A Nép, 1925. július (7. évfolyam, 143-169. szám)

1925-07-01 / 143. szám

■■■■mm?"««m. 1925 július 1. szerda. Lederelne azonban a legnagyobb természetesség és a közvetlenség hangján, mintha csak egy közönséges, mindennapi eseményt mondana el, úgy folytatta a szenzációsúj adatokról szóló vallomását. Amikor a hallgatóság és a bíróság is szinte megdöbbenve hallotta a teljesen új fordulatot adó állításokat és amikor Lédererné vallomásában a „többi dolgokat“ és a hullát kezdte emlegetni, akikor az elnök félbeszakította a vádlott folyékony előadását. Az elnök: De hiszen Ködeikéről azt mondotta az előbb, hogy meg volt ölve? Lédererné: Amiikor az uramnak kinint vittem ide, akikor benéztem a szobáiba és láttam, hogy Kodelkateljesen be van göngyölve egy ruhadarabba. Amikor megkérdeztem az uramat, hogy miért pakolták így be Kodelkát, azt mondta, hogy ne törődjem vele, egy kissé ellkábult, majd magához tér. Ezután férjemmel együtt a konyhában maradtam. Reggel a tisztek Léderert lehívták a konyhából és két kofferben elvitték a hullát. Az egyik koffert Léderer vitte a másikat pedig egy tiszt. Azért jöttek csak reggel, hogy ■megvárják a kapunyitást. Nemsokára a férjem visszajött két kofferrel és azt mondta, hogy semmit se kérdezzek, majd lement és egy csomag lúgkövet hozott, hogy azzal mossam fel a foltokat, amelyek a száljában voltak. — Nem sokáig bírta férjem a titkolódzást és teljesen összetörve mindent elmondott nekem. Azt mondotta, hogy ezek a tisztek azt ígérték, hogy még visszajönnek, de ő már nem várhatja meg őket, mert Csepelre kell mennie szolgálatba, a hulladarabokat pedig el kell takarítani valahogy a lakásból. Én még mindig nem láttam semmit a hullából csak azt láttam, hogy a fürdőkádban van valami zsák és a köd mellett egy nagy bőrönd. A férjem azt mondta, hogyha egy fél óra múlva nem jönnek a tisztek, akkor egy hordárt fog küldeni, aki elviszi a koffert, a többit pedig én vigyem ki Csepelre. Ez ellen tiltakoztam, hogy lehetetlent ne kívánjon tőlem. A hordár meg is jelent, elvitte a koffert. A hordár nemsokára visszajött és egy levelet hozott Lóder ertől, amelyben tudatja, hogy szerencsésen megérkezett Csepelre. A hordárt másnap is odarendeltem. Az egész alapot a konyhában töltöttem, mert nem mertembemenni a sszobába. Délután, váratlanul megjött a sógorom, őt kértem meg, hogy vigye ki a koffert Csepelre. Amikor kérdezte, hogy mi van benne, azt mondottam neki, hogy könyvek, na, ezt is csupán a vádirat kézbesítése után szőtte bele az aszszony a dologba. Az elnök... Léderernéhez: Miért beszélt minden alkalommal máskép, miért állott elő most hihetetlen mesékkel? Lédererné (tolmács után)". Mert a férjem azt mondotta, hogy ne csapjak nagy lármát a dologból, mert azt fogják kihozni belőle az emberek, hogy már megint gyilkolnak a Pronay-tisztek. férjem azt mondta, faagy mindent magára fog vállalni." Ezután Lédererné ugyancsak körülményesen és részletesen adja elő a koffereknek a Csepelre való szállításának históriáját és a felfedeztetését, teljesen úgy, mint a,,nyomozás felderítette. Vallomása akkor kezd megintérdekes lenni, amikor a következő kijelentést teszi: Amikor felfedezték a dolgot, férjem kijelentette, hogy ő neki úgy sincs senkije, mindent magára fog vállalni, én csak azt mondtam, hogy féltékenységből követte el az egész tettet. "Az elnök: Szólt Léderer arról, hogy mi történt Kodelkával ? Lédererné: Azt mondotta, hogy amikor az egyezményről tárgyaltak, Kodelka nagyon szemtelen volt, mire a tisztek lelőtték, ezután a tisztek feldarabolták a