A Hon, 1882. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1882-01-14 / 14. szám

nyelv« bejelentése által más előkelőbb embereknek hízelegni ? Kísértsük meg e számokat hozzávetőleg meg­magyarázni. Az 1870-ki népszámlálás tudvalevőleg a nem­zetiségi viszonyokra nézve semmi biztos tájékoztatót nem nyújtott. Közvetlen ezután az iskolákba be­irt növendékek számából lehetne egy kis következ­tetést vonnunk. Egy tekintet azonban elég annak ki­mutatására, hogy ez adatok különösen régebben meg­­bízhatlanok voltak. Az 187­3-ről szóló miniszteri je­lentés szerint Budapesten 32,590 iskolába járó gyer­mek közt volt 21,220 magyar, 10,477 s alig száz más nemzetiségű. A legutóbbi 1880-ra vonatkozó jelentés szerint 37,480 iskolába járó közül magyar 28,401, német 8342 s más nemzetiségű 721. Ez ada­tok arányához képest Budapesten legalább 270 ezer magyarnak­ kellene lenni, holott a népszámlálási ada­tok szerint még 53,655 magyar tudó idegen anyanyel­vű polgárt is ide számítva, az összes magyarul tudók száma kevéssel haladja meg a 250 ezeret. Az iskolás gyermekek magyarságából a lakosság magyar elemé­nek számára különben is alig lehet következtetnünk, hiszen tudja mindenki, hogy jelenleg már számos család van, hol a német ajkú szülők az iskolában el­­magyarosodott gyermekekkel alig képesek magukat megértetni s igy a gyermekek magyarságának arány­száma hasonlíthatlanul nagyobb, mint a felnőtteké. Más­részt azonban nem lehet tagadnunk, hogy ép ez az uj nemzedék, mely a dolog természetének megfe­lelően mindenkor a lakosság nagyobb részét fogja ké­pezni, nálunk túlnyomóan magyar s így az iskolába járó gyermekek számából is lehet némi tájékoztató eredményt levonnunk. Beszéljünk számokban. A nép­számlálási adatok szerint, a beszélni nem tudók le­számításával a 20 éves korig 44 ezer nem magyar aj­kúval szemben 84 ezer magyar ajkú gyermek s ifjú van Budapesten. 20—30 éves közt a magyarok száma még mindig jóval több a felénél, 30—40 év közt kö­rülbelül fele s azontúl kevesebb, úgy, hogy 17,399 hatvan éven fölül levő lakos közül már csak 7094 magyar van. Tehát a németek túlnyomóan 40 évet túlhaladó emberek. Ha továbbá meggondoljuk, hogy a tömérdek tisztviselő, tanító s honoratior családjaik­kal túlnyomólag a magyar ajkú lakosok közé tartoz­nak, nem fogunk csalódni, ha feltételezzük, hogy a 20 éven fölül eső, közel 240.000 főre menő lakosságból egy­harmadát magyar ajkúnak veszünk. Az iskolai adatok s a kor szerint számítás tehát nagyjából iga­zolja a népszámlálás adatait, annyit legalább követ­keztethetünk belőle, hogy a magyar ajkú lakosság száma nem sokkal lehet kevesebb a 200,000-nél. De még meggyőzőbb érveket is sorolhatunk fel. Igen természetes, hogy a főváros népességének gyors emelkedése nem annyira születés, mint bevándor­lás folytán történt. 1857-ben az akkor még három törvényhatóságot képezett főváros lakossága 187,891 volt. A mai lakosságból helyi születésű csak 151,881, az idegenek pedig így oszlanak meg: pestmegyei 28,311, Magyarország más részéből 138,325, ausztriai 33,551, külföldi 7625. Ezek közül a két utóbbi (tehát összesen 41 ezer) természetesen nem magyar anya­nyelvű, de a többi bevándorlónál kétségkívül a ma­gyar a túlnyomó. Bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy a kizárólag magyar nemzetiséget képező hazai vallásfelekezetek (kálvinisták, unitáriusok stb.) száma folyvást szaporodik, m­íg a régebben népesebb görög katholikusok s görög-keletiek száma ma már alig 3000 s ezek egy része is tudvalevőleg elmagyaroso­­dott. Nagyon jogosult tehát oly számítást tennünk, hogy az ausztriaiak s külföldiek mellé átlagvéve csak a helyi születésüeket veszszük nem magyarajkunknak, míg a Magyarország különböző részeiből feevándor­­lottakat ennek fejében tiszta magyaroknak tekintjük. Ez nem túlzás, sőt a gyermekek magyarságát tekint­ve, e számítás még némileg kedvezőtlennek mondható a magyarságra nézve. Pedig még ily kedvezőtlen szá­­mítás szerint is lenne mintegy 190 ezer nem magyar s 170 ezer magyar, mely adat lényegileg s nagyjában megerősíti a népszámlálás adatainak hitelességét. Budapest tehát tulnyomólag magyar város Egyes, legfölebb pár ezerre menő különbséget okozhatott az­­ önkényes bevallás ellenőrizhetlensége, de nagyjában s­­ egészében véve mégis hitelesnek tekinthetjük az ősz-­­ szok­ást s kétségtelen, hogy a