A Nép, 1925. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
1925 január 1, csütörtök A. WiJP Gazdasági világcsőd írta BELL MIKLÓS nemzetgyűlési képviselő Évszázadok óta nem állt az emberiség olyan komoly esztendő előtt, mint jelenleg. Egy haldokló korszakban élünk, vétele volna a komoly helyzetet elhallgatni. Hogy a mai helyzetet könnyebben megértetik, szükséges, hogy a legy dollárnak a vásárlási ereje 1924-ben csökkent 60%-ról 30%-ra. Ha ezt az értékcsökkentést az 1925 évben is feltételezzük, akkor a dollárnak a vásárlási ereje is bizonyos idő múlva megsemmisülhet Már előbbi cikkemben rámutattam arra, hogy az arany fedezeti pénzrendszernek a haldoklási processusát nem lehet semmiféle erővel visszatartani, mert a drágaság emelkedésével csökken a pénznek az értéke, a termelés pedig mindig a forgótőke arányában áll s így nemcsak a pénznek az értéke lesz állandóan kisebb, hanem vele halad a termelés a teljes megsemmisülési pontig. A mai uralmon lévő plutokratikus hatalom nemcsak képtelen ezt a megsemmisítési processzust megállítani, hanem egyenesen meggyorsítja ezt azáltal, hogy alig enged forgótőkét gazdasági, életünknek és ha kivételt tesz, akkor olyan magas kamatlábat kér, ami megint csak elősegíti a drágaságot. A plutokráciának a bámulatos hatalmát abban látjuk, hogy pl. a mezőgazdaságnak nem igen adnak hitelt, mert — amint hallottuk már többször illetékes államvezető férfiaktól — a mezőgazdaságnak a külföldön kell hitelt keresnie. Más szavakkal az őslakó magyar földműves társadalomtól elvonták a gazdasági életfeltételt, a hitelt, mert a magyar pénz a plutokráciának a hatalmi eszköze, amivel ősszel olcsón vásárolja össze a búzát, hogy később többszörös árért eladhassa, illetve megadóztathassa a szegényebb embereket, akik kényszerítve vannak kis tételekben a lisztet vásárolni. Amint látjuk, a plutokrácia ész nélkül halad a maga útján a legnagyobb katasztrófa felé, ami eddig a világon volt, a gazdasági világclődig. Ez a gazdasági világ Meinl legfinomabb trea keverékei, nagyobb állam, mondjuk Amerika pénzének a vásárlási erejét és csökkenését ismerjük. A dollárnak teljes ércfedezete van , így annál feltűnőbb vásárlási erejének a csökkentése. Álljon itt az 1924. évi árcsökkentése: csőd akkor következik be, amiben a dollárnak a vásárlási ereje megszűnt. Németország, Ausztria és a mi gazdaságii életünket lehetett pénzzel vagy áruhitellel meghoszszabbítani, de ha Amerika bajba kerül, ez menthetetlenül el van veszve, mert azon már nem segíthet senkit. Ez a gazdasági világoson a legnagyobb katasztrófa lesz, ami valaha az emberiséget érte. Ha elképzeljük, azáltal, hogy a pénz,illetve forgótőkehiány miatt az egész világon a gazdasági élet megáll, megszűnik úgyszólván mindenkinek a kenyérkereseti forrása. Az emberiség abszolút tehetetlen lesz, a vulkánáris szellem elsöpri a plutokráciát a hatalmával együtt, mert a XX.-ik századnak a borzasztó tatárjárása megindul az egész világon, az őrültség lesz az úr. Az erkölcstelenség ismét bebizonyítja majd az emberiségnek, hogy a XX.-ik században ugyanazzal a pusztító erővel rendelkezik, mint a római birodalom megsemmisítéseikor. A magasabb emberi értelem hivatva van ezt a katasztrófát elhárítani. Sajnos és kétségbeejtő, ha azt halljuk, hogy vezető államférfiak optimista kijelentéseket tesznek, jele annak, hogy nem tudják milyen katasztrófális helyzet előtt állunk. Ez a tény, — hogy azok, akik ma vezetők, még mai napig nem tudják, hogy’az aranyfedezeti pénzrendszer meghalt — a legnagyobb veszélyt rejti magában, ellenben ugyanakkor, amikor ők ezt belátják, meglesz adva a lehetőség, hogy a katasztrófát elhárítani lehet, mert a könnyelmű optimista felfogás megszűnik és lehetővé teszi, hogy a korszeklem, a helyzet követelményei szerinti gazdasági rendszert életbe tudjuk éptetni. Grafikai ábra a dollár vásárlási erejének csökkentéséről Év szám Vásárlási ereje %-ban kifejezve Év szám Vásárlási ereje %-ban kifejezve 1924 1/1 00 % .... 