A Hon, 1882. május (20. évfolyam, 120-148. szám)
1882-05-02 / 120. szám
o) a közös aktívákból ..... A kincstár birtokában levő értékpapírok értékesítéséből .... Különféle átmeneti bevételek . . . Közmunka- és közlekedési miniszter 1.500,000 373,373 543,480 Posta.............................. . . . 1.749,350 1.658,742 Távirda Földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium: Állami erdők.................................. Állami lótenyészintézetek .... 1882. 1881. évi I-sőnegyedben 1.169,179 1.168,927 Összes bevétel : 67.190,759 65.990,910 A kiadásokra nézve a tényleges eredmény a következő : Kiadások A királyi udvartartás költségei Ő cs. és apostoli királyi felsége kabineti irodája .... A főrendi- és képviselőház kiadásai Közösügyi kiadások . . . 1867. végéig fennállott központi kormány közegeinek nyugdijai . Nyugdijak (az illető miniszteri tározóknál) .................................. Állami adósságok, és pedig: Államadóssági járulék .... Földtehermentesítés és örökváltság.................................. Szőlődézsmaváltság .... Maradvány- és irtványföldek megváltása ....... Vasúti kölcsön kamatai s törlesztése ......................... . Sorsolási kölcsön évi járadéka . Budapesti lánczhid elsőbbségi kölcsön.................................. Gömöri iparvasutak záloglevélkölcsöne .................................. 30 millió forintos kölcsön . . 54 millió frtos kölcsön . . . Arany járadékkölcsön: a) 6°/a kamatja .... b) 4°/« * .... Keleti vasút átvétele folytán elvállalt adósság................... 153 millió forintos kölcsön Tisza és szegedi kölcsön . . . Tiszavidéki vasút megváltása folytán elvállalt adósság . . Zágráb-károlyvárosi vasút megvétele folytán fizetendő évi járulék ....................................... Papír-járadékkölcsön .... Függő adósság........................ Előlegezések a vasúti kamatbiztosítás alapján........................ Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükséglete .... Fiume ...................................... Állami számvevőszék .... Miniszterelnökség ................... Ő felsége személye körüli minisztérium .................................. Horvát-Szlavon-Dalmát minisztérium Belügyminisztérium................... Pénzügyminisztérium, és pedig : Pénzügyigazgatás, adóbeszedési és kezelési költségek és nyugdíjak ...................................... Dohányjövedék........................ Lottójövedék ........................ Lójövedék ............................. Állami jószágigazgatóságok . . Állami jószágok .... Bányaigazgatóságok................... Fémbányászat és opálbánya Fémkohászat.......................... Pénzverde................................. Vasművek................................. Kőszénbányák........................ Sótermelés ............................. Felhagyott bányaművek . . Állami nyomda........................ Állami épületek ................... Budapesti állami hidak . . . Különféle rendes kiadások . . Földadószabályozási költségek Átmeneti kiadások és beruházások ....................................... Állami előlegekre, és pedig : az 1880. évi III. és IV., és 1881. évi IX. tvcz. alapján Közmunka- és közlekedési minisztérium ......................................*)5.600.719 Posta .................................. Távirda ............................. Földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium . . . . . Állami erdők...................................1,391.101 Állami lótenyészintézetek Vallás- és közoktatásügyi minisztérium...................................... 1.628.712 zságügyi minisztérium . . . Honvédelmi minisztérium . . Rendkívüli közösügyi költségek Az efeedi árvíz következtében felmerült kiadások ................... Összes kiadás *) Ezen összegben foglaltatik : a budapest-zimonyi vasút építésére .................................. 1,433.955 és vizszabályozási munkálatra az 1881. évi LII. tvcz alapján 1,385.745 frt. Felvilágosítások: Az 1882. év I negyedében a bevételi eredmény nagyobb 1,199.849 frt 36 krra], a kiadási eredmény pedig kisebb 4,273.453 frt 4 krra), és e szerint mél negyed kezelésének mérlege 1881-hez képest kedvezőbb 5,473.453 frt 40 krral. Ha a fennebb érntett 1,199.849 frt 36 krnyi bevételi több számításba vétetnek mindazon eltérések, melyek csak átfutók, mert a kiadásban is jelentkeznek, valamint egyes rendkívüli kiadásoknak, törvényen alapuló külön fedezetei, akkor az eredmény a következő: Kihasítandó: 1. a tiszai és szegedi kölcsön évi járulékainál mutatkozó 453.206 frt 52*/2 kr, mert az 1881. évi kezelésben foglaltatik azon járulék is, mely az állan,kincstár által felhasznált összegek után elszámolás alá került. A megfelelő költségmegtakarítás mutatkozik a kiadásoknál: függő adósság czimén 367.284 frt 9lla krral. 