fővárosban lakó­­ magyarok száma az összes lakosok szá-­­­mának felét meghaladja s a 200 ezeret­­ megközelíti. De hogy szándékosan magyarnak , kevesen írhatták magukat azok közt, kiknek anya­­­nyelve más volt, mutatja a népszámlálás egy másik­­ sorozata is, mely szerint Budapesten a magyar nyel­­­­vet 252,298 ember beszéli, tehát 53,556-al több,mint a­mennyi magát magyar anyanyelvűnek mondta. A mai nemzetiségi áramlat mellette félszázezret megha­ladó szám igen lényeges bizonyíték, sőt a fővárosban 68,428 egyén van, ki magyar nyelven kivül egyetlen más nyelven sem tud beszélni s ez lakosságának közel egy ötödrészét képezi. Mi az oka mégis, hogy Budapest lakosságában­­ a magyar elem tényleg háttérbe van szorítva s a németek, kik a lakosságnak 1/s részét sem képezik, ha nem is a hivatalos életben, de a társadalomban ural­kodó szerepet játszanak ? Az első ok kétségkívül abban áll, hogy a m­a­­gyarok a német nyelvet tömegesen ta­nulják. Budapest 198,742 magyar ajkú lakosa közül 123,403 azaz közel 2/a­ rész tud németül s főkép ez által a németül beszélő budapesti lakosok száma 251,075, majdnem ugyanannyi, mint a magyarul be­szélők száma. E kétnyelvű magyarok között e mellett a túlnyomó számot épen azok képezik, kik társadalmi életben nagyobb tevékenységet fejtenek ki. A 70,879 zsidó közül ugyan csak 25,087 vallotta anyanyelvé­nek a németet (a többi, mintegy 5000 más nemzeti­ségű kivételével tehát 40,000 magyarnak tartja magát) de tudva van, hogy elenyésző csekély szá­mot kivéve mindannyi tud németül is, sőt elősze­retettel beszél e nyelven, így állunk az egyes társa­dalmi állásokkal szemben is. A tisztviselő, kereskedő s honoratior csaknem mind tud németül s ha ma­gyar eredetű is, kész saját körében a német nyelvet használni, egy oly ember kedvéért is, ki magyarul nem tud. Pedig a magyarul nem tudók száma, mint a fentebbiekből látszik, nem oly nagy. Tisztán németül 69,777 egyén ért s e szám annyi, mint azoké a magyaroké, kik németül nem tudnak. A tótók közt 21581 közül csak 8579 nem tud más nyelvet anya­­nyelvén kivül, a szerbek közül csak 141, olá­hok közül csak 23. A magyarul nem tudók száma tehát még a százezret sem közelíti meg s a népességnek alig egy negyedrészét képezi. Hogy tehát a magyar úton-útfélen németül beszél, németül szólít meg másokat, ez rossz szokás avagy gyávaságot tanú­sító eljárás. Hála istennek, a magyarul nem tudók száma Budapesten ma már alig nagyobb mint azoké, kik a magyaron kívül más nyelvet egyátalán nem értenek s igy nagy igazságtalanságot követünk el nemzetünk iránt ha a német társalgási s kereskedői nyelv fentartását bármikép előmozdítjuk. De sokan tartják szükségesnek s érv gyanánt hozzák fel a német nyelv uralma mellett azt az állítólagos tényt, hogy a magyarság nincs az egész városban elterjedve s igy ne­m lehet mindenütt használni. Elismerik, hogy a belváros, Fe­­renczváros s a Józsefváros felső része magyar, de ki kívánhatja azt, hogy a Terézvárosban vagy épen Budán magyar nyelven társalogjunk s magyarul szó­lítsuk meg utczán az idegeneket ? A fővárosi statisztikai hivatal igazgatósága, mi­vel a népszámlálásnak erre vonatkozó adatai még nincsek,El­ publikálva, szívességből közlötte velem az egyes kerületekről szóló számokat is. E számok, me­lyeket egész terjedelmükben közölni nem vagyok fel­jogosítva, egyátalán balhiedelemnek tüntetik fel az említett álllítást. A Duna baloldalán minden kerület­ben jelentékenyen fölül­múlja a magyar elem a né­metet. Hogy csak a német voltáról hirhedt részeket említsük fel, a Lipótvárosban 10,000­el több a magyar, mint a német, a Terézvárosban 8000-el s az újonnan alakult Erzsébetvárosban pláne 15,000-el. Más ide­gen elem pedig természetesen elenyésző csekély. Leg­több tót (4191) van a Terézvárosban, azután követ­kezik az Erzsébet­város s csak a harmadik helyen van a Józsefváros, e hatalmas városrész, hol nem kevesebb mint 40.000 magyar ember él, kétszer annyi, mint a többi nemzetiségek összevéve. A többi városrészeket felesleges is említeni. A Ferenczvárosban s Kőbányán csaknem harmadfélszer annyi magyar lakik, mint né­met, a belvárosban pláne négyszer annyi. Természetes, hogy a budai részben szomorúbb a magyar elem aránya, de itt sem oly szomorú, mint első pillanatra látszik. Az első kerületben 12,468 magyar van s csak 10,995 német; a másodikban 10,468 