A Hon, 1882. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1882-04-01 / 90. szám

90. szám. 20-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Sszerkesztési irodai Barátok-tere, Athtenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bem­entetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIKD&TftS­E­H szintugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­­tere, Ath­enaeum-építlet) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1882. Szombat, április 1. K kiadó-hivat­al: Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési thijs Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 írt 5 hónapra............................ 6» 6 hónapra ..... 12» Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés negyedévenkint.............................1 » Az előfizetés 7 év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik, is, min­­d-m­kor a hó első napjára számíttatok.­ ­ Előfizetési felhívás is heti Előfizetési Ara : 1882-dik XX-dik évi folyamára. Egyhónapiba . . . . 2 frt Évnegyedre . . . . 6 » Félévre . . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés év negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadó­hi­v­at­aliba (barátok-tere Athenaeum-épület) küldendő. A HON kiadóhivatala, Budapest, márczius 31. Nagy hajlandóság nyilvánul most világ­szerte arra, a­mit Leroy Beaulieu úgy fejez ki, hogy állami szoczializmus, vagyis a tár­sadalmi bajoknak és feladatoknak állami esz­közökkel való megoldása. A­mi minket illet, nem számítjuk ezek közé a vasutaknak bizo­nyos korlátok között államivá tételét, mert némely vonalakon az államosítás a közérdek­nek elkerülhetetlen tényezője. De az is bizo­nyos, hogy a vasutak államosításának is van­nak árnyoldalai. Ilyenek, hogy nagy hivatal­noksereggel jár, s az, hogy vagy az állami pénzügyi érdekek uralkodnak a forgalmi ér­dekek rovására a tarifta megszabásában, vagy megfordítva a forgalom érdekében léteznek oly tariffa-leszállítások és foly oly tariffaküz­­delem, mely az állam bevételeit csökkenti, hogy ne is beszéljünk azon nagy áldozatok­ról, melyekt a vasutakba fektetett tőke elég­telen jövedelmezőségében állnak. Mondjuk , reánk Leroy Beaulieu vádja még, e tekintet­ben, nem alkalmazható, mert csak a kénysze­rűségtől hajtva, csak a nélkülözhetetlen vona­lakon vittük keresztül az államosítást vagy az állam hatályosabb befolyását nem csekély áldozatok árán. De tovább aligha mehetünk, veszély nélkül. És ha a vasutak államosítása terén kor­látokat tart valamely állam, mint pl. eddig Ausztria, Németország és Magyarország e korlátokat meg tudta tartani, akkor nagy, fölösleges áldozatoktól tudja megkímélni az adózókat. De hogy milyen könnyen szem elől lehet téveszteni e korlátokat, azt épen Franczia­­ország legújabb tapasztalatai bizonyítják. Ott is volt olyan időszak, mikor nemcsak helyi érde­kű, de nagyforgalmú vasutakat is nyakra-főre állami biztosítás nélkül is építettek, most aztán bekövetkezett a vasutak csoportosításának és megvásárlásának időszaka, a­mikor még a helyi érdekű vasutakat is vásárolja össze az állam. Ennek aztán természetes következmé­nye a költségvetés megterheltetése. Ez állami szoczializm­ust a Ferry és a Gambetta kabi­net még tovább vitte, mert a közmunkák és közoktatás terén (az ingyen oktatással) óriási terheket vállalt az államra, melyeket eddig az érdekeltek viseltek. Sőt Gambetta pro­gram­jában volt a munkások nyugdíjbizto­sítása is, épen úgy, mint a­hogy Bismarck tervében is kiváló helyet foglal ez el. Ez már a valódi állami szoczializmus, mely annál veszélyesebb, minél járatlanabb utakon ha­lad és minél szélesebb