A Honvéd, 1868 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1868-01-13 / 2. szám

Második évfolyam. 2. szám. Pest, január 13. 1868. Első magyar katonai hetilap. Folyvást előfizethetni az „Oktató levelek“ nov.—decz. füzeteire 60 kr.­­ír . Az előfizetési pénzek bérmentett levelekben , egyenesen Heckenast Gusztáv kiadóhoz (Pest,­­ egyetem -utcza 4. szám) czimzendők. Katonai szaktekintélyek kizreműködésével szerkeszti GRÓF BETHLEN OLIVÉR honvéd alezredes. 1 . A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhez Fest, városligeti fasor, a lövölde tőszomszédságába intézendők. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK a „Honvéd44 és „Oktató levelek44-re: január—júniusra 4 ft. 50 kr., január—deczemb. 9 ft. A „Honvédére külön: Az „Oktató levelekére külön: Január—júniusra............................................................3 ft. Január—júniusra.................................................................2 ft. Január—deczemberre..................................................6 ft.­­ Január—deczemberre.......................................................4 ft. A „Honvéd“ kiadó­hivatala. MF* Miután a szerkesztői iroda 1. év kezdetétől fogva a városligeti fasoron a lövölde tőszomszédságában levő kerti lakba tétetett át, ezennel tisztelettel kéretik a t. ez. olvasó-közönség e lap szellemi részét illető minden közleményeket következő czím alatt: A „Honvéd“ szerkesztőségének.­­Pest, városligeti fasor, a lövölde tőszomszédságába) küldeni. Tartalom: A katonai inquizitio. — A XII. t. sz. 14. §-sa. — Lapszemle: A „Militär-Zeitung“ és a „Honvéd.“ Egy váratlan nyilatkozat. „Századunk“ és „Hazánk.“ — Könyvismertetés: (zur Taktik der Gegenwart, von W. v. S.). Az 1859- és 1866-diki hadjáratok. — Perczel Mór Szegeden. — Abyssiniai hadjárat. — Honvéd-ügy. Honvéd-alapról. Pozsonyi ünnepély. Különfélék. — Érdekes köz­lemények. — Értesítés. — Honvéd-posta. A katonai inquizitio. (B.) Linczben él egy nyugalmazott osztrák alezredes, ki valószínűleg azért vonult idő előtt a linczi sétatér árnyékába, mert tehetségének öntudatában van és a katonai rendszer hasz­talan igyekezett jellemét megtörni vagy tehetségét szűk for­mák közzé szorítani. Az alezredes búcsút véve a katonai pályától, azt hitte már talán joga lesz — mint nem aktív katonának — egy vagy más katonai intézmény vagy hadjárat felett elmélkedni; talán neki is szabad lesz néha megjegyezni, hogy minden nem folyik a legjobban az ausztriai hadseregben, hogy az ausztriai táborno­kok is csak emberek és hogy a rendszeres és szokássá vált ve­reséget nem a történetnek vagy egyes hadvezérnek, hanem a hadsereg benső organizatiójának kell tulajdonítani. Az alezre­des mint jó hazafi azt hitte, miszerint kötelessége észrevételeit nyilvánosság elébe hozni, hiszen majd kitűnik mennyiben he­lyesek azok és mennyiben érdemelnek figyelmet. Azonban a jó alezredes csalatkozott. A katonai rendszer képviselői úgy intézkedtek, hogy a­ki katonai ruhát visel, még akkor is ha már nyugalmazott tiszt,­re bírjon szabad véleménynyel. Csak civilista szólhat katonai dol­gokhoz , miután azonban a civilistáknak rendszerint egyéb dol­guk van és a katonák dolgaival nem igen foglalkoznak, tehát senki sem szól s így a jelen katonai rendszer képviselőinek mindig igazuk van, mert egyedül beszélnek. Civilistára, mint olyanra a­ki nem competens, nem hall­gatnak. Katonának pedig erőszakkal befogják a száját. Tudós, művész, technicus, mesterember szólhat a maga mesterségéről, hiszen ez az illető szak fejlődésére szükséges; csak katona nem szólhat, és ha szól akkor oly eljárás vár reá, mely a középkor sötét éveire emlékeztet. Ausztriában ma sajtószabadság van. A legutolsó iskolásgyermek vezérczikkezhet és con amore szidhatja a kormányt és az egyes minisztereket; csak a katona, ki hazájáért vérzett, ha szinte már nyugalomba lépett is, még középkori törvények alatt nyög; csak a katonára nézve van praeventiv censura (lásd a következő czikket). Az alezredes, kiről szólunk, három munkát írt: „Oester- I reich und sein Heer,“ „Der Feldzug von 1859,“ „Der Krieg in­­ 1866.“ — a hírlapok jelentik, hogy ezen három munka szerv s­zője ezért haditörvényszék elébe állittatik. Itt egész mesztelenségében szembeszökik azon óriási kü­lönbség, mely van a hadsereg és a status szerkezete közt-A hadseregben az önkény, az inquizitio, a középkori sö­tétség. A statusban az egyenlőség és a szabadság. Kérdjük lehetséges-e, hogy ez így maradjon ? És ha így marad, ki fog akarni szolgálni egy ily szerke­zetű hadseregben? Mi sors várhat ott a közemberre, hol az alezredest kato­nai munkáiért haditörvényszék elébe állítják? A pártok Ausztriában kibékültek, fátyolt vetett mindenki a múltra, a legkülönbözőbb rendszerek képviselői baráti ke­zet nyújtottak egymásnak, csak a katona maradt ki a kölcsönös kiegyezkedésből s az abból folyó harmóniából. Még akkor is ha a katona nyugdíjba lépett, egy sötét hatalom körmei közt van, és jaj neki, ha a hadsereg hiányait vizsgálja vagy reformokat ajánl. Ha egy ilyen irányú munka jelenik meg, nem gondolnak arra hogy a könyvből okuljanak és az abban foglalt eszméket felhasználják, hanem az első gondolat ilyen munka megjelené­sénél az, hogy ki írta? Ha bizonyosan tudnák a szerző nevét, talán az első percz­­ben szétszaggatnák. De senki sem oly bolond hogy egy ilyen könyvet mint katona aláírjon, tehát bekövetkezik a gyanakodás stádiuma.

Next