magyar, 11,558 német, tehát a magyar elem a tulajdonképi értelem­­ben van Budán legalább is egyenlő a némettel s szá­muk folytonosan gyarapodik. Egyedül Ó Buda az a főváros kerületei között, hol a németek száma 8000-el több, mint a 7000 főnyi magyar elem s hol tehát a német nyelv határozottan uralkodó s a mi még szo­morúbb. e központtól oly távol eső s — mondjuk ki őszintén — városi hatóságunk által nagyon elhanya­golt kerületben a magyarosodás csiga léptekkel halad előre. De viszont nem kell felednünk, hogy e kerület legkevésbé járul a főváros típusának megállapításá­hoz, a forgalmi központoktól legtávolabb esik s né­pessége minden kerület közt a leglassabban gya­rapodik. De bármily fontosnak tekintsük is .­Buda ez elmaradott helyzetét máskülönben: nevetséges volna ez elszigetelt tény alapján ragaszkodnunk a fentebb ismertetett nézethez, hogy a magyarság a fővá­rosnak nem minden részében van elterjedve. Előíté­let, valóságos elfogult nézet volt az, melyet most a biztos számadatok czáfolnak meg s melyet ezért mu­muskép emlegetni tovább is valódi tudatlanságot je­lentene. De ép oly előítélet a harmadik ok is, melyet a német nyelv uralma mellett fel szoktak hozni, hogy tudniillik a főváros környéke német , az in­nen bevándorló napszámosok, kofák s más szolgálat­keresők okozzák azt, hogy utczáinkon oly gyakori a német szó s hogy a közönséges társadalmi életben a német nyelv nélkül meg sem élhetnénk. Nem oly lé­nyegtelen volna ez érv, ha igaz lenne. A főváros ke­nyerét tudvalevőleg mindenütt a kör­nyék adja meg s e környék népe, bár más vidékek lakosságánál élén­­kebb is, a dolog természeténél fogva lassabban halad előre, mint a főváros lakossága. Szemmel látható pél­dáink vannak. Budakesziben évenkint több száz ma­gyar fővárosi ember nyaral s e faluban a magyar szó csaknem oly ritka, mint a fehér holló. A szomszéd Promontorról s Soroksárról bevándorló kofák nagy része alig ért valamit magyarul. De más részről meg kell gondolnunk, hogy a szentendrei­­ Csepel-sziget lakosságának túlnyomó része magyar, hogy Rákospa­­lota, Fótd, Monor, s más nagy­községek ma­gyar környékeikkel szintén a főváros rendes »mozgó« lakosságához tartoznak. Legjobb azonban, ha itt is számokkal állunk elő. Az ide vonatkozó adatokat az orsz. statisztikai hivatal még nem dolgozta fel s ezért legczélszerűbbnek tartottam főkép Galgóczy lelkiisme­retesen készített monographiájából szedni össze az adatokat. Mondhatom szigorú, talán túl szigoru vol­tam a magyar elem iránt, mit bizonyít az is, hogy 18, részben igen népes községben egyetlen magyar em­bert sem számítottam s az eredmény még ez a ma­gyarságra nézve kedvezőtlen számítás szerint is azt mutatta, hogy Budapest környékén a ma­gyar elem határozottan túlsúlyban van. Hetvenkét községet számítva (Váczot, Gödöllőt, Bics­két s más szintén közel eső nagy magyar városokat már nem) 131.009 lakos közt lenne e szerint a magyar lakosság száma 70,755. Ha most hozzá­vesszük, hogy e 72 község közt­­ túlnyomóan tót vagy szerb s ezek száma a főváros környékén 3—4 mértföld kerületben mintegy tizezer­, biztosra vehetjük, hogy a magyar elem Budapest környékén legalább 18,000-el erősebb, mint a német, de nem kell felednünk még azt sem, hogy a már említett nagy községeken kívül a Duna alsó részéből s a vasúton Kecskemét vidékéről éven­kint sok ezer magyar fordul meg a fővárosban s ezek alapján bátran állíthatjuk, hogy a mozgó idegen elem Budapesten nem német, hanem főkép magyar s hogy teljesen alaptalan előítélet azt feltételeznünk, hogy nekünk a vidék kedvéért szükségünk van a német szóra. (Befejező közlemény következik.) Matanovics Péter szláv agitátor, mint a­­ »Corr. de Pesthí-nik Nándorfehérvárról írják, be­fejezte rablóbandájának szervezését, melylyel Kri­­voszcziéba fog menni. Matanovics, kit a nándor­fehérvári orosz követ nagy előzékenységgel fogadott, tetemes összeget kapott Mihály volt metropulitától­­­oma hadjárat költségeinek fedezésére, melyet a kriv­­­voszcziei rablókkal akar szervezni. A pánszláv egye­­­­sületek, melyeknek Szerbiában és a Balkán-félszige­­­ tett kifejtett agitáczióját Akszakov moszkvai agi­­­­tátor vezeti, Nándorfehérvárt valóságos főhadiszállást­­ alapítottak. Pest megye törvényhatós­ági bizottsága ma délelőtt S­z­a­p­á­r­y István gr. főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. Legelőbb is felol­vastatott a belügyminiszter leirata, melyben a törvény­­hatóságot arról tudósítja, hogy a fölter­jesztett költség­­vetést nem hagyta helyben. Földváry Mihály al­­­­ispán indítványára elhatározzák, hogy az árvaszéknél , s a számvevőségnél szükséges dijnokot alkalmazni­­ fogják s azokat a kőnyomda-alapból fogják egy éven át díjazni.