A Népbarát, 1864 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1864-10-09 / 41. szám

Budapest, 1864. 41-ik szám. Vasárnap, October 9-én. A NÉOIÉPBARÁT fizikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, régi posta-utcza 2-ik szám, 1-ső emelet. Egész évi előfizetési ár .... 7 fit .k. Félévi „ „ .... 3 „ 50 kr A takarékmagtár nálunk mindig szükséges, hogy a megszorult ember onnét kaphasson, — és példája Udvard, hogy az uzsora ott kipusztult, mert a takarékmagtár, s annak bölcs kezelői a csapást jókor elhárítják. Azon eszmei kezd felmerülni, hogy a takarék magtári gabonát készpénzre kell változtatni. Ments Isten! hogy ezt cselekedjük, — hogy aztán a változó gaboaárak öljék meg az üdvös czélt, és eladáskor úgy, mint a vételkor a fuvarozás szükség nélkül eméssze a tőkét. Gabona és gabona, — hogy kimeneküljön a nép kenyérkín által okozott uzsorából. A HELYZET. Majdnem minden nap nyilatkoznak a bécsi lapok a magyar ügyről, összeköttetésben a külföldi viszonyokkal , melyekre,mint a bécsi lapok maguk állítják, nem lehetne meglepőbb felelet, mint a magyar országgyűlésnek összehívása. Az emberi természetben még az ösztönök is hatalmas befolyással vannak, — igy némely beteg savanyú után eped, s utóbb ellent nem tudván állni a kínnak , kielégíti az ingert, — s vakmerősége meggyógyítja. Tisztelettel legyen mondva, a bécsi lapok igen is öntudatosan beszélnek, midőn a magyar országgyűlés összehívását mint politikai tényezőt ismerik meg a külföldi politikában is , — de ha valamely makacs tagadó a bécsi lapoknak ezen nyilatkozatát csak ösztönszerűnek mondaná is, — figyelmet érdemelne, mert amely betegséget egy szeren kivül mindennel gyógyítottak, azon egy szert is érdemes megpróbálni. A bécsi lapok ott fogják meg a dolgot, hol leginkább meg lehet markolni. Ők visszaemlékeznek a külföldi lapoknak azon fenyegetéseire, melyek szerint alkalomszerűleg emlegették Ausztriának sebeit, és ezzel kimondják, hogy melyik volna Ausztriában az a hátrány, mi a külföldnek előnye lehetne. Most a bécsi lapok igen bölcsen azt mondják: feleljünk e fenyegetésre azzal, hogy nem tűrjük a hátrányt, elhárítjuk egészen, hogy előnye ne maradjon a külföldi számításnak. Ez a botnak másik vége, ha a bécsi lapok azt hiszik, hogy jókorát üthetnek vele, okoskodásuk azon nyomon jár, mint a külföld, mely ugyanezen bottal akart folyvást ütni. Majdnem két hónapos már a bécsi lapoknak sürgetése a magyar országgyűlés összehívása miatt, a két hónapig pedig nem szoktak beszélni az emberek álmaik, hanem meggyőződésekről , melyek a viszonyok komolyságánál fogva nagyon is ébren tartanak mindenkit. A birodalmi tanács egy hónap múlva össze fog gyűlni, majd meglássuk, miként szólnak azok, kik mint választott képviselők helyezetüknél fogva kényteleníttettek tanulmányozni az örökös tartományok hangulatát. A birodalmi tanácsnak több tagja bizonyosan élénken fog szólni, s hogy eredménynyel-e, az más kérdés, mire a félhivatalos lapok bizonyosan előjelet adnak. Yas Gereben: KENYÉR ÉS UZSORA. Tudjuk, hogy népünk között is elharapódzott az oktalan fényűzés, ha sok csecsebecse eret vág több gazdának, a merényén, s hogy a soványabb évekre nincsen megtakarított fillére, részben a túlságos költés is az oka; hanem a ki a népnek viszonyát ismeri, tudja, hogy a nép legkönnyebben akkor kerül uzsorás marokba, midőn tavaszszal kifogy a kenyere. Az éhség nagy úr, s nem hagy várakozni, a kenyérben megszorult ember kész minden áldozatra, hogy ma jóllakhassék; mert a mai éhség nem hagy okosan gondolni a jövőre; mert a megélés a főgond és menthetlen odaveti magát az uzsorásnak, ki a veszélyből a lehető hasznot két kézzel markolja ki. Ne csaljuk magunkat, Magyarországban kisebb nagyobb mértékben mindig van szükség , mi a gabonaárnak változásából következik. A szegény ember tavaszszal lekötvén magát az uzsorásnak, őszre kelve kénytelen keserves kamattal visszaadni. Aratás után a gabona olcsóbb, — tavaszra drágább, — és a szegény ember mindig akkor kénytelen kölcsönözni , mikor a gabona drágább, — így az őszi árakhoz képest, néha egy mérő gabona három mérőbe kerül. AZ UJ SZEREPLÉS PARISBAN. Hiában kutatjuk az indító okot, mely a franczia császárt az olasz-franczia szerződés megkötésére ösztönözte, a tény itt van, s abból egy a világos , hogy Rómát nem akarja tovább védeni a franczia császár, sőt a szerződés szerint idegen védelmet sem tűr. Ausztria és Spanyolország e szerint figyelmeztetve vannak, hogy ha Olaszország felé mozdulni akarnak, Francziaországgal lesz dolguk. Az olaszországi király védelmét a pápa sohasem fogja óhajtani, s ha a franczia seregek kivonulnak Rómából, ez könnyen előreláthatólag az olasz cselekvő pártnak jeladás a vállalkozásra. Ezt Párisban jól tudják, s ha őszintén beszélnének, maguk is fenyegetésnek mondanák, — s mivel valóban fenyegetés, nem lehet más a végezél, mint az, hogy a pápa legyen eszköze Francziaországnak. A világtörténet bizonyítja , hogy az erőszaknak egyszer-másszor sikerül valami a pillanatra, de a hol mélyen gyökerező elvet sértenek, a gyökérből újra fölvirul, s az erőszakoló lakolni fog. C3E—V.