A Hon, 1882. május (20. évfolyam, 120-148. szám)

1882-05-02 / 120. szám

o) a közös aktívákból ..... A kincstár birtokában levő értékpa­pírok értékesítéséből .... Különféle átmeneti bevételek . . . Közmunka- és közlekedési miniszter 1.500,000 373,373 543,480 Posta.............................. . . . 1.749,350 1.658,742 Távirda Földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium: Állami erdők.................................. Állami lótenyészintézetek .... 1882. 1881. évi I-sőnegyedben 1.169,179 1.168,927 Összes bevétel : 67.190,759 65.990,910 A kiadásokra nézve a tényleges eredmény a következő : Kiadások A királyi udvartartás költségei Ő cs. és apostoli királyi felsége kabineti irodája .... A főrendi- és képviselőház kiadásai Közösügyi kiadások . . . 1867. végéig fennállott központi kormány közegeinek nyugdijai . Nyugdijak (az illető miniszteri tár­ozóknál) .................................. Állami adósságok, és pedig: Államadóssági járulék .... Földtehermentesítés és örök­váltság.................................. Szőlődézsmaváltság .... Maradvány- és irtványföldek megváltása ....... Vasúti kölcsön kamatai s tör­lesztése ......................... . Sorsolási kölcsön évi járadéka . Budapesti lánczhid elsőbbségi kölcsön.................................. Gömöri iparvasutak záloglevél­kölc­söne .................................. 30 millió forintos kölcsön . . 54 millió frtos kölcsön . . . Arany járadékkölcsön: a) 6°/a kamatja .... b) 4°/« * .... Keleti vasút átvétele folytán el­vállalt adósság................... 153 millió forintos kölcsön Tisza és szegedi kölcsön . . . Tiszavidéki vasút megváltása folytán elvállalt adósság . . Zágráb-károlyvárosi vasút meg­vétele folytán fizetendő évi já­rulék ....................................... Papír-járadékkölcsön .... Függő adósság........................ Előlegezések a vasúti kamatbizto­sítás alapján........................ Horvát-Szlavonországok beligaz­­gatási szükséglete .... Fiume ...................................... Állami számvevőszék .... Miniszterelnökség ................... Ő felsége személye körüli minisz­térium .................................. Horvát-Szlavon-Dalmát minisztérium Belügyminisztérium................... Pénzügyminisztérium, és pedig : Pénzügyigazgatás, adóbeszedési és kezelési költségek és nyug­díjak ...................................... Dohányjövedék........................ Lottójövedék ........................ Lójövedék ............................. Állami jószágigazgatóságok . . Állami jószágok .... Bányaigazgatóságok................... Fémbányászat és opálbánya Fémkohászat.......................... Pénzverde................................. Vasművek­................................. Kőszénbányák........................ Sótermelés ............................. Felhagyott bányaművek . . Állami nyomda........................ Állami épületek ................... Budapesti állami hidak . . . Különféle rendes kiadások . . Földadószabályozási költségek Átmeneti kiadások és beruhá­zások ....................................... Állami előlegekre, és pedig : az 1880. évi III. és IV., és 1881. évi IX. tvcz. alapján Közmunka- és közlekedési minisz­térium ......................................*)5.600.719 Posta .................................. Távirda ............................. Földmivelés-, ipar- és kereskedel­mi minisztérium . . . . . Állami erdők...................................1,391.101 Állami lótenyészintézetek Vallás- és közoktatásügyi minisz­­térium...................................... 1.628.712 zságügyi minisztérium . . . Honvédelmi minisztérium . . Rendkívüli közösügyi költségek Az efeedi árvíz következtében fel­merült kiadások ................... Összes kiadás *) Ezen összegben foglaltatik : a budapest-zimonyi vasút épí­tésére .................................. 1,433.955 és vizszabályozási munkálatra az 1881. évi LII. tvcz alapján 1,385.745 frt. Felvilágosítások: Az 1882. év I negyedében a bevételi eredmény nagyobb 1,199.849 frt 36 krra], a kiadási eredmény pedig kisebb 4,273.453 frt 4 krra), és e szerint mél negyed kezelésének mérlege 1881-hez képest kedve­zőbb 5,473.453 frt 40 krral. Ha a fennebb érn­tett 1,199.849 frt 36 krnyi bevételi több számításba vétetnek mindazon el­térések, melyek csak átfutók, mert a kiadásban is jelentkeznek, valamint egyes rendkívüli kiadásoknak, törvényen alapuló külön fedezetei, akkor az eredmény a következő: Kihasítandó: 1. a tiszai és szegedi kölcsön évi járulékainál mutatkozó 453.206 frt 52*/2 kr, mert az 1881. évi kezelésben foglaltatik azon járulék is, mely az állan,kincstár által felhasznált összegek után elszá­molás alá került. A megfelelő költségmegtakarítás mutatkozik a kiadásoknál: függő adósság czimén 367.284 frt 9lla krral. 