­­ Az elhalt bizottsági tagok helyébe Ráczkevén Földváry Miklós megyei aljegyzőt, Döm­­södön Faragó Antalt választották meg, mit a bizott­ság tudomásul vesz. — Kisoroszi községet, mely Nógrádmegyéből Pestmegyébe kebeleztetett, a pilisi felső járásba helyezik s a község árvaszéke iromá­nyainak s pénzeinek átvételére Bellaágh Imre tiszti főügyész, Dalmady Sándor jegyző és az illető járás szolgabírója küldetnek ki. — Luk­a György nagy­­abonyi lakos, a »Szolnok-Abony« szerkesztője, kér­vényt intéz a közgyűléshez, hogy ő, ki az országgyű­lési képviselők választóinak lajstromába föl van véve, a községi választók sorába is vétessék fel. A község ezt azért tagadta meg, mivel Luka adót nem fizet, mit ez beismer ugyan, de azt állítja, hogy az ő adóját anyja fizeti. A közgyűlés a kérvényt azzal a megha­gyással utasítja vissza, hogy Luka ezen állítását mu­tassa ki. Huzamos eszmecsere folyt a Galgapatak szabályozási ügye tárgyában. H­i­n­d­y Géza előadó kifejti, hogy már 1875-ben élénk mozgalom indult meg az érdekelt birtokosok közt a patak rendszeres szabályozása czéljából. A birtokosság ifj. gr. Ráday Gedeon elnöklete alatt igazgató választmányt alakí­tott, mivel azonban ez pénz hiányában nem kezdhette meg az előmunkálatokat, a kormányhoz fordult elő­legért. A kormány a kért 1000 frt előleget hajlandó volt megadni, ha azért néhányan a birtokosok közül kezességet vállalnak, mibe ezek nem egyezvén bele, az ügy félretétetett. 1880-ban Tót-Györk község a Galga szabályozása végett az alispánhoz fordult, ki egy küldöttséget menesztett a hely­színére, mely a pataknak az egész vidéken való kitisztítását mondotta szükségesnek. 1881-ben újból egy küldöttség külde­tett ki a Galga egész vonalán való szabályozás ter­vezetének elkészítése végett. Nógrád megye kijelen­tette, hogy a szabályozó társulatba nem kiván belépni. Ácsa község birtokosai, élükön ifj. gr. Ráday Gede­onnal kijelentették, hogy Ácsa községnek semmi haszna sem volna a szabályozásból, azért az érdekel­tek sorából hagyassanak ki. A többi patakmelléki községek belenyugodtak a szabályozás foganatosítá­sába és kijelentették, hogy ők külön társulatot nem akarnak alakítani, hanem a kultúrmérnökség által kidolgozott tervezet alapján a szabályozást házi ke­zelés mellett kívánják létesíteni. Előadó javasolja, hogy az elkészített terveket közszemlére tegyék ki, hogy az érdekeltek netalánt észrevételeiket közöl­hessék. Ifj. gr. Ráday Gedeon kijelenti, hogy a minisztériumba­n az a vélemény volt, hogy míg a Zagyva szabályozva nincs, a Galga szabályozása le­hetetlen. Ez okozta, hogy az 1000 írtért nem akart garancziát vállalni a birtokosság. Olyan vizet, mint a Galga, házilag szabályozni nem lehet. Kéri a közgyű­lést, hogy a szabályozásnak ily módon való keresz­tülvitelét ne pártolja. Balogh Imre nem tartja e tárgyat a közgyű­lés elé tartozónak, mivel a belvizek levezetéséről szóló törvény világosan mondja, hogy ezen ügyekre nézve a miniszter a törvényhozó testületet tartozik meghallgatni. Mindaddig, a­míg az érdekeltek a sza­bályozásba valamennyien bele nem egyeznek, a köz­gyűlés ezen ügyben határozatot nem hozhat. Inti a közgyűlést, hogy ezen kérdés eldöntésébe ily módon bele ne menjen, hanem ruházza az alispánra a további teendőket ez ügyben. T­a­b­y főjegyzőnek az a véleménye, minthogy az érdekelteknek Aszódon összeült közgyűlése egy embernek kivételével hozta a fenti határozatot, a bi­zottsági közgyűlés ezt ne változtassa meg. Pártolja előadó indítványát. Id. gr. Ráday Gedeon ajánlja, hogy ne döntsék el oly könnyedén e kérdést, nehogy ezáltal oly kalamitások keletkezzenek, mint a legtöbb eddigi folyamszabályozás által. Földváry alispán Ba­logh Imre nyilatkozatára nézve kijelenti, hogy a Galga nem belvíz. Minthogy az érdekeltek többsége a szabályozás keresztülvitele mellett van, pártolja előadó indítványát. — Rudnyánszky Ferencz a tervhez nem járul. — V­á­­­k­a­y Imre főmérnök ajánlja, hogy a szabályozási tervezet megvitatás végett egy