A Munkás, 1928 (19. évfolyam, 6-52. szám)

1928-02-11 / 6. szám

1928 Február 11. ESEMÉNYEK, MEGJEGYZÉSEK “MAGYAR NÉP” Ez a címe annak az új magyar lapnak, amely Cleveland, O.-ban jelen meg és amelynek második számát a posta, talán tévedésből, mi hozzánk is eljuttatta. A lap ezen második számában a szerkesztőség egy örömmámoros vezércikkben számol be arról, hogy a clevelandi magyarság milyen nagyszerű fogadtatásban részesítette a “Magyar Nép”-et és különösen afelett örvendez legjobban, hogy “a magyar sajtó régebbi reprezentánsai nem köszöntötték bunkóval vagy vitriollal az új testvérkét.” Well, mi nekünk sem célunk bunkóval fejbevágni az “új testvérkét,” megzavarni örömében a szerkesztőséget, vagyis az ünneprontók szerepét játszani, csupán szemlét kívánunk tartani e lap hasábjain és felhívjuk nemcsak Cleveland, de az ország munkásságának figyelmét egy pár dologra, hogy aztán aszerint bírálhassák el a lap mibenlétét, létjogosultságát. Az első oldal első cikkében az “Amondó vagyok” rovatvezetője azt írja, hogy “a new yorki szoborleleplezés magyar vendégei eljöhetnének Clevelandba is és legalább egy hazai koszorút letehetnének a mi Kossuth szobrunkra is... ” Ebből tehát megtudjuk, hogy a “Magyar Nép” a Hortyzmust és általában a reakciót szolgáló Népszava szekértolója, amely Kossuth szobor akció ürügye alatt nemcsak saját maga zsarolta meg 30,000 dollárig az amerikai magyarságot, de Amerikába hozat egy csomó horthy-betyárt, hogy azok tovább folytassák itt a Horthypropagandát és a tudatlan magyarok zsebmetszését. Megnyugtathatjuk az “amondót,” hogy a magyarországi reakció képviellátogat---- ...úgyiva anélkülit, hogy koszorút helyezzenek az ottani Kossuth szoborra, de azért, hogy Clevelandban is összeszedjenek egy jó pár amerikai dollárt. Ugyancsak az első oldalon van egy üdvözlő levél egy Basho K. Béla nevű paptól, aki azért örül a lap megjelenésének, mert az közölni fogja mindazt, “aminek tudására a magyar népnek legnagyobb szüksége van” és amelyeket a magyar lapok eddig agyonhallgattak. Hogy minek a tudására van legnagyobb szüksége a magyar népnek, azt látni fogjuk az alábbiakban, amelyeket a levélből idézünk: “Egyre kérem azonban, hogy ne bántsa a magyar kormányt ezen válságos időkben, amikor a Horthy Miklós bátorságára és a Bethlen széles vállain nyugvó okos székely fejére a magyar népnek oly nagy szüksége van. Vagyunk itten sokan, kik a magyar kormány hívei vagyunk, mert bízunk abban, hogy amint már meg is mutatták, vezető embereink képesek arra, hogy a magyar gyalázatot dicsőségére változtassák át. Hibák, tévedések, persze hogy történnek. Hol van az a kormányférfi, vagy csak egyszerű egyén is, hogy tévedéseket ne csináljon? De a jelen körülmények között a Horthy-Bethlen kormány a magyar faj legerősebb kővára, s annak hagyjunk békét. Bethlen Magyarország Bismarckja ma, kinek a legnagyobb elismeréssel tartozunk, kegyelettel kell még nevét is felemlíteni minden igaz magyarnak s egyéniségét nymbusszal kell körülvennünk.” A magyar népnek, az amerikai magyarságnak tehát azt kell legjobban tudnia, hogy milyen nagy szükségünk van Horthy és Bethlen bátorságára és hogy az utóbbiaknak egyéniségét nymbusszal kell körülvennünk. Hát tényleg nagy “bátorság” kell ahoz Horthyék részéről, hogy az kommün bukása után védtelen munkások százait lemészárolják, megkínozzák, bebörtönözzék, avagy száműzzék az országból. Aztán ha másért nem is érdemelné meg ez a munkásgyilkos banda a nymbusszal járó körülvevést, de csupán a numerus clausus bevezetéséért is megérdemli ezt, nem beszélve arról, hogy az ország