kerületekről szóló számokat is. E számok, melyeket egész terjedelmükben közölni nem vagyok feljogosítva, egyátalán balhiedelemnek tüntetik fel az említett álllítást. A Duna baloldalán minden kerületben jelentékenyen fölülmúlja a magyar elem a németet. Hogy csak a német voltáról hirhedt részeket említsük fel, a Lipótvárosban 10,000el több a magyar, mint a német, a Terézvárosban 8000-el s az újonnan alakult Erzsébetvárosban pláne 15,000-el. Más idegen elem pedig természetesen elenyésző csekély. Legtöbb tót (4191) van a Terézvárosban, azután következik az Erzsébetváros s csak a harmadik helyen van a Józsefváros, e hatalmas városrész, hol nem kevesebb mint 40.000 magyar ember él, kétszer annyi, mint a többi nemzetiségek összevéve. A többi városrészeket felesleges is említeni. A Ferenczvárosban s Kőbányán csaknem harmadfélszer annyi magyar lakik, mint német, a belvárosban pláne négyszer annyi. Természetes, hogy a budai részben szomorúbb a magyar elem aránya, de itt sem oly szomorú, mint első pillanatra látszik. Az első kerületben 12,468 magyar van s csak 10,995 német; a másodikban 10,468 magyar, 11,558 német, tehát a magyar elem a tulajdonképi értelemben van Budán legalább is egyenlő a némettel s számuk folytonosan gyarapodik. Egyedül Ó Buda az a főváros kerületei között, hol a németek száma 8000-el több, mint a 7000 főnyi magyar elem s hol tehát a német nyelv határozottan uralkodó s a mi még szomorúbb. e központtól oly távol eső s — mondjuk ki őszintén — városi hatóságunk által nagyon elhanyagolt kerületben a magyarosodás csiga léptekkel halad előre. De viszont nem kell felednünk, hogy e kerület legkevésbé járul a főváros típusának megállapításához, a forgalmi központoktól legtávolabb esik s népessége minden kerület közt a leglassabban gyarapodik. De bármily fontosnak tekintsük is .Buda ez elmaradott helyzetét máskülönben: nevetséges volna ez elszigetelt tény alapján ragaszkodnunk a fentebb ismertetett nézethez, hogy a magyarság a fővárosnak nem minden részében van elterjedve. Előítélet, valóságos elfogult nézet volt az, melyet most a biztos számadatok czáfolnak meg s melyet ezért mumuskép emlegetni tovább is valódi tudatlanságot jelentene. De ép oly előítélet a harmadik ok is, melyet a német nyelv uralma mellett fel szoktak hozni, hogy tudniillik a főváros környéke német , az innen bevándorló napszámosok, kofák s más szolgálatkeresők okozzák azt, hogy utczáinkon oly gyakori a német szó s hogy a közönséges társadalmi életben a német nyelv nélkül meg sem élhetnénk. Nem oly lényegtelen volna ez érv, ha igaz lenne. A főváros kenyerét tudvalevőleg mindenütt a környék adja meg s e környék népe, bár más vidékek lakosságánál élénkebb is, a dolog természeténél fogva lassabban halad előre, mint a főváros lakossága. Szemmel látható példáink vannak. Budakesziben évenkint több száz magyar fővárosi ember nyaral s e faluban a magyar szó csaknem oly ritka, mint a fehér holló. A szomszéd Promontorról s Soroksárról bevándorló kofák nagy része alig ért valamit magyarul. De más részről meg kell gondolnunk, hogy a szentendrei Csepel-sziget lakosságának túlnyomó része magyar, hogy Rákospalota, Fótd, Monor, s más nagyközségek magyar környékeikkel szintén a főváros rendes »mozgó« lakosságához tartoznak. Legjobb azonban, ha itt is számokkal állunk elő. Az ide vonatkozó adatokat