2. a pénzverdénél az 1881. évi ezüstvásárlásokból származó 2.715.882 frt 69^2 kr, mely összegnek megfelelő költségmegtakarítása 2.853.227 frt 531/2 krral a kiadásoknál ugyan e czimen mutatkozik. Kihasítandó továbbá: 3. a papirjáradék-kötvények eladásánál mutatkozik bevételi többlet 454.796 frt 5 krral. 4. a budapest-zimonyi vasútépítési költségek fedezésére papirjáradékkötvények eladásából 1 millió 433.955 frt. 5. a Tisza és szegedi alap pénzeiből az 1881. évi LII. t.-cz. alapján teljesített költségek fedezésére 1.385.745 frt. 6. végre a közös activákból a 8.000.000 frtos rendkívüli hadi költségekből Magyarországra eső kiadási többlet fedezésére nyert 1.500.000 frt. Ezen tételek kihatásával a bevételi eredmény 1881-hez képest kedvezőtlenebb ugyan 405.554 frt 47 krral, azonban figyelembe veendő, hogy a dohányjövedéknél mutatkozó 408.224 frt 42 larrnyi bevételi kevesebblettel szemben áll a kisebb kiadás 3,626.739 frt 75 krral, és igy ezen czim idei mérlege kedvezőbb 3,218.515 frt 321 /a krral, míg az államvasutaknál, gépgyárnál és a diósgyőri vasgyárnál mutatkozó 700.Ooo 1 --/vet. elmaradás csak látszólagos, mert az államvasutak.^oo0 itot_ - ------- -. ooo T_ litből vasúti építkezésekre későbbi le- és elszámolás mellett előlegeztett 254.000 frt, és a gépgyárnak forgó tőke gyanánt pedig adatott 550.000 frt és e szerint a központi állampénztárba csak 300.000 frt szállíttathatott. A dohányjövedéknél mutatkozó jelentékeny kidási különbözet a múlt évi bő termés által feltételezett nagyobb beváltásból ered. Itt azonban megjegyzendő, hogy a kimutatott kezelés az osztrák dohánykezelőség részére teljesített beváltás költségét és annak megtérítését is magában foglalja. Ha ezen költség a múlt évi kezelésből bevételben és kiadásban 5,932.819 frt 661/2 krral, az idei kezelés bevételből és kiadásából pedig 4,255.036 frt 741/2 krral levonatik, ez ébben a folyó évi eredmény összehasonlítása a múlt évivel a bevételeknél a kimutatott 405.557 frt 47 krnyi kedvezőtlenebb eredmény helyett 1,052.533 frt 61 krral kedvezőbbet, a kiadásoknál pedig a csökkenést 3,626.739 frt 75 kr helyett csak 2,165.981 frt 71 krral fogja kimutatni, miáltal a nettó eredmény 3,218.515 frt 32^2 krnyi mérlege természetesen nem érintetik. Végül még megjegyzendő, hogy a vasművek czimén kimutatott 576.724 frt 181 2 krnyi bevétel teljesen megfelel az előirányzatnak, sőt 1881-hez képest 120.275 frt 14 krnyi javulás mutatkozik, mert az 1881. évi 1.002.978 frt 46 krnyi bevételi eredményben foglaltatik, a kassa-oderbergi vasúttal 1879. végéig vassínekre nézve megejtett leszámolás alapján 1881.1. negyedében ezen vasút terhére kiegyenlített 546.529 frt 42 kr , tehát a vasműveknek egy a múlt évekből származó követelésének kiegyenlitése. Ha a kiadási eredmény fennebb kimutatott 4.273.604 frt 4 krnyi kevesebbletéből kihasíttatnak a bevételnél említett átfutó jelleggel biró eltérések, és a külön fedezettel biró rendkívül kiadások, és pedig: 1. a függő adósságnál 367.284 frt 911/a krral, 2 a pénzverdénél 2,853.227 frt 53 112 krral, 3. a budapest-zimonyi vasút építkezési költségei 1,433.955 frttal, 4. az 1881. évi LII. t.-cz. alapján teljesített munkálatokkal járó kiadások 1,385.745 frttal, és 5. a rendkívüli közösügyi kiadásnál 1,471.845 frt 73 krral, a kiadási eredmény kisebb 5,344.637 frt 24 krral, melyből a dohányjövedékre 2,626.239 frt 75 kr, és az aranyjáradékkölcsön kamatjára 2,578.115 frt esik, mig a közlekedési minisztérium az 1882. évre főleg beruházásokra engedélyezett nagyobb hiteleknek megfelelőleg, a budapest-zimonyi vasútépítési költségek és az 1881. évi LII. t.-cz. alapján teljesített kiadásokon fölül még 1,068.913 frtot, a kultusminiszterium pedig, szintén az 1882. évre engedélyezett nagyobb hiteleknek megfelelőleg 128.650 frt 73 x/2 krral többet adott ki. Az aranyjáradék-kölcsön kamatjainál mutatkozó 2,578.115 frtnyi kevesebblet nem egészben valódi költségmegtakarítást képez. Ezen kevesebblet onnan ered, hogy a conversio folytán 1881. október, illetőleg november hóban beváltott 145.012.200 frt névértékű 6°/0 aranyjáradék-kötvények után 1881. julius 1-től szeptember, illetve október végéig járó kamatok még 1881. évre számoltattak el. 7.579,425 7.809,004 2.748,830 2.718,222 1.128,138 1.153,575 58,783 55,170 2.213,668 2.452,837 612,000 612,000 26,221 27,645 227,223 228,242 78 78 2.773,984 2.732,109 8.428,629 3.100,561 14.107,306 2.347,604 2.319,421 23,938 363,129 167,033 763,903 479,868 353,683 470,139 1.893.469 2.268,882 254,555 472,717 456,299 443,458 8.134,567 8.537,798 107,812 253,039 164,970 532,255 3.105.467 3.735,513 1,251.973 1,328.138 22.456 22.807 35.386 31.163 273.753 92.695 13.602 12.154 10.086 10.782 2,298.279 1.974.503 2.768.891 2.630.473 7.981.288 11.608.028 435.710 592.507 759.467 667.467 83.408 30.671 336.490 335.648 62.517 79.665 674.782 713.195 822.698 624.970 1,085.393 3.938.620 600.382 589.930 15.912 16.347 270.797 275.073 7.686 4.532 129.229 173.905 2.978 2.151 30.271 38.058 216.806 189.280 692.195 419.727 1,279.257 1,481.232 58.510* *)5,600.719 1,712.106 1,453.359 1,410.659 506.490 505.832 444.956 661.935 1,391.101 1,316.210 721.360 719.773 1.628.712 1,500.061 2,808.652 2,777.309 2,101.894 2,211.551 1,941.563 469.718 60.389 51.088 85.973.836 90.247.440 ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 1-én. (Esti lapunk kiegészítéséül.) Fálk Miksa sajnálja, hogy nem lehetett jelen, midőn Eötvös beszélt. Itt kétféle összegről van szó, mindkettőre nézve áll az, ami rendesen szokott állani, hogy Horvát-Szlavonországok nem fizetnek semmit. Csakhogy ezen nem fizetés a két csoportra nézve más és más okokból ered. Ami a közösügyi pénzkezelést illeti, az 1880. XLIV. t. ez. először megállapította a 45°/0-os quóát, amit Horvát-Szlavonországok tartoznának fizetni. Azután ezt mondja a 3. §.: Az 1868 : XXX. t. sz. 13. §-ában megjelölt tekintetek azonban még jelenben is fennállván, Magyarország ezúttal is készséggel beleegyezik, hogy Horvát- és Szlavonországok jövedelmeiből mindenekelőtt bizonyos rész, mely ez országok beligazgatási költségeire a jelen egyezményben, ennek tartamára megállapittatik, vonassák le és a beligazgatási szükséglet fedezése után fenmaradt összeg, fordíttassék a közös ügyek által igényelt költségeire. Az 5. §-ban megállapittatik a 45 és 55°0. Ha tehát azon járulék, melyet Horvát-Szlavonországok befizettek nem elegendő a közös költségekre, Horvát Szlavonországok nem tartoznak ráfizetni többet. Egészen más az, ami illeti a beligazgatási szükségletet. Erre vonatkozik az 1880. évi 54. t. sz. első szakasza, amely azt mondja, hogy mindazon követelések, illetőleg tartozások, melyek Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt 1879. évig fennállottak, különösen kiegyenlítetteknek tekintendők. Ha tehát valaki diffikultálhatja ezen jelentést, az legfeljebb abban állhat, hogy itt csak az 1880. évi 54. t. sz. első szakasza van felemlítve, melynek alapján, az igaz, a közösügyi pénzkezelésből eredő követelések nem volnának megsemmisítve, mert ezen első szakasz erre nem vonatkozik ; de nincsenek felemlítve a 3. és 5. §§-ok, melyek tulajdonképen ismétlik a régi törvények határozmányait, melyek értelmében Horvátország a közösügyi pénzkezelésből származó követeléseket nem tartozik fizetni. Szóló itt lényeges különbséget nem lát, de megnyugtatásul fel lehetne venni a szövegbe ezen 3. és 5. szakaszokra való hivatkozást is. E kimutatások nem valami új dolgot képeznek, mert ilyenek eddig is mindig előterjesztettek, szóló ugyan jól emlékezik, hogy mikor, mint előadónak volt szerencséje előterjeszteni az új kiegyezést, Polyi Mihály képviselő úr tagadta, hogy Horvátország nem rója le tartozását. Akkor azt mondta, hogy »ha a t. képviselő úr azt nem akarja elhinni, méltóztassék az 1878. évről szóló, és tegnap kiosztott kimutatást elolvasni és meg fog győződni arról, hogy ez a 6°/0 kitett volna arra az esztendőre 10.298.000 frtot, holott Horvát- Szlavonország valósággal csak 3.900.000 frtot fizetett, tehát Magyarország kénytelen volt a maga 31°/0- ban 6.120.000 frtot ráfizetni.