tért akar felkarolni. Igaz, hogy nagy konczepczió az, mely­­lyel Bismarck — ki e téren legtovább ment — előállott, mert a szegényebb osztályok adómentessé tétele, baleset elleni biztosítása és nyugdíjazása sok erkölcsi és anyagi érde­ket érint. Úgy látszik azonban, hogy még a hatalmas Németország is visszariad az ezen tervvel járó áldozatoktól, mert a birodalom jövedelmeinek megfelelő emelésére a leghat­­hatósabb eszközt, a dohánymonopóliumot sem akarja elfogadni, mely másfelől a ha­sonló ürügy alatt életbe léptetett vámemelé­sek, főleg pedig az élelmi czikkek megvámo­­lását, súlyos teherképen érzi úgy a szegény osztály, mint az ipar egy része Németország­ban. Ha tervének kivitelében Bismarck ily lényeges nehézségekbe ütközik, ezek miatt, még ha képes lenne is m­agát túltenni a par­lamentáris követelményeken, kénytelen lesz azokról vagy lemondani, vagy azokat lé­nyegesen módosítani. A­mint hogy más téren — az egyházpolitikai kérdésekben — most merőben ellenkező irányban halad, mint a­melyen tíz év előtt megindult. Ennél bizto­sabban experimentumnak mondható az, mit Bismarck most a közgazdasági téren tesz. Minket ezek a jelenségek két tekintet­ben kiválóan érdekelnek. Egyik az, hogy az általános áramlat, az állam által minden kér­dést és érdeket felkaroltatni, nálunk is (bár különböző formában) érezteti magát és így jó lesz óvakodnunk annak könnyen hódolni, mert biz annak nagy és erős államok sem ké­pesek megfelelni. A másik tekintet az, hogy ha megfordul Francziaország és Németország e téren, a­mint hogy az új franczia pénzügyminiszter meg kívánja fordítani a franczia politika ez irányát, midőn kimutatta, hogy Francziaor­­szágban 2 milliárd lappangó adósság és lát­szólag plussal záródó mérlegeiben defic­it ke­letkezett a meggondolatlan költekezések miatt, és Bismarck nehézségei is szaporodnak, akkor a vámpolitika változásának, szabadabb irá­nyának és a tőkeforgalomnak, a magániparra termékenyebb hatásának nézhetünk ebbe és ennek mi is hasznát fogjuk venni. Mindenek­­felett pedig jó lesz a forgalom, a földmivelés és ipar terén is lehetőleg elkerülni, a már is mutatkozó állami soczializmust, mert ez a leg­­terhesebb politika. — Ferencz József ő felsége viszont­­látogatását U­m­b­e­r­t­ó olasz királynál — a »Hat. ztg.« szerint — bizonytalan időre elhalasztották, mint­hogy az összejövetel helyét illetőleg még nem jött létre megegyezés. Ugyan e tárgyra vonatkozólag a »B. K.«-nak Bécsből ezeket írják: Az a mód, mellyel az olasz sajtó ő felségeik esetleges utazását az olasz királyi párral való összejövetelük helyét illetőleg tárgyalja, nehezen fogható fel. Ez utazásra nézve mindeddig még nem történt elhatározás, ha az azonban a jelen év folyamában bekövetkeznék, majdnem önkényt ért­hető, hogy az olasz udvarnak Rómában leendő meg­látogatásáról szó se lehet, minthogy ez által épen az olasz kormánynak és Umberto királynak okoztat­­nék a legnagyobb zavar. A legalkalmasabb idő erre az utazásra minden esetre az lenne, a­midőn az olasz királyi pár Monzában fog nyaralni, s az oda közel fekvő Milano is elegendő helyet nyújthatna az eset­leges ünnepélyekre.