2. a pénzverdénél az 1881. évi ezüstvásárlások­­ból származó 2.715.882 frt 69^2 kr, mely összegnek megfelelő költségmegtakarítása 2.853.227 frt 531/2 krral a kiadásoknál ugyan e czimen mutatkozik. Kihasítandó továbbá: 3. a papirjáradék-kötvé­­nyek eladásánál mutatkozik bevételi többlet 454.796 frt 5 krral. 4. a budapest-zimonyi vasútépítési költségek fedezésére papirjáradékkötvények eladásából 1 millió 433.955 frt. 5. a Tisza és szegedi alap pénzeiből az 1881. évi LII. t.-cz. alapján teljesített költségek fedezésére 1.385.745 frt. 6. végre a közös activákból a 8.000.000 frtos rendkívüli hadi költségekből Magyarországra eső ki­adási többlet fedezésére nyert 1.500.000 frt. Ezen tételek kihatásával a bevételi eredmény 1881-hez képest kedvezőtlenebb ugyan 405.554 frt 47 krral, azonban figyelembe veendő, hogy a dohány­jövedéknél mutatkozó 408.224 frt 42 l­a­rrnyi bevételi kevesebblettel szemben áll a kisebb kiadás 3,626.739 frt 75 krral, és igy ezen czim idei mérlege kedvezőbb 3,218.515 frt 321 /a krral, míg az államvasutaknál, gépgyárnál és a diósgyőri vasgyárnál mutatkozó 700.Ooo 1 --/vet. elmaradás csak látszólagos, mer­t az államvasutak.^oo0 i­tot_ - ------- -. ooo T_ litből vasúti építkezésekre későbbi le- és elszá­molás mellett előlegeztett 254.000 frt, és a gépgyár­nak forgó tőke gyanánt pedig adatott 550.000 frt és e szerint a központi állampénztárba csak 300.000 frt szállíttathatott. A dohányjövedéknél mutatkozó jelentékeny ki­­dási különbözet a múlt évi bő termés által feltételezett nagyobb beváltásból ered. Itt azonban megjegyzendő, hogy a kimutatott kezelés az osztrák dohánykezelőség részére teljesített beváltás költségét és annak megté­rítését is magában foglalja. Ha ezen költség a múlt évi kezelésből bevétel­ben és kiadásban 5,932.819 frt 661/2 krral, az idei kezelés bevételből és kiadásából pedig 4,255.036 frt 741/2 krral levonatik, ez ébben a folyó évi eredmény összehasonlítása a múlt évivel a bevételeknél a kimu­tatott 405.557 frt 47 krnyi kedvezőtlenebb eredmény helyett 1,052.533 frt 61 krral kedvezőbbet,­­ a ki­adásoknál pedig a csökkenést 3,626.739 frt 75 kr he­lyett csak 2,165.981 fr­t 71 krral fogja kimutatni, mi­által a nettó­ eredmény 3,218.515 frt 32^2 krnyi mér­lege természetesen nem érintetik. Végül még megjegyzendő, hogy a vasművek czi­mén kimutatott 576.724 frt 181­ 2 krnyi bevétel telje­sen megfelel az előirányzatnak, sőt 1881-hez képest 120.275 frt 14 krnyi javulás mutatkozik, mert az 1881. évi 1.002.978 frt 46 krnyi bevételi eredmény­ben foglaltatik, a kassa-oderbergi vasúttal 1879. vé­géig vassínekre nézve megejtett leszámolás alapján 1881.1. negyedében ezen vasút terhére kiegyenlített 546.529 frt 42 kr , tehát a vasműveknek egy a múlt évekből származó követelésének kiegyenlitése. Ha a kiadási eredmény fennebb kimutatott 4.273.604 frt 4 krnyi kevesebbletéből kihasíttatnak a bevételnél említett átfutó jelleggel biró eltérések, és a külön fedezettel biró rendkívül kiadások, és pedig: 1. a függő adósságnál 367.284 frt 911/a krral, 2 a pénzverdénél 2,853.227 frt 53 112 krral, 3. a budapest-zimonyi vasút építkezési költsé­gei 1,433.955 frttal, 4. az 1881. évi LII. t.-cz. alapján teljesített munkálatokkal járó kiadások 1,385.745 frttal, és 5. a rendkívüli közösügyi kiadásnál 1,471.845 frt 73 krral, a kiadási eredmény kisebb 5,344.637 frt 24 krral, melyből a dohányjövedékre 2,626.239 frt 75 kr, és az aranyjáradékkölcsön kamatjára 2,578.115 frt esik, mig a közlekedési minisztérium az 1882. év­re főleg beruházásokra engedélyezett nagyobb hite­leknek megfelelőleg, a budapest-zimonyi vasútépítési költségek és az 1881. évi LII. t.