A Honvéd, 1870 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1870-01-13 / 2. szám

Negyedik évfolyam. 2. szám. Pest, január 13. 1870. Első magyar katonai hetilap. Előfizethetni­­ Heckenast Gusztáv kiadóhivatalában III Pesten, egyetem-utcza 4-ik sz. alatt hova a felszólamlások és intézendők.­­ Katonai szaktekintélyek közreműködésével szerkeszti GRÓF BETHLEN OLIVÉR honvéd alezredes. I A lap szellemi részét illető közlemények s a szerkesztőhez Pest, István főherczeg, 5 czímű szállodába­n I intézendők.­­ Schiffler Ferenc/, inngy. kir. honvéd-alezredes. A honvéd törzstisztek bemutatásának sorát ez alkalommal Schiffler Ferencz, magy. kir. honvéd-alezredessel gyarapítják, ki Pesten született 1811-ben. 1828-ban mint végzett bölcsész, különös előszeretetből, önként katonai szolgálatba lépett s mint ezred hadfi a tüzérséghez állott. A tüzérségtől 1831-ben a 40-dik Würtemberg herczeg ezredhez tétete át magát, hol 1833-ban tiszti rangra emelkedett. 1842-ben főhadnagy 1848-ban százados lett. 1848 előtt, kato­nára nézve, lassú haladása volt az időnek egész 1848 —49-ig, a midőn Radetzky tábornagygyal az olaszországi hadjáratok­ban, a vérmezőkön tevékeny részt vett.......... 1858-ban a 15-dik Nassau herczeg ezrednél őrnagyi rangot nyert s ugyanezen ezredben szolgálva Gyulai táborszernagy vezérlete alatt az 1859-ki olasz hadjáratokban ismét részes volt. 1860-ban junius 6-kán katonai és polgári érdem­keresztet nyert Nassau Adolf herczegtől. — 1864-ben katonai gyakorlat alkalmával lovával elesvén, bal karját erősen megzúzd­a kisiera­­mitá, mely okból nyugalomba kényszerült vonulni, gyógyitatása végett, a midőn alezredesi ranggal diszittetett fel pontos és hű szolgálataiért. A magyar királyi hon­védség szervezésekor a leg­főbb felhívásnak mint hazafi s testtel lésekkel katona, en­gedvén, a magy. kir. honvéd­ségbe lépett, s most Tatában — e lelkes városban — a 64-dik esztergom-komárom­­megyei honvéd-zászlóalj pa­rancsnokságát átvette, tisz­teletben és szeretetben él a honvédek között s folytatja kedvencz pályáját a haza javára, ez lévén egyedüli büsz­kesége. Hatvanadik élet­éve felé közeleg már, és mégis ifjúi tűz, buzgalom és lelkesedés hatja át egészen . . . Óhajtjuk, hogy élte még soká tartson s vele együtt a 64-dik honvédzászlóalj de­rék tagjai — mint elődeik amaz örökké nevezetes nagy csatákban — fennkölt lélek­kel versengve küzdjenek, ha majd kell! — s bizonnyal kell! — a hálás haza által csakis a híveknek, csakis a méltóknak nyújtandó babé­rokért. Kuhn és az alkotmány. Midőn Kuhn hadügyminiszterré lett, némelyek még a ma­gyar ellenzék köréből is, mint Reformátort, mint a katonai reactió ellenfelét üdvözölték őt. Mi részünkről Kuhn alkotmányos komédiájának egy per­­céig sem ültünk fel. Ki is derült, hogy minden életbe vágó, fontos katonai és politikai kérdésben Kuhn hadügyét a bécsi katonai reactió mal­mára hajtotta a vizet. Két nagy horderejű tárgy fekszik előttünk. Az egyik a határőrvidék kérdése, a másik az ezredeknek kerületeikbe való hazaszállítása. Az első kérdés a magyar korona integritását illeti. Kuhn előtt ezen fogalom csak elméleti becseset bkz, s a közös hadügyminiszter azok pártján áll, kik a magyar nemzet jogai és alkotmánya ellen síkra szállanak. Persze, mert a közös hadügyminiszter, eddig mindig közös ellenségeinkkel fújta a tüzet, így a Kuhn orgánuma a határőrvidék kérdésében egy igen jellemző czikket hoz, mely így hangzik: „Mit akarnak a határőrök? Elvileg nem ellenzik területük­nek a magyar korona keretébe keblezését, csak azt óhajtják, hogy a bekeblezés ne darabon­ként történjék, hanem, hogy föld­jük mintegy önálló, elkülönzött igazgatási terület, lépjen be a ma­gyar korona kapcsolatába. Tilta­koznak a részenkint való bekeb­lezés ellen, mert ezáltal önelha­tározási joguk , mely szerint választott képviselőik által erre nézve intézkedhetnek, tőlük elvo­­natik, és egyetlen kívánságuk az, hogy e joguk korlátlanul megadas­sák. Ennélfogva egyetlen módja a határőrvidéki izgatások meg­szüntetésének az, hogy a népet politikai jövőjének eszméjével megbarátkoztassák s ellenállásu­kat és a magyarok elleni gyűlöl­­ségüket legyőzzék, és e mód a magyar kormány kezében van; mondja ki végre azt, hogy kész lemondani az erőszakos, feltétlen kebelezésről, s az egyesülés módo­zatának meghatározásában ismer­je el az önintézkedési jogot, s ezzel vége minden további súrlódásnak. De mig erre Pesten kedvet nem mutatnak, a határőrség ellenállása tartani fog, s azt leküzdeni Bécs­­nek sem hatalma, sem kedve nem Schiffler Ferencz, magyar királyi honvéd-alezredes.

Next