­­ A »Pesti Napló« ma a fogyasztási adó­­restituczió czímén reflektál a pénzügyminiszter be­szédére, sokáig küzd az ellen (helyes érvekkel) hogy a restituczió közös ügy, mit senki sem állított, és rek­­tifikálni akarja a pénzügyminisztert, midőn azt ál­lítja, hogy az tévedett, midőn azt mondá, Ausztriától restituczió visszatérítése czimén 1881-ben 7.100,000 frtot kaptunk, mert valószínűleg csak 6.800,000 frtot kapott a pénzügyminiszter és tévedése onnan eredhe­tett, hogy számításon kívül hagyta a szeszadó visz­­szatérítésére a budget szerint minket terhelő 291.000 forintot. A dolog pedig úgy áll, hogy itt a »Napló« téved, mert a pénzügyminiszter által említett összeg már nettó összeg, az­az abból a szeszadórestitú­­czió czimén minket terhelő összeg már le van vonva, tehát azt másodszor is levonni és épen az előirányzat nem az elszámolás alapján, nem szabad. — Vladimir nagyherczeg Bécsben való tartózkodása alkalmából a prágai »Národni Listy« bécsi levelezője következőleg ir: Láttam Vla­dimir nagyherczeg nejét, midőn Bécsbe érkezvén, a vasúti kocsiból kiszállt, s feltűnően halavány arcza bizonyította, hogy valóban beteg. Nem lehet feltenni, hogy a nagyherczeg a bécsi udvar látogatására nejét ilyen beteg állapotban hozná magával és épen ezért biztosnak lehet venni, hogy a nagyherczeg Bécset csak útba ejtette, egy hosszabb utazásában a szelíd déli vidékekre. A czár testvérének látogatása a bécsi udvarnál tehát semmi politikai jelentőséggel nem bírhat. A ballplatzon jól ismerik az orosz viszo­nyokat és azért tudják, hogy jelenleg a czárnak Ausztriába való utazását előkészíteni felesleges dolog volna, mert a czár Ausztriához való barátsága úgyis ismeretes és az orosz közvéleményt hozzánk való utazásával megnyerni nem lehetne. S hogy Vladimir nagyherczeg politikai missiót nem közvetít, már onnét is kitünhetik, hogy ő a szláv áramlattal úszó czár­­testvére politikai elveinek nem követője. A képviselőhöz közgazdasági bizottsága ma d. u. 5 órakor Falk Miksa elnöklete alatt ülést tartott, melyben folytatta az osztrák-magyar vámte­rület átalános vámtarifájáról szóló­­javaslatot. A kormányt Szapáry Gyula gr., Kemény Gá­bor b. miniszterek és Matlekovics Sándor ál­lamtitkár képviselték. A bizottság részéről jelen vol­tak : Baross Gábor előadó, Hegedűs Sándor, Wieland Arthur, Korizmics László, György Endre, Széchenyi Pál gr. Bánffy Dániel b. Andrássy Tivadar gr. Kemény Kálmán b., G­a­á­l Jenő. A XXXIV. osztály (fa és csont áruk) A 222. tételnél a legközönségesebb faárukra azon javaslat ellenében, hogy az 1 frt helyett a német vámtétel alkalmaztassák 1 frt 50 krban az a) pontra nézve a tétel megtartatik, szintúgy a b) és c) pontra. A 223 és 224 tételeknél nincs megjegyzés, nemkülönben a 225—226 és 227 tételeknél. A 228. tételnél (parafa) György Endre pa­rafa táblákra 1 írt 50 krról 50 krra kívánja a vámot leszállíttatni. Matlekovics államtitkár a tétel fentartá­­sát kívánná azért, hogy a parafa behozatala megköny­­nyíttessék. Elfogadtatik. A 229. tételnél (játékszerek) Matlekovics államtitkár indítványára, valamint a csontárukra nézve is a tételek elfogadtatnak A XXXV. osztályból az üvegzsindely más té­telbe tétetik át. A 231. és 232. tételeknél azon indítvány elle­nében, hogy a vámtétel felemeltessék, Matleko­vics államtitkár arra utal, hogy e czikkek behoza­tala apad és a vámtétel elegendő. Hasonló nézetet nyilvánít Baross Gábor. Korizmics sajnálja, hogy üveggyártásunk még nem versenyképes. Kemény Gábor b. miniszter konstatálja, hogy a magyar kormány javaslatára e tétel már je­lentékenyen emeltetett, az előbbivel szemben s meg­jegyzi, hogy némely czikket már belföldön is gyár­tanak. György Endre azon nehézségekre utal, me­lyekkel az erdélyi üveghutáknak a romániai üveg­iparnak adott kedvezmény miatt küzdeni kell. A té­tel megtartatik, nemkülönben észrevétel nélkül elfo­gadja a bizottság a 233—238 tételeket. A 239. tételnél (zsebórák és zsebórákra való üvegek és optikai üvegek) azon indítvány ellenében, hogy a vám 50 írtról lejebb szállíttassék, Matle­kovics államtitkár utal azon döntő szerepre, me­lyet