az orsz. statisztikai hivatal még nem dolgozta fel s ezért legczélszerűbbnek tartottam főkép Galgóczy lelkiismeretesen készített monographiájából szedni össze az adatokat. Mondhatom szigorú, talán túl szigoru voltam a magyar elem iránt, mit bizonyít az is, hogy 18, részben igen népes községben egyetlen magyar embert sem számítottam s az eredmény még ez a magyarságra nézve kedvezőtlen számítás szerint is azt mutatta, hogy Budapest környékén a magyar elem határozottan túlsúlyban van. Hetvenkét községet számítva (Váczot, Gödöllőt, Bicskét s más szintén közel eső nagy magyar városokat már nem) 131.009 lakos közt lenne e szerint a magyar lakosság száma 70,755. Ha most hozzávesszük, hogy e 72 község közt túlnyomóan tót vagy szerb s ezek száma a főváros környékén 3—4 mértföld kerületben mintegy tizezer, biztosra vehetjük, hogy a magyar elem Budapest környékén legalább 18,000-el erősebb, mint a német, de nem kell felednünk még azt sem, hogy a már említett nagy községeken kívül a Duna alsó részéből s a vasúton Kecskemét vidékéről évenkint sok ezer magyar fordul meg a fővárosban s ezek alapján bátran állíthatjuk, hogy a mozgó idegen elem Budapesten nem német, hanem főkép magyar s hogy teljesen alaptalan előítélet azt feltételeznünk, hogy nekünk a vidék kedvéért szükségünk van a német szóra. (Befejező közlemény következik.) Matanovics Péter szláv agitátor, mint a »Corr. de Pesthí-nik Nándorfehérvárról írják, befejezte rablóbandájának szervezését, melylyel Krivoszcziéba fog menni. Matanovics, kit a nándorfehérvári orosz követ nagy előzékenységgel fogadott, tetemes összeget kapott Mihály volt metropulitátóloma hadjárat költségeinek fedezésére, melyet a krivvoszcziei rablókkal akar szervezni. A pánszláv egyesületek, melyeknek Szerbiában és a Balkán-félszige tett kifejtett agitáczióját Akszakov moszkvai agitátor vezeti, Nándorfehérvárt valóságos főhadiszállást alapítottak. Pest megye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt Szapáry István gr. főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Legelőbb is felolvastatott a belügyminiszter leirata, melyben a törvényhatóságot arról tudósítja, hogy a fölterjesztett költségvetést nem hagyta helyben. Földváry Mihály alispán indítványára elhatározzák, hogy az árvaszéknél , s a számvevőségnél szükséges dijnokot alkalmazni fogják s azokat a kőnyomda-alapból fogják egy éven át díjazni. Az elhalt bizottsági tagok helyébe Ráczkevén Földváry Miklós megyei aljegyzőt, Dömsödön Faragó Antalt választották meg, mit a bizottság tudomásul vesz. — Kisoroszi községet, mely Nógrádmegyéből Pestmegyébe kebeleztetett, a pilisi felső járásba helyezik s a község árvaszéke irományainak s pénzeinek átvételére Bellaágh Imre tiszti főügyész, Dalmady Sándor jegyző és az illető járás szolgabírója küldetnek ki. — Luka György nagyabonyi lakos, a »Szolnok-Abony« szerkesztője, kérvényt intéz a közgyűléshez, hogy ő, ki az országgyűlési képviselők választóinak lajstromába föl van véve, a községi választók sorába is vétessék fel. A község ezt azért tagadta meg, mivel Luka adót nem fizet, mit ez beismer ugyan, de azt állítja, hogy az ő adóját anyja fizeti. A közgyűlés a kérvényt azzal a meghagyással utasítja vissza, hogy Luka ezen állítását mutassa ki. Huzamos eszmecsere folyt a Galgapatak szabályozási ügye tárgyában. Hindy Géza előadó kifejti, hogy már 1875-ben élénk mozgalom indult meg az érdekelt birtokosok közt a patak rendszeres szabályozása czéljából. A birtokosság ifj. gr. Ráday Gedeon elnöklete alatt igazgató választmányt alakított, mivel azonban ez pénz hiányában nem kezdhette meg az előmunkálatokat, a kormányhoz fordult előlegért. A kormány a kért 1000 frt előleget hajlandó volt megadni, ha azért néhányan a birtokosok közül kezességet vállalnak, mibe ezek nem egyezvén bele, az ügy félretétetett. 