A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)

1866-02-25 / 8. szám

Budapest, 1866. 8-ik szám. Vasárnap, február 25-én. A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét íven. Szerkesztői szállás Pesten, Egyetem tér 3-ik szám, földszint. Egész évi előfizetési ár Félévi 7 fi­t —­kr 3 , 50 kr A fölirati vita folyamában elmondott beszédekből mai számunkban három nevezetes beszé­det közlünk, — de jövő számunkra tartottuk fönn a legnevezetesebbet, Deák Ferencznek beszédét. Az óriási erőnek ezen nagyszerű nyilatkozványában egyelőre három irányt látunk, —­1-ször a törvényes alapnak és a jogfolytonosságnak vé­­delmezése, — 2-ik a képviselőháznak azon készsége, hogy az átalakulásig, azaz: a kiegyezkedésig, a kinevezen­dő minisztériumtól a felelősséget egész mértékben nem követeli, 3-or a feje­delem iránt mély tiszteletet fejezvén ki azt nyilvánítja, hogy mindarra kész, a­mi a nemzet önállásának­­koc­káz­­tatása nélkül megtörténhetik, s a bi­rodalomnak megvédésében kész a végmegerőlteté­sig küz­deni. Még a héten remélhető a vitának befejezése, s mint halljuk, a föliratra a fejedelem személyesen adand választ. A legválságosabb pillanatoknak egyike közeledik, a fejedelmi bizalom­nak mértékét látandjuk meg, s ha most az történendik, hogy a fölirat­nak alapján a tanácskozmányoknak természetes útján elmehetünk a közös ügyek meghatározása­ és a közös tár­gyalás módjának megszabásához, úgy azt várhatjuk, hogy a fejedelmi biza­lom nem csökkent meg akkor sem, midőn a jogvitatás a jogkövetelést is kimondá. A birodalomnak ellenségei nagyon számítanak a vitás felek között támad­ható szakadásra, de ha e szakadást a népek Istene eltávolítja tőlünk, rövid időn megérhetjük, hogy a birodalom­nak hatalma a magyar nemzetnek rég szunnyadó lelkesülésében oly hirtelen megnövelkedik, hogy nem csak a bi­rodalomnak ellenségei, de az örökös tartományok népei is észreveszik, hogy minő különbség van a melegházi és az Isten szabad ege alatt tenyésző virágok színe­­s illata között. Azon pontnál vagyunk, hogy a hosszú vitának folyamában az egyik csomót a bizalomnak kell megoldani. Aggodalmunk nagy, de nagyobb a reményünk, hogy a fölirat nem gáto­­landja a további előrehaladást,­­ és a fejedelem békén bevárja, hogy a­mit a nemzet méltányosságból tenni akar a n­emzet önállásának megóvása mellett, hogy igen jelentékeny leend, még­pedig oly mértékben, hogy a bi­rodalom nagy hatalmi állása azonnal menöveli. Jövő számunkat három nappal előbb adandjuk ki, hogy a közönsé­günk e nagy fontosságú beszédet minél előbb ismerhesse. Vas Gereben. Gróf Apponyi György beszéde. A képviselőház február 17-ki ülésében. Történelmünk elhatározó időszakát, al­kotmányos feléledésünk döntő napjait éljük, éljük pedig a kényszeritett passivitás bi­lincseitől felszabadítva és legnyomasztóbb aggodalmainktól menekülve, a törvényhozói alkotás szabad gyakorlatában és azon ma­gasztos jognak élvezetében, melynélfogva visszaszerezve és föntartva a múlttól örök­lött jogalapot, nemzetünk és közvetve a birodalom millió részére , boldog jövőjének vethetjük meg szilárd­ talpkövét. E magas hivatásunk elutasíthatlan igé­nyeit csak úgy érthetjük meg, ha helyze­tünk felett tisztában vagyunk, ha a múltra és jelenre nézve mit sem titkolunk el ma­gunk előtt, és a tagadhatlan tények követ­kezményeivel számot vetünk. A század világtörténelme , hála az ég­nek, a mi történelmünk is. Nemzetünk ál­lása nagy súlylyal bir e történelemben, de e súlynak fentartása szükségessé teszi, hogy ügyeljünk mi is a kornak követeléseire, melyek elismert hatalma előtt meghajol a mivelt világ. Átalakulásunk 17 évi tespedés után roppant feladattal nehezedik mireánk, mely­nek magas­ fokozását leljük fel abban, hogy teendőink halmaza összeesik a birodalom alkotmányos átalakulásának özönével. Midőn tehát a saját létünk és alkot­mányos életünk feletti súlyos gondok fog­lalnak el, oly nagyszerű átalakulással ta­lálkozunk, melytől a birodalom jövője függ, oly világtörténelmi processussal, melynek szerencsés megoldását Európa elutasíthatlan politikai szükségnek fokára emelte, és mely­nek hordereje, a birodalom irányában lé­tező törvényes viszonyunknál és érdekeink rokonságánál fogva, közvetve nemzetünk átalakulási művét sem hagyhatja érintet­lenül. Szükségesnek tartom ezért, hogy az események hatalma által elénk szabott ma­gas álláspontot megértsük és azt magun­kévá tegyük is. Nem lehet kétségünk afelett, hogy nem kizárólag magyar, hanem világtörténelmi kérdés megoldása forog fen, melynek nem­zetünk ügyét nem lehet ugyan alárendelni, de melylyel azt összhangzásba hoznunk, és a melynek magas színvonalára azt felemel­nünk kell. (Helyes.) Hibáznánk most is, mint hibáztunk mindannyiszor, mikor ügyünknek az euró­pai viszonyokkal létező szoros összekötte­tését nem vettük kellő figyelembe. Így tör­tént, hogy sokszor az akadályokat, melyek­kel követeléseink találkoztak, kizárólag sub­­jectív ellenzésben és elleink ismert ellen­szenvében kerestük, holott az akadály lé­­nyege nem ritkán a létező viszonyokban lett volna feltalálható, és e körülmény nyúj­totta a subjectív ellentörekvéseknek a táp­szert és emelte azokat előre ellenünk oly kérdésekben is, melyek, az érintett viszo­nyokkal összeköttetésben nem állottak. Kettős tehát nemzetünknek komoly fel­adata : egy részről visszaszerezni, megőrizni és biztosítani alapjogait, melyekről bármely részben is csak létének megtagadásával mond­hatna le a nemzet, és befejezni a kor kí­­vánatainak megfelelő be­szervezését, más részről pedig betölteni a birodalom irányá­ban létező és ugyanazon jogalapból folyó kötelezettségeinket, megütve itt is a kor igé­nyeinek mértékét, mely a birodalom fentar­­tásában és alkotmányos létének megszilár­dításában találja kifejezését. Tekintve belszerkezetünket, azon biztos reményben, hogy az önálló belszervezetün­­ket illető intézményeinkről alkalmunk lesz annak idején tüzetesen nyilatkozni, e helyen csak azt említem meg, miben államjogi­­ ön­­állóságunk és alkotmányos létünk fő feltéte­lét és nélkülözhetlen biztosítékát találom. Értem a törvény szentsége által megállapí­tott kormányformát, vagyis a felelős magyar minisztériumot. (Élénk éljenzés.) Értem to­vábbá a törvényhatóságok önkormányzati jogát és törvényes állásukat, miben nemze­tünk alkotmányunk palládiumát ismerte fel mindenkor, (éljen) e részbeni feladatunknak tekintvén mindazt, a­mi ezen alkotmányos

Next