« A/.I lia/.i tehát, hogy arra nézve, hogy ezt egyszerűen tudomásul kell venni, nem lehet nehézség, mert ez nem új dolog, ami itt indítványoztatik, hanem csak korollariuma a fennálló törvényeknek és ezen korollarium fennáll, ha a törvények fennállanak, még akkor is, ha a ház e tekintetben egyátalán nem intézkedik. Ha tehát beleegyezik a ház és megnyugvást talál benne, szóló a formulázást úgy kívánja megtenni, hogy a 2., 3. és 5. §§-ok is felvétessenek, hogy így minden lehető félreértésnek eleje vétessék. Eötvös Károly félreértett szavai kiigazítására kér szót s fentartja állításait Balk beszéde után is. Fálk Miksa újra kijelenti előtte szóló ellenében, hogy azt mondta, mit Eötvös megtudni akart tőle, tudniillik, hogy ezen közösügyi pénzkezelésből eredő követelések nem foglaltatnak a törvény 1. §ában, s erre alapította azon következtetést, hogy ha megnyugtatásul szolgál az, hogy megemlíttessenek azon szakaszok, melyek értelmében e követelések is elenyésznek, vegyük fel még a 2., 3. és 5. §§-okra való hivatkozást is. Ha meg nem értette őt Eötvös, arról nem tehet. (Helyeslés a jobb oldalon). Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, félreértettem. ^ _ „ulineio indítványt ajánlja mioganászli." »A jelentés a zárszámadási bizottsághoz visszautasittatik, hogy azt az 1880. LIV. t.-czikknek megfelelő módon készítse el és nyújtsa be.« Hegedűs Sándor: T. ház! Igen helyeslem és fontosnak tartom azt, hogy ily kérdésekben a legnagyobb óvatossággal járjunk el és egyátalán semmi irányban nem szeretnék precedenst teremteni. Ennélfogva bátor leszek indítványt előterjeszteni. Részben feleslegesnek tűnnék ugyan fel, amennyiben felfogásom szerint is a bizottságok indítványainak tárgyalásánál csak magukra az indítványokra, nem pedig az indokolásra is vonatkozik a ház határozata. Tehát ez által az indokolásra vonatkozó nézeteltérésnek semmiféle következménye határozattá nem válik. Azonban miután több oldalról aggodalom merült fel arra nézve, hogy a zárszámadási bizottság indokolásának kiindulási pontja helyes-e, noha ez ugyanazonos a számvevőszék előterjesztésével de az áll, hogy az 1880. 54. t. czikkel az 1878/79. évre vonatkozó leszámolások kapcsolatba nem hozhatók, a bizottság azonban ezenkívül csak a szokásos és a zárszámadási bizottság által se módosított eljárást követte, és a leszámolás kitüntetése tekintetéből felsorolt adatok sohasem voltak úgy értelmezve, amint az ellenzék némely igen t. tagjai ma értelmezték, t. i. hogy azon ideális kimutatásban, mely feltünteti Horvátországnak a közös kiadásokhoz járulásában a quota arányához való visszamaradását, Horvátország ellen valamely követelés lenne, mert ezt soha sem igy értenék, hanem egyszerűen számszerű kitüntetésnek, melyben követelés nem rejlik. Eötvös Károly: (közbeszól.) Prileszky mondta. Hegedűs Sándor: Én tárgyilagosan szólok és az egyes felszólalásokkal nem foglalkozom. Ennek következtében nem ütődöm meg azon, hogy a zárszámadási bizottság jelentésében a régi forma szigorúan megtartatott. Azonban konstatálni kívánom, hogy igénytelen felfogásom szerint itt semmiféle követelésről szó nincs. Maga a jelentés is, mely előttünk fekszik és a leszámolás sem most van először itt. Már a horvát kiegyezés előtt a ház asztalán feküdt és akkor levettük a napirendről, a bekövetkezendő horvát egyezségre való tekintetből, és ennek következtében akkor nem tárgyaltatott. Ezt mellékesen megjegyezve, áttérek a dolog érdemére. Megvallom, hogy én nem azért szólaltam fel, amiben egy véleményen vagyunk, hogy a közös ügyi pénzkezelésből eredő követelésről itt beszéln nem lehet, ennek következtében kiegyenlítésről sem lehet szólni , hanem felszólaltam Szilágyi Dezső tisztelt képviselőtársam felszólalása által indíttatva. T. képviselőtársam ugyan nem nyilatkozott határozottan, de azt mondá, hogy talán lehetne követelésről beszélni, mely kiegyenlíthető : a Il-ik kimutatás alapján, mely Horvátország beligazgatási szükségleteit és ezek fedezetét tünteti fel. Azonban ez sem áll. Azért mert a másik kimutatás szól egyszerűen Horvátország beligazgatási szükségleteinek elszámolásáról. Minthogy pedig a törvény értelmében mi Horvátország rendelkezésére a belszükségletek fedezése czéljából kénytelenek vagyunk 45°/0-ot bocsátani, az elszámolás alapján differencia tűnik ki, egyik és másik irányban nem tüntethető fel úgy, mint a mire egyiknek vagy másiknak később az uj kiegyezésben kompenzálandó követelése lehetne és talán ez hozható az 1880. 54. t. cz.