1880-ban Tót-Györk község a Galga szabályozása végett az alispánhoz fordult, ki egy küldöttséget menesztett a helyszínére, mely a pataknak az egész vidéken való kitisztítását mondotta szükségesnek. 1881-ben újból egy küldöttség küldetett ki a Galga egész vonalán való szabályozás tervezetének elkészítése végett. Nógrád megye kijelentette, hogy a szabályozó társulatba nem kiván belépni. Ácsa község birtokosai, élükön ifj. gr. Ráday Gedeonnal kijelentették, hogy Ácsa községnek semmi haszna sem volna a szabályozásból, azért az érdekeltek sorából hagyassanak ki. A többi patakmelléki községek belenyugodtak a szabályozás foganatosításába és kijelentették, hogy ők külön társulatot nem akarnak alakítani, hanem a kultúrmérnökség által kidolgozott tervezet alapján a szabályozást házi kezelés mellett kívánják létesíteni. Előadó javasolja, hogy az elkészített terveket közszemlére tegyék ki, hogy az érdekeltek netalánt észrevételeiket közölhessék. Ifj. gr. Ráday Gedeon kijelenti, hogy a minisztériumban az a vélemény volt, hogy míg a Zagyva szabályozva nincs, a Galga szabályozása lehetetlen. Ez okozta, hogy az 1000 írtért nem akart garancziát vállalni a birtokosság. Olyan vizet, mint a Galga, házilag szabályozni nem lehet. Kéri a közgyűlést, hogy a szabályozásnak ily módon való keresztülvitelét ne pártolja. Balogh Imre nem tartja e tárgyat a közgyűlés elé tartozónak, mivel a belvizek levezetéséről szóló törvény világosan mondja, hogy ezen ügyekre nézve a miniszter a törvényhozó testületet tartozik meghallgatni. Mindaddig, amíg az érdekeltek a szabályozásba valamennyien bele nem egyeznek, a közgyűlés ezen ügyben határozatot nem hozhat. Inti a közgyűlést, hogy ezen kérdés eldöntésébe ily módon bele ne menjen, hanem ruházza az alispánra a további teendőket ez ügyben. Taby főjegyzőnek az a véleménye, minthogy az érdekelteknek Aszódon összeült közgyűlése egy embernek kivételével hozta a fenti határozatot, a bizottsági közgyűlés ezt ne változtassa meg. Pártolja előadó indítványát. Id. gr. Ráday Gedeon ajánlja, hogy ne döntsék el oly könnyedén e kérdést, nehogy ezáltal oly kalamitások keletkezzenek, mint a legtöbb eddigi folyamszabályozás által. Földváry alispán Balogh Imre nyilatkozatára nézve kijelenti, hogy a Galga nem belvíz. Minthogy az érdekeltek többsége a szabályozás keresztülvitele mellett van, pártolja előadó indítványát. — Rudnyánszky Ferencz a tervhez nem járul. — Vákay Imre főmérnök ajánlja, hogy a szabályozási tervezet megvitatás végett egy bizottságnak adassák ki. Dr. Szivák Imre : A szabályozás definitív rendezésére nézve fontos a költségek kérdése, mely nem dönthető el, míg az ártér jogilag teljesen kifejlesztve nincs. Ennélfogva ezen szabályozás végrehajtását elvileg kimondani nem lehet. Az ideiglenes szabályozást azonban ajánlja. Ez értelemben járul id. gr. Ráday Gedeon s Rudnyánszky