népét olyan óriási nyomorba sülyesztették, hogy Budapesten még ma is napirenden vannak az öngyilkosságok és Horthyék még ma is eldicsekedhetnek azzal, hogy Magyarország még ma is joggal viseli az “öngyilkosok hazája” titulust. Foglalkozhatnánk még itt Birinyinek, az Amerikai Magyar Területvédő Liga alapítójának nem annyira irredentista, mint ostoba és pimasz cikkével, amelyben a magyar asszonyokat lázítja fel a más országok “nyápisz” asszonyai ellen, azonban ezt túlságosan együgyűnek tartjuk arra, hogy foglalkozzunk vele. Mintha a “Magyar Nép” érezné, hogy ezen Horthy-féle reakciós és fajvédő cikkei miatt utálattal fordulnának el tőle nemcsak az öntudatos munkások, de a jobbérzésű emberek is, igyekszik ezeket valamennyire ellensúlyozni azzal, hogy Petőfi szoborra gyűjt és pár sorban megemlékezik a sztrájkoló bányászok segélyezéséről. Persze mondanunk sem kell, hogy ezzel egyáltalán nincs “helyreigazítva” a dolog. Sőt még jobban lejáratja magát a lap azáltal, hogy Petőfi szobrot és Ady estélyt hirdet ugyanabban a számban, amelyben a gyilkos Horthy-Bethlen bandát isteníti. “A TEOLÓGIA MEGFOJTJA A TISZTESSÉGES GONDOLATOT” Ez a kijelentés ezúttal nem az “istentelen” szocialistáktól ered, hanem egy nagyon istenes paptól, aki megfeledkezve magáról, átengedte magát az őszinteségnek és egy prédikációja alkalmával tette a fenti kijelentést. Az illető pap, Dr. A. Wakefield Slaten, aki a new yorki West Side Unitarian Church papja, prédikációja alkalmával még a következőket mondotta a híveinek: “Sokszor nem érzem magam méltónak arra, hogy önök előtt megjelenjek, mert teológiai iskolában szereztem tanulmányomat, nyertem kiképzést és így alig tudom elképzelni, hogy lehetséges volna, hogy egy pap, vagy prédikátor ilyen kiképzésben részesülve, tisztességes, és őszinte emberként kerüljön ki onnan.” Ahelyett, hogy hosszabb kommentárt fűznénk Slaten kijelentéséhez, csak azt jegyezzük meg, hogy valahányszor a papok akár tudatosan, akár tudatlanul őszinte és az igazságon alapuló kinyilatkoztatásokat tesznek, mindig a szocialistákat igazolják, akik azt tartják, hogy a papok és a fekete reakció valamennyi embe a legnagyobb hipokriták, népmaszlagolók. MEGSZÜLETETT A “JÖVENDŐ CÁR” Az elmúlt héten valamennyi lap foglalkozott azzal a londoni jelentéssel, mely szerint Dimitri orosz nagyherceg felesége (volt new yorki milliomos dáma) fiú gyermeket szült. Maga a gyermekszülés még nem lett volna olyan szenzációs hír, de a lapok igyekeztek ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy mivel Dimitri unokaöccse a volt orosz cárnak és tituláris feje az imperiális család megmaradt tagjainak, így a született fiú gyermek soros lesz az orosz trónra, vagyis a lapok valóságos trónörököst csináltak belőle. Most már csak az a kérdés, hogy a szovjet kormány elég előzékeny lesz a kis “trónörökössel” szemben és a régiségtárba helyezett cári trónt megtartja-e jó karban ahhoz, hogy a “jöven- dő cár a mikor még használhassa vala AZ ISKOLÁBA ÉS BÁNYÁSZLAKÁSOKBA LÖVÖLDÖZNEK A SZTRÁJKTÖRŐK Pittsburghból érkező jelentések szerint a Pittsburgh-hoz közel levő Broughtonban a bányavállalatok rendőrsége által felbérelt sztrájktörő csorda lövöldözve vonult végig a község utcáin, miközben nemcsak a sztrájkoló bányászok lakásaiba, de egyik elemi iskolába is belövöldöztek. Az iskolának úgyszólván minden ablakát betörték és 300 tanulónak az élete forgott veszedelemben a golyózáportól. Az iskola igazgatósága táviratilag kért intézkedést Fisher pennsylvaniai kormányzótól, azon az alapon, hogy a vállalati rendőrség nem is próbálta útját állni