bizottságnak adassák ki. Dr. S­z­i­v­á­k Imre : A szabályozás definitív rendezésére nézve fontos a költségek kérdése, mely nem dönthető el, míg az ártér jogilag teljesen kifejlesztve nincs. Ennélfogva ezen szabályozás végre­hajtását elvileg kimondani nem lehet. Az ideiglenes szabályozást azonban ajánlja. Ez értelemben járul id. gr. Ráday Gedeon s Rudnyánszky ajánlatához. A közgyűlés az elnök indítványára elhatározza, hogy a Galga medrének az érdekeltek költségén való kitisztítása elrendeltetik, és ennek foganatosításával az alispán bizatik meg. A kiskun-alapra nézve elhatározza a bizottság, hogy az továbbra is külön kezelés alatt marad. Ez­után néhány község költségvetésének tárgyalása be­fejezésével a közgyűlés véget ér. A Pest me­gye kezelő és segédhiva­talnokai a többi törvényhatóság hasonló hivatali karának is szétküldötte hozzájárulás végett ama fo­lyamodását, melyben a képviselőháznál a megyei ki­nevezett hivatalnokok n­y­u­g­d­íjintézetének törvény által való megalkotását sürgetik. Nincs két­ség benne, hogy e mozgalom a törvényhozás teljes figyelmét magára vonja. Pest megyének különben a nyugdíjalap megalkotása nem kerülne nagy erőfeszí­tésébe s szinte csodálni lehet, hogy ez irányban ille­tékes helyen kísérlet eddig még nem történt. Neve­zetesen ott van a »statusok pénztára,« vagyis a régi nemesi fölkelés pénzalapja, mely idők folytán rendel­tetését veszítette s ma is némi kegydijazási czéloknak szolgál. E pénzalap ez idő szerint 71,800 frt tőke ér­téket képvisel s mint átalánosan várják, legközelebb véglegesen a nyugdíjazás czéljára fog szenteltetni. Mint értesülünk, ez irányban kezdeményező lépés is fog történni és pedig Pozsony megy­e példájára, a­hol pár év előtt a főispán egy csapással megteremtette a nyugdíjalapot. A búza eladásáért a szokásos illeték számítta­­tik fel az eladást közvetítő vállalat által, mely (pro­­vizio) ez idő szerint 1 °­0, tehát 6600 frt eladási ár után esik 66 írt. Ezen eladási költségekhez hozzá adva a fent részletezett 440 frt 13 krt, összes költség 539 forint 13 krajczár. Ha calo (apadás) sem a búzának Budapestre szállítása, sem a tározás közben nem volt, a 600 mm. búza 6600 frt eladási árából levonandó a fenti költség, marad tisztán 6060 frt 87 kr, tehát 360 frt 87 krral több, mint mennyivel két hó előtt a búzát értékesítette volna. Ha már most a kérdéses gabona nem budapesti helybeli fogyasztásra adatott el, hanem külföldre, mi a fővárosi köztárvállalat, mint bizományos eladó közvetítésével eszközölhető, ez esetben a fenti példa számításai következőleg módosulnak. Vegyük, hogy külföldre pl. Lindauba a búza csakis 11 frtért adatott el, tehát ugyanazon áron, mint az érintett példa szerint, akkor a külföldre szál­lításkor elmarad a kövezetvám fizetése : 18 frt. A B.­Csabától Budapestig való szállítási díjból visszatérül azon különbség, melylyel több fizettetett, mintha a gabona egyenesen ment volna Csabáról Lindauba, (a közvetlen forgalom kedvezménye) ez időszerint mm.-ként 17 kr, ez teszen 102 frt. E szerint a költség apad és a nyereség emelke­dik összesen 120 frttal. 2. példa. Vegyük most azt az esetet, hogy a gazda szeretné ugyan a jobb árakat bevárni, de meg van szorulva pénz dolgában. Ez esetben, mint tudjuk, a köztárvállalat elő­leget ad. Vegyük ismét az előbbi példát számításaink alapjául. A 600 mm. búza értéke a cséplés utáni ár sze­rint a 9 frt 50 kr.­­ 5700 frt. Ennek 2/s-át a gazda előleg gyanánt megkapja. Kap tehát 3800 frtot és pedig 51/2°/0 kamat mellett, ha a burának eladását nem a köztárválla­lat eszközli, és 5°/0 kamat mellett, ha a köztár­vállalat az eladással is meg van bízva. Ez esetben a gazda költségei megszaporodnak ugyan 32 frt 15 kr., illetőleg 29 frt 23 kr. kamattal és a fent kiszámított 360 frt 87 kr. nyereség leapad 331 frt 64 kr., illetőleg 328 frt 72 krra, de azért ama nevezetes előnyben részesül, hogy olcsó pénzhez jutott, és mégis bevárhatja búzájával a jobb ára­kat, a mellett, hogy csak 1900 frtja fekszik már benne. Tehát ez az 1900 frt, mely két hónapig hever búza képében a magtárban, több mint 300 frt nye­­rséget hoz a tulajdonosnak. A HON magántársürgönyei. Becs. jan. 13. (Er­ed. sür­g.) A »Pol. Corr.