-el kapcsolatba Ez sem áll. Hanem egyszerűen ez is számadási kimutatás, mely önmagában lelné kiegyenlítését és melyre nézve elengedésül utólagos compensatió útján való kiegyenlítésről szólni nem lehet. Oly világos és tiszta követelés, melyet a lezárás után azonnal ki kell egyenlíteni, mely alku tárgya nem lehet. Azért szólaltam föl, hogy a t. ház világosan lássa, hogy ott sincs szó követelésről. A határozatban különben sincs róla szó. Hanem világosan hangsúlyozni kell azt, hogy itt sem lehet oly követelésről szólni, mely valamely kiegyezés kompenzációja által elengedhető, mert ez egyszerűen a kiegyezési törvény értelmében való elszámolási kérdés és nem érdembeli kérdés. A dolog úgy állván, igénytelen fölfogásom szerint, hogy tévedés ne legyen és, hogy az aggodalom eloszlattassék, mert az csakugyan fontos és szükséges, hogy a két ország egyik pártjának se legyen aggodalma, különösen ily kérdésekre vonatkozó eljárásunknak módozataira nézve, én azon lapis offensionis-t, a mely tulajdonkép a vita sarkpontja volt, ki akarom venni a határozatból, s igy tehát az 1880. LIV. tvezikkre való, vagy átalában bármily hivatkozást el akarok hagyni, s azt ajánlom, a t. ház fogadja el a következő határozati javaslatot: »A képviselőhöz Magyar- és Horvátország közt az 1876., 1877., 1878. és 1879. évekre vonatkozó leszámolást tudomásul veszi.« Ez a tény, a mint az történt, és ebből nem következik kompenzáczió sem a múltra, sem a jövőre, sem pedig azon követelési teoriának felállítása, a melynek alapja csakugyan nincs. Azt hiszem, tehát, hogy ezáltal nem prejudikálunk semminek, ha egyszerűen tudomásul veszszük azt, ami történt és ami fő, azt hiszem, hogy ezen határozati javaslat a tekintetben is eloszlatná az aggodalmakat, mert nem a jelentések és nem azok indokai vagy hivatkozásai, hanem egyszerűen a megtörtént leszámolás ténye vétetik tudomásul minden következmények és kombinációk nélkül. Ennek következtében ajánlom javaslatom elfogadását. Almássy Sándor félreértések kikerülése végett helyesnek találja Irányi indítványát, tehát csatlakozik ahhoz. Elnök nem lévén senki szólásra feljegyezve, a vitát bezárja. Szó illeti az indítványok beadóját. Madarász József nem kíván a dolog érdemleges vitatásába bocsátkozni, de kérdi a házat, nem várhatnánk-e fél vagy egész évet, nem várhatnák-e be legalább azon időt, melyben az 1868. XXX. t. ez. 66. §-a értelmében Fiuménak még el nem intézett ügyei elintéztetnének, nem volna-e helyes Magyarország törvényhozásának a határőrvidék bekeblezésének törvénybe iktatását mindaddig nem teljesíteni, mig az 1868. XXXIII. t. ez. 66. §-ának Fiumém vonatkozó rendeletei nem teljesíttetnek ? Végül kéri a házat, hogy az általa felhozott okokból a halasztási indítványt fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök, T. képviselőház ! Azt hiszem, hogy az előttem imént felszólalt képviselő úr annyit meg fog engedni, hogy midőn első felszólalására válaszoltam, megértettem, hova czélzott és nem magyaráztam félre indítványát. Megértettem, hogy politikai czélokat keres, csakhogy amit akkor és most mondott, nem győzött meg arról, hogy azon politikai czélok szempontjából helyes volna az út, amelyet követ. A képviselő úr azt mondja, eljött az ideje, hogy az engedékenységnek határa legyen. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon). Ezen nézet nagyon megfontolandó lenne akkor, ha Horvát-Szlavonországoknak adandó valamely új engedményről lenne szó, de viszont nem bír súllyal akkor, midőn a megalkotott törvény által előírt eljárás teljesítéséről van szó. Azt kérdi a képviselő úr, hogy vajjon veszély lenne-e abból, ha ezen zárszámadások feletti határozat, egy fél évvel, vagy egy évvel elhalasztatnék ? Én mást kérdek, azt kérdezem: mi haszon lenne belőle ? Én azt tartom, miután Magyarország azon intézkedést, mely részben az 1880-iki törvényben, de részben már az 1868. és 1873-iki t. czikkekben is foglaltatik, elfogadta, nem az lenne a feladata, hogy ha felteszem Biume iránt túlságos követelések formáltatnának, hogy ne teljesítse azt, amit megígért; mert még akkor is teljesíteni kellene azt, ami a törvényben van, hanem természetesen akár határozunk most, akár nem, Biume közjogi helyzetét, hovátartozását illetőleg követelhetnek oda át a magyar törvényhozástól, amit tetszik, de arról meg vagyok győződve, hogy sem az egyik, sem a másik esetben a magyar törvényhozás a legújabb, 1868-ban kimondott határozattól eltérni egy vonalnyira sem fog. (Helyeslés ) A fiumei kérdést tehát, ezen ügy egyáltalában nem érinti. Akár oldassák meg a fiumei kérdés egyetértőig, akár tétessenek