a sztrájktörők garázdálkodásának, amelylyel szemben a sztrájkolók és azok családjai teljesen védtelenek. Hogy mennyire tény, miszerint a bányabárók privát rendőrei bérelték fel a sztrájktörőket ezen újabb kegyetlenség elkövetésére, az kitűnik egy Hampton Matthews nevű 31 éves sztrájktörőnek a vallomásából, aki letartóztatása után beismerte, hogy a vállalati rendőrség mindegyik sztrájktörőnek 25 dollárt adott azzal a megbízással, hogy lövöldözzenek a sztrájkolók házaira. A fellázadt közvélemény most érdeklődéssel várja, hogy Fisher kormányzó milyen lépéseket fog tenni az ilyen atrocitások megismétlésének megakadályozására. La Guardia, kongresszusi képviselő New Yorkból személyesen megjelent a lövöldözés színhelyén és miután meggyőződött a társaság emberei által felbérelt fekete sztrájktörők lövöldözéséről, és az ott uralkodó általános borzalmas állapotokról, azonnal sürgönyt küldött Washingtonba Johnson szenátorhoz, hogy a legerélyesebb lépések megtételére bírja rá a sztrájkhelyzet megvizsgálására alakult szenátusi bizottságot. Amihez nem kell kommentár A bányászok érdekében SERÉNYEN DOLGOZIK A BÁNYÁSZOK SEGÉLYZŐ BIZOTTSÁGA DETROITBAN A legutóbb megtartott gyűlésen öt egyesület csatlakozott ezen nemes akcióhoz, amely azt tűzte ki céljául, hogy a szenvedő bányászoknak mentői előbb segélyt gyűjtsön. Az egyleti delegátusokon meglátszik, hogy mindnyájan komolyan veszik hivatásukat, erejükhöz képest mindent megtesznek, hogy mielőbb pénzt, élelmet, és ruhát gyűjtsenek, hogy enyhítsék a nyomorgó bányász asszonyok és gyermekek szenvedéseit és hogy a harcban levő bányászokat győzelemhez segítsék. Ezen akció nem egyedül a csatlakozott magyar egyletek akciója, hanem minden jó érzésű emberé, minden becsületesen gondolkodó ember kell, hogy kivegye a részét e nemes mozgalomból. A bizottság gyűjtőíveket adott ki, kérjük a közönséget a gyűjtésnél ne idegenkedjen, hanem tehetsége szerint járuljon a gyűjtéshez. A bizottság tagjai fel fogják keresni a még nem csatlakozott egyesületeket. Azonban, ha véletlenül a bizottság nem jelenne meg valamelyik egyesület gyűlésén, úgy kérjük azokat, hogy ezúton tartsák magukat meghívottnak. Erre különösen felkérjük az “A MUNKÁS” detroiti és környéki olvasóit, válasszanak két küldöttet és adjanak nekik az egyesület bélyegzőjével ellátott meghívó levelet. A közös bizottság gyűléseit tartja minden pénteken este a W. Jefferson és So. West End sarkán, a Bolla Bank épületben levő teremben. A bizottság a ruha és élelmiszerek összejtésére gyűjtőhelyeket állít fel. Itt meg kell hogy említs azt, hogy gyermekruhára is jobban szükség. A csomagolíj kérnénk esténkint ide van? és majd a bizottság átveszi. A gyűjtőhetek címei: S. L. P. Munkás Otthon, 914 S. West End Ave. Munkás Tes.edző Otthon, 6982 W. Jefferson Ave. Lapatinszki Imre (b. t. otthona) 54 E. Glenwood, Ecorse, Mich. • * A bizottság első gyűlésén el lett határozva népgyűlés és tánc mulatság rendezése, itt változás történt. Ugyanis népünnepély lesz 1928 feb. 26-án, vasárnap d. u. 3 órai kezdettel. A bizottságnak sikerült a városrész legnagyobb termét megkapni, a magyar református új iskola terem a So. West Enden. Beléptidíj 50 cent lesz. A műsor összeállításánál a bizottság azon lesz, hogy az mentős kellemesebb, szórakoztatóbb legyen. Az “A MUNKÁS” olvasóit ismételve felszólítjuk arra, hogy ezt az ügyet tekintsék saját ügyüknek és mint ilyent, támogassák. Horváth Béla, titkár. ----------------- Japánban is vannak milliomosok. A japán adókimutatás szerint a leggazdagabb család a Mitsui család, mely 12 millió yennel (egy yen 500) rendelkezik. A legnagyobb egyéni vagyona Ivasaki bárónak van, ki négymillió háromszázezer yenn tulajdonosa. Van még több milliomos is, de a nép legnagyobb része szegény, úgy mint a világ minden részében.—Philadelphiai Függetlenség. Az az ember, aki meleget fuj, hogy fájós kezét megmelegítse, és hideget fuj, hogy a forró levest lehűtse, egy cseppet sem különb attól a politikus jelölttől, aki egyénileg száraz, politikailag pedig nedves.—Boston Herald. Egy professzor azt állítja, hogy 200,000 szükségtelen, felesleges szót talált a szótárban. Ennél tízszer többet olvashatott volna meg a Congressional Record-ban—Wilwaukee Journal. Most, az automobil kompetíció napjaiban a gyalogjárók soha nincsenek biztonságban. Ha az autónak nem esnek áldozatul, akkor áldozatul esnek az autóügynököknek. — Virginian Pilot. ANGLIA. — Londonból jelentik, hogy az angol államférfiak és az egész ország közvéleménye örömmel fogadták Kellogg amerikai államügyi titkár azon kijelentését, hogy az Egyesült Államok hajlandó részt venni egy konferencián, amelyen a szubmarinok megsemmisítéséről tárgyalnának a hatalmak. A MUNKÁS MEGHÍVÓ A chicagoi osztálytudatos magyar munkások coloradói bebörtönözött bányászok védelmi bizottsága 1928 február 18-án, farsang utolsó szombat estéjén 8 órai kezdettel a Wicker Park Hall első emeleti termében, 2040 W. North Ave., Robey St. és Milwaukee Ave. közelében nagyszabású álarcosbált rendez, amelyre önt, valamint ismerőseit tisztelettel meghívja a rendezőség. A legszebb és legcsúnyább maszkok között több értékes díj lesz kiosztva. Bialkó elsőrendű zenekara, ízletes ételek és italok. Belépti jegy előreváltva ruhatárral együtt 40 cent, a pénztárnál 50 cent. A tiszta haszon a bányászok védelmére fordíttatik. Szerkesztői üzenetek Egy elégedetlen, Bridgeport. A MUNKÁS 1927 dec. 31-iki számában megjelent “Én hiszek” című cikknek lényege és intenciója volt megértetni a munkássággal azt, hogy jobb tudni, mint hinni és hogy nem elégséges hinni a forradalomban, a munkásosztály felszabadításában, de azért küzdeni, harcolni is kell. Az S. L. P. nemcsak a múltban, de jelenleg is azt tartja, hogy szocializmus csak egy iparilag kifejlett országban lehetséges. Oroszországban nincs szocializmus. Legfeljebb csak azt lehet mondani, hogy most rakják le az alapját a szocializmusnak. Dacára, hogy Amerikában még kapitalista rendszer van, ez az ország mégis közelebb van a szocializmushoz, mint Oroszország — már ami a szocializmus megteremtéséhez is 11 - 11 - nül szükséges ipari fejlettséget illeti. ..Bridgeporti érdeklődő. Az 1922- ben Oroszországban elfogadott földtörvény 27. szakaszának értelmében tiltva van a föld vásárlása, eladása vagy elajándékozása; e törvény ellen vétők kiteszik magukat büntetési eljárásnak és annak, hogy elvesztik földjüket, amelyet használtak. A föld bérbeadása bizonyos esetekben engedélyezve van. Pl. amikor a farm termelőképessége ideiglenes visszaesést szenved elemi okokból kifolyólag (rossz termés, tűz, dögvész, stb.); ha hiányában van a termelőeszközöknek vagy szükséges munkaerőnek, valamint a családban előforduló elhalálozások miatt; ha a családtagot a hadsereghez, vagy a szovjet és közhivatalba hívnak. Mindezen esetekben a föld akár egészben, akár részben bérbe adhatók pénz vagy természetbeni érték ellenében. Kiss A., Los Angeles. A MUNKÁS nem közöl semilyen hirdetést, se pénzért, se szívességből és ezért a levelében említett olvasónk esetében sem tehetünk kivételt. A grafikai munkások hatvanesztendős működése. Amint már közöltük, a grafikai munkások most ünnepelték