A Színes Sport, 2000. augusztus (1. évfolyam, 72-101. szám)
2000-08-02 / 73. szám
I. évfolyam 73. szám , 2000. augusztus 2. amikor totális koordinálatlanság jellemezte a közlekedést. Ez elsősorban abból adódott, hogy a területek őrzését alvállalkozók látták el, akiknek olykor fogalmuk sem volt róla, hogy a központban most éppen az Y utcát záratták le, nem pedig az X-et. Az ausztrálok ezt másképp csinálják: itt egy kézben van minden, teljesen centralizálták a közlekedés irányítását, nem csupán az autók mozgatását, de a buszokét és a vonatokét is. - Abból sem lehet gond, hogy a több sportágnak otthont adó kongresszusi központ a város legzsúfoltabb részén, Darling Harbourban fekszik? - A kikötői komplexum elhelyezkedése elég szerencsés, ahhoz képest, hogy valóban a belváros kellős közepén van. Oda amúgy is csak gyalog tudnak menni az emberek. Aki idejön ebédelni vagy vacsorázni, szórakozni, az tömegközlekedéssel érkezik, vagy sétálva - akárcsak mi, amikor családostul bekószálunk -, ugyanis remekül megközelíthető a terület. És ahogy az olimpiát úgymond beleültették, az igazán profinak mondható, azaz akkor sem lesz gond, ha hatvan-hetvenezer szurkoló érkezik oda, megnézni többek között a vívás vagy mondjuk a súlyemelés küzdelmeit. - Menjünk kicsit odébb: a kint járt magyar delegáció ódákat zengett az olimpiai faluban kiválasztott magyar házakról - tényleg jó helyen laknak a sportolóink? - Őszintén szólva, én javasoltam az otthoniaknak, hogy próbálják meg ezeket a házakat megszerezni a mieinknek. Egyszintes épületek, előnyös fekvésűek, az embernek az az érzése, hogy sokkal tágasabb, mint az emeletesek. Kertvárosi jellege van az egésznek, ráadásul vadonatújak a házak, minden csillog bennünk, az olimpikonok lesznek az első lakók. Minden technikai felszerelés már most bent van a faluban, ellentétben Atlantával. Kilencvenhatban szintén rémes volt a mindenbe beleivódó kalmárszellem, hiszen még a fogpiszkálóba is belevésték a szponzor nevét. Angolszász országról lévén szó, várható-e, hogy az üzlet kevésbé telepszik rá a rendezvényre? - Először is akad egy óriási különbség: Atlantában jószerével minden maszek alapon ment, itt viszont Sydney városa és Új- Dél-Wales állam jelentős szerepet vállalt. Szemben az amerikaiakkal, akiknél alvállalkozók hada bonyolította a szervezést, nálunk minden mögött állami garancia áll. Hogy az árak emelkedeni fognak az olimpia három hetére, mégpedig jelentősen, az ugyanakkor természetes egy szabadpiaci rendszerben, de az állami szerepvállalás okán a helyszíneken aligha tengnek túl a szponzorok. -Azaz, minden a legnagyobb rendben? - Mondhatom, igen. A tesztversenyeken itt járt magyarok is láthatták, hogy a létesítmények világszínvonalúak, még azokban a sportágakban is, amelyek nem léteznek Ausztráliában. Ilyen például a kézilabda: egy ideig nagy bajban voltak a szervezők, hiszen Sydney százkilométeres környezetében nem találtak olyan szabványméretű csarnokot, amelyekben a csapatok edzhettek volna. Az egyik rövidebb volt, másik keskenyebb, végül azonban megoldották ezt is. - Most már csak nekünk kellene valami szépet mutatni a pályákon. - így van. Már nagyon várjuk augusztus huszonötödikét, amikor a Magyar Olimpiai Bizottság elküldi a végleges névsort, kíváncsiak