A Honvéd, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-30 / 26. szám

Harmadik évfolyam. 26. sz­i­m­. Pest, junius 29. 1899. HONVÉD Első magyar katonai hetilap. Folyvást in elrendelhető a „Honvéd 11 múlt évi júl.”decz. folyama. Ára 3 frt. 5 \ \ \ Káinnál szaktekintélyek közreműködésével szerkeszti­­ (ÍRÓK BETHLEN OLIVÉR honvéd alezredes. I . A lap szellemi részét illető közlemények I a szerkesztőhez 1 Pest, városligeti fasor, I I lövölde tőszomszédságába I I intézendők. 1 1 A megrendelések Heckenast G. kiadóhoz (Pest, ^ J egyetem-utcza 4. szám) czímzendők. ^ ^ ЗЯГ* A június végével lejáró előfizetések — nehogy a lap küldésében megakadás történjék — minél előbbi megújí­tása tisztelettel kéretik. Az előfizetési feltételek alább láthatók. A „Honvéd“ kiadó hivatala. Zombat István m. kir. hon­véd őrnagy. Született 1825-ik évi deczember 18-án Mosgón Somogy­­megyében mivelt úri szülőktől; tanulmányait a veszprémi, kaposvári és pécsi tanodában végezte; — 1841. október 3-án a 33. számot viselő b. Bakonyi gyalog-ezredbe mint hadapród vétetvén fel, 1845-ben hadnagygyá és 1848 elején főhadnagygyá neveztetett ki, s ugyanazon év elején Olaszországban a corta­­torei és goitói csatákban részt vett, a­hol megsebesülvén, Magyarországba küldetett ugyanazon sorezred 3-ik zászlóaljjá­­hoz, mely Temerin alatt a ráczok ellen harczolt. Később Nádassy Sándor az akkori nemzetőrség főparancs­noka mellé hadsegédül adatott. Zombat egyrészt a begyógyulatlan sebe, leginkább pedig fogalmazási s hivataloskodási képessége, valamint ügykezelési buzgósága s erélye miatt a magyar hadügy-minisztéri­­umhoz alkalmaztatott, s csak­hamar őrnagyi minőségben a gazdasági osztályhoz, végre pedig az országos ruha-bizott­mányhoz másod-parancsno­kul neveztetett ki. Azonban a szöregi csatában részt vett, s a pánczokon Dipolddal együtt harczolt. A végzetteljes világosi fegyverletétel után ő is oszto­zott a volt cs. kir. főtisztek, illetőleg a magyar törzstisz­tek sorsában, s bajtársaival együtt az aradi várba szállít­tatott, hol a hadi törvényszék által 14 évi várfogságra ítél­tetett, azonban 4 évi börtö­­nözés után kegyelmet nyer­vén, szabadon bocsáttatott. Kiszabadulása után 1854- ig Győr városában volt beleb­­bezve. Miután ezen tisztességes fogsága elteltével már teljes szabaddálön,most már munka, foglalkozás, s becsületes darab kenyér után vágyódván, az első kínálkozó alkalmat meg­ragadni határozta el magát, csakhogy tétlenül ne vesztegesse az időt; leginkább pedig borza­dott attól, nehogy valaha szemére vesse valaki, hogy másnak terhére vált. A munkavágyó a legpangóbb korszakban is talál alkalmat. Épen akkor rendelték el Bécsből Magyarország telekkönyvi helyszínelését, a­hová Zombat 1854-ik évi julius hóban tollnok­­nak vétetett fel, de ügyességével párosult szakértősége folytán 1855. aug. havában már mint főbiztos működött, egészen 1861-ig. Az 1861-ki alkotmány életbe lépte Veszprém megyében találta őt, a­hol mint telekkönyvi főbiztos egy évnél tovább működött, mely idő lefolyása alatt a járásában felügyelete alatt levő községek birtokosaival, valamint a tőle közvetlenül függő helyszínelő bizottmányokkal való humánus, szelíd bánásmódja által annyira kivívta a népszerűséget és közbecsülést, hogy az alkotmányos Veszprémmegye egyhangúlag telekkönyvi igaz­gatónak választo­tt meg, s ezen minőségben 1868-ig működött, midőn ismét ugyancsak veszprém megyei törvényszéki ülnökké választatott, mígnem magyar királyi honvédőrnagynak nevez­tetett ki. Emlíítetlenül nem hagyhatjuk, hogy Zombat István, midőn az erdélyi országos múzeum létrejöttének eszméjét meg­pendítették , éveken át buzgón fáradozott a régi érmek gyűj­tésében, azokat gyakran áldo­zattal szerzé meg, s nagyszámú érem-gyűjteménynyel gazda­­gítá e nemes irányú intézetet, miért is az erdélyi muzeum alapító tagjává lön. Zombat még jelenleg is a veszprémi honvéd-egylet al­­elnöke. Azonban az 1848/9-ki sza­badságharczunk irodalmi te­rén is van némi érdeme: ő volt az első, a ki 1861-ben mind azon szerencsétlen baj­társai neveit sajtó utján közlé, kik az aradi várban a cs. kir. haditörvényszék által vele együtt halálra s fogságra ítél­tettek. S végre ki kell emelnünk Zombatban mint kitűnő jel­lemvonást, hogy ő volt azon telekkönyvi főbiztosok egyike, a­ki bureaucratikus hatalmá­val soha sem élt vissza, hanem szeliden és igazságosan embe­rileg bánt az alatta levő hiva­talnokkal. Zombai István magyar királyi honvédőrnagy.

Next