A Színes Sport, 2001. február (2. évfolyam, 30-57. szám)

2001-02-01 / 30. szám

I. évfolyam, 30. szám • 2001. február 1., csütörtök www.asport.hu Legkedvesebb meccseim A Császár moizsája,- . avagy : a Ferencváros motorja MALONYAI PÉTER H ogy a szurkoló - az igazi - nyilvántartja azokat a meccseket, amelyeken különleges élményekkel lett gazdagabb, az magától értetődő. Az is érthető, hogy ha alkalom kínálkozik rá, szívesen kezdi így: „Emlékszel arra, amikor...?”, s következik a gólok, a cselek, a lövések leírása, visszatér a múlt, talán még az egykor érzett izgalomból is valamennyi. A játékos sincs ezzel másképp, aki cselezett, lőtt, szerelt, a szur­kolónak emlékezetesen, neki is vannak örök életű meccsei, olyan napjai a pályafutásának, amelyeket nem felejtfhet) el. Sorozatunkban a múlt klasszisai emlékeznek, idézik föl azokat a pillanatokat, amelye­kért megérte meccsről meccsre vásárra vinni a bőrü­ket. Ezúttal RÁKOSI GYULA beszél legkedvesebb meccseiről. Ki tudja, hányszor látott jelenet: Rákosi labdájából Albert gólt lőtt, a főszereplők egymást köszöntik I960, május 22., Barátságos mérkőzés MAGYARORSZÁG- ANGLIA 2:0 (0:0) Népstadion, 90 000 néző. Vezette: Lo Bello (Adami, Righi - mindhárom olasz). MAGYARORSZÁG: Gro- sics - Mátrai, Sipos, Dalnoki - Bundzsák, Kotász - Sán­dor, Göröcs, Albert, Dunai I, Rákosi. Szövetségi kapitány: Baróti Lajos ANGLIA: Springett - Armfield, Swan, Wilson - Robson, Flowers - Douglas, Haynes, Baker, Violett, R. Charlton. Szövetségi kapi­tány: Walter Winterbottom Góllövő: Albert (51. és 76. p.) Szögletarány: 9:6 (5:3) Magyarország javára. Egy héttel a várva várt (a ma­gyar-angol mindig várva várt) meccs előtt, örökrangadó a Nép­stadionban. Az MTK 2:0-ra legyő­zi a Fradit, de a Ferencváros csa­társorában „Rákosi sokmozgásos építőmunkája emelkedett ki”. A Fradi vereségét mélyrehatóan elemzik a hozzáértők, az okok között szerepel, hogy „a csatár­sorban nincs elég mozgás, hely- változtatás, a belsők közül csak Rákosi megy vissza labdáért”. (RÁKOSI GYULA: „A sok fu­tás alapeleme volt a játékomnak. Ehhez volt tehetségem. Szeret­tem futni, nem véletlen, hogy korábban minden iskolai futó­versenyen elindultam. Akkor még ösztönösen mozogtam so­kat a pályán, csak később lett a munkabírásom a csapat taktiká­jának a része. ”) Az angolok elleni keret kihir­detésekor Baróti kapitány már az összeállítást is sejteti, elmond­ja, hogy a sérült Tichy helyén a pécsi Dunai János játszik majd, s azt is, hogy „a diósgyőri Pálban változatlanul bízunk, tagja az olimpiai keretnek, de az angolok ellen a tapasztaltabb Rákosi jobb megoldásnak látszik”. (RÁKOSI GYULA: „Pál Laci négy évvel idősebb nálam, Lajos bácsi föltehetően azért tartott ta­pasztaltabbnak, mert több mécs­esem volt az első osztályban”.) Szerdán edzőmeccs Rákoske­resztúron, ötezren (!) figyelik, hogy a válogatott 10:l-re nyer az RMTE ellen. „Bízom a fiúk­ban...” - összegez Baróti Lajos, „jól mozogtak válogatottjaink” - összegez a sportláp. (RÁKOSI GYULA: „Akkori­ban még divat volt, hogy a váló­in sztár a Ferencváros bajnokcsapatából (1968): Varga Zoltán, Albert Flórián, Rákosi Gyula (fölül balról jobbra), Mátrai Sándor, Szűcs Lajos (alul) gatott hét közben nyilvános Aztán másnap már egyértel- ha Tichy nem játszhat, meg kell edzőmeccset játszott. Szerettem mű a vélemény, hogy „meg kell találni az egész bal szárnyat. ezeket, mert mindig sok néző találni a balszélsőt, sőt, Mert bármilyen tehetséges játé­volt, aki kijött, azért tette, hogy közelről lássa a válogatottakat. Emlékszem arra a rákoskeresz­túri gyakorlásra, emlékszem rá, hogy nagy érzés volt fölvenni a címeres mezt, és kifúrni a pályá­ra úgy, hogy a pálya körűi ezrek tapsolnak. ”) Baróti kihirdeti csapatát, majd arról beszél, hogy „új összetéte­lű, fiatal balszámy mutatkozik be: Dunai és Rákosi. Remélem, várható lámpalázukon a közön­ség buzdítása átsegíti őket”. Aztán már a meccs. Rákosi Al- bertnek ad két labdát, az egyik­ből Flóri kapura fejel, a másiknál a kapu fölé lő, aztán „az 50. percben Rákosi ugrott ki, a háló­ba is lőtt, de a játékvezető hatá­rozottan lest ítélt”. Ezzel együtt az ítészek szerint „egyáltalán nem ment neki a játék. Képtelen volt elfutni az őrzője mellett, be­adásai ritkán sikerültek. Nem tudott a támadósor lendítője lenni”. Rákosi Gyula _ Született: 1938. október | ' Klubjai: Bp. Kinizsi I 1952-36), FTC (1956-72) I Lesiobb eredményei, yi- I lágbajnokság:5.(1962,Chi- 1 le), 6. (1966, Anglia) I Európa-bajnoksag: 5 1 (1964 Spanyolország) Olimpia: 3. (I960, koma) | Vásárvárosok Kupaja. 1 (1965) 2.0967-68) mi: 1 ™ 1968), 2, (195^; 1965, 1966, 1970 *»» 1970- 71), 3- „ C19152Q^ ’ 1961—62,1963 ősz, A9G9) 322 mérkőzés/63 goi I MNK: 1. 0957-58, 1971- 72), 2. (1966) Válogatottság: 41/4 goi 1 ^ FTC örökös bajnoka. I 1974 kos is Rákosi és Dunai, még nem értek be teljesen a nagyvá­logatottsággal járó feladatok tel­jesítésére.” (RÁKOSI GYULA: „Rúgtam egy gólt, igaz les volt, az összjá- tékban sokszor benne voltam, de tényleg nem ment kimagas­lóan. Izgultam, nagyon izgul­tam. Az én időmben két nagyon várt fordulópont volt egy-egy já­tékos életében. Az egyik, ami­kor bekerült a felnőttcsapatba, a másik, amikor válogatott lett. Ok lehetett még, hogy nem vol­tam kimondott balszélső. Ak­koriban még gyors, jól cselező futballisták játszottak szélsőt, én pedig, igaz, a bal oldalon,\ de beljebb játszottam. Ráadá­sul Dunai sem volt a leggyor­sabb, így a mi szárnyunkon tényleg hiányzott a lendü­let.’) ' A bemutatkozás után csak­nem két esztendő telik el, mi­re újra hívja őt Baróü Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents