A Munkás, 1929 (20. évfolyam, 1-30. szám)

1929-01-19 / 3. szám

VOL. XX. ÉVFOLYAM, No. 3. A munkásoknak forradalmi­­ lobogójukra e jelszót kell ír­­­­niok: “A bérrendszer teljes­­ megdöntése!” MARX Official Organ of the Socialist Single Copies 5c Labor Party I NEW YORK, N. Y. 1929, JANUARY, 19. A forradalmi szocialista szak­vazat hatalmát a termelő munkások teljes ipari szerve­zettsége adja meg. de leon a Szocialista Munkáspárt hivatalos lapja Egyes szám­ára 5. A HAZUG UJ ELŐRE Az Uj Előre 1928 december 28-iki számának első oldalán ke­retben, vastag betűkkel jelent meg egy hazugság, még­pedig az, hogy Schenectady-ból (N. Y.) az ottani Socialist Labor Party munkások az S. L. P. kasszájából öt dollárt utaltak ki az Uj Előre megmentésére. Rögtön megjegyeztük, hogy az Uj Előre banda csak úgy jut­hatott öt dollárhoz S. L. P. pénztárból, ha oda betörtek, mert ehhez a pénzhez tisztessé­ges uton nem jöhetett. Sok munkástársunk talán be­ugrott az Uj Előre hazugságá­nak és azt hihette, hogy az S. I­. P. tagokat veszít, vagy pedig a tagjai az álforradalmárok tá­mogatását tartják előbbre való­nak, mint az S. L. P.-t. Most lehetővé tesszük, hogy mindenki meggyőződjön róla, hogy milyen alávaló eszközhöz folyamodott az Új Előre banda, vagy annak valamelyik cinkosa Schenectady-ban, hogy a mun­kásokat félrevezessék. A következőkben adjuk azon levélnek magyar fordítását, a mit pártunk Schenectady, N. Y. helyi csoportjának szervezője irt ez ügyben a központi párttitkár- W ■ 226 Holland R­oad, Jan. 6th, 1929. Mr. Arnold Petersen, 45 Rose Street, New York, N. Y . Tisztelt elvtárs: Január 2-iki levelét megkap­tam, amelyhez mellékelte azon levélnek másolatát, melyet Alex Kudlik, A MUNKÁS szerkesztő­je küldött, ugyancsak az erre adott válaszának másolatát is, amelyben megjegyzést tesz a bi­zonyos 5 dollár adományról, mely állítólag az S. L. P. pénz­tárból Schenetadyból, N. Y. ered. ön tudja, hogy az S. L. P. szekció Schenectadyban, mely­nek helyisége 863 Albany Street alatt van, nem áll bizonyos kü­lön nemzetiségekből. Szekciónk­ban angol nyelven beszélünk és ennélfogva határozott hazugság az, hogy öt dollár lett adva az S L. P. pénztárból az “Új Előre” megmentésére. Jegyzőkönyvünk és pénztári könyvünk minden időben nyitva állanak az ellenőrzésre, hogy ezen kijelentésünk igazolható le­gyen. Bízok abban, hogy ezen nyi­latkozat, amely hivatalos, ez ügyet teljesen tisztázza, vagy ha esetleg további felvilágosí­tásra volna még szükség, kész­séggel állok rendelkezésére. Elvtársi üdvözlettel, George J. Koellner, s. k. Section Schenectady S. L. P. szervezője. Azt már említettük lapunk­ban, hogy pártunk magyar szö­vetségének nincsen helyi cso­portja Schenectadyban, tehát magyar S. L. P. pénztárrról szó sem lehet. Az anyapárti szek­ciónk pedig, amint a fenti levél bizonyítja, nem adott semmit az Új Előrének. Ott azonban mégis úgy volt nyugtázva öt dollár, hogy “Schenectady, N. Y., S. L. P. pénztárból.” Mit csináljunk ezek után e TM ? A­zz ok -e a rendőrségnek, vagy a ha­tóságnak, mint csalókat és go­nosztevőket, akik pénzt lopnak ki a munkások zsebeiből? Nem tesszük ezt, pedig azok a gaz­emberek, akik ilyen aljasságra vetemednek, megérdemelnék, hogy a tisztességes munkások köréből ki legyenek közösítve. De talán éppen azt akarták ezek a piszkok, hogy valamit tegyünk ellenük a gazemberségből kifo­lyólag, hogy nagyobb hatása le­gyen a gyűjtésnek? Azt