e czikkeknél a kézi ügyesség játszik, mire a tétel elfogadtatik, nemkülönben a 240—243. tételek, va­lamint a XXXVI. osztályból (kőáruk) a 244—248. tételek. A XXXVII. osztálynál (agyagáruk­) a 249— 254. tételek észrevétel nélkül elfogadtatnak, mint­hogy a tételek jobbára kötve vannak. A 250. tételnél (parczellán) azon ellenvetés ellenében, hogy e tételnek 7­ártra emelése nem áll Magyarország érdekében, minthogy Magyarország e téren csak fogyasztó, Matlekovics államtitkár megjegyzi, hogy Ausztriának épen ott kell kedvez­ményt adni, a­hol ezáltal a belföldi ipar nem szenved. E tétel mint a következő elfogadtatik. A XXXVIII. osztálynál (vas és vasáruk) élénk vita fejlődik. Matjakovics államtitkár azon ja­vaslat ellenében, hogy a buezavas 1 frt 80 krra emel­tessék 1 frt 60 krról — megjegyzi, hogy a többi té­telnél aránylag már korábban magasabb volt a vám­jaik nézete szerint a kellő arány megtartatott. A tétel úgymint a következő 259—261 tételek változat­lanul hagyatnak. A 262. tételnél azon megjegyzés ellenében, hogy a jelentékeny bevitellel szemben a tétel nem elég ma­gas a hazai ipar védelme érdekében, azt válaszolja Kemény K. miniszter, hogy az érdekelt iparosok óhaj­tását nem lehet mindig irányadónak venni. György Endre azon megjegyzése után, hogy itt a magyar ér­dek nem érintetik, a tétel elfogadtatik. A 263. tételnél (közönséges vas és aczéláruk) Baross Gábor arra utal, hogy a varrógépek alkat­részei mint ilyenek, olcsó vám mellett behozatván, itt összeállíttatnak, ez által a varrógépek megvámolása kijátszatik. K e m é n­y b. miniszter megjegyzi, hogy ezen alkatrészek értéke igen csekély s ezeknél a munka esik vám alá. Matlekovics államtitkár a kérdés elvi oldalát emeli ki, mely valamennyi gépre nézve egyenlően ol­dandó meg, különben a részletezés igen nagy nehéz­séget okozna a vámhivataloknak. György Endre a varrógépek behozatalának megkönnyítését óhajtaná. A 263—270 tételek változatlanul elfogadtattak, nemkülönben a 271. és 272. tételek. Hasonlóképen elfogadtatnak a XXXIX. osztály 273—281. tételei. A XL. osztálynál (gépek, géprészek) felolvas­­tatik a Clayton és Shuttleworth czég kérvénye, mely­ben azt kéri a czég, hogy oly gépeknél, hol 50 szá­zaléknál több fa van alkalmazva (285. tétel), különö­sen a cséplőgépeknél a beviteli vám egy 3 fztos tétel alá foglaltassák össze. Baross javasolja, hogy a kérvény adassák ki a kormánynak, hogy e tételre nézve az osztrák kor­mánnyal érintkezésbe tegye magát. S­z a­p­á­r­y dr. miniszter megengedi, hogy itt a közgazdaság érdekei az iparéval összeütközésbe jön­nek, de remélvén, hogy az erre vonatkozó szükségletet a belföldi ipar nemsokára fedezni fogja, a kérvényt elutasíttatni kívánja. Matlekovics államtitkár kimutatja, hogy az egyes alkatrészek után több vámot kellett fizetni, mint 3 frtot. K­o­v­á­c­s László a cséplőgépekre nézve külön vámtétel megállapítását hozza javaslatba. Matlekovics államtitkár kimutatta, hogy a cséplőgépek után legrosszabb esetben 6 forintot, de valószínűleg 5 forintot kellene fizetni, a­mi nem igen sok. Kemény Gábor b. miniszter azon nehézsé­gekre utal, melyekkel járna az, hogy a cséplőgépekre külön vámtétel állapíttassák meg, mire ezen indítvány függőben tartatik a kormány közelebbi nyilatko­zatáig. Felhozatván még, hogy a hazai ipargyártásra vonatkozólag a nevezett c­ég kérvénye hátrányos len­ne, Baross megjegyzi, hogy e tekintetben fonto­sabb a hazai mezőgazdaság érdeke mint az iparé. Széchenyi Pál gr. nem kívánna előnyt adni egyiknek a másik felett, egyébiránt elfogadja, hogy egységes tétel állíttassák be oly összegben, mint a gőzcséplőgépekre