-cz. alapján teljesí­tett kiadásokon fölül még 1,068.913 frtot, a kultus­­miniszterium pedig, szintén az 1882. évre engedélye­zett nagyobb hiteleknek megfelelőleg 128.650 frt 73 x/2 krral többet adott ki. Az aranyjáradék-kölcsön kamatjainál mutat­kozó 2,578.115 frtnyi kevesebblet nem egészben való­di költségmegtakarítást képez. Ezen kevesebblet on­nan ered, hogy a conversio folytán 1881. október, il­letőleg november hóban beváltott 145.012.200 frt névértékű 6°/0 aranyjáradék-kötvények után 1881. julius 1-től szeptember, illetve október végéig járó ka­matok még 1881. évre számoltattak el. 7.579,425 7.809,004 2.748,830 2.718,222 1.128,138 1.153,575 58,783 55,170 2.213,668 2.452,837 612,000 612,000 26,221 27,645 227,223 228,242 78 78 2.773,984 2.732,109 8.428,629­ 3.100,561­ 14.107,306 2.347,604 2.319,421 23,938 3­63,129 167,033 763,903 479,868 353,683 470,139 1.893.469 2.268,882 254,555 472,717 456,299 443,458 8.134,567 8.537,798 107,812 253,039 164,970 532,255 3.105.467 3.735,513 1,251.973 1,328.138 22.456 22.807 35.386 31.163 273.753 92.695 13.602 12.154­­ 10.086 10.782 2,298.279 1.974.503 2.768.891 2.630.473 7.981.288 11.608.028 435.710 592.507 759.467 667.467 83.408 30.671 336.490 335.648 62.517 79.665 674.782 713.195 822.698 624.970 1,085.393 3.938.620 600.382 589.930 15.912 16.347 270.797 275.073 7.686 4.532 129.229 173.905 2.978 2.151 30.271 38.058 216.806 189.280 692.195 419.727 1,279.257 1,481.232 58.510* *)5,600.719 1,712.106 1,453.359 1,410.659 506.490 505.832 444.956 661.935 1,391.101 1,316.210 721.360 719.773 1.628.712 1,500.061 2,808.652 2,777.309 2,101.894 2,211.551 1,941.563 469.718 60.389 51.088 85.973.836 90.247.440 ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 1-én. (Esti lapunk kiegészítéséül.) Fálk Miksa sajnálja, hogy nem lehetett jelen, midőn Eötvös beszélt. Itt kétféle összegről van szó, mindkettőre nézve áll az, a­mi rendesen szokott ál­lani, hogy Horvát-Szlavonországok nem fizetnek sem­mit. Csakhogy ezen nem fizetés a két csoportra nézve más és más okokból ered. A­mi a közösügyi pénzkezelést illeti, az 1880. XLIV. t. ez. először megállapította a 45°/0-os quóát, a­mit Horvát-Szlavonországok tartoznának fizetni. Azután ezt mondja a 3. §.: Az 1868 : XXX. t. sz. 13. §-ában megjelölt tekintetek azonban még jelen­ben is fennállván, Magyarország ezúttal is készséggel beleegyezik, hogy Horvát- és Szlavonországok jöve­delmeiből mindenekelőtt bizonyos rész, mely ez orszá­gok beligazgatási költségeire a jelen egyezményben, ennek tartamára megállapittatik, vonassák le és a bel­igazgatási szükséglet fedezése után fenmaradt összeg, fordíttassék a közös ügyek által igényelt költségeire. Az 5. §-ban megállapittatik a 45 és 55°­0. Ha tehát azon járulék, mely­et Horvát-Szlavonországok befizettek nem elegendő a közös költségekre, Hor­vát Szlavonországok nem tartoznak ráfizetni többet. Egészen más az, a­mi illeti a beligazgatási szükség­letet. Erre vonatkozik az 1880. évi 54. t. sz. első sza­kasza, a­mely azt mondja, hogy mindazon követe­lések, illetőleg tartozások, melyek Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt 1879. évig fennállottak, különösen kiegyenlítetteknek tekintendők. Ha tehát valaki diffikultálhatja ezen jelentést, az legfeljebb ab­ban állhat, hogy itt csak az 1880. évi 54. t. sz. első szakasza van felemlítve, melynek alapján, az igaz, a közösügyi pénzkezelésből eredő követelések nem vol­nának megsemmisítve, mert ezen első szakasz erre nem vonatkozik ; de nincsenek felemlítve a 3. és 5. §§-ok, melyek tulajdonképen ismétlik a régi törvények hatá­­rozmányait, melyek értelmében Horvátország a kö­zösügyi pénzkezelésből származó követeléseket nem tartozik fizetni. Szóló itt lényeges különbséget nem lát, de megnyugtatásul fel lehetne venni a szövegbe ezen 3. és 5. szakaszokra való hivatkozást is. E kimu­tatások nem valami új dolgot képeznek, mert ilyenek eddig is mindig előterjesztettek, szóló ugyan jól emlé­kezik, hogy mikor, mint előadónak volt szerencséje előterjeszteni az új kiegyezést, Polyi Mihály képvi­selő úr tagadta, hogy Horvátország nem rója le tar­tozását. Akkor azt mondta, hogy »ha a t. képviselő úr azt nem akarja elhinni, méltóztassék az 1878. év­ről szóló, és tegnap kiosztott kimutatást elolvasni és meg fog győződni arról, hogy ez a 6°/0 kitett volna arra az esztendőre 10.298.000 frtot, holott Horvát- Szlavonország valósággal csak 3.900.000 frtot fize­tett, tehát Magyarország kénytelen volt a maga 31°/0- ban 6.120.000 frtot ráfizetni.