Munkaadó, 1908 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-02 / 1. szám
Felelős szerk: FARKAS ELEK. POLITIKAI HETILAP Megjelenik, minden csütörtökön II. évfolyam. ■g ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® Budapest, 1908 január 2. ® ® ® ® ® ® ® ® ® ® ®>® ® ® ® ® ® ® ® ® 1. szám. Szervezetbe tartozó munkaadóknak lap tagsági dijaik fejében jár. Nemtagoknak előfizetési dij egész évre 8 K. Fél-, negyedéves előfizetés nincs. Egyes szám 20 fillér. A „MAGYAR ÉPÍTŐIPAROSOK ORSZ. SZÖVETSÉGE” HIVATALOS KÖZLÖNYE A HAZAI MUNKAADÓ-SZERVEZETEK LAPJA Telefon 96—50. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII1., Német u. 22. Telefon 96—50. Minden közleményünkre fenntartjuk a tulajdonjogot és azok átvételét csakis a forrás teljes megnevezésével engedjük meg. Hirdetések díjszabás szerint. Új esztendő. Első, küzdelmes esztendőnk alkonyán álljunk meg egy pillanatra. Tekintsünk vissza az elmúltakra és gondolkodjunk jövendő teendőinkről. A múlt esztendő a kialakulás kora volt. Az egész iparosság tele volt elkeseredettséggel a rettentő viszonyok folytán és tele volt vágyakozással, hogy ezen a rémséges állapoton változtasson. A viszonyok feldúltak voltak. A konjunktúrák pillanatnyi javulása lehetővé tette volna a szorgos munkálkodást, képessé tehetett volna bennünket erők gyűjtésére és a szociáldemokrata párttól vezetett, elvakult munkásság esztelen viselkedése lehetetlenné tett minden iparkodást. Szerencsére ezek között a viszonyok között mégis akadt néhány elszánt férfiú, aki elhatározott lépést téve kiadta a jelszót: „Tömörüljünk!“, s az ellenfelek folytonos támadásai által fogékonnyá tett iparosok ezrei megindultak a hang után, mint a pásztorkirályok tizenkilenc évszázaddal ezelőtt a fénylő csillag után, nem hogy imádkozzanak, hanem hogy fölkeressék a bátrakat és hozzájuk csatlakozzanak. A mozgalom megindult és máris sok helyen mutatkozik üdvös hatása. De még ami elmúlt, tisztán csak az elindulás volt egy cél felé, amely a messze távolból integet felénk csábítóan : a gazdasági rend megteremtése felé. Az első lépések nem voltak, igaz, gyöngék, nem voltak támolygók, hanem erősek és határozottak. De ennek az erőnek nagy megnövekedésére, a határozottságnak pedig nagy erejére van szükségünk, ha nem akarunk most elgyöngülni, ha nem akarjuk most kitenni magunkat a támolygás eshetőségének. Mert az út, amely előttünk áll, nemcsak hosszú, hanem rögös is. És vannak rajta olyan akadályok is, amelyeknek a fölbukkanására igazán nem számíthattunk. Legerősebb eszközünket, amellyel, hogy rendet teremthetünk, reméltük, a munkaközvetítőt ki akarják venni a kezünkből, s az annyiszor sürgetett és olyannyira várva várt új ipartörvény érkezése több aggodalomra ad nekünk okot, mint örömre. Az adóreform-tervezet éppen a kis- és középelemeket sújtja s a rettentő pénzügyi helyzet a munkálkodás lehetőségét mindég szűkebb körre szorítja. Ez a mi helyzetünk képe az 1907 év végén. Semmi biztató, semmi kecsegtető jel, amiből helyzetünk javulására következtethetnénk, mindenhonnan csak fenyegető, sötét felhők tornyosulása látszik. De a magyar iparosság nem szabad, hogy ezen csak egy pillanatra is kétségbe essék, — nem szabad, hogy megdöbbenjen, hogy ki ne használhassák ezt a gyönge pillanatot az ellene törők, az elgyöngülést várvavárók. Mi, iparosok, mindig szerettük hangoztatni önállóságunkat, függetlenségünket — a jobb időkben. Most itt van rá az alkalom, hogy megmutassuk, hogy ezek nem voltak üres szólamok, hogy mindez nem volt hiábavaló fecsegés, hanem bensőnknek, telkünknek igaz megnyilatkozása, amelyért helytállani első kötelességünk. És most oda jutok írásomban, ahova jutottak azok a bátor férfiak egy esztendőnek előtte. „Tömörüljünk !“ Mert ez a jelszó ma éppen olyan időszerű, mint volt egy esztendeje, ha nem aktuálisabb. Meg kell tennünk a tömörülés érdekében mindent, ami erőinktől kitelik, ha el nem akarunk söpörtetni. Mert az idő a tömörülésre elérkezett. Azok a társadalmi rétegek, amelyek csak egy évvel ezelőtt még tudomást sem szereztek a mi bajainkról, akik nem tudtak arról a törekvésünkről, amely minket mindig jobban és jobban egy táborba terel , immár érdeklődnek irántunk, megértik jó szándékainkat s a közömbösek megmozdulnak, megértvén lassan a veszedelmet, amelyet közömbösségükkel magukra zúdíthatnak. A szociáldemokrácia túlkapásai, erőszakoskodásai nyilvánvalóvá tették, hogy a szakszervezetek pártolása nem egy a munkásság pártolásával, hanem egy a forradalmi szellem nagyra növelésével, a válságok gyorsabb fölidézésével. Az október tizediki csütörtök vörös fénye belevilágított a szociáldemokrata párt sötét terveibe és elárulta azt a nagy veszedelmet, amellyel ennek az irányzatnak a továbbterjedése az egész polgárságot fenyegeti. Többet használt ez a vörös csütörtök nekünk, iparosoknak száz gyűlésnél és ezer vezércikknél, mert nem mi kellett, hogy vádat emeljünk ellenök : ők árulták el saját magukat. Tömörüljünk tehát! Rázzuk fel a zsibbadtságban levőket, öntsünk bátorságot a gyávákba, nyissuk ki a szemét az ostobáknak, hogy mindenki lássa, tudja és érezze, hogy a szociáldemokraták romboló szövetségétől csak egy erő mentheti meg a mai társadalmat : az egész iparosság, vagy még inkább az egész polgárság szövetkezése. Tömörüljünk most, amikor még nem késő ! )