Indiát és megegyeztek, hogy el is fogják szállítani onnan. Az elnök: Látta már azelőtt is azt a bizonyos három tisztet! Lédererné: Igen, láttam, sőt ismertem is őket Komáromból és Bécsből, mielőtt leszereltek volna. Megüzentem a férjemnek, mindent magamra vállalak Lédererné ezután zavartalanul tovább meséli a történteket a gyilkosság utáni eseményekről. — Az autón álmodoztam sógoromnak, — folytatja Lédererné — hogy az uram szerelemféltésből hogyan lőtte le Kodelkát. Sógorom erre megjegyezte, hogy tőle semmiféle segítséget ne várjak, mert ő úgysem tud segíteni. Az autóm a Szeiffert-kávéház előtt állottunk meg, ott sógorom kiszállt, én pedig felmentem lakásunkra. A kapu előtt már várt reám két detektív, akiket előzőleg ismertem a kávéházból. Visszaindultam a kávéházba, és mondottam Sándornak, hogy a ház előtt detektívek állanak és valószínűleg már minden kitudódott. Azt is mondottam neki, hogy szeretném elhozni hazulról a pénzt, mert ha házkutatást tartanak, megtalálják és azt fogják hinni, hogy az Kodelka pénze. Le is hozták az összeget és azt sógorom magához vette. A pénz mindössze hatvanhatmillió volt, ezt átadtam a sógoromnak és mindössze egymilliót vettem ki a táskába. Mikor visszatértem a lakásba, láttam, hogy, ott autók állanak. Nem tudtam biztosan, hogy azok rendőrségi gépkocsik, mert háztulajdonosunk is garagetulajdonos. Ezután megkértem Sándort, vigye ki az üzenetet férjemhez, hogy még ma is nagyon szeretem őt, bocsásson meg, mindent magamra vállalok, hogy neki ne legyen kellemetlensége. ! Az elméki hézagok vannak a vallomásban . Az elnök: Megállapítom, hogy a vádlott előadásában hézag mutatkozik. Például, szeretném tudni, mi történt Kodelka gyűrűjével? Lédererné erre azt mondja, hogy a kövek a pohárban voltak, hogy hogyan kerültek ide, arról fogalma sincs. A hatvanhat millióra vonatkozólag Lédererné azt mondja, hogy azt Kodelka előző napon hozta fel hozzájuk. Az elnök: Megállapítom, hogy a vádlott előadása teljesen új képet fest az eseményekről. A vádlott összesen, tizenhat alkalommal lett kihallgatva. Minden egyes esetben más és más vallomást tett. A tőzsdén ügyeket a vádlott csupán a katonai főtárgyaláson említette először, a megelőző tizenhat alkalommal egyetlen egyezer sem. Hogy a vádlottra férje ráhútt vol :Elfelejtettem a dolgokat, azért mondok mindig mást Az elnök: Mivel magyarázza azt, hogy január 9-én vállalta a felbujtói cselekményt s a következő napokon már úgy adta elő a dolgot,, mintha a gyilkosság szerelemféltésből történt volna? Lédererné: Mert az uram előbb mindent magára vállalt és én ezt nem tudtam elhallgatni. Az elnök: Lássa be, hogy köny nyit a helyzetén, Ina szövedelmes vallomást tesz. Lédererné: Nagyon jól tudom, hogy milyen súlyos a helyzetem... De elfelejtettem már a dolgokat és ezért mondok mindig mást és mást. Ezután az elnök részletesen Léderemé elé tárja, a vallomásában foglalt ellentmondásokat. Félkettőkor a bíróság még mindig Lederemét hallgatja ki. A mérnöki kar beruházásokat és munkaalkalmak teremtését sürgeti — A NÉP tudósítójától. — A Mérnöki Kamara június 28-án a tagok nagy részvétele mellett közgyűlést, tartott a régi képviselőháziban, amelyen Hermann Miksa műegyetemi tanár, nemzetgyűlés képviselő elnökölt. Az elnöki székből biztosította Horthy Miklós kormányzót, hogy az alkotmányos és törvényes rend elszánt őrzői között mindenkor az első sorban ott lesznek a Mérnöki Kamara tagjai. Méltatta az állami pénzügyek rendezésének jelentőségét, amelynek első gyümölcsei az állami beruházások, a magángazdaság