A Honvéd, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-05 / 1. szám

t előadni lehetne, egyrészt az iskolai idény rövidsége miatt, másrészt a főleg azon okból, mert annak megérthetése már feltétételez egy bizo­­nyos mérvű előképzettséget, mi altiszt-jelöltjeinknél egyátalán hiányzik. Ez áll a többi tantárgyakra vonatkozólag is többé-kevésbé. A szabályzat értelmébeni térigyakorlatot illetőleg azon szerény nézetben vagyok, hogy az erre kiszabott órák némi tekintetbevétele mellett a természet nyújtotta alkalmas órák megragadandók, mely al­kalommal a 32 tanonczot 4—5 osztályra felosztván, altisztek felügyelete és saját áttekintés mellett az elméletileg elsajátítottaknak helyes és pontos gyakorlati kivitelére azok mindegyike felváltva szoktattassék. Ajánlatosnak vélem ez eljárást úgy az „egyes honvédkiképzés“-nél, mint a „sorgyakorlatnál“ , továbbá szakaszgyakorlatnál szakaszvezetőűl­, szórt harczmódnál rajvezetőűl s támcsapatparancsnokúl, járőrségi szolgálatnál járőrvezetőűl- s az előőrsi felállításnál táborőrparancsnokúl felváltva mind alkalmaztassék. Ha a tanár kellőleg egyszerűsítve, a tanonczok felfogási képességé­hez mérten és rendszeresen adja elő a lágyakat, bizonyára meg fogják őt érteni tanítványai, sőt képesek lesznek a hallott dolgokat értelmesen is visszaadni; megkíméli magát egyszersmind azon kifakadásoktól, melyeket a tanonczoknak türelemrabló tudatlansága okozna. Ismételve hangsúlyozom tehát: oktasson a tanár szeretettel páro­­sult odaadással, hogy megfelelhessen szent hivatásának, s igy a végered­mény azon édes önérzetet szülje keblében, hogy a hazának hasznos szolgálatot tett; különben is jelszavunk legyen: „A haza minden előtt !“ Sz .... L ... . Megjegyzések a Stanko Soma m. k. honvéd alezredestől megjelent „Észrevételek a honvédsereg szervezése körül“ czimü röpirat tárgyában. Egy honvéd törzstiszttől vettük az alább következő munkát, melyet szerzője az „Észrevételek­ írójához magán uton intézett s csak később határozó el bizonyos okoknál fogva azt a nyilvánosság elé bo­­csájtani. Saját megjegyzéseinket később szándékozunk megtenni. * * * Az „Észrevételek“ czímű általad irt röpiratot, melyet szíves voltál megküldeni, megkaptam és valóban örvendek, hogy a honvédség érde­kében nyilvánuló nézetek ily mérvű fejtegetés tárgyává tétettek, minél a jóakaratot, mitől az előnyt és a hatást eltagadni nem lehet. Téged mint szerzőt személyesen ismerve meghajlok jó­akaratod, határ nélküli buzgalmad és több oldalú tanulmányaid előtt. Mindazon­által te is a pontozatokat csak általában veszed, részint oportunitási eszmével, részint saját meggyőződéseddel. Mivel azonban a külön néze­tek csak egyoldaliak, míg több egyesült nézetek után lehet csak sikert reményleni, jónak látom evégből munkád minden egyes pontjára külön külön elmondani észrevételeimért, illetőleg a te észrevételeidre meg­jegyzéseimet, hogy így a kétféle előadásmódból a helyesebb vagy alkalmazható!) és kivihetőbb annál könnyebben kiderülhessen. I. Hadkötelezettség Ez általában jó, csakhogy a honvédség érzi kárát; a 4-dik pont­ban mondott kifolyásából, és itt helye van határozottan megmondani, hogy a honvédséghez a rendes sorozáskor az intelligencziából egy sem kerül, mert a­ki csak teheti, az 1 éves önkénytesség által menekül a szolgálatból, a szegényebb intelligencziából pedig, kik sorozás alá kerül­nek, válogatás nélkül a közös seregbe soroztatnak. Ugyanazon arány van a használható mesterembereknél is, jele, hogy a rendes sorozás útján a honvédség nem kap sem használható mesterembereket, sem pedig jól írni, olvasni és fogalmazni tudó oly újonczokat, kiket az irodában használni lehetne; itt nálam a példa és ha azokat nappal még lámpással keresném is, nem lennék képes feltalálni. Hogy a sorozás május hóban legyen megtartva, minden tekintetben helyes és czélszerű. A felavatást 2 sorozatban vélném : 1) a fegyverfoghatók, kik hadi fegyveres szolgálatra alkal­masak és 2) azok, kiket testi hibájuk miatt fegyveres szolgálatra használni nem lehet. Ezen utóbbiakat, a raktároknál és egyéb dolgokra, mint küldöncz, betegápolók, inasok sat. szolgálatra lehetne besorozni, és így alakulna már­is az ujonczozásnál a 2 külömbféle osztály : 1) fegyveres­ osztály; 2) munka­osztály. Az I osztályhoz tartoznának a papok és orvosok, csakhogy elkü­lönített sorozatban saját állásukhoz mért szolgálatra felavatva. Itt azonban meg kell említeni, hogy a honvédség ezentúl nem igen számíthat újonczokra , mert 10 év alatt a póttartalék éppen annyi lesz, mint az évi jutalék, és már az idei sorozáskor is igen sok zászlóalj lesz, mely alig, de 2 év alatt semmi ujonczot sem fog kapni. Mivel pótol­­ják majd a zászlóaljak fegyveres és irodai