vagyunk, kiket láthatunk a játékokon. Mert bár az ausztráloknak dolgozunk, a szívünk azért Magyarországon van. Apropó: milyen lesz a Himnusz? Ezzel kapcsolatban szintén vannak rossz tapasztalatok. Minden ország küldöttsége meghallgathatta azt a verziót, amit a helybéliek a legmegfelelőbbnek találtak, ha tetszett, az maradt, ha nem, akkor ajánlhattak egy másikat. Azt ugyan nem tudom, a MOB elfogadta-e az ausztrálok zenéjét, csak annyi információm van, hogy adott egy időhatár, amibe nem fér bele a teljes dallam. Azaz, gyaníthatóan a balsorsig nem fogunk eljutni - de ebben az esetben ez talán nem is olyan nagy baj... Hogy az árak emelkedni fognak, az természetes .SYDNEY 2000 Schulek Ágoston: „Megalapozottan, megfontoltan elöntöttünk" m atlétikal wnanyM^ __ az egész otkupát mnősült Róth Ferenc Kapitányi háttérbeszélgetésre voltak hivatalosak kedden délben a médiumok képviselői. Ezúttal a magyar atlétika vezérkara, a legjobbjainkat az olimpián is vezető és irányító szakemberek számoltak be a háttéről. Igen, a háttérről, mert a leglényegesebb, legfontosabb kérdésre már vasárnap este, az országos bajnokság után megtartott elnökségi ülésen választ adtak. (A magyar csapat összeállítását a keddi lapunkban közöltük.) Nevezetesen arra, hogy kik és hányan képviselik majd a színeinket a sydneyi olimpián, ahol szeptember 22-e és október 1-je között rendezik meg a játékok tán legnagyobb érdeklődésre számot tartó versenyeit, az atléták küzdelmeit. Schulek Ágoston, a szövetség elnöke akár fair play díjasnak is minősíthető mondatokkal nyitotta meg a tájékoztatót. Elmondta, hogy a vasárnapi országos bajnokságon két, számunkra rendkívül fontos versenyszámban, a diszkosz- és a kalapácsvetésben dőlt el véglegesen, kik utaznak Ausztráliába. - Két atlétának törvényszerűen itthon kellett maradnia. Varga Roland és Annus Adrián maradt le az utazók listájáról, de itt és most szeretném kijelenteni - hangsúlyozta az elnök -, hogy nem csupán a szövetség, de az egész magyar atlétatársadalom kettőzött figyelemmel kíséri majd a két kiváló versenyző sorsának és jövőjének az alakulását. Az, hogy most nem sikerült beverekedniük magukat a csapatba, egy pillanatig sem jelenti azt, hogy nem számolunk velük a jövőben. Ellenkezőleg: minden segítséget és támogatást megkapnak, hogy túljussanak pályafutásuknak ezen a nehéz szakaszán. Taps nem volt, bár akár illett volna... Sydneybe jóval több atléta utazik, mint négy évvel ezelőtt Atlantába. Akkor 22-en képviselték a sportágat, most pedig 36-an bizonyíthatják a tudásukat. Ez jelentheti azt is, hogy a sportág előrébb lépett, ugyanis többen, szám szerint ötvenen teljesítették a nemzetközi szövetség szintjeit. A magyar szövetség elnöksége, amely egyébként is magasabb szinteket szabott meg, azonban szigorú volt, és csak 36 atlétát utaztat. Pedig a küldöttség létszámát jó irányba befolyásolhatta, hogy ezúttal az ausztrál rendezők állják az utazás nem csekély összegét. Oros Ferenc szakmai igazgató elmondta, hogy az olimpiai felkészülés megkezdésekor mintegy 28-36 magyar olimpiai résztvevővel számoltak, tehát a mára nyilvánvalóvá vált résztvevői létszám takarja a realitásokat. Versenyzőinktől 1-2 érem, és 13-17 olimpiai pont megszerzését remélhetjük. Két személlyel még bővülhet