ajánlatához. A közgyűlés az elnök indítványára elhatározza, hogy a Galga medrének az érdekeltek költségén való kitisztítása elrendeltetik, és ennek foganatosításával az alispán bizatik meg. A kiskun-alapra nézve elhatározza a bizottság, hogy az továbbra is külön kezelés alatt marad. Ezután néhány község költségvetésének tárgyalása befejezésével a közgyűlés véget ér. A Pest megye kezelő és segédhivatalnokai a többi törvényhatóság hasonló hivatali karának is szétküldötte hozzájárulás végett ama folyamodását, melyben a képviselőháznál a megyei kinevezett hivatalnokok nyugdíjintézetének törvény által való megalkotását sürgetik. Nincs kétség benne, hogy e mozgalom a törvényhozás teljes figyelmét magára vonja. Pest megyének különben a nyugdíjalap megalkotása nem kerülne nagy erőfeszítésébe s szinte csodálni lehet, hogy ez irányban illetékes helyen kísérlet eddig még nem történt. Nevezetesen ott van a »statusok pénztára,« vagyis a régi nemesi fölkelés pénzalapja, mely idők folytán rendeltetését veszítette s ma is némi kegydijazási czéloknak szolgál. E pénzalap ez idő szerint 71,800 frt tőke értéket képvisel s mint átalánosan várják, legközelebb véglegesen a nyugdíjazás czéljára fog szenteltetni. Mint értesülünk, ez irányban kezdeményező lépés is fog történni és pedig Pozsony megye példájára, ahol pár év előtt a főispán egy csapással megteremtette a nyugdíjalapot. A búza eladásáért a szokásos illeték számíttatik fel az eladást közvetítő vállalat által, mely (provizio) ez idő szerint 1 °0, tehát 6600 frt eladási ár után esik 66 írt. Ezen eladási költségekhez hozzá adva a fent részletezett 440 frt 13 krt, összes költség 539 forint 13 krajczár. Ha calo (apadás) sem a búzának Budapestre szállítása, sem a tározás közben nem volt, a 600 mm. búza 6600 frt eladási árából levonandó a fenti költség, marad tisztán 6060 frt 87 kr, tehát 360 frt 87 krral több, mint mennyivel két hó előtt a búzát értékesítette volna. Ha már most a kérdéses gabona nem budapesti helybeli fogyasztásra adatott el, hanem külföldre, mi a fővárosi köztárvállalat, mint bizományos eladó közvetítésével eszközölhető, ez esetben a fenti példa számításai következőleg módosulnak. Vegyük, hogy külföldre pl. Lindauba a búza csakis 11 frtért adatott el, tehát ugyanazon áron, mint az érintett példa szerint, akkor a külföldre szállításkor elmarad a kövezetvám fizetése : 18 frt. A B.Csabától Budapestig való szállítási díjból visszatérül azon különbség, melylyel több fizettetett, mintha a gabona egyenesen ment volna Csabáról Lindauba, (a közvetlen forgalom kedvezménye) ez időszerint mm.-ként 17 kr, ez teszen 102 frt. E szerint a költség apad és a nyereség emelkedik összesen 120 frttal. 2. példa. Vegyük most azt az esetet, hogy a gazda szeretné ugyan a jobb árakat bevárni, de meg van szorulva pénz dolgában. Ez esetben, mint tudjuk, a köztárvállalat előleget ad. Vegyük ismét az előbbi példát számításaink alapjául. A 600 mm. búza értéke a cséplés utáni ár szerint a 9 frt 50 kr. 5700 frt. Ennek 2/s-át a gazda előleg gyanánt megkapja. Kap tehát 3800 frtot és pedig 51/2°/0 kamat mellett, ha a burának eladását nem a köztárvállalat eszközli, és 5°/0 kamat mellett, ha a köztárvállalat az eladással is meg van bízva. Ez esetben a gazda költségei megszaporodnak ugyan 32 frt 15 kr., illetőleg 29 frt 23 kr. kamattal és a fent kiszámított 360 frt 87 kr. nyereség leapad 331 frt 64 kr., illetőleg 328 frt 72 krra, de azért ama nevezetes előnyben részesül, hogy olcsó pénzhez jutott, és mégis bevárhatja búzájával a jobb árakat, a mellett, hogy csak 1900 frtja fekszik már benne. Tehát ez az 1900 frt, mely két hónapig hever búza képében a magtárban, több mint 300 frt nyerséget hoz a tulajdonosnak. A HON magántársürgönyei. Becs. jan. 13. (Ered. sürg.) A »Pol. Corr.