tesszük most is, mint az­előtt, mikor hazugságon és rá­galmazáson fogtuk rajta ezt a tisztességtelen bandát, átadjuk őket a munkásságnak közmeg­vetésre, mert ezt igazán kiérde­melték. Pfuj! HÁZAVATÁSUNK DETROItBAN A MUNKÁS olvasói előtt már ismeretes, hogy a Detroiti Szo­cialista Munkás Szervezet templomot vett, és ugyancsak azt is publikáltuk, hogy az épületet át kell alakítani. A jelenben a mun­kálatok már annyira előrehaladtak, hogy megállapíthattuk a föl­avatás idejét­ , 1929 január 20-ika ez a nap, amikor a költséges és fáradtságos munkánk eredményét ünne­peljük. Amióta a házépítő mozgalom megvan, azóta mindig voltak kételkedők, akik azt állították, hogy a detroiti szervezetnek soha­sem lesz háza. Most itt az ideje, hogy meggyőződjenek a kételke­dők arról, hogy ahol van akarat és kitartás, ott eredmény is érhető el és a terv meg is valósul. Detroit magyar nyelvű munkásságát ez után hívjuk meg, hogy legyenek jelen a házavatási ünnepélyünkön. Mindazok, akik az S. L. P. mozgalommal rokonszenveznek, azok bizonyára velünk együtt fognak ünnepelni. Tudjuk előre, hogy a sötétség lovagjai és azok félreneveltjei nem lesznek ott, de erős a meggyőződésünk, hogy ezek nélkül is telt ház fogja ünnepelni 1929 január 20-án a forradalmi szocialista munkások akaraterejének eredményét. Az ünnepély este 8 órakor kezdődik, vacsorával. Ünnepi prog­ramunk kimagasló pontját fogja képezni az S. L. P. mozgalmá­nak ismertetése, ami után szervezetünk műkedvelői szórakoztató programmal lépnek fel. Részvételi jegy ára egy dollár ötven cent. Tisztelettel, a Detroiti Szocialista Munkás Szervezet Házépítő Bizottsága. SOCIALIST LABOR PARTY SZAVAZATOK A különböző államokban leadott S. L. P. szavazatokról már majdnem egészen elkészült a hivatalos jelentés, de még van egy­néhány, amelyben nem történt meg a pontos kimutatás. Az alan­­tiakban adjuk a mi pártunk, valamint a Workerspárt és a Socialist Party szavazatait, úgy, ahogy az egy nemhivatalos kimutatásban megjelent: » Hoover republikánus ........24,429,109 Smith, demokrata . ........15,005,497 Varney, prohibicós 20,101 Webb, farmer labor 6,391 Az Associated Press kimuta­tása szerint az elnökválasztás­ban 36,798,669 szavazat volt le­adva. Daniel De Leon mondta egyik előadásában, hogy a választás a munkásság forradalmi hőmér­sékletét mutatja. Ha tehát a fenti számokat átnézzük, az S. L. P. szavazat kicsinyessége mutatja, hogy a forradalmi hő­fok nagyon alacsony ponton van. Vagyis az a forradalom még jóval túl van a sarkon. Ezt mutatja különben a dupla forra­dalmárok, az álkommunisták szavazatainak a kicsinysége is. A “nagy” pártnak hazudott S. P. csúfos vereséget szenvedett. Ez a párt mindig csak a szava­­zatfogdosás pártja volt, s ennél­fogva joggal mondhatjuk most, hogy csúfos kudarcot vallott a szavazatfogdosásával, mert alig kapta egy harmadát annak a szavazatnak, amit Debs kapott 1920-ban. A szavazatszámlálás termé­szetesen része annak a tőkés gépezetnek, amit mi szocialista munkáspártiak nagyon jól is­merünk. Ott lopnak szavazato­kat, ahol lehet, és ahol nem elég­gé figyelnek a számolásnál. Hogy mennyit loptak el a mi szavazatainkból, nem tudjuk, de nem is igen fontos most. Azonban megemlíthetjük, hogy Californiában, ahol pártunk je­löltjének, H. Morgan elvtársnak nevét be kellett Írni a szavazó­lapra, az eddigi jelentések nem mutatták ki. Pártunk intézke­dett, hogy az igy beirt szavaza­tainkat