A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)

1866-04-22 / 16. szám

Budapest, 1866. 16-ik szám. Vasárnap, április 22-én. A NÉPBARÁT.­­ Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, Egyetem tér 3-ik szám , földszint. Egész évi előfizetési ár Félévi 7 frt —­kr 3 „ 50 kr Kcintnyiü­nk-e? s m­i által? Az ember­ek összeállnak beszél­getni, elmondják nézeteiket a fönnfor­­gó állapotokról, egyik remél, a másik nem, okait sem mondja , hanem egy­szerűen odább megyen. E kényelmes helyzet nem jutott a lapí­ónak, mi állásunknál fogva tar­tozunk nyilatkozni, — tőlünk fejtege­tést vár a közönség, ha csügged, vi­gasztalást kér, — vagy a reményte­lenségnek alapos okát. A lapirodalom is örömest kerüli a fejtegetéseket,— hagyja beszélni az országgyűlést, és számít a közönség­nek kíváncsiságára, hogy az ország­­gyűlési vitatásokkal megelégszik; de a vidékről Pestre érkezők mondogat­ják, hogy ez nem elég, és ugyancsak sürgősnek, hogy a jövendőről is be­szélgessünk, — és ha van vigasztaló a jövőre, mondjuk el jókor, mert a jelen nagy mértékben megviseli a kö­zönséget , mely nem ismervén a mé­lyebben fekvő okokat,­­ nagyon ha­mar csügged. Itt élvén a középpontban, nagyobb bizonyítás okáért elmondjuk, hogy né­hány hét óta a képviselők fél tréfa­ és fél komolysággal azt mondogatják: meddig maradunk még Pes­ten? Mikor oszlatják el az or­szággyűlést? Ilyen kérdések által­ánosak, de alaptalanok , s azt bizonyítják, hogy a képviselőknek nagy része nem gon­dolkozik mélyebben , s egyik napot engedik a másik után haladni, s arra sem törekszik, hogy magát megnyug­tassa, még kevésbbé másokat, kik a képviselőktől várnak vigasztalást. Maradjunk a fölemlített kérdések­nél , tehát attól kell félni, hogy elosz­latják az országgyűlést ? Felelünk a kérdésre. Az országgyűlést óhajtotta a nem­zet, hogy a függő kérdéseket megold­hassa, s ha az sikerült,­­ olyan tör­vényeket hozhassunk, hogy a nem­zetnek sülyedő erejét újra fölébreszt­hessük, a szükséget megakadályozzuk és a jövendőt biztosabb alapokra fek­tethessük. A fejedelem szinte óhajtotta az országgyűlést, még­pedig 1-et azért, hogy a függő politikai kérdések meg­oldhassanak, 2-or, hogy a nemzet meg­nyugodván, jóllétéről gondoskodhassék, 3-or, hogy a magyar nemzet megelé­gedése meggyőzze a külföldet arról, hogy Ausztriát nem hasonlíthatja a beteg emberhez, kinek orra alatt minduntalan paczkázni lehet. Szerencsénkre mind a két félnek szükséges a kiegyenlítés, s­ mind a két fél belátja saját érdekénél fogva, hogy egy két szón fölpattanni, a miatt a tárgyalást megszakasztani nem ta­nácsos ; mert a kár közös, — és hir­telenkedéssel csak az ínséget lehet szaporítani, mely már is nagy vesze­delemmel fenyeget. Mi ennek a természetes követ­kezése ? Az, hogy mindenik fél előre föl­tette magában, hogy tűrni fog, és kí­vánalmát nem úgy fejezi ki, hogy a másikat a törésre kényszerítse; azért kerüli a szakítást, és nem mondja, hogy ez az utolsó szó,­­ tovább beszélni nem akar. A fejedelemnek két rendbeli nyi­­latkozatára a képviselőház is kétszer felelt. Nem tagadjuk, hogy mindkét részről erős a ragaszkodás a kijelen­tett kívánalomhoz: a nemzet a szen­tesített törvényeknek azonnal való visszaállítását kivánja, — a fejedelem azt mondja, hogy ez egyelőre nem le­het , — abban pedig nemzet és feje­delem megegyez, hogy rendkívü­li körülmények vannak, me­lyeket figyelembe kell ven­ni, — és a mi legfőbb , egyik sem mondja, hogy ha a másik nem enged, — félbenszakitja az érintkezést. Tizenhét évi rombolás után ne­héz , — nehéz azért, mert előbb a régi szemetet kell elhordani, — s ma még arról van csak szó, hogy miként fogjunk hozzá ? E sorok írója nem fél, hogy az előleges kérdésen összebonyolódjanak a felek , mert mindkettőt magasabb érdekek kény­­szerítik a kibontakozásra, vagy leg­alább a kibontakozás megkísértésére, é­s bármily érzékenyek legyenek, a közösen érzett kiáltó szükségnél fogva belátják, hogy elhamarkodniuk sem­mit sem szabad, mert a felelősség arra háramlanék, ki a kemény szót kimondaná , hogy : semmiben sem enged. Erős meggyőződésünkkel mond­juk , hogy sem az országgyűlés, sem a fejedelem nem mondandja ki a kö­zös ügyek tárgyalása előtt, hogy meg­­szakasztja az érintkezés fonalát; mert mindkettőnek érdeke tudni , mit akarnak a főkérdésben? — S ebben fekszik reményünk : az ér­dekben, — mely az elh­amarkodás­­tól megóv, így lévén a valódi helyezet , — nem félünk az országyűlésnek idő előtt való megszakasztásától; mert a fő kérdés hátra van . A közös ügyek, — miről közvetlen a második czikk­ben szólunk. Vas Gereben. A fő kérdés nem az, hogy vissza lehet-e állítani a 48-iki törvényeket a vizsgálat előtt , hanem az, a­miről az említett 48-iki törvényekben csak említetik, de meg­határozva nincsen :a közös ügyek. Igen is,­­ a közös ügyeknél elő­fordulhat az eset, hogy vagy a nem­zet vagy a fejedelem azt mondandja: tovább nem mehetünk, s ha az egyik fél épenséggel nem enged, a másik azt mondja: megszakasztom a további tanácskozást, mert az utolsó árt kimondtam, abból nem engedek. Miket akar a magyar nemzet a közös ügyek közé sorolni, nem sokára megtudjuk. Miket akar a fejedelem és vele a lajthántúli rész közös ügyek-

Next