« A/.I l­ia/.i teh­át, hogy arra nézve, hogy ezt egyszerűen tudomásul kell venni, nem lehet nehézség, mert ez nem új dolog, a­mi itt indítványoztatik, hanem csak korollariuma a fenn­álló törvényeknek és ezen korollarium fennáll, ha a törvények fennállanak, még akkor is, ha a ház e te­kintetben egyátalán nem intézkedik. Ha tehát beleegyezik a ház és megnyugvást ta­lál benne, szóló a formulázást úgy kívánja megtenni, hogy a 2., 3. és 5. §§-ok is felvétessenek, hogy így min­den lehető félreértésnek eleje vétessék. Eötvös Károly félreértett szavai kiigazí­tására kér szót s fen­tartja állításait Balk beszéde után is. Fálk Miksa újra kijelenti előtte szóló ellené­ben, hogy azt mondta, mit Eötvös megtudni akart tőle, tudniillik, hogy ezen közösügyi pénzkezelésből eredő követelések nem foglaltatnak a törvény 1. §­­ában, s erre alapította azon következtetést, hogy ha megnyugtatásul szolgál az, hogy megemlíttessenek azon szakaszok, melyek értelmében e követelések is elenyésznek, vegyük fel még a 2., 3. és 5. §§-okra való hivatkozást is. Ha meg nem értette őt Eötvös, arról nem tehet. (Helyeslés a jobb oldalon). Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, félreér­tettem. ^ _ „ulineio indítványt ajánlja mioganászli." »A jelentés a zárszámadási bizottsághoz vissza­­utasittatik, hogy azt az 1880. LIV. t.-czikknek meg­felelő módon készítse el és nyújtsa be.« Hegedűs Sándor: T. ház! Igen helyeslem és fontosnak tartom azt, hogy ily kérdésekben a legna­gyobb óvatossággal járjunk el és egyátalán semmi irányban nem szeretnék pr­ecedenst teremteni. En­nélfogva bátor leszek indítványt előterjeszteni. Rész­ben feleslegesnek tűnnék ugyan fel, a­mennyiben fel­fogásom szerint is a bizottságok indítványainak tár­gyalásánál csak magukra az indítványokra, nem pedig az indokolásra is vonatkozik a ház határozata. Tehát ez által az indokolásra vonatkozó nézeteltérésnek semmiféle következménye határozattá nem válik. Azonban miután több oldalról aggodalom merült fel arra nézve, hogy a zárszámadási bizottság indokolá­sának kiindulási pontja helyes-e, noha ez ugyanazo­nos a számvevőszék előterjesztésével de az áll, hogy az 1880. 54. t. czikkel az 1878/79. évre vonatkozó le­számolások kapcsolatba nem hozhatók, a bizottság azonban ezenkívül csak a szokásos és a zárszámadási bizottság által se módosított eljárást követte, és a le­számolás kitüntetése tekintetéből felsorolt adatok so­hasem voltak úgy értelmezve, a­mint az ellenzék né­mely igen t. tagjai ma értelmezték, t. i. hogy azon ideális kimutatásban, mely feltünteti Horvátországnak a közös kiadásokhoz járulásában a quota arányához való visszamaradását, Horvátország ellen valamely követelés lenne, mert ezt soha sem igy értenék, hanem egyszerűen számszerű kitüntetésnek, melyben követe­lés nem rejlik. Eötvös Károly: (közbeszól.) Prileszky mondta. Hegedűs Sándor: Én tárgyilagosan szólok és az egyes felszólalásokkal nem foglalkozom. Ennek következtében nem ütődöm meg azon, hogy a zár­­számadási bizottság jelentésében a régi forma szigo­rúan megtartatott. Azonban konstatálni kívánom, hogy igénytelen felfogásom szerint itt semmiféle kö­vetelésről szó nincs. Maga a jelentés is, mely előttünk fekszik és a leszámolás sem most van először itt. Már a horvát kiegyezés előtt a ház asztalán feküdt és ak­kor levettük a napirendről, a bekövetkezendő horvát egyezségre való tekintetből, és ennek következtében akkor nem tárgyaltatott. Ezt mellékesen megjegyezve, áttérek a dolog érdemére. Megvallom, hogy én nem azért szólaltam fel, a­miben egy véleményen vagyunk, hogy a közös ügyi pénzkezelésből eredő követelésről itt beszéln nem lehet, ennek következtében kiegyenlítésről sem lehet szólni , hanem felszólaltam Szilágyi Dezső tisztelt képviselő­társam felszólalása által indíttatva. T. képviselőtársam ugyan nem nyilatkozott határozottan, de azt mondá, hogy talán lehetne köve­telésről beszélni, mely kiegyenlíthető : a Il-ik kimuta­tás alapján, mely Horvátország beligazgatási szük­ségleteit és ezek fedezetét tünteti fel. Azonban ez sem áll. Azért mert a másik kimutatás szól egyszerűen Horvátország beligazgatási szükségleteinek elszá­molásáról. Minthogy pedig a törvény értelmében mi Horvátország rendelkezésére a belszükségletek fede­zése czéljából kénytelenek vagyunk 45°/0-ot bocsátani, az elszámolás alapján differencia tűnik ki, egyik és másik irányban nem tüntethető fel úgy, mint a mire egyiknek vagy másiknak később az uj kiegyezésben kompenzálandó követelése lehetne és talán ez hozható az 1880. 54. t. cz.