szervezetük hatvanéves fönnnállását és ebből az alkalomból szaklapjuk, a Litographia a szervezet bő történetét ismerteti. Kitűnik ebből, hogy ez a szervezet 1867-ben alakult “Pest-Ofner Litographen- und Steindrucker Krankenunterstützungs-Verein” címmel, taglétszáma 48 volt és az egyesület díszelnöke Légrády Károly. Az egyesület segélyeket fizetett, de 10 évvel később már csak 13 tagja maradt. Majd 1888-ban a kollégiális élet fejlesztésére megalakítják a Litográfia klubot és még később átalakultak modern szakszervezetté. (Szakszervezeti Értesítő.) ANGOL KÖNYV DE LEON ÉLETÉRŐL Pártunk kiadásában egy vaskos könyv jelent meg évekkel ezelőtt, Daniel De Leon életéről. Ez a könyv vászonkötésben $2.25. Most megjelent egy újabb kiadás, amely kemény papírfedéllel bír. Ennek az ára $1.25, és megrendelhető A MUNKÁS útján is. A tartalom a következő: R. Schwab: Emlékvers. Henry Kuhn: Visszaemlékezés Daniel De Leonra. Olive M. Johnson: Daniel De Leon — A mi elvtársunk. R. Katz: De Leonnal 1889 óta. Chas. H. Ross: Tollához. S. French: De Leon — A halhatatlan. Chas. H. Corregan: Dániel De Leon — emlékbeszéd. 360 oldal, képekkel. BÓCSICS JÓNÁS T€5TV€R 0 €S2€LG€T€S€c Jónás testvér: Az osztályharcról olvastam. Samu bácsi: Helyesen tetted. J. t.: De nagyon szűk meghatározásnak tartom. S. b.: Hogyan bővítenéd ki? J. t.: A tiszta alapon álló osztályharc vonalat húz a bérmunkások és kapitalisták között. S. b.: Korrekt. J. t.: Én nem hiszem, hogy ez helyes és ésszerű. A vonalat a dolgozók és nem dolgozók között kellene áthúzni. S. b.: Mégpedig? J. t.: A fűszerüzletben az alkalmazott dolgozik, de maga az üzlettulajdonos is dolgozik. Az osztályharc szigorú elve alapján e kettő között vonal van húzva, egyik oldalra az alkalmazott állítva a többi dolgozókkal egyetemben, a másik oldalra a dolgozó üzlettulajdonos a Depenek, Vanderbiltek, Gouldok, Castellane grófok és más hasonlókal egyetemben. Ez helytelen... S. b.: Te hogyan rendeznéd be? J. t.: Én az üzlettulajdonost egy oldalra állítanám a többi dolgozókkal, akár bérmunkások, akár nem, a másik oldalra pedig a henyélőket, ingyenélőket. S.b.: Ha azt tennéd, akkor hamarosan eker élednel, innynyira, mintha a földi epret és a margit virágot egy növénycsaládba helyeznéd. Mindkettő közel nő a föld felületéhez, stb., de mégis két teljesen különböző növényfajhoz tartoznak.. Továbbá, a földi eper egyágú bokron nő, az alma pedig nagy fán. A te osztályozási elved alapján, mely szerint a dolgozó üzletembert elválasztod a Vanderbiltektől, a földi epret és az almát különböző növényfajhoz osztanád be, pedig a tény az, hogy mindkettő együvé tartozik, mindkettő gyümölcs. J. t.: Ne mondd. S. b.: Az egér kis állat, az elefánt pedig nagy. Te ezeket külön osztályoznád, és a tény mégis az, hogy az elefánt és az egér egy családba tartozik. J. t.: (Fokozott meglepetéssel) Igen? S. b.: Igen. Ami meghatározza a növények és állatok közötti fajkülönbséget, az nem a látszat, hanem a fundamentális tény, amely jellemzi azokat. Nos, a fundamentális tény, amely jellemzi a dolgozó kis üzletembereket, az nem az ő munkája, hiszen mások is dolgoznak, akikkel nem hasonlítanád össze az üzletembert; a zsebmetszők is dolgoznak, mégpedig erősen; a tőzsdejátékosok is dolgoznak, mégpedig erősen. A fundamentális tény, amely jellemzi a dolgozó üzletembereket az, hogy ő vagyonnal rendelkezik, ami által lehetővé válik részére és meg is teszi, akár csak a nagy kapitalista, hogy munkaerőt sajtol ki más emberből, és az üzletember alkalmazottját jellemzi az, hogy miután teljesen vagyonnalan, kénytelen eladni magát egy vagyonos embernek, egy munkáltatónak, hogy megélhessen. Ez az a vonal, amely az osztályokat elválasztja. Ennek a vonalnak az eltörlése annyit jelentene, mint ajtót nyitni mindenféle téves és hamis lépéseknek, ezért van, hogy több “reform” párt felbukkan és eltűnik. 