« egy budapesti levele néhány lap követelését a dele­­gácziók azonnali egybehivatása iránt politikailag nem eszélyes dolognak mondja, minthogy a monarchia déli részén hozandó elővigyázati rendszabályok a normá­lis hadi organizáczió keretében mozognak és a kor­mány a dolgot egyszerű eszközökkel reméli elintézni. Csak ha igazán nagyobb összegek volnának szüksé­­g­­ek, fognak a delegácziók és pedig a­míg a mostani mandátumuk tart, Bécsbe egybehivatni. Bécs, jan. 13. Az urak háza közoktatási bi­zottsága ma befejezte az átalános tárgyalást a prágai egyetemre vonatkozólag az albizottság által előter­jesztett módosításokról, és holnap megkezdi e módo­sítások részletes tárgyalását. Az ülésen a közoktatás­­ügyi miniszter is jelen volt. Róma, jan. 13. (Ered. sürg.) Biztos érte­sülés szerint a kúria konfliktusa Oroszországgal be van fejezve. A czár legközelebb minden száműzött püspököt vissza fog hivni. Philippopol, jan. 13. (E­r­e­d. s­ü­r­g.) A »P. Corr.« jelentése: Katonai zavargások voltak. Midőn hire járt, hogy a tartományi kormány 11 idegen tiszt­tel, köztük 9 orosszal szerződéseket kötött, mintegy 40 bolgár tiszt a tartománygyűlés elé ment, az ál­landó bizottságtól fenyegetések közt követelvén a szerződések megszüntetését. Erre Aleko pasához mentek, a­ki megígérte nekik, hogy reklamáczióikat számba veszi. A hangulat Philippopolban igen nyo­mott, minthogy az események következéseitől tar­tanak. Szófia,jan. 13. (Ered. sürg.)A »Pol. Corr.« jelentése: A belügyminisztérium vezetője, Remsin­­gen alezredes, Nacsevics Gregor, mint belügy­miniszter által helyettesittetett. Az államtanács meg­alakult Ikonomov Tivadarral mint elnökkel és Grekow Demeterrel, mint alelnökkel. Választott tagjai: Burmow, Balabanow, Georgiew, Theodorow, Daskalow és Drinow ; a fejedelem által kinevezettek: Sapow, Tisew, Mihailowski és Hadsi Mehemed Ali. Újvidék, jan. 13 A megüresedett­ püspöki székre mint jelöltet Petrovics archimandritát emlegetik. A pátriárka beigtatásnál S­­­o­­­k­o­v­i­c­s, Zsivkovics és Kengyelaz püspökök fognak segédkezni. — Maximovics, Po­­­it és Mi­­­e­­tics képviselők interpelláczióra készülnek az or­­szággyülésen a kinevezés miatt. Bukarest, jan. 13. Hoyos gr. közvetlenül az újév után a király által külön kihallgatáson fo­­gadtatik. Szentpétervár, jan. 13. A hivatalos lap köz­zéteszi a szár­uházát a parasztok közt elosztandó földbirtokok megváltásáról, továbbá a pénzügyminisz­térium vezetőjének kinevezését pénzügyminiszter­ré, a hadügyminisztérium vezetőjének kinevezését hadügyminiszterré és végül P­o­s­s­i­e­t közlekedésügyi miniszter kinevezését tengernaggyá. Róma, jan. 13. A Vatikán ragaszkodik ahhoz, hogy az összes májusi törvények eltörlését fogja kö­vetelni és nem fog megelégedni a porosz kormány amaz ígéretével, hogy az utóbbi a lehető legnagyobb kímélettel fogja majd ezeket a törvényeket alkal­mazni. — Mostanáig se Bucher Lothár, se Po­roszországnak más meghatalmazottja nem jelentke­zett a Vatikánban és nem volt kihallgatáson a pápa előtt. — Azt várják, hogy S­c­h­­­ö­z­e­r fogja majd a májusi törvények kérdését megoldani. — A Vatikán­ban semmit se tudnak III. Sándor czár ama szándé­káról, hogy a száműzött katholikus püspököket visz­­sza fogja hívni; az alkudozások Oroszországgal már huzamos­ idő megszűntek, azokat tehát felfüg­gesztetteknek lehet tekinteni. Párig, jan. 13. A kormánylapok hangsúlyoz­zák, hogy a kabinet a lajstrom szerinti választás el­vét kívánja az alkotmányba felvenni, az illető válasz­tási törvénynek a parlament által való megszavazását azonban későbbre tartja fönn.­­ A mostani kabinet existencziája tehát semmikép sincs fenyegetve. A re­­vízióról szóló javaslat azt a czikket is el fogja törölni, mely előírja, hogy az ülésszakok megnyitása imád­sággal történjék. A villamosság fejlesztése végett egybegyűlt kongresszus óhajára a franczia kormány elhatározta, hogy a tengeri hatalmaknak egy diplomácziai konfe­­renczia összeülését fogja indítványozni, hogy ekként a tengeralatti távíróra vonatkozó nemzetközi jog kér­déseit szabályozzák. KÜLÖNFÉLÉI. — Személyi hirek. Flatz András főis­pán Újvidékről, Stancsics György főispán Pan­­csováról, B­e­l­i­c­z­a­y István főispán Békés­ Csabár­ól és Hertelendy J­ózsef főispán Torontóiból tegnap Budapestre érkeztek, — Munkácsy Mihály budapesti fo­gadtatásához. A képzőművészeti társulat igaz­gatóválasztmánya tegnap esti Ipolyi Arnold püs­pök elnöklete alatt tartott ülésében örömmel vett tudomást a Munkácsy fogadtatására rendezendő ovácziók előkészületeir­ől és az ünneplés alkalmára készséggel engedte át a műcsarnok összes helyiségeit, s egyszersmind megígérte, hogy a rendező bizottsá­got a tervezet kivitelében minden tekintetben támo­gatni fogja. Munkácsynénak a bál alkal­mával a bizottság egy gyönyörű virágcsokrot fog át­nyújtani. A csokorról két hosszú, ne­meti szinü sza­lag függ alá, melyek a következő feliratot fogják vi­selni : »A magyar művészek Munkácsy Mihályné­­nak.