-el kapcsolatba Ez sem áll. Hanem egyszerűen ez is számadási kimutatás, mely önmagá­ban lelné kiegyenlítését és melyre nézve elengedésül utólagos compensatió útján való kiegyenlítésről szólni nem lehet. Oly világos és tiszta követelés, melyet a lezárás után azonnal ki kell egyenlíteni, mely alku tárgya nem lehet. Azért szólaltam föl, hogy a t. ház világosan lássa, hogy ott sincs szó követelésről. A határozatban különben sincs róla szó. Hanem világosan hangsú­lyozni kell azt, hogy itt sem lehet oly követelésről szólni, mely valamely kiegyezés kompenzác­iój­a által elengedhető, mert ez egyszerűen a kiegyezési törvény értelmében való elszámolási kérdés és nem érdembeli kérdés. A dolog úgy állván, igénytelen fölfogásom szerint, hogy tévedés ne legyen és, hogy az aggoda­lom eloszlattassék, mert az csakugyan fontos és szük­séges, hogy a két ország egyik pártjának se legyen aggodalma, különösen ily kérdésekre vonatkozó eljá­rásunknak módozataira nézve, én azon lapis offensio­­nis-t, a mely tulajdonkép a vita sarkpontja volt, ki akarom venni a határozatból, s igy tehát az 1880. LIV. tvezikkre való, vagy átalában bármily hivatko­zást el akarok hagyni, s azt ajánlom, a t. ház fogadja el a következő határozati javaslatot: »A képviselő­höz Magyar- és Horvátország közt az 1876., 1877., 1878. és 1879. évekre vonatkozó leszámolást tudo­másul veszi.« Ez a tény, a mint az történt, és ebből nem kö­vetkezik kompenzáczió sem a múltra, sem a jövőre, sem pedig azon követelési t­eoriának felállítása, a melynek alapja csakugyan nincs. Azt hiszem, te­hát, hogy ez­által nem pr­ejudi­­kálunk semminek, ha egyszerűen tudomásul veszszük azt, a­mi történt és a­mi fő, azt hiszem, hogy ezen határozati javaslat a tekintetben is eloszlatná az ag­godalmakat, mert nem a jelentések és nem azok in­dokai vagy hivatkozásai, hanem egyszerűen a meg­történt leszámolás ténye vétetik tudomásul minden következmények és kombinác­iók nélkül. Ennek következtében ajánlom javaslatom elfo­gadását. Almássy Sándor félreértések kikerülése vé­gett helyesnek találja Irányi indítványát, tehát csat­lakozik ahhoz. Elnök nem lévén senki szólásra feljegyezve, a vitát bezárja. Szó illeti az indítványok beadóját. Madarász József nem kíván a dolog érdemle­ges vitatásába bocsátkozni, de kérdi a házat, nem várhatnánk-e fél vagy egész évet, nem várhatnák-e be legalább azon időt, melyben az 1868. XXX. t. ez. 66. §-a értelmében Fiuménak még el nem intézett ügyei elintéztetnének, nem volna-e helyes Magyaror­szág törvényhozásának a határőrvidék bekeblezésé­­nek törvénybe iktatását mindaddig nem teljesíteni, mig az 1868. XXXIII. t. ez. 66. §-ának Fiumém vonatkozó rendeletei nem teljesíttetnek ? Végül kéri a házat, hogy az általa felhozott okokból a halasztási indítványt fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök, T. képviselő­ház ! Azt hiszem, hogy az előttem imént felszólalt képviselő úr annyit meg fog engedni, hogy midőn első felszólalására válaszoltam, megértettem, hova czélzott és nem magyaráztam félre indítványát. Megértettem, hogy politikai czélokat keres, csakhogy a­mit akkor és most mondott, nem győzött meg arról, hogy azon politikai czélok szempontjából helyes volna az út, a­melyet követ. A képviselő úr azt mondja, eljött az ideje, hogy az engedékenységnek határa legyen. (Úgy van! Úgy van! a szélső­baloldalon). Ezen nézet nagyon meg­fontolandó lenne akkor, ha Horvát-Szlavonországok­­nak adandó valamely új engedményről lenne szó, de viszont nem bír súllyal akkor, midőn a megal­kotott törvény által előírt eljárás teljesítéséről van szó. Azt kérdi a képviselő úr, hogy vajjon veszély lenne-e abból, ha ezen zárszámadások feletti határo­zat, egy fél évvel, vagy egy évvel elhalasztatnék ? Én mást kérdek, azt kérdezem: mi haszon lenne belőle ? Én azt tartom, miután Magyarország azon intézke­dést, mely részben az 1880-iki törvényben, de rész­ben már az 1868. és 1873-iki t. czikkekben is foglal­tatik,­­ elfogadta, nem az lenne a feladata, hogy ha felteszem Biume iránt túlságos követelések formál­­tatnának, hogy ne teljesítse azt, a­mit megígért; mert még akkor is teljesíteni kellene azt, a­mi a törvény­ben van, hanem természetesen akár határozunk most, akár nem, Biume közjogi helyzetét, hová­tartozását illetőleg követelhetnek oda át a magyar törvényho­zástól, a­mit tetszik, de arról meg vagyok győződve, hogy sem az egyik, sem a másik esetben a magyar törvényhozás a legújabb, 1868-ban kimondott hatá­rozattól eltérni egy vonalnyira sem fog. (Helyeslés ) A fiumei kérdést tehát, ezen ügy egyáltalában nem érinti. Akár oldassák meg a fiumei kérdés egyet­értőig, akár tétessenek túlságos propozíc­iók, melyek el nem fognak fogadtatni, ezen