fejlődését is maguk után fogják vonni. A közgyűlés ezután elhatározta, hogy a Kamara ügyrendjét külön rendkívüli ülésén fogják tárgyalni, •majd a közgyűlés határozatra emelte a Kamarának akereskedelemügyi miniszterihez intézett jelentését, melyet Thorn Frigyes, a Kamara titkára terjesztett elő. A jelentés feltárja a magyar magánmérnöki tear helyzetét, amely nagyon kevés munkaalkalomra talál-A bajt fokozza a karnak egyes szakmában fennálló túlzsúfoltsága, amit a létszámcsökkentések még fokoznak, másfelől az, hogy a külföldi elhelyezkedés elé az egyes államok akadályokat gördítenek. A kamara kéri a kormányt, hogy az állami beruházások megindításával és a magángazdaság erősbítésével munkaalkalmakat teremtsen. A jelentés közli, hogy a tagok létszáma 3756. A jelentés elfogadása után alelnöknek Sándy Gyula építész, műegyetemi tanárt választották meg. Összekötözött és felakasztott férfiholttestet találtak a feketehegyi erdőben A rendőrség véleménye szerint gyilkosság történt, amelyet több embernek kellett elkövetnie aA NÉP tudósítójától. — Titokzatos gyilkosság ügyében nyomoz a rendőrség, amelynek fiatal nyakkendőkészítő munkás esett áldozatul, s amelyet tegnap délután fedeztek fel a nagykovácsi határában levő feketehegyi erdőben. Fíró István munkanélküli asztalossegéd délután öt óra tájban az erdőben virágleveleket szedett, amelyeket a vásárcsarnokban virágkereskedőknek akart eladni. A Feketehegyről való lejövetele alkalmával észrevette, hogy a hegyoldalban ez egyik fán összekötözött holttestet himbál a szél. Ijedtében segítségért kezdett kiáltozni, a környéken tartózkodók közül ebben összesereglettek, rendőrt hívtak, s valaki közülök elment, hogy telefonon értesítse az esetről a főkapitányságot. Negyedórával később rendőri bizottság érkezett a helyszínére. A fel-, akasztott fiatalember az egyik nagy fa karvastagságnyi ágán két méter magasságban függött. Midőn levágták a kötélről, akkor vették észre, hogy két karja cukorspárgával hátra van kötözve a derekához, hasonlóképen két lábát is erősen összekötözték. A Nyakán szorosanmegkötött kötél volt, amely fölött fehér rongyot csavartak körül. A rendőri bizottság a holttest helyzetéből és összekötözött testéből megállapította, hogy semmiesetre sem öngyilkosság, hanem gyilkosság történt. A rendőr orvos megvizsgálta a halottat és megállapította, hogy a halált fulladás okozta. A szerencsétlenül járt fiatalember zsebeiben fésűt, zsebkést, nyalkikendőt, gyillarmosjegyet és barnais című csomagollópapirosból leszakított céduláttaláltak. A cédulán kuszált írással az alábbi néhány szó adotol: „Megtallható vagyok Szerecsen utca 1. özvegy Földi Györgynénél, ott lakom“. A fa mellett a rendőri bizottság egy kis barna bőrtáskát is talált üresen. A halottat a törvényszéki orvostani intézetbe szállították és több detektív azonnal nyomozni kezdett a bűnügyben. Kihallgatták özvegy Földi Györgynét, akire a papírszeleten hivatkozás történt. Az asszony a halottban felismerte a nála albérletben lakó Kovács János tizenyolc éves fiatalembert. A szállásadónő tanúvallomása szerint Kovács János vasárnap reggel távozott el hazulról, azóta nem tért vissza. A nyomozás megállapította azt is, hogy Kovács János Kornai Ármin nyakkendőkészítőnél volt alkalmazva. Ismételten kihallgatták Forro István raunka nlküli asztalossegédet is, aki a holttestet megtalálta, Ferro azonban a megtalálás körülményeinél egyebet mondani nem, tudott. A rendőrség véleménye szerint a gyilkosságot több embernek kellett elkövetnie. A nyomozást erélyesen folytatják.