25% 50 % 20 % 45 % 15% 40 % 10% 35% 1026 1/1 -1/n 1925 1/1 30 % Hová jutottunk a szanálás első esztendejében? Egynegyedére esett a korona, négyszeresre duzzadt a jegyforgalom, háromszorosra emelkedett a drágulás — A közönség fizetésképtelen lett — A NÉP tudósítójától „Lement a nap, de csillagok nem jöttek.“ Elmúlt az 1924. esztendő is, de a magyar élet javulását, a konszolidációs törekvések megvalósítását nem hozta meg. A múlt esztendő elején még azzal biztatták a közvéleményt, hogy a magyar jólét nyomora és szenvedése már nem tart soká, jön a külföldi kölcsön, jön az „újjáépítő“ Programm és a gazdasági viszonyok nehéz válsága enyhülni fog. A külföldi kölcsönt súlyos politikai és gazdasági feltételeivel csakugyan megkaptuk, az elmúlt év gazdasági firmamentumának uralkodó planétája a „szanálás“ lett, de a pénzügyi bolygóhoz fűzött jóslatok nem váltak be. Bármerre tekintünkaz életben és nem az elméletben), bármilyen gyakorlati kérdés gyökeréhez nyúlunk, nem tudunk más következtetést levonni, csak azt, hogy az elmúlt esztendő alkonyán a bizonytalanság köde fojtóbb, a pesszimizmus és pedig a megokolt pesszimizmus felhője feketébb, mint az országcsonkítás katasztrófája óta eddig volt. A szanálásért felelős tényezők azt állítják, hogy a szanálás első esztendejének eredménye megnyugtató. Konkrét sikerek gyanánt hivatkoznak arra, hogy a külföldi kölcsönművelet( kapcsolatosan) sikerült stabilizálni a magyar korona külföldi értékelését. 2) sikerült életrehívni a Magyar Nemzeti Bankot és 3) megcsinálni az első aranyköltségvetést, amely állítólag az államháztartás egyensúlyának elérésére fog vezetni. Mind a három érv pozitív tényről beszél, de ezek a tények a gyakorlati élet szempontjából , még nem sikerek. Az elmélet emberei elmerenghetnek a szanálási csodán, hogy a magyar pénznek a külföld a szanálás óta nagyobb értéket tulajdonít, de annak belső vásárló ereje nemcsak hogy nem emelkedett megfelelő arányban, hanem állandóan csökkent. A jegykibocsátás monopóliumát élvező bankszakértők elsőrangú sikernek mondhatják a Nemzeti Bank megalkotását is, de a magyar néprétegek előtt érthetetlen maradt az a tény, hogy miért kellett a mi jegybankunkat „nyugati“ mintára berendeznünk és miért érvényesülnek ennél a magyar intézetnél a külföldi tőkeérdekeltségek szempontjai. Ugyancsak jelentős eseményként üdvözölhették a teóriákkal bajlódó bürokraták az első aranyköltségvetést, amelynek azonban súlyos szervi hibája, hogy az aranypénzértéket csak fantom gyanánt ismeri. Ezektől a szanálási sikerektől eltekintve az 1924. esztendő mérlege bizony nagyon sötét képeket tár elénk. Az a súlyos gazdasági válság, amely a tőzsde erőszakos letörésével már 1923 végén kezdődött, az elmúlt évben egy pillanatra sem enyhült, sőt — minden hangzatos „újjáépítő“ frázis ellenére — állandóan mélyült. A múlt esztendő gazdasági mérlegét a következő tanulságos adatok jellemzik. Január elsején pénzünk zürichi jegyzése 0,03 volt s egy aranykorona, a dollár budapesti jegyzésén átszámítva, 5901 papírkoronával volt egyenlő. December végén