szolgálataikat ? Ez a kérdés van a jelenben ; megfejtése a jövőtől függ. Igaz, hogy alapul van felvéve, hogy a honvédség a tartalékból áthelyezett sorhadbeliek által tartja fenn magát. Ez mind való. De míg a honvédségbe kerül, addig sok ellentéten megy keresz­tül az illető és inkább ellenszenvet mint örömet tanúsít. Ez úgy hiszem általános példák által van bebizonyítva. Az ellentét pedig kettős tény által igazoltatik : 1) Azon sorhadbeliek, leginkább az altisztek, kik a katonai szol­gálatban akarnak maradni, további szolgálatban vissza­maradnak, és daczára, hogy már 10 éveket és még többet kiszolgáltak a honvédséghez nem tétetnek át és 2) csakis oly kiszolgált sorhadbeliek tétetnek át, kiknek a szol­gálatra kedvük nincs s már legalább 7 évet a tartalékban szolgáltak, és a katonai szolgálattól el, a polgári szolgálathoz, iparhoz és saját csa­ládja keresetéhez hozzá szokva vannak. Mily szolgálat várható ezek többségétől ? Ne rajzoljunk szomorú képeket, hanem magyarán megmondva : „Kedv nélkül jönnek, de öröm­mel mennek !“ A hadkötelezettség tárgyában czélszerűnek vélném : 1) Az egyévi önkényteseknek megszorítását annyiból, hogy azok kik mint 1 évesek a tiszti vizsgát leteszik, amúgy is a közös seregben tartalékos tiszteknek lesznek kinevezve, azok pedig, kik le nem teszik, a honvédséghez tétetnének át, és kötelesek lennének a honvédségnél 2 évet, de legalább 1 évet tényleg szolgálni. Ezek évenként a honvéd zászlóaljakhoz a tényleges szolgálatra egyformán vagy szükségkép osz­tatnának be. Ez által a véderőről szóló törvény módosítást igényelne, mely szerint minden honpolgárnak a védkötelezettség fentartása mellett a honvédségben minden védkötelezettnek kivétel nélkül a közös hadse­regben kellene beosztva lennie; ellenben : A honvédség kiegészíttetnék: 1) a tiszti vizsgát le nem tett 1 éves önkénytesekből ; 2) köteles volna minden sorezred a kiegészítő területéhez tartozó minden honvédzászlóaljhoz az 1 éves önkényteseken kívül még 120­—150 egyéneket azon korosztályból áttenni, kik 2 évet már tényleg szolgáltak és a 3-dikba lépnek. Hogy pedig önkény és válogatás ne uralkodhassék a legmagasabb sorozási sorszámok határozzák meg azok áthelyezését. 3) Azon sorhadbeliekből, kik 10 évet kiszolgáltak, s kik még 2 évi szolgálati kötelezettségre áthelyeztetnek. 4) Önkénytesekből, kik hadkötelezettségüknek eleget tettek. Minthogy a honvédségnek nem csak az ország védelme, de a bel­biztonság fentartása is osztályrészül eshetne, ez esetre a 2-ik pont alatt kitett 120—150 főt nagyobb számra határozhatni meg p. o. 180 főre. Azon esetre, ha a honvédség a közbiztonsági szolgálatra rendel­tetnék, azok csak­is a biztonság eszközlésére alkalmazhatók, és a poli­tikai közegek által egyes helybeli polgárok őslakosok bekísértetésére nem lennének felhasználandók. Ily politiális kíséretre, a városi és bírósági hajdúk volnának alkal­mazandók. Ilyen rendszer követelné okvetlen a kiegészítő területek új beosz­tását, nem csak a honvédségre, de a közös seregre is; erről azonban annak helyén mondom el nézetemet. II. Ruházat és felszerelés. E tárgyban osztom nézetedet, azon kivétellel, hogy a községi rak­tárok nem volnának biztosak jelenleg — azonban ha a községi rend­szer, és a községekben az általános rend és biztonság életbe lép, csak akkor volna czélszerű a raktárokat, nem községileg, hanem század­területekre felosztani. Ezt is csak akkor, ha az ország belbiztonsága a honvéd szolgálatához tartozna (a hajdani csendőri szolgálat, nemze­­tiesebb rendezéssel) addig is ezeket a zászlóalj maga őrizheti. Minden honvéd kap teljes ruházatot,felszerelést és fegyverzetet; a ruházatot és felszerelést megtartja, míg a szolgálati létszámban van. Ha szabadságoltatik, nevére jegyezve és raktározva lesz. A fegy­verzet megmarad századonkinti felosztásban raktározva és folyó­szám­mal bélyegezve. Ezek gazdájukat változhatják. Ill. Honvéd ruha -raktár-bizottság. Erre nézve semmiféle consortium ki nem elégítő , mert ezek mind nyereség- és kereskedésből alakulnak az illető testület rovására. Itt helyesnek tartanám a Monopóliumot. Ha egyes ember és társulat egy posztógyárt, felállít nem tehetné azt a honvédelmi minisztérium ? Én egy országot és országos kormányt mindig gazdagabbnak és te­hetségesebbnek tartok mint egyest, vagy kereskedői társulatot. Munka­ereje és felügyelete is több van egy kormánynak és a hon­védelmi minisztériumnak mint egyes kereskedőnek. A rendes országos munka­erőn felül, a minisztérium még egy az ország és haza javára kötelezett sereget is bír. Állítson fel a kormány egy országos gyárt; megköszöni a honvédség, mert jó anyagot kap — megköszöni az ország, mert a védsereget jó és biztos kelmével látja el

Next