zárszámadási jelentés tudomásulvételének most vagy utólag meg kell történnie. Arra, mit a képviselő úr a holnap felveendő tárgyra nézve mondott, ma csak egy megjegyzé­sem van előre is és ez az, hogy ez sem olyan dolog, melyben most adatnék kedvezmény, hanem olyan, mely tövényhozásilag 1868-ban már elvben, 1871- ben pedig tisztán és praecise megadatott. Ez tehát az újabb kedvezmények rubrikájába nem tartozik. Elégszer volt azon padokról is (a szélső baloldalra mutat) sürgetve a törvény végrehajtása, melynek utolsó stádiumát a holnap napirendre tűzött törvény­­javaslat képezi. Ezeket megjegyezve, kérem a t. házat, méltóz­­tassék a zárszámadási jelentés felett ma határozni. A­mi a felmerült nézeteket illeti, én nehogy utóbb még egyszer szólanom kelljen, bátor vagyok megjegyezni, hogy miután mint mondani szerencsém volt, én ugyan szükségét nem látom, mert semmi nyugtalanítót a zárszámadási bizottság jelentésében nem fedezhetek fel, de ha egy megnyugtatásra szol­gáló oly javaslat adatik be, mely a dolog érdemét nem villálja, azt én elfogadhatónak tartom, már ez alkalommal bátor vagyok nyilvánítani, hogy mint ilyenhez a Hegedűs képviselő úr javaslatához hozzá­járulni hajlandó vagyok. Ezután a Madarász és Iványi által beadott in­dítványokat a ház­felállás általi szavazással elveti. A zárszámadási bizottság jelentését a Hegedűs Sándor által bemutatott határozati javaslattal a ház nagy többsége elfogadta. E szerint a mai ülés napirendje ki lévén me­rítve, a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki a ma le­tárgyalt 1. javaslat harmadszori megszavazása. Ezután következni fog az állandó pénzügyi bizottság jelen­tése, a magyar korona országai közös törvényhozása alá tartozó viszonyoknak a Horvát- és Szlavón orszá­gokkal 1881. évben egyesített Horvát-szlavon határ­­őrvidéken való rendezéséről­ szóló törvényjavaslat tárgyában. Az ülés végződik 12 óra 50 perc­kor. Az akadémia első osztályának ülése: Budapest május 1. Az akadémia mai ülésén szokatlanul kevés hallgató és tag jelent meg. Az osztályelnök (Pulszky E.) sem jelenvén meg, helyette Zichy Antal, a leg­idősebb tiszteleti tag elnökölt. Vámbéry Ármin ült az asztalhoz, hogy Poz­­d­e­r Károly egy kis értekezését »Idegen szók a görögben s latinban« mutassa be. Pozdertől már adott ki az akadémia értekezést s ezért a bemutató a külön­ben sem felolvasásra való értekezésből csak a beveze­tést olvassa fel, melyből látható, hogy a fiatal tudós mily nagy szorgalommal s egyúttal mily óvatosan használta fel a kútforrásokat, különös tekintettel volt a tulajdonnevekre, bár itt vigyázott leginkább. Ő azt hiszi, hogy e mű, melyet más nem is adhat ki, mint az akadémia, méltó a kiadásra. Utána Bar­talus István három elég terje­delmes zenészeti értekezést olvasott fel, melyek közt az első és leginkább kifejtett tárgy volt, régi húros hangszereink és a magyar hegedű.A koboz, czitera, lant, tambura és hegedű fogalmait — mondja — már a régibb idő óta összezavarják s főleg a lan­tot szokták összetéveszteni a kobozzal és a hegedűt a cziterával, mint azt a szótárak (Páriz Pápai, Magyar nyelv nagy szótára) is mutatják. Belolvasó a húros hangszerekről szólva először is nem tartja valószínűt­lennek, hogy a II. Lajos király számadási naplójá­ban (1525) említett cziterázó czigányok inkább czim­­balmazók voltak, mert a műszó mely a naplóban a czitera kezelésére vonatkozik, inkább illik a czimba­­lomra. A czimbalmot az ókoriak psaltériumnak ne­vezték ; az olasz találmányú cembalo is ugyanilyen, legfeljebb érczhurjával, különbözvén, minek következ­tében a csengetyűtől vagy »kanballon«-tól kölcsön­zött néven az olaszok cembalonak nevezték .... A többi húros hangszereket kor és rangrokonság sze­rint osztályozza felolvasó, még pedig korra nézve őseink legrégibb két hangszerének véli a tamburát és kobzot; rangrokonságra nézve a tambura elődje a cziterának, a koboz a lantnak. A hegedűre vonat­kozva szintén idézi szótáraink helytelen fogalmait s aztán Tinódi szavaival is igazolja, hogy vonós hangszer volt; végül ismertet egy 1683-ban meg­jelent »Ungarische "Wahrheitsgeige« czímű politi­kai gúnyiratot, mely, hogy az akkori politikai viszo­nyokat a régi magyar hegedűhöz hasonlíthassa, nyolcz pont alatt leírja e hangszer alkatrészeit, melyeket azonban egészen hiteleseknek nem lehet tar­tani. A nagyérdekű munkát Szilágyi Sándor fe­dezte fel. Ezután egy háromszólamú ábrándot ismertet Bakfark