Zürichben a magyar koronát 0,0070-nel jegyzik, a dolláron keresztül az aranykoronát ma 14.594 papírkoronával értékelték. Eszerint pénzünk múlt évi értékelése különös áringadozást mutat: Zürichben egynegyedére esett az értéke, viszont a dollárparitáson keresztül alig egyharmadára csökkent ez az érték. Az egykori jegyintézet kimutatása szerint az elmúlt év végén 931,3 milliárd volt az államjegyforgalom, míg az úgynevezett kereskedelmi hitelek összege 563,2 milliárd koronára rúgott. A júniusban megalakult Nemzeti Bank legutóbbi kimutatása alapján most a bankjegyforgalom 4155 milliárdra szaporodott, amelynek keretében a leszámítolási tárca állománya meghaladta a 2000 milliárdot. Ebből következik, hogy a forgalomba került pénzmenynyiség921-ben több mint négyszeresére gyarapodott és a „kereskedelmi“ váltók összege is ugyanilyen arányban emelkedett. A közönség szempontjából érdekes az az adat is, hogy amíg az év elején a nagykereskedelmi Index 7915 volt, december végén ez a szám meghaladta a 23.000-et. Az elmúlt év folyamán tehát a drágaság átlag háromszorosára emelkedett. Meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak papírban, hanem aranyban is emelkedtek a közszükségleti cikkek árai s egyes árak, különösen ipari árak, jóval meghaladták a háromszoros drágulást. Ezek az adatok látszólag kedvezőbb képét adják a múlt év gazdasági tükrének, de a valóságban ezek a számok egészen másként festenek. Az igazság az, hogy 1924. év gazdasági története egész sereg gazdasági tételt döntött halomra, a spekuláció által irányított „élet“ törvényei alaposan megcáfolták az elméletek rendszerét és a fogyasztóközönséget a „szanálás“ és „újjáépítés“ egész vonalán csupa csalódás érte. A nagyközönséget az úgynevezett szanálási válsággal a szó szoros értelmében kifosztották előbb a tőzsdén, aztán a „szabad kereskedelmi“ ideológia kormányzati programmá avatásával az árupiacokon. A közönség fogyasztóképessége egyre jobban gyöngült, miután a mesterségesen felidézett pénzszűke miatt a kereseti lehetőségek is mindjobban csökkentek. Ebből a szempontból valóban a legszomorúbb a szanálás első esztendejének eredménye és miután a szanálás elméleti mesterei az élettel még mindig nem találták meg a kapcsolatot, a jövő ebben a tekintetben a legkétségbeejtőbb. Éspedig nemcsak a közönség, hanem az állam szempontjából is. E részben le kell szögeznünk azt a határozott álláspontunkat, hogy az egész szanálási akció a legnagyobb kudarcot fogja eredményezni már alkalmasint az új esztendőben, ha a kormány a legsürgősebben rá nem ébred arra a tudatra, hogy nyomorúsággal, a közönség fizető- és vásárlóképességének teljes tönkretételével nem lehet ezt az országot talpraállítani és nem lehet a szanálást az élet és a magángazdaság érdekeinek mellőzésével erőltetni. Nem akarunk közhelyeket hangoztatni, de a magyar élet és a magángazdaság súlyos problémái eléggé világosan beszélnek. Az ország népe csak a megélhetési nehézségek fokozódását látja. Csak azt látja, hogy az ezer koronás vásárlóereje hetenként csökken, már 5 fillért sem ér. Csak azt látja, hogy a megélhetés lehetősége a kereseti viszonyokhoz és az állandóan emelkedő árszínvonalhoz képest az elmúlt évben már jóformán megszűnt. A magángazdaság minden ága pedig ugyancsak súlyos válságról panaszkodik. A szanálás első esztendejének lesújtó tanulságait nem lehet tovább leplezni. A kormánynak be kell látnia, hogy ez így tovább nem mehet és a legsürgősebben legalább is revideálnia kell az „újjáépítés“ programmját. S.ry 3