túlságos propozíciók, melyek el nem fognak fogadtatni, ezen zárszámadási jelentés tudomásulvételének most vagy utólag meg kell történnie. Arra, mit a képviselő úr a holnap felveendő tárgyra nézve mondott, ma csak egy megjegyzésem van előre is és ez az, hogy ez sem olyan dolog, melyben most adatnék kedvezmény, hanem olyan, mely tövényhozásilag 1868-ban már elvben, 1871- ben pedig tisztán és praecise megadatott. Ez tehát az újabb kedvezmények rubrikájába nem tartozik. Elégszer volt azon padokról is (a szélső baloldalra mutat) sürgetve a törvény végrehajtása, melynek utolsó stádiumát a holnap napirendre tűzött törvényjavaslat képezi. Ezeket megjegyezve, kérem a t. házat, méltóztassék a zárszámadási jelentés felett ma határozni. Ami a felmerült nézeteket illeti, én nehogy utóbb még egyszer szólanom kelljen, bátor vagyok megjegyezni, hogy miután mint mondani szerencsém volt, én ugyan szükségét nem látom, mert semmi nyugtalanítót a zárszámadási bizottság jelentésében nem fedezhetek fel, de ha egy megnyugtatásra szolgáló oly javaslat adatik be, mely a dolog érdemét nem villálja, azt én elfogadhatónak tartom, már ez alkalommal bátor vagyok nyilvánítani, hogy mint ilyenhez a Hegedűs képviselő úr javaslatához hozzájárulni hajlandó vagyok. Ezután a Madarász és Iványi által beadott indítványokat a házfelállás általi szavazással elveti. A zárszámadási bizottság jelentését a Hegedűs Sándor által bemutatott határozati javaslattal a ház nagy többsége elfogadta. E szerint a mai ülés napirendje ki lévén merítve, a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki a ma letárgyalt 1. javaslat harmadszori megszavazása. Ezután következni fog az állandó pénzügyi bizottság jelentése, a magyar korona országai közös törvényhozása alá tartozó viszonyoknak a Horvát- és Szlavón országokkal 1881. évben egyesített Horvát-szlavon határőrvidéken való rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Az ülés végződik 12 óra 50 perckor. Az akadémia első osztályának ülése: Budapest május 1. Az akadémia mai ülésén szokatlanul kevés hallgató és tag jelent meg. Az osztályelnök (Pulszky E.) sem jelenvén meg, helyette Zichy Antal, a legidősebb tiszteleti tag elnökölt. Vámbéry Ármin ült az asztalhoz, hogy Pozder Károly egy kis értekezését »Idegen szók a görögben s latinban« mutassa be. Pozdertől már adott ki az akadémia értekezést s ezért a bemutató a különben sem felolvasásra való értekezésből csak a bevezetést olvassa fel, melyből látható, hogy a fiatal tudós mily nagy szorgalommal s egyúttal mily óvatosan használta fel a kútforrásokat, különös tekintettel volt a tulajdonnevekre, bár itt vigyázott leginkább. Ő azt hiszi, hogy e mű, melyet más nem is adhat ki, mint az akadémia, méltó a kiadásra. Utána Bartalus István három elég terjedelmes zenészeti értekezést olvasott fel, melyek közt az első és leginkább kifejtett tárgy volt, régi húros hangszereink és a magyar hegedű.A koboz, czitera, lant, tambura és hegedű fogalmait — mondja — már a régibb idő óta összezavarják s főleg a lantot szokták összetéveszteni a kobozzal és a hegedűt a cziterával, mint azt a szótárak (Páriz Pápai, Magyar nyelv nagy szótára) is mutatják. Belolvasó a húros hangszerekről szólva először is nem tartja valószínűtlennek, hogy a II. Lajos király számadási naplójában (1525) említett cziterázó czigányok inkább czimbalmazók voltak, mert a műszó mely a naplóban a czitera kezelésére vonatkozik, inkább illik a czimbalomra. A czimbalmot az ókoriak psaltériumnak nevezték ; az olasz találmányú cembalo is ugyanilyen, legfeljebb érczhurjával, különbözvén, minek következtében a csengetyűtől vagy »kanballon«-tól kölcsönzött néven az olaszok cembalonak nevezték .... A többi húros hangszereket kor és rangrokonság szerint osztályozza felolvasó, még pedig korra nézve őseink legrégibb két hangszerének véli a tamburát és kobzot; rangrokonságra nézve a tambura elődje a cziterának, a koboz a lantnak. A hegedűre vonatkozva szintén idézi szótáraink helytelen fogalmait s aztán Tinódi szavaival is igazolja, hogy vonós hangszer volt; végül ismertet egy 1683-ban megjelent »Ungarische "Wahrheitsgeige« czímű politikai gúnyiratot, mely, hogy az akkori politikai viszonyokat a régi magyar hegedűhöz hasonlíthassa, nyolcz pont alatt leírja e hangszer alkatrészeit, melyeket azonban egészen hiteleseknek nem lehet tartani. A nagyérdekű munkát Szilágyi Sándor