Bálinttól, mely a XVI-ik század­ban a krakói általa már előbb ismertett gyűjtemény­ben jelent meg. Ismerteti ezután az olasz lantitás rendszerét, ezután áttér harmadik értekezésére, mely­ben egy lassul egy friss magyar tánczot i­s­m­e­r­t­e­t. Ez Strassburgban 1572-ben jelent meg s szerkezetileg egészen megegyezik azzal, melyet felolva­só »B. Szemle« 1864. évfolyamában közölt s csak any­­nyiban különbözik,hogy az utóbbinál nincs friss,valószí­nűleg azért,mert orgonatáblázatban íratván, e hangszer nem alkalmas a gyorsabb mozgatni dallamok játszására. A jelen friss nagy figyelemreméltó, mert rhythmusa nem páros, minőt a magyar zene követel, hanem pá­ratlan. Innen önként következik, hogy ama századok­ban a páratlan méretű táncznak egy oly neme is diva­tozott, mely napjainkban teljesen ismeretlen. E friss egészen a lassúból van módosítva s ily minőségben sem alkalmas más tánczra, mint magyarra. E zene azonban nem a népé, hanem a nemességé, mint nem­rég is voltak a palotások, melyekre a nép nem tudott tánczolni. Befejezésül ismerteti felolvasó a lassú s friss lantitási rendszert s ezután Bakfark három szólamu ábrándját s e tánczot mutatta be zongorán. Ez utóbbi kissé bágyadtan hangzott. Az értekezésre Vámbéry Ármin tett meg­jegyzéseket. Először is megjegyzi, hogy a hegedű (régi nevét hebegő jobbnak tartja) eredetileg nem volt vonószerszám. Keleten a koboztól, mely kivájt tárgyat jelent s mely a kirgizeknél ma is meg van, s szerb tamburához hasonló pengető hangszer, megkü­lönböztetik a jadiga (fatuk) hosszú teknőforma hang­szert, melyen öt húr s nyereg is,van, de nem vonóval húzzák, hanem ujjal pengetik. Ő azt hiszi, hogy ez a hegedű őse s a mongoloktól jött Európába, mint a magyar ruha is. A czimbalom szintén keletről ered. Az egész mohamedán keleten ismeretes a magyar czimbalommal teljesen ugyanazonos Kanun s tudva van, hogy Perzsiában már a 11-ik században ismer­ték ezt. Az érdekes megjegyzések helyességét Barta­­lus is elismeri s konstatálja, hogy nézete szerint is csak a középkorban lett a hegedű vonós hangszer. Az ülésnek még csak egy rövid tárgya volt. A nyelvtudományi bizottság kéri az osztályt, hogy a jelenlegi orsz. könyvkiállításon levő s debreczeni s Debrentei kódexet a bizottság számára szerezzék meg, mivel kiadatásukról kell gondoskodni. Az intéz­kedés megtétetik. Megemlítjük itt, hogy ama körlevélben, melyet az akadémia főtitkári hivatala kibocsátott, s melyben a nagygyűlésnek lapunkban már közlött programmja is van, az alapszabályok változtatására nézve a kö­vetkező javaslatot terjesztik elő : »Az alapszabályokhoz csatoltassék a követ­kező uj § . »»§. Az alapszabályok módosítása iránt indít­ványt mind az akadémia összes ülésében, mind az igazgatótanács ülésében lehet tenni. Az indítványnak az illető testületben szavazattal bíró, legalább is öt tag által aláírva kell beadatnia. Az indítvány tár­gyalására vegyes bizottság küldetik ki az akadémia elnökének elnöklete alatt, mely bizottságba az igaz­gatótanács hat tagot, az összes ülés szintén hat tagot küld ki; ez utóbbiak sorába mindegyik osztály két-két tagot titkos szavazással választ. A bizottság, a be­adott indítványt tárgyalván, jelentését az összes ülés az igazgatótanács elé terjeszti. Ha az indítványt mindkét testület elfogadja vagy elveti , az ügy elinté­­zettnek tekintetik. Ha ellenben a két testület hatá­rozatai közt eltérés mutatkozik , az eldöntés a nagy­gyűlés idején tartandó elegyes­ülésre bizatik, oly­­képen, hogy az igazgatótanács összes jelenlevő tagjai, és az akadémia többi tiszteleti és rendes tagjai, egyenlő számban gyakorolják a szavazatjogot; ha egyik testületből több tag van jelen, mint a másik­ból, közülök annyi tag kisorsolandó, hogy a másik testület jelenlevő tagjaival egyenlő számuk maradjon. Az elnök is szavaz. A végzés érvényességéhez leg­alább tizenkilencz szavazó jelenléte szükséges , s áta­­lános többség dönt. Az elfogadott módosítás ő­fel­sége megerősítése alá terjesztetik.«« Ezen §. következtében az alapszabályok 33. §-ának következő módosítása mutatkozik szüksé­gesnek : »Az elegyes­ülések tárgya , az elnökök és fő­titkár választása, valamint a 62. §-ban jelezett eset­ben az alapszabályok változtatása tárgyában szava­zás, az ugyanazon §-ban szabályozott módon. Ugyan­ezen §. szerint módosítandó az ügyrend 37. §-a.