javasoltatok. Baross megjegyzi, hogy az édekeltek nézete szerint a 20 frtnyi vám teljes varró­gépekre elegendő, de nem az, hogyha csak a gép felső része hozatik be. Matlekovics államtitkár már­is magasnak tartja a tétel 20 frtra emelését. Kemény K. miniszter lehetőleg igazságos akarna lenni valamennyi érdekkel szemben, azonban nem óhajtaná vámemeléssel korlátolni a varrógépek keretét, minthogy az ipari segédeszköz. A 283. tételnél György Endre igen magas­nak tartja a locomobilokre vetett vámot, minthogy ezek behozatalát lehetőleg elő kell segíteni. Matlekovics államtitkár a sárgaréz s más­nemű érczek felhasználásával idokolja a tételt, me­lyek vámja különben is felemeltetett. E tételek el­fogadtatnak, nemkülönben a XLI. osztály (kocsik és hajók) valamint a XLII. osztály (nemes­fémek és érezpénz) szintúgy a XLIII. osztály (mű és hang­szerek, órák) tételei a 316 tételig. Elfogadtatott to­vábbá a XLIV. osztály (konyhasó) a XLV. osztály (vegyészeti segédanyagok) XLVI osztály (vegyészeti áruk, gyógy-, festő- és illatszerek­) Szintúgy a XLVII. osztály (gyertya, szappan.) A XLVIII. osztálynál (gyuj­tószerek) meg­jegyzi Kemény K. miniszter, hogy nálunk a leg­jobb gyufa készül és ez iparágat mostani tespedésé­­ből alig lehetne vámmal felsegíteni. A XLIX. osztály (irodalmi és műtárgyak) va­lamint L. osztály (hulladékok) szintúgy a rongy- és papírgyártásra alkalmas hulladékok kivitelére vonat­kozó kiviteli vámtarifa (II. rész) vita nélkül elfogadtatván, a tárgyalás véget ért. A függőben levő kérdésekre nézve a bizottság a kormány válaszát elvárja. Tüntetések a „Schulverein“ ellen. Mind nagyobb és sűrűbb hullámokat vet a moz­galom hazafias németjeink részéről a »"Schulverein« el­len, úgy hogy már állandó rovatot kell nyitnunk e moz­galom számára. Szives-örömest tesszük. A már köz­lötteken kivül még a következő tüntetésekről veszünk tudomást. Saág községbeli németajkú polgárok márcz. 29-én népgyűlést tartottak, azok egyhangúlag a kö­vetkező határozatot hozták: Saág község németajkú lakosai a Berlinben székelő Allgemeine Deutsche Schulverein állításait, támadásait és hívatlan fellépé­sét határozottan és mély megbotránkozással vissza­utasítják, és ünnepélyesen kinyilatkoztatják, hogy őket senki sem igyekszik elnyomni, sőt inkább hálás szívvel fogadják azt a jótéteményt, hogy gyermekei­ket az iskolában, a magyar nyelvre, mint kötelező tantárgyra oktatják, s bizalommal viseltetvén a ma­gyar kormány iránt, kijelentik, hogy ők hű és meg­elégedett állampolgárok, és boldognak érzik magu­kat, hogy azok lehetnek. Kijelentik továbbá, hogy e határozatokat szabad akaratukból, önkényt hozták. A többire nézve, Saág község német ajkú lakosai csatlakoznak a temesvári német ajkú polgároknak ugyane czélból hozott határozatához. Klenkovics Lajos jegyzőt és Jung György községi bírót meg­bízzák, hogy e határozatukat a Szakálházán tartandó járási népgyűlésnek is hozzák tudomásul. Egyúttal felkérik ezen urakat, hogy ott az ő haza­­fiúi érzelmeiknek kifejezést adjanak. Végül egy szív­­vel-lélekkel kiáltják : Éljen a mi drága hazánk ! Éljen Magyarország! (Következnek az aláírások.) A móriczföldiek rezolucziója igy hangzik: »A berlini »Schulverein«-nak azon izgatásai, melyek szeretett hazánk , Magyarország németajkú lakói közt a legméltóbb átalános megütközést szülték, községünk szerény lakóit is arra késztette, hogy a köztünk és erre vonatkozó nézetüeknek, nyíltan s minden kény­szertől vagy befolyástól menten, kifejezést adjunk. A magyarhoni testvérnépek békés együttlétét és életét megzavarni szándékozó gúnyröpirat megjelenése idejében fölismertük