megszámolják. A Socialist Labor Party elnök szavazata 1924-ben 36,428 volt. A Workerspárté 36,386 volt. A felület szerint tehát úgy látszik, hogy a W. P. most 12,000 sza­vazattal többet kapott. Ha azon­ban azt tekintjük, hogy mig a W. P. 1924-ben csak 15 állam­ban volt a szavazólapon, s most 34-ben, akkor az arány inkább veszteséget mutat. A Socialist Party 1924-ben nem szerepelt külön, mert La Follettet indor­­szálta; 1920-ban Debs 919,799 szavazatot kapott. S. L. P. ÁLLAMI SZAVAZA­TOK Illinois G. A. Jenning, U. S. Szenátor 1,463. A többi jelöltekről még nincs kimutatás. Maryland. Robert W. Stevens, U. S. Se­nator 1,370. Massachusetts. Stephen J. Sunridge, Governor, 1,374; Henry C. Hess, Liuten­­ant Governor, 3,430; Oscar Kin­­salas, Secretary of State, 5,096; Charles S. Oram,Treasurer 3748 Morris I. Becker, Attorney Ge­neral 4,219. Michigan. David Boyd, U. S. Senator, 689; Paul Dinger Governor 654; Theodore Grammaticoff, Lieut­enant Governor 674;Logan Gun­­ningham Secretary of State 696, G. N. Speredon, Attorney Gene­ral, 763; Joseph Vers, State Treasurer, 734; John W. Tün­kéi, Auditor General, 704; D. Pankoff, Congressman 1st Dis­trict, 51; J. K. Horvath, Cong­ressman 13th District 63. T Ofr XT I Frank Sanders, U. S. Senator, 280; J. C. Butterworth, Gover­nor, 220; Harry Santhouse, Congressman 7th Dist. 102; Member of General Assembly, Passaic Co., 109. New York. Charles H. Corregan, Gover­nor, 4,213; John E. De Lee, Lieutenant Governor, 5,198; Henrietta Silver, Comptroler, 6,733; Simeon Bickweat, Attor­ney General, 5,701; Henry Kuhn U. S. Senator, 5,543. Ohio. John D. Goerke, Governor, 1,272; A. S. Pickett, Lieutenant Governor, 1,179; R. H. Richard­son, Secretary of State, 1,217; Frank Kalcec, Auditor of State, 1,265; George Grummitt, Trea­surer of State, 1,153; Ellis J. Morrow, Attorney General, 1284, James Goward, U. S. Senator (full term), 1,384, Anna K. Storck, U. S. Senator (short term), 1,389. Oregon. A. A. Hoglund, State Trea­surer, Í4,187; Carl V. Soderback Dairy and Food Commissioner, 8,497; Upton A. Upton, Cong­ressman 1st District, 3,973; Walter C. Cundel Congressman 2nd District, 893; A. D. Berg­­lund, Congressman 3rd District, 3,589. Pennsylvania. Wm. H. Thomas, U. S. Sena­tor, 1,234; George W.Ohls, State Treasurer, 599; Aaron Zavells, Auditor General, 587; Wm. Kru­­czynna, Judge of the Superior Court, 756. Rhode Island. Charles L. Bishop, Governor, 220; James Mathevs, Lieuten­ant Governor, 199; Charles H. Dana, Attorney General, 204; Augustus Martin, Secretary of State, 216; Peter McDermott, State Treasurer, 209. Washington. James F. Stark, Governor, 3,343. (Folytatás a 2-ik oldalon) Reynolds Foster Thomas State Soe. Labor Workers Sou. Alabama......................... 460 Arizona .......................... 184 .... Arkansas ........................ .... 112 19,595 California ...................... 317 429 Colorado ........................ 675 3,472 Conncticut...................... 662 730 3,019 Delaware ........................ 59 329 Florida............................ 3,704 4,036 Georgia .......................... 64 124 Idaho .............................. .... 1,293 Illinois ............................ 1,812 3,581 19,138 Indiana .......................... 645 321 3,871 Iowa................................ 230 328 2,960 Kansas............................ 320 6,205 Kentucky ........................ 