« Fővárosi ügyek. — A főv. magánépítési bizottság mai ülésén a következő jelentősebb építési engedélyek kiadását hozta javaslatba: Reinisch Henriknek Ist­­ván-út 35. sz. a. továbbá Finta Róza és Teréznek Új­lakon repkény-utcza 6. sz. a. ; Erhaim Antalnak I. karácsony-utcza 13. sz. a. ; Weinberger Saroltának a Gellérthegyen ; Weisz Ignácznak Magdolna és Ko­­szoru-utcza sarkán ; Burián Sándornak Lujza-utcza 21. sz. a.; Szeili Jakabnak a kálvária-uton 15. sz. a.; Tafferner Józsefnek a Sashegyen, mindnyájoknak földszintes házra; ezenkívül Tarnóczy Gusz­távnak váczi-körut 78. sz. a. gépárucsarnokra ; Pest­megyének a tulajdonához tartozó stalló-utcza 7. sz. házban több rendbeli építkezésekre, gőzkazán elhe­lyezésére ; Cservenka és Grossman czégnek Bezerédy­­utcza 6. sz. a. favázas tárra ; Kunváry Fülöpnek Zsigmond-utcza 28. sz. a. leégett háza felépítésére, dr. Neuhofer Jánosnak hajó-utcza 6. sz. fdsz. tolda­lékra stb.­­ A főváros közgyűlése szerdán a jegyzőválasztáson s kisebb gazdasági ügyeken kívül a következő érdekes dolgokat tárgyalja : a fürdő orvosi állomás szervezése a Rudasfürdőben; egy Rottenbil­­ler-utczai városi telek átengedése a kath. legényegy­letnek ; a kőbányai vámvonal és ezzel együtt a kere­­pesi-uti és kőbányai vám­házak külsebb helyezése; rendkívüli segély a pesti tót evang. egyház részére, tanácsi előterjesztés az aradi vértanuk szobrára ado­mányadás iránt; az igazoló választmány jelenté több érték-képviselő minősítvényének elvesztése felől; elő­terjesztés az uj dologházi fiókkórház további fentar­­tása tárgyában ; néhai dr. Ronich J. bécsi orvos ala­pítványa ügyében az örökösökkel kiegyezés végett stb. Az aradi vértanuk szobrára a főv. tanács 800 forint megszavazását hozza javaslatba a közgyűlésnél. — A Franklin-társulat nyomdahelyisé­ge ellen, minthogy a kémény füstöt és sziporkákat áraszt, gróf Károlyi Gy. kérvényt nyújtott be a fő­­tároshoz, a melyet az egy­ettem- és czukor-utcza ház­­tulajdonosai írtak alá, kérvén, hogy közegészségi és tűzbiztossági okokból a tanács bölcs belátása szerint tegyen intézkedéseket, s különösen a gőzgépeket füst­emésztő készülékkel s a kéményt sziporka fogóval láttassa el. A tanács helyszíni szemlét rendelt el, mely szerdán délelőtt fog megtartatni. Törvényszéki csarnok. A ringszínházi per, úgy látszik, még nem ér egyhamar véget. Ma, a tárgyalás nyolc­adik nap­­ján, a tanuk által tett vallomások nagyobbrészt ismét­lései voltak a már előbb mondottaknak. A közönség érdeklődése is csekély volt, daczára, hogy dr. N­e­­w­a­­­d ismét elfoglalta helyét a vádlottak padján. Desültséget keltett Schulder tanú, ki ott volt a végzetes estén a színházban, azzal, hogy mikor a »Nothausgang« felől kérdezték, e szót nagyon fur­csán értelmezte. A Swoboda szerkesztőségi szolga azt mondja, hogy az első tűzoltó csapat megérkezése, s a között, mig az ugró ponyvát kifeszítették, tíz perez telt el. — Egy színházlátogató hallotta, a mi­dőn a hengerajtó előtt elhaladt, e szavakat: A lég­szeszt le kell csavarni! A légszeszt le kell csavarni! Az elnök azt mondja, ha mindeme dolgokat össze­vonja, azt kell föltételezni, hogy N­i­t­s­c­h­e csavarta le a légszeszt. (Mozgás). Ez tagadja, noha az elnök újra felhívja az igazság megmondására, minthogy Breithofer van a légszesz lecsavarásával vádol­va. — Arenberger városi alépítészigazgató, a­kit legutóbb a ringszínházpörben kihallgattak, beadta nyugdíjazási kérvényét. A HON magántávsürgönyt­­. Bécs, május 1. (Hivatalos.) Jovano­vi­cs altábornagy jelenti május 1-én. A dragalyi síkságon ápril 29-én rövid harcz volt, mely alkalom­mal a síkság északi szegélyén ismételten felbukkanó elkelőket szétverték. A harczban részt vett a 43. gyalogezred 2. zászlóalja és a tiroli vadászezred 1. zászlóalja. A legénység közül Oberholzer Ede vadász könnyű sebet kapott. Bécs, máj. 1. A »N. freie Presse« szerint T­a­a­f­f­e gróf kijelenté W­e 1­f r­u­m képviselő­nek, hogy elegendő katonaság ment a duxi bányake­rületbe, hogy azokat, a­kik ismét fölvették a munkát, a strikeolók terrorizmusa ellenében védelmezze. A miniszter azt hiszi, hogy néhány nap alatt megszűnik a strike , ha ez azonban nem történnék meg, kény­szerítve volna az egész kerületet kivételes állapot alá helyezni, hogy a mozgalmat mihamarább elnyomja. Bécs, máj. 1. (K­é­p­v­i­s­e­l­ő­h­á­z.) A »Cacao« tarifatétel a tengeren való behozatal megjegyzésével elfogadtatott. H­a­r­t­w­i­c­h kérdésére a cacaovám­­restitucziót illetőleg (a csokoládé kivitele alkalmából) Kalchberg osztálytanácsos kijelenti, hogy erre

Next