A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)
1866-04-22 / 16. szám
Budapest, 1866. 16-ik szám. Vasárnap, április 22-én. A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, Egyetem tér 3-ik szám , földszint. Egész évi előfizetési ár Félévi 7 frt —kr 3 „ 50 kr Kcintnyiünk-e? s mi által? Az emberek összeállnak beszélgetni, elmondják nézeteiket a fönnforgó állapotokról, egyik remél, a másik nem, okait sem mondja , hanem egyszerűen odább megyen. E kényelmes helyzet nem jutott a lapíónak, mi állásunknál fogva tartozunk nyilatkozni, — tőlünk fejtegetést vár a közönség, ha csügged, vigasztalást kér, — vagy a reménytelenségnek alapos okát. A lapirodalom is örömest kerüli a fejtegetéseket,— hagyja beszélni az országgyűlést, és számít a közönségnek kíváncsiságára, hogy az országgyűlési vitatásokkal megelégszik; de a vidékről Pestre érkezők mondogatják, hogy ez nem elég, és ugyancsak sürgősnek, hogy a jövendőről is beszélgessünk, — és ha van vigasztaló a jövőre, mondjuk el jókor, mert a jelen nagy mértékben megviseli a közönséget , mely nem ismervén a mélyebben fekvő okokat, nagyon hamar csügged. Itt élvén a középpontban, nagyobb bizonyítás okáért elmondjuk, hogy néhány hét óta a képviselők fél tréfa és fél komolysággal azt mondogatják: meddig maradunk még Pesten? Mikor oszlatják el az országgyűlést? Ilyen kérdések általánosak, de alaptalanok , s azt bizonyítják, hogy a képviselőknek nagy része nem gondolkozik mélyebben , s egyik napot engedik a másik után haladni, s arra sem törekszik, hogy magát megnyugtassa, még kevésbbé másokat, kik a képviselőktől várnak vigasztalást. Maradjunk a fölemlített kérdéseknél , tehát attól kell félni, hogy eloszlatják az országgyűlést ? Felelünk a kérdésre. Az országgyűlést óhajtotta a nemzet, hogy a függő kérdéseket megoldhassa, s ha az sikerült, olyan törvényeket hozhassunk, hogy a nemzetnek sülyedő erejét újra fölébreszthessük, a szükséget megakadályozzuk és a jövendőt biztosabb alapokra fektethessük. A fejedelem szinte óhajtotta az országgyűlést, mégpedig 1-et azért, hogy a függő politikai kérdések megoldhassanak, 2-or, hogy a nemzet megnyugodván, jóllétéről gondoskodhassék, 3-or, hogy a magyar nemzet megelégedése meggyőzze a külföldet arról, hogy Ausztriát nem hasonlíthatja a beteg emberhez, kinek orra alatt minduntalan paczkázni lehet. Szerencsénkre mind a két félnek szükséges a kiegyenlítés, s mind a két fél belátja saját érdekénél fogva, hogy egy két szón fölpattanni, a miatt a tárgyalást megszakasztani nem tanácsos ; mert a kár közös, — és hirtelenkedéssel csak az ínséget lehet szaporítani, mely már is nagy veszedelemmel fenyeget. Mi ennek a természetes következése ? Az, hogy mindenik fél előre föltette magában, hogy tűrni fog, és kívánalmát nem úgy fejezi ki, hogy a másikat a törésre kényszerítse; azért kerüli a szakítást, és nem mondja, hogy ez az utolsó szó, tovább beszélni nem akar. A fejedelemnek két rendbeli nyilatkozatára a képviselőház is kétszer felelt. Nem tagadjuk, hogy mindkét részről erős a ragaszkodás a kijelentett kívánalomhoz: a nemzet a szentesített törvényeknek azonnal való visszaállítását kivánja, — a fejedelem azt mondja, hogy ez egyelőre nem lehet , — abban pedig nemzet és fejedelem megegyez, hogy rendkívüli körülmények vannak, melyeket figyelembe kell venni, — és a mi legfőbb , egyik sem mondja, hogy ha a másik nem enged, — félbenszakitja az érintkezést. Tizenhét évi rombolás után nehéz , — nehéz azért, mert előbb a régi szemetet kell elhordani, — s ma még arról van csak szó, hogy miként fogjunk hozzá ? E sorok írója nem fél, hogy az előleges kérdésen összebonyolódjanak a felek , mert mindkettőt magasabb érdekek kényszerítik a kibontakozásra, vagy legalább a kibontakozás megkísértésére, és bármily érzékenyek legyenek, a közösen érzett kiáltó szükségnél fogva belátják, hogy elhamarkodniuk semmit sem szabad, mert a felelősség arra háramlanék, ki a kemény szót kimondaná , hogy : semmiben sem enged. Erős meggyőződésünkkel mondjuk , hogy sem az országgyűlés, sem a fejedelem nem mondandja ki a közös ügyek tárgyalása előtt, hogy megszakasztja az érintkezés fonalát; mert mindkettőnek érdeke tudni , mit akarnak a főkérdésben? — S ebben fekszik reményünk : az érdekben, — mely az elhamarkodástól megóv, így lévén a valódi helyezet , — nem félünk az országyűlésnek idő előtt való megszakasztásától; mert a fő kérdés hátra van . A közös ügyek, — miről közvetlen a második czikkben szólunk. Vas Gereben. A fő kérdés nem az, hogy vissza lehet-e állítani a 48-iki törvényeket a vizsgálat előtt , hanem az, amiről az említett 48-iki törvényekben csak említetik, de meghatározva nincsen :a közös ügyek. Igen is, a közös ügyeknél előfordulhat az eset, hogy vagy a nemzet vagy a fejedelem azt mondandja: tovább nem mehetünk, s ha az egyik fél épenséggel nem enged, a másik azt mondja: megszakasztom a további tanácskozást, mert az utolsó árt kimondtam, abból nem engedek. Miket akar a magyar nemzet a közös ügyek közé sorolni, nem sokára megtudjuk. Miket akar a fejedelem és vele a lajthántúli rész közös ügyek-