338 292 832 Louisiana ...................... .... Maine.............................. .... .... 1,068 Maryland........................ 906 636 1,701 Massachusetts ............... 773 2,461 6,262 Michigan........................ 799 2,881 3,516 Minnesota ...................... 1,921 4,853 6,774 Mississippi..................... .... .... 263 Missouri......................... 340 3,739 Montana......................... .... 563 1,667 Nebraska ........................ .... .... 3,434 Nevada .......................... .... New Hampshire............ ----J173m 464 New’ Jersey .................. 500 1,26.M 4,89. New Mexico .......... .... . . i . 156 New York ...................... 4,211 10,876 170,332 North Carolina ....... .... .... .... North Dakota................ .... 936 842 Ohio................................ 1,515 2,836 8,683 Oklahama ...................... .... .... 3,926 Oregon ............................ 1,564 1,094 2,720 Pennsylvania................. 380 4,726 18,647 Rhode Island ................ 240 169 .... South Caroline .............. .... 47 South Dakota................ 232 443 Tennessee ...................... 111 631 Texas .............................. 209 722 Utah .............................. 47 954 Vermont......................... .... .... Virginia.......................... 179 180 250 Washington................... 4,068 1,541 2,615 West Virgina................ • • • • 401 1,313 Wisconsin ...................... 381 1,528 18,213 Wyoming.......................— — 788 Összesen .............. 21,424 48,397 267,830 i A munkanélküliség problémája Még Hoover el sem foglalta az elnöki hivatalt, s a nép fülei-­­ ben még mindig zúg ugyan a prosperitási lárma, Washington­ban azért mégis arról beszélnek, hogy az ország egyik legnagyobb problémája, hogy miként talál­janak munkát a munkanélküliek. A N. Y. Telegram washing­toni levelezője, Roscoe B. Flem­ing írja január 9-én, hogy a sze­nátorok mostanában erről be­szélnek. A munkaügyi minisz­térium ugyan nem vezet kimu­tatást a munkanélküliek számá­ról, de bizonyos forrásokból meg­állapítja Wagner szenátor, hogy a munkanélküliek száma megha­ladja a négy milliót. Az újságíró elmélkedik így: “Mi történjen azokkal az em­berekkel, akik a gép miatt vál­nak munkanélkülivé ? Például azokkal, akiket a hangadó mozi tesz ki a színházi munkából, vagy az üveggyártó gép, amely ma negyven ember munkáját végzi, vagy a táviratbra, amely feleslegessé teszi a Morse-féle távirdászt?” “Mit tegyünk azon 10,000 ze­nésszel, akik munkanélkülivé váltak a hangadó készülék alkal­mazása folytán ? — kérdé­seu-I ______ .„1 4.... t »•­ZiVitC . A. * « Jtti­­sunk velük, vagy pedig vissza­küldjük őket a farmra?” “Ethelbert Stewart, a munka­ügyi hivatal statisztikusa nem­régen egy interviewben azt mondta, hogy minden probléma legnagyobbja, hogy a fogyasz­tás a termelés után kullog, és az egyedüli megoldás az ötnapos hét és a hatórás nap.” “Mintegy válaszként erre a kijelentésre, hirdette ki Henry Ford, hogy megkezdi a hatnapos termelést és 30,000 munkást vesz föl, de azért minden egyes munkás csak heti öt napot fog dolgozni, s az újságok hozták azt a nagybetűs hírt is, hogy Detroitban 25—30,000 munkás fagyoskodik a téli hidegben, csakhogy valahogy elnyerje ezt az új munkát.” “További problémák ezek: “Miként gondoskodjunk azok­ról, akik krónikus munkanélkü­liek? “Miként gondoskodjunk azok­ról, akik elveszítik