a csapat. A rúdugró Donáth Katalin és Molnár Krisztina teljesítette ugyan az IAAF kiküldetési szintjét, ám az eredményüket az országos bajnokságon nem tudták megerősíteni. Szombaton újabb lehetőséget kapnak rá, hogy Sydneybe repülhessenek - mondta Oros. A doppinggyanúba keveredett két atlétáról, a vágtázó Dobos Gáborról és a 400 gátas Szekeres Juditról - kérdésre válaszolva - az elnök elmondta, hogy a nemzetközi szövetség szerdára várható ítélete előtt nem veszik figyelembe őket a válogatásnál. A versenyzők számára kedvező esetleges döntés azonban új helyzetet teremt. Schmitt Pál, a MOB elnöke, a NOB alelnöke is részt vett a tájékoztatón, s elmondta többek között, hogy az atléták versenye minden esetben ez egész olimpiát minősíti, így tehát a magyar színeket képviselők a szó legnemesebb értelmében véve „kirakatban" lesznek. Oros Ferenc: Döntés után - Sydney előtt Ki lesz a tizedik? A magyar atléták eddig kilenc olimpiai elsőséget szereztek. A legeredményesebb szereplést 1948-ban és 1968-ban mondhattuk magunkénak, amikor az atléták két-két arannyal járultak hozzá az olimpiai csapat sikeréhez. A főszerepet a dobóink játszották, a kilenc elsőségből hét az ő nevükhöz fűződik. A kalapácsvetést nevezhetjük akár magyar sikerszámnak is, hiszen 1948 és 1996 között négy magyar állhatott a dobogó legfelső fokára. 1900, Athén: Bauer Rudolf (diszkoszvetés) 1936, Berlin: Csák Ibolya (magasugrás) 1948, London: Németh Imre (kalapácsvetés) és Gyarmati Olga (távolugrás) 1952, Helsinki: Csermák József (kalapácsvetés) 1968, Mexikóváros: Németh Angéla (gerelyhajítás) és Zsivótzky Gyula (kalapácsvetés). 1976, Montreal: Németh Miklós (gerelyhajítás) 1996, Atlanta: Kiss Balázs (kalapácsvetés) -SPORT 3 Moszkvától Sydneyig Az elmúlt húsz év olimpiai játékait figyelembe véve, most utazik a legnépesebb atlétaválogatott az ötkarikás játékokra. A negatív csúcsot - amikor a magyar atlétika is mélyponton volt - Szöul jelentette. Akkor mindössze 16 magyar résztvevő volt, s szerzett szerény két pontot... 1980: Moszkva 26 induló -7 pont 1988: Szöul 16-2 1992: Barcelona 25-8 1996: Atlanta 22-8 2000: Sydney 36 - ? A pálya szélén A válogatottat tízen kísérik el Ausztráliába. Három szakmai vezető, öt edző, egy orvos és két gyúró segíti majd a magyarokat a minél jobb eredmény elérésében. Sportágvezető: dr. Schulek Ágoston Sportágvezető helyettes: Mérei László Szakmai igazgató: dr. Oros Ferenc Edzők: Bakai József, Fejes Zoltán, Hirt Károly, Németh Pál, dr. Vágó Béla. Vezető orvos: dr. Pikó Károly Gyúrók: Schmutz István és Páni András Bővülés és egyenjogúság Az első újkori olimpián Athénban mindössze 14 számban rendeztek versenyeket, ám közöttük két súlyemelő (!) versenyszám is szerepelt. Akkor még csak a férfiak számára rendezték meg a programot, a hölgyek csak 1928-ban, Amszterdamban kaptak helyet a salakon, s öt számban avattak olimpiai bajnokot. (A férfiaknál 22-ben). Atlantában már egészen más volt a helyzet, addigra nagyot változott a világ. 1996- ban a nők 20, a férfiak 24 számban versenyeztek, s 193 országból 2259 atléta állt rajthoz. Sydneyben két számmal - két női számmal - bővül a műsor. Az egyenjogúság jegyében a hölgyek ezúttal már rúdugrásban és kalapácsvetésben is összemérik a tudásukat. A 31. HÉTEN