« egy budapesti levele néhány lap követelését a delegácziók azonnali egybehivatása iránt politikailag nem eszélyes dolognak mondja, minthogy a monarchia déli részén hozandó elővigyázati rendszabályok a normális hadi organizáczió keretében mozognak és a kormány a dolgot egyszerű eszközökkel reméli elintézni. Csak ha igazán nagyobb összegek volnának szükségek, fognak a delegácziók és pedig amíg a mostani mandátumuk tart, Bécsbe egybehivatni. Bécs, jan. 13. Az urak háza közoktatási bizottsága ma befejezte az átalános tárgyalást a prágai egyetemre vonatkozólag az albizottság által előterjesztett módosításokról, és holnap megkezdi e módosítások részletes tárgyalását. Az ülésen a közoktatásügyi miniszter is jelen volt. Róma, jan. 13. (Ered. sürg.) Biztos értesülés szerint a kúria konfliktusa Oroszországgal be van fejezve. A czár legközelebb minden száműzött püspököt vissza fog hivni. Philippopol, jan. 13. (Ered. sürg.) A »P. Corr.« jelentése: Katonai zavargások voltak. Midőn hire járt, hogy a tartományi kormány 11 idegen tiszttel, köztük 9 orosszal szerződéseket kötött, mintegy 40 bolgár tiszt a tartománygyűlés elé ment, az állandó bizottságtól fenyegetések közt követelvén a szerződések megszüntetését. Erre Aleko pasához mentek, aki megígérte nekik, hogy reklamáczióikat számba veszi. A hangulat Philippopolban igen nyomott, minthogy az események következéseitől tartanak. Szófia,jan. 13. (Ered. sürg.)A »Pol. Corr.« jelentése: A belügyminisztérium vezetője, Remsingen alezredes, Nacsevics Gregor, mint belügyminiszter által helyettesittetett. Az államtanács megalakult Ikonomov Tivadarral mint elnökkel és Grekow Demeterrel, mint alelnökkel. Választott tagjai: Burmow, Balabanow, Georgiew, Theodorow, Daskalow és Drinow ; a fejedelem által kinevezettek: Sapow, Tisew, Mihailowski és Hadsi Mehemed Ali. Újvidék, jan. 13 A megüresedett püspöki székre mint jelöltet Petrovics archimandritát emlegetik. A pátriárka beigtatásnál Sokovics, Zsivkovics és Kengyelaz püspökök fognak segédkezni. — Maximovics, Poit és Mietics képviselők interpelláczióra készülnek az országgyülésen a kinevezés miatt. Bukarest, jan. 13. Hoyos gr. közvetlenül az újév után a király által külön kihallgatáson fogadtatik. Szentpétervár, jan. 13. A hivatalos lap közzéteszi a száruházát a parasztok közt elosztandó földbirtokok megváltásáról, továbbá a pénzügyminisztérium vezetőjének kinevezését pénzügyminiszterré, a hadügyminisztérium vezetőjének kinevezését hadügyminiszterré és végül Possiet közlekedésügyi miniszter kinevezését tengernaggyá. Róma, jan. 13. A Vatikán ragaszkodik ahhoz, hogy az összes májusi törvények eltörlését fogja követelni és nem fog megelégedni a porosz kormány amaz ígéretével, hogy az utóbbi a lehető legnagyobb kímélettel fogja majd ezeket a törvényeket alkalmazni. — Mostanáig se Bucher Lothár, se Poroszországnak más meghatalmazottja nem jelentkezett