« A termek díszítési terveinek elkészítésére a bizottság Benczúr Béla műegyetemi tanárt kérte föl, a kivitelt az összes résztvevő képírók és szobrászok fogják eszközölni. A Munkácsynak át­nyújtandó ezüst babérkoszorú viaszmintázatát és a szekrény tervrajzát M u d­e r­­­a­k szobrász már el­­készíti és az ünneplést rendező bizottság legköze­lebbi ülésén fogja bemutatni jóváhagyás végett. A bizottsági tagok névsorának kiegészítéséül közöljük még a következőket: Keleti Gusztáv, Haim­­mann Alajos, Benczúr Béla, Horváth Ká­roly és Mud­er­lak Lajos. — Az orvosok s természetvizsgálók '­ándor­gyűlése a jelen évben augusztus havában Debreczenben lesz, hol az intelligenczia meleg érdek­lődése mellett a helyi bizottság is megalakult. A köz­ponti bizottság szintén igyekszik megtenni a szokásos lépéseket s már eddig sikerült megnyerni dr. Géber László kolozsvári s dr. H­u­n­f­a­l­v­y János budapesti egyetemi tanárokat, hogy az egyes szakosztályok ülé­sein tudományos becsű megnyitó beszédeket (adresse) tartsanak. Több már felszólított szakférfiú még nem válaszolt. A múlt év végén lejárt pályázatokra 6 pályamű érkezett be, melyek az illető szakosztályok­nak adattak ki, hogy a megbírálásokról gondoskod­janak. A nagygyűlés személyi ügyeinek s tárgysoro­zatának előkészítésére dr. Kovács József elnöklete alatt Szabó József, Halász Géza, Hochbalt Károly s Staub Mór tagokból álló albizottság küldetett ki. A szombathelyi nagygyűlés munkálatait az egyes elő­adók késedelmezése miatt csak most lehetett sajtó alá adni, azonban a debreczeni nagygyűlés előtt jóval el­készül­t azoknak, kik Szombathelyt beírott tagok voltak, azonnal elküldetik, a debreczeni nagygyűlés tagjai egy forint lefizetése mellett szintén megszerez­hetik, a jelen évben tartandó nagygyűlés munkálatait azonban annak idején ők is díj nélkül megkapják. — Az orsz. könyvkiállításhoz. Már említettük, hogy az orsz. könyvészeti kiállítás meg­nyitása február hó 26-ra halasztatott el. Ennek foly­tán a rendező bizottságok kijelentették, hogy az ed­dig nem jelentkezett vidéki könyvnyomók és könyvkö­tők az esetben még részt vehetnek a kiállításon, ha ebbeli szándékukat f. évi január hó végéig a kiállí­tást rendező bizottság elnökének bejelentik, és a ki­állítási tárgyakat február hó 10-ig beküldik. A kiál­lításon résztvevő nyomdák kö­zt felemlítjük: az egye­temi nyomdát, mely száz éves fennállása alatt nyom­tatott több ezerre terjedő munkáinak katalógusát ki­nyomatta és mint külön kiállítási tárgyat fogja bemu­tatni. A marosvásárhelyi ref. kollégium nyomdája, melyet szintén már a múlt században alapítottak, ha­sonló katalógust készíttet. A Franklin társulat nyomdája, melyet a múlt század elején Länderer alapított, az ez idő alatt megjelent nyomtatványaiból külön történelmi kiállítást rendez. Az Emich féle nyomdából keletkezett Athenaeum nyomda részéről Emich Gusztáv igazgató hasonló történelmi kiállí­tást rendez. Az eddigi jelentkezések után ítélve a ki­állításon a fővárosnak valamennyi nagyobb nyom­dája részt fog venni, sőt a­ rendező bizottság arról is gondoskodott, hogy még a ponyvairodalom termékei is képviselve legyenek. Lanfranconi Graziose Enea Pozsonyban lakó olasz mérnök Magyarország a men­tesítésére vonatkozó térképeket tartalmazó díszmun­kát jelentett be. Végül megjegyezzük, hogy a Ma­gyarországban megjelenő összes napi és heti, politi­kai és szépirodalmi lapok, folyóiratok stb. is ki lesznek állítva.