munkájukat az ipari pangás idején, mint az 1921-ben volt? “És az öregekkel mi lesz? Na­gyon sok munkáltató nem is vesz föl olyan munkást, aki már elmúlt 40. “Mi legyen azokkal, akik a farmról tódulnak be a városok­ba,­­ ami az utolsó nyolc évben három milliót tett ki a mezőgaz­dasági minisztérium szerint?” A tőkéseknek ezen töprengé­sei, amit Fleming újságíró föl­jegyzett, mutatja, hogy milyen nehéz probléma megoldása vár a Congressre és Hooverra. Egyes képviselők és szenáto­rok úgy próbálják megoldani a kérdést, hogy alamizsna osztó törvényjavaslatokon törik a fe­jüket, mint például: munkanél­küli segély, aggkori biztosítás, stb. Természetesen ez nem jelent megoldást, s ők maguk is tud­ják. Egyes szenátorok, mint pél­dául Couzens, már példákat is említenek, hogy milyen ijesztő méretű a munkanélküliség az úgynevezett képesített iparág­ban, vagyis a színházakban. A zenészek és színészek tízezrei esnek el megélhetési forrásuk­tól. Az üveggyárakban pedig? Va­lamikor ezer dollár beiratási dí­jat kért az üvegfúvók szerveze­te, mert nem akarta, hogy több tag legyen, mint ahány munka van. Ezek az arisztokrata mun­kások is kikerültek az iparból, miután, — mint lapunkban is többször megemlítettük, — egy automatikus palackfúvó és öntő­gép negyven ember munkáját is elvégzi. A detroiti szenátor hiába pró­bálná ezeket az árkok ásásához küldeni, mert az árkokat sem csákánnyal és ásóval ássák már. Ki ne látta volna már a vízcsö­vek modern lerakását, vagy a csatorna építését? Egy óriás kotrógép, autótruckok, cement­­öntő gép és egy pár munkás na­pok alatt végighalad egész utca­soron, s minden forgalmi aka­dály nélkül, a leggyorsabban és legjobban elkészül. Ide ugyan, még ha akarna sem, juthatna be munkásnak a finom kezű hege-V­­ 40 JA, . Á.­ 0.1 il­t nem mehet, mert hiszen nyolc év alatt már három millió far­mert kergetett el onnan a mo­dern termelés, nagy befektetést igénylő gépmunka. Most vegyük a munkaügyi minisztérium statisztikusának a kijelentését: “Minden probléma legnagyobbja, hogy a fogyasz­tás a termelés után kullog, és az egyedüli megoldás az ötnapos hét és a hat órás munkanap.” A mondat első része szerint tehát ott a baj, hogy a fogyasz­tás lassúbb, mint a termelés. Vagyis az utóbbit csökkenteni, míg az előbbit fokozni kell. Igaz ugyan, hogy a statisztikus nem mondja meg, hogy miként. Elfelejtik ugyanis ezek az urak azt, hogy a munkások mil­liót fogyasztanának, csakhogy nincsen meg a hozzávaló. A megoldási ajánlat szerint, vagy­is a rövidebb munkaidő alkalma­zásával azután még a mostani­nál is kevesebb lehetőség volna a munkásoknak a fogyasztásban való részvételére. Az igazi baj tulajdonképpen az, hogy mi, termelők nem kap­juk meg munkánk teljes társa­dalmi ellenértékét és ezért hal­mozódik föl a sok áru a raktá­rakban. Ezen a tényen semmiféle re­­form­ sem képes változtatni. For­radalmi megoldásról lehet csak szó, még­pedig a termelés gépe­zeteinek a termelők köztulajdo­nába való vételével. Ekkor majd használatra és nem profitra fo­gunk termelni és ha többet ter­melnénk, mint amit képesek vol­nánk a munkánk közbeni idő­szakban elfogyasztani, majd le­veszünk egy kis vakációt. Az Ember, aki megteremtette a gépet, fölszabadítja magát a tőkés termelési rend rabszolga­sága alól és a gépet állítja be a munka elvégzésére. Hejh, de szép lehetne az élet, ha a még szervezetlen munkás­társaink is velünk küzdenének és akarnának! "

Next