A Reggel, 1932 (11. évfolyam, 30. szám)

1932-07-25 / 30. szám

6ZEEKESZT0SEG ÉS KIADÓHIVATAL; yj. KEBÜEET, TEEÉZ-KOBUT Sí. 6ZASC BZEBKESZTÖSÉQ ÉS KIADÓHIVATAL TELEFON: AUTOMATA *78-82 ÉS 578-83 MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN REGGEL FELELŐS SZERKESZTŐS LÁZÁR MIKLÓS Klóflzetéai ár (ess* vidékre) e*y wegreá Anittpeiitll.Egja aár-i ára naOromiftwn I dinár, l~30 lin, 2 iranote ' - ‘ TELEFONOK VASAENAP DÉLOTSOTMU KEGGELIG: JÓZSEF 308-30, JÓZSEF 3304« XI. évfolyam Budapest, 1932 Julius 25 30. szám mm Balatontoglár, julius 24. (A Reggel kiküldött tudósitójától.) Kitárul­nak a százesztendős kúria zöld zsalugáterei. Élénk balatoni szellő szalad végig a barátsá­gos uriszobán és az ablakokon keresztül meg­nyílik a tündéri, balatoni kilátás, a most épülő katolikus templom archaikus tornyától jobbra és balra: a magyar tenger és a hirte­len támadt frissítő viharban táncoló hullámok mögött a Badacsony sötétkék szilhuettje. Helyben vagyunk. Megindul a beszélgetés, sorra kerül úgyszólván valamennyi égető magyar kérdés, úgy, ahogy Gaal Gaszton, a független kisgazda­párt vezére látja és mérlegeli azokat, egy héttel pártjának kisvárdai nagy győzelme ntán. Az első kérdés: a rossz búzatermés és a kor­mány legújabb rendelete, amellyel kiviteli engedélyhez kötötte a búza és a rozs exportját. — Ez a rendelet — mondja Gaal Gaszton — visszatérés a kötött gazdálkodáshoz, a háború utáni éppen nem dicséretes és kívá­natos állapotokhoz, amelyektől semmi jót nem várok, sőt ellenkezőleg csak még jobban el fogja mérgesíteni a helyzetet. Nem ismerem a kormány terményértékesítési terveit, de igy, ahogy a rendelet megjelent, ez tisztára a kö­tött gazdálkodáshoz való visszatérést jelenti. Ez a rendelet még nagyobb hatalmat juttat a bürokráciának és az azzal teljes harmó­niában, lelki kapcsolatban levő ingó nagy­tőkének. Egy tervtélen kipkedés-kapkodás benyomását teszi rám minden cselekedetük. Legföljebb egy vezérmotivumot lehet az egészben látni: a párturalom görcsös kapaszkodását a ha­talomba, az utolsó lélekzetig ... , Ezután az osztrák-magyar vámháborura te­relődik a beszélgetés: — Ami Ausztria és Magyarország kereske­delmi tárgyalásainak meglepő fordulatait illeti — folytatja nagyszabású nyilatkozatát a füg­getlen kisgazdapárt vezére —, fogalmam sincs arról, mi kényszcritettc a magyar kormányt annak idején olyan lejárati terminus elfoga­dására, amely Magyarországot hozza előnyte­lenebb helyzetbe. Azt sem tudom, micsoda befolyások működtek közre a ma­gyar részről fölállított köv telesek tekinte­tében, hogy az osztrákok még a vámháboru fölidézé­sét is előnyösebbnek tartották magukra nézve e követelések elfogadásánál. Egy kétségtelen­nek látszik: azok, akik annak idején magyar részről tárgyaltak és a legkedvezőtlenebb le­járati terminust elfogadták, kevés előrelátás­ról tettek tanúbizonyságot. Gaal Gaszton ezután megállapítja, hogy a belpolitikai helyzet súlypontjában ma inindenképen a gazdasági krízis áll, úgy. hogy ennek megfelelő rendezése önként vonhatná maga után a többi krízisek meg­oldását is. — A gazdasági helyzet — mondja elgondol­kodva Gaal Gaszton —. sajnos, semmivel sem javult. Azok a rendeletek, amelyeket a kor­mány kiadott a bajok orvoslására, egyáltalán nem felelnek meg a célnak, sőt még csak meg sem közelítik azt. FélrendszabályokÍMl ilyen súlyos krízist megoldani lehetetlen! Morató­rium, még ha az látszólagos is — mert hiszen a kormány rendeletéit másnak, mint látszólagos rendelkezéseknek nem minősíthetem —, abszolút igazságtalan, arról nem is beszélve, hogy egyoldalú moratóriumrendelettel nem lehet nyugvópontra juttatni ilyen általános vál­ságot. Ha tovább is igy folynak a dolgok, csak két alternativa kövelkezhetik be: vagy ál­lamcsőd vagy infláció. Az összes adósokra kiterjedő általános mora­tórium elrendelése, egybekapcsolva elviselhető kamatrendezéssel, hozhatná kizáróan nyugvó­pontra a válságot. 'Az általános moratórium idejét aztán arra kellene fölhasználná, hogy, annak nyugodtabb atmoszférájában hozassa­nak meg azok a törvényes intézkedések, ame­lyek végleges szabályozást jelenthetnék. Mind­ezeknek a kérdéseknek a megoldására azonban a mai parlamentet összetétele miatt alkal­matlannak tartom. A kormánypárt minden, csak nem egységes. Több frakcióra oszlik, amelyeket éles, sőt át­hidalhatatlannak látszó ellentétek választanak el egymástól. A kívülről támogató keresztény- pártban sincs tulajdonképen eavséges föl­fogás, az ellenzék pedig annyira kicsiny, és annyira széttagolt, hogy nyugodt, békés, a bajokat gyökerükben megoldani kész és alkal­mas kormányzást sem egyikre, sem másikra' alapozni nem lehet. Véleményem szerint ugyanezek az okok zárják ki a koncén- , tráció lehetőségét is, L mert éppen a gazdasági kérdések megoldásá­nak mikéntje körül forognak fönn pártok kö­zölt, sőt a pártokon belül is mélyreható, sőt mondhatnám leküzdhetetlen ellentétek, holott éppen a gazdasági probléma mint tengely kö­rül forog az ország szanálásának lehetősége. A koncentrációt és az összefogást nem a poli­tikai pártokban, hanem az ország közvélemé­nyében kell megteremteni. Részemről nem látok más végleges kibontakozási le­hetőséget, minthogy határozott fix pro­gram alaján bizassék meg valaki a kor­mányzással, aki azután ezzel a program­mal tiszta és becsületes választáson kér­dezze meg a nemzetet. Egy ekként létrejött többséggel hajtsa azután végre korrektül azt a programot, amelyet vál­lalt, amelyre a nemzettől a többséget meg­kapta Mindaddig, amíg erre az útra nem térünk, ’ meddő kísérletezéseken tnl egyetlen kor­mány sem jut eL Következő kérdésünk: mit szól gróf Bethlen „Ha tovább is igy folynak a dolgok: vagy államcsőd, vagy infláció következik“ — mondja Goal Gaszfon, aki részletesen nyilatkozik A Reggel-nek az osztrák-magyar vámháboruról, a koncentrációról, az alkalmi diktatúrákkal való vég­zetes játékról „A befhlél restauráció csak a fiegféke- vesztefitebb erőszakoskodások árán tarthatná mauát**

Next

/
Thumbnails
Contents