­­ A magyar mérnök- és építész­­egyletben ma este M­e­i­s­z­n­e­r Ernő a »Rába szabályozásár­a« tartott fölolvasást, melynek beveze­téséül a Rábaszabályozás történetét adja. E szerint a szabályozás terve már 300 év óta sielődik. Uj stádi­umba ez ügy 1879-ben került, a midőn gr. Szapáry István pestmegyei főispán mint kir. biztos vette kezé­be a szabályozás ügyét. Ekkor állapították meg az utolsó tervezetet, melyet a közlekedésügyi miniszter némi módosítással elfogadott. Fölolvasó ezután áttér a Rába folyó eredete, hely- és vízrajzára és a Rába szabályozása tervének ismertetésére. Ismer­teti továbbá a Marczal szabályozását, mely összesen 498.000 írtba kerülne. Majd a Fertő lecsapolásáról és a Hanság szikkasztásáról értekezve, kiemeli, hogy a lecsapolás által kitűnő termékenységű földek fog­nak nyerelni. A Fertőnek s a Rábczának a szabályo­zása összesen 4.166.000 írtba kerülne, mi, tekintve a nyerendő termőföld értékét, nem nagy összeg, mind­azonáltal az érdekeltek a szabályozás keresztülvite­lére nem gondolnak. Mindezen előnyöknél azonban sokkal nagyobb fontosságú az öntözés, mely a földek termékenységét nagyban emelné, s a melyet eleinte csak kevés költséggel lehetne meghonosítani, úgy azonban, hogy az később önmagát tökéletesbítené. — A papföldi ásatásokat illetőleg a tanács azon javaslatot teszi a közgyűlésnek, hogy az 1882. évi ásatásokra az eddigi szép eredmény folytán, s különösen a felfedezett nagy római fürdő teljes ki­­áshatása végett a költségvetésbe 3000 frtot vegyen föl. Ezen 3000 frt a vegyes és előre nem látott kiadá­sok terhére fog felszámoltatni. — Bolgár Mihály volt szegedi t­­ár s­­r­em­l­ék­ér­e eddigelé mintegy 160 fr* rugó összeg gyűlt össze, mely az első hazai takar pénztárban helyeztetett el. Adakozásokat márczius végéig B­e­r­e­c­z Antal igazgató (Budapest, Jóf tér 10. sz.) elfogad. E határidő után a sizemót haladéktalanul elkészítik s felállításának na­ a végszámadással együtt közzé fog tétetni. — Elfogatási parancsügyvédjen­ E. T. fővárosi ügyvédet s volt városi ügyész tör­vényszék még a múlt évben csalás és sikkasztott 6 havi fogházra ítélte. Ezen ítéletet íugy a k­ábla mint a legfőbb itélőszék helyben hagyt-mint­­hogy azonban E. többszöri megidéztetése^ára sem jelent meg a jogerős ítélet kiirtésére, a fenyitő törvényszék megkereste a ínséget 13. letartóztatására s a törvényszékhez v ^kisé­résére. — Iskolai takarékpénztá- Weisz .3. F.-től kapjuk a következő sorokat: s s-t­ól a községi tanító, S^rközy Kálmán ur azti^'a^arék­ / A köztárak használati módja. B. Kemény Gábor földmivelési miniszter azon rendelet kapcsán, melyet a köztárházak ügyében a gazdasági egyesületekhez intézett , melyet esti la­punkban közöltünk, kézzel fogható példában is kimu­tatja a köztárházi vállalat használatának üdvös vol­tát s ezt érdemes lesz szó szerint előadni. I­s­ő példa. Tegyük fel, hogy egy gazdának B -Csabától jó útban két órányira fekvő, rosszban majdnem hozzáférhetlen pusztáján 600 mm. búzája termett. A cséplést jó idővel bevégzi. De ekkor az árak alacsonyak, a búza imázsája csak 9 frt 50 kr. A gazda várni kiván az eladással. Kiszállítja a búzát a b.-csabai vasút­állomásra, feladja a fővárosi köz­­tár-vállalat czimére, a fuvarosokat kifizeti, s ezentúl semmi gondja sincsen gabnájára. Mert a köztárba érkezett gabna szállítási költségét a vállalat kifizeti, biztosítja tűz ellen és a gabonát megromlástól óvja, mindaddig, míg eladhatja. Tegyük fel, hogy a gazdának az általa elérni kívánt jobb árakra két hónapot — mintegy 8 hetet — kell várnia. Ez a következő költséggel van összekötve. A B.­Csabáról Budapestig való szállítás költsé­gei mm.­kint ez idő szerint 60 kr. (nagyon rakományt véve), 600 mm. után összesen 360 frt. A köztárba való betározásért, ha a vasúti ko­csiból a zsákokat berakatja és a búzát garmadába ön­teti, fizet mérlegeléssel 600 métermázsa a 31/a kr. 21 forint. Biztosítási dij a búzának 5700 frt értéke után 2 bóra (100 frt után 4 l/s kr. egy bóra) 5 frt 13 kr. Egyszeri forgatásáért (ha szükséges) 600 mm. á 1 kr. 6 frt­­ Fekbér 600 mm. 8 bér­a 1 kr. 48 frt. Összesen 440 frt 13 kr. Az összes felsorolt költségeket a köztárs vállalat előlegezi s azok a gazda által csupán az el­adás alkalmával térítendők meg. Tegyük fel, hogy a B.­Csabáról szállított búza tulajdonosa két havi várakozása után a búzát Buda­pesten mm.-ként 11 írttal adja el. Ekkor a számadás következőleg alakul. A köztárakban eladás alkalmával a fenn­álló szokás szerint az eladott búza kitározásának költségeit ,­a­jd részben a tulajdonos */8-ad részben a vevő viseli. A gazdára, mint a búza tulajdonosára esik mm-ként 21/g kr., tesz 15 frt, ha a búza helybeli fo­gyasztásra, pl. malomnak adatott el, akkor a kövezet­­vám is fizetendő, mm.-ként 3 kr. 18 frt.

Next