1. OLDAL J. t.: Igen, igen, és mégis úgy tetszik nekem, hogy az üzletembernek nehéz a helyzete. S. b.: Kétségtelenül, és mégsem nehezebb, mint sok kalóznak, akiket elfogatásuk után saját hajójuk árbocára akasztottak fel. Ha az üzletembernek van esze — és az vonatkozik az egész középosztályra, — akkor a proletáriátus mellé állna. De hogy ezt megtehesse, el kell fogadnia a proletár gazdaságtant, ahelyett, amit most igyekszik cselekedni, hogy a proletáriátushoz való csatlakozásával arra rá akarja kényszeríteni a középosztály gazdaságtanát, — “olcsó szén a demokrata párt útján”, “népintézményeknek állami tulajdonba vétele,” stb. Csak a proletár gazdaságtan elfogadásában találhat segítséget a sülyedő középosztály. J. t.: Hm! Most már más megvilágításban látom a dolgot. Ez a középosztály hajlandó együtt tartani a proletáriátussal, föltéve, ha az mindenben aláveti magát a középosztály akaratának. Eh? S. b.: Most már megértetted. ----------------— JELLEMZŐ A KAPITALIZMUSRA az alábbi válási eset, amely Chicagóban ment végbe. Az eset lényege ugyanis a következő: Margie Allen, egy munkásnő már három hete volt férjnél, amikor a cég ezt megtudta és ezért elbocsájtották állásából. Mikor pedig a nő elpanaszolta férjének, hogy őt férjhezmenése miatt elbocsájtották állásából, a férj annyira dühös lett, hogy megütötte őt és azután otthagyta. A bíró az asszony panaszának meghallgatása után kimondotta a válást. Ilyen kényes helyzetbe juttatta a kapitalizmus a munkásnőket, különösen az irodai alkalmazottakat. A főnök uraknak csak addig kellenek a leányok az irodákban, amíg azok felett — egy szőrmekabát, más ajándék vásárlása vagy fizetés javítás ellenében — teljesen rendelkezhetnek, nemcsak az irodában, de leány férjhez ment és az élet új problémája annyira leköti figyelmét, hogy nem képes a régi figyelemmel és szorgalommal elvégezni hivatali munkáját — nem beszélve arról, hogy a főnökkel sem annyira udvarias többé — akkor egyszerre munka nélkül találja magát. Az úgynevezett régi jó időkben, amikor a férfiak keresete inkább elégséges volt a család fentartásához, természetes volt, hogy a nők feladták munkájukat, ha ugyan egyáltalán alkalmazva voltak valahol és megkezdték új hivatásuk betöltését, a családi tűzhely rendbentartását. Azonban most, amikor a nők majdnem olyan mértékben az iparok rabjaivá lettek, mint a férfiak, ami által azokat több munkaágból ki is szorították, most, amikor a férj és feleség keresete is nehezen elégséges a család fentartásához, a feleségnek a munkából való elbocsájtása az egész család nyomorát vonhatja maga után, különösen, ha a férfiak munka nélkül vannak, ami pedig egyáltalán nem tartozik a ritkaságok közé. Persze a feleségnek a munkából való elbocsájtása nem szolgálhat okul arra, hogy a férj elverje és otthagyja feleségét. És ezt értelmes munkás férfi nem is teszi meg, hanem csak azok, akik a kapitalizmus légkörében megszokták a máson való élősködést és a házasságot is ilyen szempontból nézik, vagyis azért nősülnek meg, hogy eltartassák magukat. De akár a nő, akár a férfi részéről történjen is az ilyen szempontból, az ilyen okból való házasság, az végeredményben a kapitalizmusnak tulajdonítható, amely képtelen úgy a férfi, mint a nőmunkások részére biztosítani a független vagy az egymással való boldog életet.