a Vatikánban és nem volt kihallgatáson a pápa előtt. — Azt várják, hogy Schözer fogja majd a májusi törvények kérdését megoldani. — A Vatikánban semmit se tudnak III. Sándor czár ama szándékáról, hogy a száműzött katholikus püspököket viszsza fogja hívni; az alkudozások Oroszországgal már huzamos idő megszűntek, azokat tehát felfüggesztetteknek lehet tekinteni. Párig, jan. 13. A kormánylapok hangsúlyozzák, hogy a kabinet a lajstrom szerinti választás elvét kívánja az alkotmányba felvenni, az illető választási törvénynek a parlament által való megszavazását azonban későbbre tartja fönn. A mostani kabinet existencziája tehát semmikép sincs fenyegetve. A revízióról szóló javaslat azt a czikket is el fogja törölni, mely előírja, hogy az ülésszakok megnyitása imádsággal történjék. A villamosság fejlesztése végett egybegyűlt kongresszus óhajára a franczia kormány elhatározta, hogy a tengeri hatalmaknak egy diplomácziai konferenczia összeülését fogja indítványozni, hogy ekként a tengeralatti távíróra vonatkozó nemzetközi jog kérdéseit szabályozzák. KÜLÖNFÉLÉI. — Személyi hirek. Flatz András főispán Újvidékről, Stancsics György főispán Pancsováról, Beliczay István főispán Békés Csabáról és Hertelendy József főispán Torontóiból tegnap Budapestre érkeztek, — Munkácsy Mihály budapesti fogadtatásához. A képzőművészeti társulat igazgatóválasztmánya tegnap esti Ipolyi Arnold püspök elnöklete alatt tartott ülésében örömmel vett tudomást a Munkácsy fogadtatására rendezendő ovácziók előkészületeiről és az ünneplés alkalmára készséggel engedte át a műcsarnok összes helyiségeit, s egyszersmind megígérte, hogy a rendező bizottságot a tervezet kivitelében minden tekintetben támogatni fogja. Munkácsynénak a bál alkalmával a bizottság egy gyönyörű virágcsokrot fog átnyújtani. A csokorról két hosszú, nemeti szinü szalag függ alá, melyek a következő feliratot fogják viselni : »A magyar művészek Munkácsy Mihálynénak.« A termek díszítési terveinek elkészítésére a bizottság Benczúr Béla műegyetemi tanárt kérte föl, a kivitelt az összes résztvevő képírók és szobrászok fogják eszközölni. A Munkácsynak átnyújtandó ezüst babérkoszorú viaszmintázatát és a szekrény tervrajzát M u de rak szobrász már elkészíti és az ünneplést rendező bizottság legközelebbi ülésén fogja bemutatni jóváhagyás végett. A bizottsági tagok névsorának kiegészítéséül közöljük még a következőket: Keleti Gusztáv, Haimmann Alajos, Benczúr Béla, Horváth Károly és Muderlak Lajos. — Az orvosok s természetvizsgálók 'ándorgyűlése a jelen évben augusztus havában Debreczenben lesz, hol az intelligenczia meleg érdeklődése mellett a helyi bizottság is megalakult. A központi bizottság szintén igyekszik megtenni a szokásos lépéseket s már eddig sikerült megnyerni dr. Géber László kolozsvári s dr. Hunfalvy János budapesti egyetemi tanárokat, hogy az egyes szakosztályok ülésein tudományos becsű megnyitó beszédeket (adresse) tartsanak. Több már felszólított szakférfiú még nem válaszolt. A múlt év végén lejárt pályázatokra 6 pályamű érkezett be, melyek az illető szakosztályoknak adattak ki, hogy a megbírálásokról gondoskodjanak. A nagygyűlés személyi ügyeinek s tárgysorozatának előkészítésére dr. Kovács József elnöklete alatt Szabó József, Halász Géza, Hochbalt Károly s Staub Mór tagokból álló albizottság küldetett ki. A szombathelyi nagygyűlés munkálatait az egyes előadók késedelmezése miatt csak most lehetett sajtó alá adni, azonban a debreczeni nagygyűlés előtt jóval elkészült azoknak, kik Szombathelyt beírott tagok voltak, azonnal elküldetik, a debreczeni nagygyűlés tagjai egy forint lefizetése mellett szintén megszerezhetik, a jelen évben tartandó nagygyűlés munkálatait azonban annak idején ők is díj nélkül megkapják. — Az orsz. könyvkiállításhoz. Már említettük, hogy az orsz. könyvészeti kiállítás megnyitása február hó 26-ra halasztatott el. Ennek folytán a rendező bizottságok kijelentették, hogy az eddig nem jelentkezett vidéki könyvnyomók és könyvkötők az esetben még részt vehetnek a kiállításon, ha ebbeli szándékukat f. évi január hó végéig a kiállítást rendező bizottság elnökének bejelentik, és a kiállítási tárgyakat február hó 10-ig beküldik. A kiállításon résztvevő nyomdák közt felemlítjük: az egyetemi nyomdát, mely száz éves fennállása alatt nyomtatott több ezerre terjedő munkáinak katalógusát kinyomatta és mint külön kiállítási tárgyat fogja bemutatni. A marosvásárhelyi ref. kollégium nyomdája, melyet szintén már a múlt században alapítottak, hasonló katalógust készíttet. A Franklin társulat nyomdája, melyet a múlt század elején Länderer alapított, az ez idő alatt megjelent nyomtatványaiból külön történelmi kiállítást rendez. Az Emich féle nyomdából keletkezett Athenaeum nyomda részéről Emich Gusztáv igazgató hasonló történelmi kiállítást rendez. Az eddigi jelentkezések után ítélve a kiállításon a fővárosnak valamennyi nagyobb nyomdája részt fog venni, sőt a rendező bizottság arról is gondoskodott, hogy még a ponyvairodalom termékei is képviselve legyenek. Lanfranconi Graziose Enea Pozsonyban lakó olasz mérnök Magyarország a mentesítésére vonatkozó térképeket tartalmazó díszmunkát jelentett be. Végül megjegyezzük, hogy a Magyarországban megjelenő összes napi és heti, politikai és szépirodalmi lapok, folyóiratok stb. is ki lesznek állítva. A magyar mérnök- és építészegyletben ma este Meiszner Ernő a »Rába szabályozására« tartott fölolvasást, melynek bevezetéséül a Rábaszabályozás történetét adja. E szerint a szabályozás terve már 300 év óta sielődik. Uj stádiumba ez ügy 1879-ben került, a midőn gr. Szapáry István pestmegyei főispán mint kir. biztos vette kezébe a szabályozás ügyét. Ekkor állapították meg az utolsó tervezetet, melyet a közlekedésügyi miniszter némi módosítással elfogadott. Fölolvasó ezután áttér a Rába folyó eredete, hely- és vízrajzára és a Rába szabályozása tervének ismertetésére. Ismerteti továbbá a Marczal szabályozását, mely összesen 498.000 írtba kerülne. Majd a Fertő lecsapolásáról és a Hanság szikkasztásáról értekezve, kiemeli, hogy a lecsapolás által kitűnő termékenységű földek fognak nyerelni. A Fertőnek s a Rábczának a szabályozása összesen 4.166.000 írtba kerülne, mi, tekintve a nyerendő termőföld értékét, nem nagy összeg, mindazonáltal az érdekeltek a szabályozás keresztülvitelére nem gondolnak. Mindezen előnyöknél azonban sokkal nagyobb fontosságú az öntözés, mely a földek termékenységét nagyban emelné, s a melyet eleinte csak kevés költséggel lehetne meghonosítani, úgy azonban, hogy az később önmagát tökéletesbítené. — A papföldi ásatásokat illetőleg a tanács azon javaslatot teszi a közgyűlésnek, hogy az 1882. évi ásatásokra