A Szemle, 1913 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1913-03-01 / 1. szám

nézi, míg megtelik a szeme fénnyel, ragyo­gással, titokkal, sejtelemmel. Gyönyörűségében csak a Furulya zavarta meg. Valamit neszett a tengeriföld végén, cigányt vagy tolvajt s mérges vakkantga­­tással rohant rá. A gazdája csöndes, parasz­tos nyugalommal ment utána. Csakugyan valami rosszban járó ember lehetett, mert egyre mérgesebb lett a kutya s neki­ neki ugrott hörgő ugatással. Egyszerre aztán rövid, keserves vonításra változott az ugatás, azután csönd lett. Mire odaért Gombos Jóska, már ki­nyúlva hevert a Furulya kutya. Valaki félre­­kólintotta egy fokosfélével. Még csak el se búcsúzhatott a gazdájától egy utolsó pillan­tással. Gombos Jóska pedig csak állt ott, míg egy könycsepp tolakodott a szemébe. Szét­morzsolta az öklével, azután perelni kezdett a kutyával: — Hát nem tudtál vigyázni magadra, de ? Hogy a torkába kaptál volna a gya­lázatosnak ! Én ugassak ezután helyetted ? Most már ki virraszt velem, he ? Kit uszí­tok már, hogy fogd meg, Furulyás Vagy nem eleget bántottak már? Téged is iri­gyeltek tőlem, he ? Hiszen tán még a csil­lagos eget is elvennék tőlem, ha tudnák! S csak állt ott, s megtelt a szive gyű­lölettel, keserűséggel. Ha föl nem nézhetett volna az égre, tán szét is szakadt volna. A csillagok pedig hidegen, titokzato­san ragyogtak. P. Ábrahám Ernő: Krisztus vagy Róma? Néhány szó az antimodernista kényszereskühöz. Kapható Ébert Andrásnál, a szerzőnél Torda (Erdély.) Ára 40 fillér. Búba törődni. Beh jó felhősnek látni mindent, Mindent csupa árnyéköleb­en, Szür­kü­lőnek a szí­járványt is, — S hatódónak hinni a lelkem. Beh jó az álmot nem rajongni. Búba törődni. Várni roszra. S némán nézni: örömöm kertjét Hogy elmossa a bánat sodra. Beh jó hullatni néha könnyet. S mit az élet miattunk vámolt: Lemondani örömországról. — S csak vendégségbe hivni mámort: S ekkor — jöhetne száz csalódás! S ha tán eltűnne felhő, árnyék, Elörebbenő mosoly, álom, — Mint a Boldogság szobra állnék . . . Remethey Dezső, így kellett volna lennie. A kisváros sétaterén kíméletlenül szólt a katonazene. Rikoltottak a trombiták, bom­bolt a bombardon. A közönség pedig séta a parkban és fecsegett. A levegőben özön­­nel szállt a por s a meleg, mosolygó dél­előtt kihívta a lányok csacsogó kedvét. Egy pár vasárnapi selyemruha is suhogott itt-ott. Olyan furcsa, esetlen volt a hangulat, mint régi-régi olajnyomatokon. És itt találkozott két kis idegen. A park egyik elhagyott szög­letében üldögélt egy eltévedt kicsi szőke leány és mellette egy idegen fiú. Mikor egymásra néztek ismeretlen vágy csillant meg a szemükben, hogy beszélhessenek és mintha már találkoztak volna. És csodálták, hogy ily ismerősen ismeretlenek egymásnak. Cs. és kir. udvari szállítók! Legolcsóbb butorbevásárlási forrás. Erdély legnagyobb bútorgyár. Mestitz Mihály és Fiai bútorgyára sírosvásárh­elyt annyi-tér 41.T1f.112-113. Kolozsvári, Koló­ i­. Tlf. 661.

Next