A Jövő Társadalma, 1925. szeptember - 1926. szeptember (1. évfolyam, 0-10. szám)
1925-09-01 / 0. szám
Aradi Victor: Utunk és eszközeink teken, — felszabadultak, — és helyükbe a társadalomtudományok kerültek. Ahogyan az alkímia nem bírt komoly eredményeket elérni mindaddig, amig aranyra éhes fejedelmek fantomjainak szolgálatában állott, úgy a társadalomtudomány sem bir kinőni gyermekcipőiből abban a Mában, amely szolgálatában akarja tartani és el akarja hallgattatni ténymegállapításait. És a Mának minden oka megvan arra, hogy rossz szemmel nézze a társadalomtudomány haladását. A társadalomtudomány bizonyos tekintetben jövőbelátás is és a Ma félti életét a Holnaptól. Az életnek egyik logikátlan, meddő törekvése oda irányul, hogy megmerevítse a Mát. A halál mozdulatlanságához fordul segítségért a rohanó élet útján leselkedő halál ellen. Ennek a meddő, logikátlan törekvésnek egyik megnyilatkozása az a körülmény is, hogy a társadalomtudomány szabad kialakulását mesterségesen meggátolják. És ezért az olyan Mában, ahol a társadalomtudományi nézetek vallása nem szabad, a fenti furcsa kérdés feltevése teljesen jogosult. A társadalomtudomány terén ma tényleg, enyhén szólva, kaotikus zűrzavar uralkodik. A társadalmi mechanizmus és a társadalmi biologizmus hívei analógiákkal igyekeznek megvilágítani azokat a problémákat, amelyeknek legjellegzetesebb tulajdonságuk, hogy nincsen analógiájuk. Még inkább növelik a zavart a spiritualizmus, a dualizmus hivei érdekes, de a lényeget elhomályosító filozófiai spekulációikkal. De ezek csak a főbb dogmák, amelyek köré a szektariánusok egész légiója sorakozik. Gobineanu hivei a fajelmélet elvére építenek, Ratzel hivei csak a miliőelméletet ismerik el társadalomtudományi kiindulópontnak. Azoulet hívei a szerves szolidaritásra esküsznek, de Roberty csoportja a társas pszichizmusra és a neospencerista irányzat „adminisztratív nihilizmus“-ával igyekszik egyoldalúan megvilágítani a társadalmi kérdéseket. Ezzel azonban korántsem merült ki a széthúzó irányzatok sora.. Ammon periorizmusával szemben találjuk Loria gazdasági fejlődéselméletét, Bougle neomechanizmusát, míg Gobineau fajelmélete helyett Giddings hivei a faji tudat elméletét állították. Külön tekintet alá esnek a rousseaui szerződéselmélet hívei, Tarde individualista csoportja és Mazel híveinek szinergiaelmélete. Tényleg, ebben a látszólagos zűrzavarban jogos a fenti kérdés felvetése és helytelen volna, hogyha munkához kezdenénk, mielőtt kielégítő választ adunk reá. A válaszadást viszont megkönnyíti a mai társadalom egyik jellegzetes sajátosságának felismerése. A mai társadalom haladásának erővonala termelési, technikai, művészeti és tudományos adottságai következtében a kollektivizmus felé halad és ugyanakkor a tömegek lelki adottságában nagy mértékben csökkent a kollektív érzés. Vagyis a társadalmi haladás összetevői összebonyolódtak és a társadalomtudományok terén uralkodó zavar is nagyrészben erre vezethető vissza.*