már annak nemtelen irányát és czélját, de, mint jó hazafiak és szeretett hazánknak hű gyermekei, méltóságunkon alulinak tartottuk az izgatási szándékot, egyébre mint teljes megvetésre méltatni. Jelenleg azonban, midőn összes délmagyaror­szági testvéreink osztoznak érzelmeinkben, midőn Délmagyarország összes németajkú lakosainak ajkai, a nevezett német Schulverein aljas törekvéseinek erélyes visszautasítását hangoztatják, mi is legszen­tebb kötelességünknek tartjuk úgy az egész világnak, mint, és különösen a Schulvereinnak tudomására adni, hogy a többször említett egylet szándékát elítéljük és hogy ennek pártfogására, mint Magyarban teljesen szabad polgárainak épenséggel, nincs szükségünk. Hazafias érzelmeink őszinteségének bizonyításául csak Magyarország szabadságharczára mutatunk visz­­sza, midőn a »névtelen hősök« soraiban a haza és nem­zet jóvoltáért mi is és atyáink is harczoltak és vérü­ket ontották. Midőn azonban ezt itt fölhozni szükségesnek tartottuk, nem az öndicséret viszketege által vezettet­tük magunkat, hanem csupán csak azon szándék kész­tetett erre, hogy a hírhedt Schuivereinnak ezáltal is bebizonyítsuk, hogy mi az élvezett jogok folytán és kifogástalan szabadságunk teljes öntudatában — ámbár német nyelven beszélünk — oly valódi magyarok vagyunk, kik mindenkor készek legdrá­gább honukért, Magyarországért életüket és vérü­ket áldozni. Midőn tehát a mai népgyűlés alkalmával a Schulverein gyanúsításait honfiúi érzelmeink leg­élénkebb kifejezésével határozottan visszautasítjuk, büszkén nyilvánítjuk, hogy Magyarországon sem rab­szolgák, sem páriák nem élnek, hanem csakis sza­bad polgárok, kik a magyar kormány nemes törek­vését fölfogni és méltányolni képesek s kik szivből­­lélekből kiáltják. Éljen édes hazánk, Magyarország! Éljen a ma­gyar nemzet! Éljen a magyar kormány ! ____A HOM TÁRCZÁJA. Magyar művészek a nemzetközi műki­­állitáson. Bécs, márcz. 31. A művész-ház környékén nehézkes terhes sze­kerek, rakva ládákkal, a melyek szobrokat, képeket rejtenek, pár lépéssel,tovább szorgos munkások, kik a díszes épület ujonan épült részeinek fülkéibe kiváló régi festők és szobrászok szobrait illesztgetik vagy a park virágágyait rendezik; benn az előcsarnokban perlekedő, mogorva kapus, ki még a kiállításban részt vevő művészek előtt is elzárja az utat s a futkározó szolgák, munkások egész hada — ilyen kép tárul előnk­be, ha a nemzetközi műkiállítás helyisége előtt meg­állunk. Mindenütt a legnagyobb zűrzavar, ma a kiállí­tásnak előestéjén ; szó sincs arról, hogy a tárlat gaz­dagságáról kimerítő képet nyújthassak s azt is csak gróf Zichy Edmund, a kiállítási elnök kiváló és lekö­telező szívességének köszönhetem, hogy egyes osztályo­kat futólag megtekinh­ettem s legalább a magyar ki­állításról némileg tájékoztató leírást indítok útnak. Némely osztályok zárkózottsága annyira megy, hogy a kiállítók előtt sem nyitnak ajtót, sőt magát gr. Zichy Edmundot sem eresztették be a rendezke­­dés megtekintésére. A francziák pláne hágcsókat és munkásokat is Párisból hoztak magukkal, hogy a németek segítségét ne kellenek használniok s tár­gyaikban a kiállítás ü­nnepies megnyitásáig csakis kizárólag franczia szemek gyönyörködhessenek, így legalább gondolják, nagyobb és teljesebb lesz a meg­lepetés. A magyar osztály ma már teljesen rendezve van s igen kellemes benyomást tesz a belépőre. Az osztrák, továbbá a svéd és norvég osztályok közt fogl­­­lal el egy első emeleti, felülről világított díszes kis­­­termet. Kiválóbb művészeink gazdag anyagot nyuj­­­ tottak a magyar képzőművészeti társulatnak s tapin­­­ tatos rendezés mellett nem