fedezte fel. Ezután egy háromszólamú ábrándot ismertet Bakfark Bálinttól, mely a XVI-ik században a krakói általa már előbb ismertett gyűjteményben jelent meg. Ismerteti ezután az olasz lantitás rendszerét, ezután áttér harmadik értekezésére, melyben egy lassul egy friss magyar tánczot ismertet. Ez Strassburgban 1572-ben jelent meg s szerkezetileg egészen megegyezik azzal, melyet felolvasó »B. Szemle« 1864. évfolyamában közölt s csak anynyiban különbözik,hogy az utóbbinál nincs friss,valószínűleg azért,mert orgonatáblázatban íratván, e hangszer nem alkalmas a gyorsabb mozgatni dallamok játszására. A jelen friss nagy figyelemreméltó, mert rhythmusa nem páros, minőt a magyar zene követel, hanem páratlan. Innen önként következik, hogy ama századokban a páratlan méretű táncznak egy oly neme is divatozott, mely napjainkban teljesen ismeretlen. E friss egészen a lassúból van módosítva s ily minőségben sem alkalmas más tánczra, mint magyarra. E zene azonban nem a népé, hanem a nemességé, mint nemrég is voltak a palotások, melyekre a nép nem tudott tánczolni. Befejezésül ismerteti felolvasó a lassú s friss lantitási rendszert s ezután Bakfark három szólamu ábrándját s e tánczot mutatta be zongorán. Ez utóbbi kissé bágyadtan hangzott. Az értekezésre Vámbéry Ármin tett megjegyzéseket. Először is megjegyzi, hogy a hegedű (régi nevét hebegő jobbnak tartja) eredetileg nem volt vonószerszám. Keleten a koboztól, mely kivájt tárgyat jelent s mely a kirgizeknél ma is meg van, s szerb tamburához hasonló pengető hangszer, megkülönböztetik a jadiga (fatuk) hosszú teknőforma hangszert, melyen öt húr s nyereg is,van, de nem vonóval húzzák, hanem ujjal pengetik. Ő azt hiszi, hogy ez a hegedű őse s a mongoloktól jött Európába, mint a magyar ruha is. A czimbalom szintén keletről ered. Az egész mohamedán keleten ismeretes a magyar czimbalommal teljesen ugyanazonos Kanun s tudva van, hogy Perzsiában már a 11-ik században ismerték ezt. Az érdekes megjegyzések helyességét Bartalus is elismeri s konstatálja, hogy nézete szerint is csak a középkorban lett a hegedű vonós hangszer. Az ülésnek még csak egy rövid tárgya volt. A nyelvtudományi bizottság kéri az osztályt, hogy a jelenlegi orsz. könyvkiállításon levő s debreczeni s Debrentei kódexet a bizottság számára szerezzék meg, mivel kiadatásukról kell gondoskodni. Az intézkedés megtétetik. Megemlítjük itt, hogy ama körlevélben, melyet az akadémia főtitkári hivatala kibocsátott, s melyben a nagygyűlésnek lapunkban már közlött programmja is van, az alapszabályok változtatására nézve a következő javaslatot terjesztik elő : »Az alapszabályokhoz csatoltassék a következő uj § . »»§. Az alapszabályok módosítása iránt indítványt mind az akadémia összes ülésében, mind az igazgatótanács ülésében lehet tenni. Az indítványnak az illető testületben szavazattal bíró, legalább is öt tag által aláírva kell beadatnia. Az indítvány tárgyalására vegyes bizottság küldetik ki az akadémia elnökének elnöklete alatt, mely bizottságba az igazgatótanács hat tagot, az összes ülés szintén hat tagot küld ki; ez utóbbiak sorába mindegyik osztály két-két tagot titkos szavazással választ. A bizottság, a beadott indítványt tárgyalván, jelentését az összes ülés az igazgatótanács elé terjeszti. Ha az indítványt mindkét testület elfogadja vagy elveti , az ügy elintézettnek tekintetik. Ha ellenben a két testület határozatai közt eltérés mutatkozik , az eldöntés a nagygyűlés idején tartandó elegyesülésre bizatik, olyképen, hogy az igazgatótanács összes jelenlevő tagjai, és az akadémia többi tiszteleti és rendes tagjai, egyenlő számban gyakorolják a szavazatjogot; ha egyik testületből több tag van jelen, mint a másikból, közülök annyi tag kisorsolandó, hogy a másik testület jelenlevő tagjaival egyenlő számuk maradjon. Az elnök is szavaz. A végzés érvényességéhez legalább tizenkilencz szavazó jelenléte szükséges , s átalános többség dönt. Az elfogadott módosítás őfelsége megerősítése alá terjesztetik.«« Ezen §. következtében az alapszabályok 33. §-ának következő módosítása mutatkozik szükségesnek : »Az elegyesülések tárgya , az elnökök és főtitkár választása, valamint a 62. §-ban jelezett esetben az alapszabályok változtatása tárgyában szavazás, az ugyanazon §-ban szabályozott módon. Ugyanezen §. szerint módosítandó az ügyrend 37. §-a.