az eddigi szép eredmény folytán, s különösen a felfedezett nagy római fürdő teljes kiáshatása végett a költségvetésbe 3000 frtot vegyen föl. Ezen 3000 frt a vegyes és előre nem látott kiadások terhére fog felszámoltatni. — Bolgár Mihály volt szegedi tár sremlékére eddigelé mintegy 160 fr* rugó összeg gyűlt össze, mely az első hazai takar pénztárban helyeztetett el. Adakozásokat márczius végéig Berecz Antal igazgató (Budapest, Jóf tér 10. sz.) elfogad. E határidő után a sizemót haladéktalanul elkészítik s felállításának na a végszámadással együtt közzé fog tétetni. — Elfogatási parancsügyvédjen E. T. fővárosi ügyvédet s volt városi ügyész törvényszék még a múlt évben csalás és sikkasztott 6 havi fogházra ítélte. Ezen ítéletet íugy a kábla mint a legfőbb itélőszék helyben hagyt-minthogy azonban E. többszöri megidéztetése^ára sem jelent meg a jogerős ítélet kiirtésére, a fenyitő törvényszék megkereste a ínséget 13. letartóztatására s a törvényszékhez v ^kisérésére. — Iskolai takarékpénztá- Weisz .3. F.-től kapjuk a következő sorokat: s s-tól a községi tanító, S^rközy Kálmán ur azti^'a^arék / A köztárak használati módja. B. Kemény Gábor földmivelési miniszter azon rendelet kapcsán, melyet a köztárházak ügyében a gazdasági egyesületekhez intézett , melyet esti lapunkban közöltünk, kézzel fogható példában is kimutatja a köztárházi vállalat használatának üdvös voltát s ezt érdemes lesz szó szerint előadni. Iső példa. Tegyük fel, hogy egy gazdának B -Csabától jó útban két órányira fekvő, rosszban majdnem hozzáférhetlen pusztáján 600 mm. búzája termett. A cséplést jó idővel bevégzi. De ekkor az árak alacsonyak, a búza imázsája csak 9 frt 50 kr. A gazda várni kiván az eladással. Kiszállítja a búzát a b.-csabai vasútállomásra, feladja a fővárosi köztár-vállalat czimére, a fuvarosokat kifizeti, s ezentúl semmi gondja sincsen gabnájára. Mert a köztárba érkezett gabna szállítási költségét a vállalat kifizeti, biztosítja tűz ellen és a gabonát megromlástól óvja, mindaddig, míg eladhatja. Tegyük fel, hogy a gazdának az általa elérni kívánt jobb árakra két hónapot — mintegy 8 hetet — kell várnia. Ez a következő költséggel van összekötve. A B.Csabáról Budapestig való szállítás költségei mm.kint ez idő szerint 60 kr. (nagyon rakományt véve), 600 mm. után összesen 360 frt. A köztárba való betározásért, ha a vasúti kocsiból a zsákokat berakatja és a búzát garmadába önteti, fizet mérlegeléssel 600 métermázsa a 31/a kr. 21 forint. Biztosítási dij a búzának 5700 frt értéke után 2 bóra (100 frt után 4 l/s kr. egy bóra) 5 frt 13 kr. Egyszeri forgatásáért (ha szükséges) 600 mm. á 1 kr. 6 frt Fekbér 600 mm. 8 béra 1 kr. 48 frt. Összesen 440 frt 13 kr. Az összes felsorolt költségeket a köztárs vállalat előlegezi s azok a gazda által csupán az eladás alkalmával térítendők meg. Tegyük fel, hogy a B.Csabáról szállított búza tulajdonosa két havi várakozása után a búzát Budapesten mm.-ként 11 írttal adja el. Ekkor a számadás következőleg alakul. A köztárakban eladás alkalmával a fennálló szokás szerint az eladott búza kitározásának költségeit ,ajd részben a tulajdonos */8-ad részben a vevő viseli. A gazdára, mint a búza tulajdonosára esik mm-ként 21/g kr., tesz 15 frt, ha a búza helybeli fogyasztásra, pl. malomnak adatott el, akkor a kövezetvám is fizetendő, mm.-ként 3 kr. 18 frt.