közönséges figyelmet kelt­hettünk volna, de, fájdalom, a rendezésnél oly vastag tévedések, mondhatnám, hibák fordultak elő, hogy kiállításunk értéke jóval megcsappant, sőt a műérték előtt (­ ilyenek most nagy számmal vannak Bécsben) nem egy csípős megjegyzésre szolgáltatott alkalmat. A társulat igazgatója, kinek ismert erélyessége előtt különben kalapot emelünk, igen kevés tapintatot, de­­ annál több szeszélyt mutatott, midőn Lotz Károly­­ »Ménes«-ével a terem egyik falának jó részét a figyelmeztetések daczára is elfoglalta, sőt e kolosszá­lis festmény mellett még T­h­á­n Mór »Hunyadi Já­nos «-ának is helyet juttatott, holott e különben sok buzgalommal festett kép épenséggel nem alkalmas arra, hogy ily előkelő társaságban a modern magyar művészet egyik képviselője gyanánt szerepeljen. — E két nagy kép aztán a kisebb festményeket s ezekkel az újabb magyar festők egész csoportját kiszorította, holott mindkettő igen szépen meghúzódhatott volna a földszinti nemzetközi kiállításban, bol L­o­t­z­n­a­k már két kiváló freskója kelt méltó érdeklődést. A helycsere különben is csak használt volna Lotz ké­pének, melynek sem Benczúr szomszédsága, sem a terem szűk volta nem szolgáltak javára. A kiszorult képek közt találjuk Pállik Béla »Etetés«-ét, Spányi »Estszürkület«-ét, Temple »Férfi arcz­­képé« t, Tölgyessi Arthur »Alföld«-jét s a ki­váló tehetségű Mednyánszky »Est az erdőben« czimü festményét s ezeken kivül Feledi, Szoldatics, Weber, Molnár, Paczka és ifj. Storno Ferencz többé­­kevésbé sikerült küldeményeit. A földszinti nemzet­közi kiállításba szorult kiváló tehetségű tájfestőnk, Mészöly Géza vadászati képe is, melyet a művész Zichy Jenő gr. megbízásából készített, s mely na­gyon megérdemelte volna, hogy fenn, jeleseink művei kö­zött foglaljon helyet. E nagyobb szabású kép­vadászatról visszatérő főúri társaságot ábrázol, üde, hangulatos tájkép kere­tében s egyike a művész kiválóbb alkotásainak. A tulajdonképi magyar osztály tárgyait külön­ben nagyrészt már ismert magyar festmények képezik. Itt vannak: Munkácsy »Ujonczozási jelenete«, mely előtt ma a geniális svéd művész , Hellquist cso­dálkozva állott meg, s a »Műteremben« czímű váz­lata ; Zichy Mihálytól »A bor hatalma«, B­a­d­i­t­z »Angyalcsináló«-ja, Mészöly, Ligeti, egy pár régibb tájképe, F­e­s­z­t­y Árpád »Golgothá«-ja, P­a­á­l László két múzeumi tájképe, Valentino finom szí­nezésű »Nápolyi Mazzaroni«-ja, Pállik »Liba csa­­lád«-ja, Wagner Sándor »Debreczeni ménes«-e, Telepy Károly egy kisebb csinos tájképe, továbbá Tempie-nek, Gyárfásnak, Ebnernek, Spá­nyi Bélának és Vágó Pálnak a legutóbbi buda­pesti kiállításból előnyösen ismert képei. Benczúr Gyula »Bacchansnő«-je egészen uj ma. Nagy bravourral festett meztelen nőalak, balol­dalán virággal, gyümölcscsel, lábainál kölykeit szop­tató tigrissel s a háttérben két nevető satyrral. A rajz mesteri kézre valló korrektsége s a színezés gaz­dagsága, élénksége egyaránt figyelmet ébresztenek, s hosszabb megállapodásra csábítják a szemlélőt. Wag­ner Sándor, kiről egy ízben már azt terjesztették a gonosz nyelvek, hogy hűtlen lett hozzánk, szintén ná­lunk szerepel »Mazeppa«-jával. A Byron költemé­nyéből ismert Mazeppát látjuk összeroskadt lovához kötözötten, a­mint távolból hollók közelednek oszta­­kozni a gazdag zsákmányon. Mazeppa ideális férfi­alak s meztelen testén nemcsak nagy szeretettel, de egyúttal kiváló értelemmel is dolgozott a jeles mű­vész, kinek újabb alkotásai, fájdalom csak ritkán jut­nak el hozzánk. Böhm Pál »Tiszai halászok« czímű képet küldött. Ha nevét nem látjuk is, rögtön ráis­mertünk volna kezére. Gondos rajz, élénk, mondhatni, túlélénk színek, kimérten szabályos csoportosítás al­kotják jellemző sajátságait. Szinte szeretnők, hogy a művész néha könnyelműebben dolgozzék, oly aprólé­­kosságokig terjedő gondosságot találunk minden egyes részletben. Valentino »Haldokló czigány«-a Budapes­ten keresztül érkezett Bécsbe s pár napig látható is volt a műcsarnokban, de akkor Munkácsy epochális festménye absorbeálta az érdeklődést s Valentino ké­pe jóformán megbeszélés tárgyát sem képezte. Pedig ez a kép, hiányai vaczára is megérdemli a figyelmet. A putriban égő gyertya s a felkelő nap­i kombinálásá­­val érdekes problémát igyekszik megoldani s ha fő­alakjában, a haldokló öreg czigányban, nincs is elég ro­konszenves vonás, mellékalakjai: a hegedü­lésbe elmé­lyedt czigány legény s az atyja felé szeretettel boruló fiatal leány igen rokonszenves és szerencsés alkotások. Kár, hogy a kép előtere kissé üres s hogy a körrajzok itt-ott nagyon is élesek. Spányi Béla »Sásszedő leány «-a, mely szintén a nemzetközi kiállításon szerepel először, az »Utolsó gólyá«-val együtt egyike a leghangulatosabb magyar tájképeknek. Különösen megnyerte a fran­czia festők tetszését, kik fiatal magyar társuknak nem közönséges jövőt jósolnak. Az egészen új képek közt találjuk még N­á­d­­­e­r »Olasz utczá«-ját s V­á­g­ó Pál igen jóhatású tanulmányfőjét. A magyar szobrá­szait egy mű : S­t­r­o­b­l női arczképe képviseli. Ezek körülbelül a magyar kiállítás érdemesebb festményei. Az idegen osztályok áttekintése ma még a lehe­tetlenséggel határos. A kiállítás körülbelül 1800-ra menő képeinek legnagyobb részét, természetesen, az osztrák festők szolgáltatták, kik közül M­a­k­a­r­t (»Haldokló Kleoplatra«), Angel­­, Canon, Probst, Schindler, Russ, Ruben és Char- t­e­m­o­n­t Hugo képei nagy feltűnést fognak kelteni. A svéd osztályból a geniális Hellquist emelkedik ki nagyszabású történeti képével, a hollan­dit Mesdag dominálja, míg a dán kiállításban Zacho és Christensen tájképei s Block Ká­roly »Haldokló királya« követelnek maguknak első­rendű helyet. A franczia, német és spanyol osztályok képei csak ma, a kiállítás megnyitásának napján lesznek láthatók, annyi azonban már kiszivárgott a közönség közé, hogy a legterjedelmesebb festményeket ezúttal a spanyolok szolgáltatták. Casado és Pradilla kolosz­­szális képek által lesznek képviselve. Az olaszok­­sajátságos jele az idők változásá­nak !) festményeikkel kevés elismerésre tarthatnak számot. Kiállításukban alig van olyan kép, mely előtt hosszasabban megállapodhatnánk. Az olasz osztály szemlélése valami sajátságos, nyugtalanító hatást gya­korol reánk. Erős, rikító színek összhang és nyuga­lom nélkül. Annál bámulatosabbak szoborműveik. Az olasz genie ezen a téren fényesen érvényesíti magát. M­a­r­s­i­­­i apró szobrainál kedvesebb alkotásokat már nem is képzelhetünk. Ezek valóságos mestermű­vei a genreszobrászatnak. Az utczai gyerkócz, ki ke­zében kottát tart s jobb lábával a taktust veri, vagy az a másik kóczos hajú, mosdatlan kölyök, ki tüdejé­nek egész erejével igyekszik újra föléleszteni az eldo­bott szivarvéget, az életből ritka művészi érzékkel vannak ellesve. Igen csinosak még Miazzi és Ge­­mignani szoborművei, különösen ez utóbbinak »Pa­raszt fiu«-ja, ki üres kosara mellé telepszik s bevéte­leit számlálja. A kiállítás megnyitása holnap nagy ünnepiessé­gek mellett megy véghez. Este, mint halljuk, az ide­gen művészek tiszteletére diszlakomát rendeznek. Minderről az értesítést megviszi majd a távíró, mely­­lyel az egyszerű tudósító tolla, bár­milyen gyors le­gyen is különben, nem versenyezhet. S­z­a­b­a Tamás.

Next