« Fővárosi ügyek. — A főv. magánépítési bizottság mai ülésén a következő jelentősebb építési engedélyek kiadását hozta javaslatba: Reinisch Henriknek István-út 35. sz. a. továbbá Finta Róza és Teréznek Újlakon repkény-utcza 6. sz. a. ; Erhaim Antalnak I. karácsony-utcza 13. sz. a. ; Weinberger Saroltának a Gellérthegyen ; Weisz Ignácznak Magdolna és Koszoru-utcza sarkán ; Burián Sándornak Lujza-utcza 21. sz. a.; Szeili Jakabnak a kálvária-uton 15. sz. a.; Tafferner Józsefnek a Sashegyen, mindnyájoknak földszintes házra; ezenkívül Tarnóczy Gusztávnak váczi-körut 78. sz. a. gépárucsarnokra ; Pestmegyének a tulajdonához tartozó stalló-utcza 7. sz. házban több rendbeli építkezésekre, gőzkazán elhelyezésére ; Cservenka és Grossman czégnek Bezerédyutcza 6. sz. a. favázas tárra ; Kunváry Fülöpnek Zsigmond-utcza 28. sz. a. leégett háza felépítésére, dr. Neuhofer Jánosnak hajó-utcza 6. sz. fdsz. toldalékra stb. A főváros közgyűlése szerdán a jegyzőválasztáson s kisebb gazdasági ügyeken kívül a következő érdekes dolgokat tárgyalja : a fürdő orvosi állomás szervezése a Rudasfürdőben; egy Rottenbiller-utczai városi telek átengedése a kath. legényegyletnek ; a kőbányai vámvonal és ezzel együtt a kerepesi-uti és kőbányai vámházak külsebb helyezése; rendkívüli segély a pesti tót evang. egyház részére, tanácsi előterjesztés az aradi vértanuk szobrára adományadás iránt; az igazoló választmány jelenté több érték-képviselő minősítvényének elvesztése felől; előterjesztés az uj dologházi fiókkórház további fentartása tárgyában ; néhai dr. Ronich J. bécsi orvos alapítványa ügyében az örökösökkel kiegyezés végett stb. Az aradi vértanuk szobrára a főv. tanács 800 forint megszavazását hozza javaslatba a közgyűlésnél. — A Franklin-társulat nyomdahelyisége ellen, minthogy a kémény füstöt és sziporkákat áraszt, gróf Károlyi Gy. kérvényt nyújtott be a főtároshoz, a melyet az egyettem- és czukor-utcza háztulajdonosai írtak alá, kérvén, hogy közegészségi és tűzbiztossági okokból a tanács bölcs belátása szerint tegyen intézkedéseket, s különösen a gőzgépeket füstemésztő készülékkel s a kéményt sziporka fogóval láttassa el. A tanács helyszíni szemlét rendelt el, mely szerdán délelőtt fog megtartatni. Törvényszéki csarnok. A ringszínházi per, úgy látszik, még nem ér egyhamar véget. Ma, a tárgyalás nyolcadik napján, a tanuk által tett vallomások nagyobbrészt ismétlései voltak a már előbb mondottaknak. A közönség érdeklődése is csekély volt, daczára, hogy dr. Newad ismét elfoglalta helyét a vádlottak padján. Desültséget keltett Schulder tanú, ki ott volt a végzetes estén a színházban, azzal, hogy mikor a »Nothausgang« felől kérdezték, e szót nagyon furcsán értelmezte. A Swoboda szerkesztőségi szolga azt mondja, hogy az első tűzoltó csapat megérkezése, s a között, mig az ugró ponyvát kifeszítették, tíz perez telt el. — Egy színházlátogató hallotta, a midőn a hengerajtó előtt elhaladt, e szavakat: A légszeszt le kell csavarni! A légszeszt le kell csavarni! Az elnök azt mondja, ha mindeme dolgokat összevonja, azt kell föltételezni, hogy Nitsche csavarta le a légszeszt. (Mozgás). Ez tagadja, noha az elnök újra felhívja az igazság megmondására, minthogy Breithofer van a légszesz lecsavarásával vádolva. — Arenberger városi alépítészigazgató, akit legutóbb a ringszínházpörben kihallgattak, beadta nyugdíjazási kérvényét. A HON magántávsürgönyt. Bécs, május 1. (Hivatalos.) Jovanovics altábornagy jelenti május 1-én. A dragalyi síkságon ápril 29-én rövid harcz volt, mely alkalommal a síkság északi szegélyén ismételten felbukkanó elkelőket szétverték. A harczban részt vett a 43. gyalogezred 2. zászlóalja és a tiroli vadászezred 1. zászlóalja. A legénység közül Oberholzer Ede vadász könnyű sebet kapott. Bécs, máj. 1. A »N. freie Presse« szerint Taaffe gróf kijelenté We 1f rum képviselőnek, hogy elegendő katonaság ment a duxi bányakerületbe, hogy azokat, akik ismét fölvették a munkát, a strikeolók terrorizmusa ellenében védelmezze. A miniszter azt hiszi, hogy néhány nap alatt megszűnik a strike , ha ez azonban nem történnék meg, kényszerítve volna az egész kerületet kivételes állapot alá helyezni, hogy a mozgalmat mihamarább elnyomja. Bécs, máj. 1. (Képviselőház.) A »Cacao« tarifatétel a tengeren való behozatal megjegyzésével elfogadtatott. Hartwich kérdésére a cacaovámrestitucziót illetőleg (a csokoládé kivitele alkalmából) Kalchberg osztálytanácsos kijelenti, hogy erre