A Szív, 1919-1920 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1919-11-08 / 11. szám

2. oldal, a­zörvényes elöljárók iránt való köteles engedel­messég­ nélkül csak pusztulás, romlás, végleges elzüllés következhetik be. De ez a tisztelet és ez az engedelmesség csak ott lehet, ahol meg­adják Istennek is, ami Istené. Erre pedig csak Krisztus tanít meg, aki igazmondó és Isten útját igazságban tanítja. >*-V. •< /////////// /////////>//////////­///,y/////////////M^ 1919. november 8. Hol az a túlerő? A keresztény és a modern pogány küzdelme mindenkor egyenlőtlen. Egyben mindig kell is, hogy egyenlőtlen legyen. Abban, hogy a mo­dern pogány nem válogat az eszközökben. Meg sem mozdul lelkiismerete, amikor erkölcs­telen, alacsony és aljas eszközökhöz nyúl. A keresztény ezt meg nem teszi. Ha mégis rá­vetemedik, Isten átka rajta van. A keresztény bízzék önerejében. Művelje, fokozza emberi természete nyers energiáit magas kultúrával. A keresztény bízzék a körülötte levő oktalan természet erőiben is. Esze­mle faragjon belőlük kitűnő eszközöket, hogy emberi rendeltetése célját biztosan elérje. De a pogány áramlattal szemben a keresz­tény teljes fölényben csak akkor lesz, a túlerő tudata csakis akkor hevítheti a győzelem re­ményeivel, ha biztosítja magának az isteni erőt, az isteni segítséget is. Góliát és Dávid küzdelme örök történelem. Élni­ fog a keresztény Magyarország, bár­mennyire megfogyatkozott is természetes erői­ben, ha bele tud kapcsolódni a végtelen Erőbe, Istenbe. Ne mondjuk csak, hogy ha Isten velünk, ki ellenünk! — hanem higyjük is. Higyjük rendületlenül, mint aki kimondja a 2 X 2-őt, amely után magától következik a 4. Ez a hit elménkben maga után vonja a tettet szivünkben. A keresztény igaz élet az a túlerő, a győze­delmes erő. A keresztény szó megvan az ajkakon. De hányan vannak, akik keresztény hit, keresz­­tény vasárnap, keresztény gyónás és áldozás, keresztény péntek, keresztény tízparancs nél­kül akarnák megcsinálni a szebb keresztény Magyarországot ?! A fenéksúly nélkül való háló annál hama­rabb felborul, mentői duzzadtabbak a vitorlák és mentői szilajabb szél ragadja tova. A keresztény szó súlya a keresztény test. Ezt érteni kell. Amikor A­usztriában megindult a hatalmas keresztény áramlat, amely most is helyt áll a keresztény szociális párt parlamenti képvisele­tében, akkor volt ott a mozgalomnak egy ha­talmas civil vezére, a híres Lueger, de ugyanakkor volt egy épp­oly lánglelkű egyházi, vallásos vezére is, P. Ábel Henrik. Soha sem találkozott ez a két ember tanácskozásra. Mégis mindkettő egyet akart: az egyik egy mintára húzta a társadalom testét, a másik ugyanazon mintára a lelkét. Lueger az előadóasztal köré gyűjtötte a százezreket, Ábel pedig a szószék, a gyóntatószék, a Máriás zászló alá i s vitte külön vonatokon őket, a férfiakat, a híressé vált máriacelli zarándoklatokra, így keresztelték meg újra tűzzel azokat a keresztényeket, akiknél a gyakorlatban nem látszott már, hogy vízzel megkereszteltettek. így lett hősies oroszlán azokból a nyulak­­ból, amelyek előbb a templomban és a vallás­ban kopókat láttak — s mégis keresztények­nek vallották magukat papíron, szóval. Adjon Isten a mi keresztény mozgalmaink­nak is egy magyar Luegert és egy magyar Ábelt. Itt van a túlerő! Sacratissimo Cordi Christi Jesu GaNia poenitens et devota. Magyarul annyit jelent: Krisztus Jézus Leg­szentebb Szivének a bűnbánó és felajánlott Franciaország. Ez a homlokzat felirata a világ egyik leg­nagyszerűbb székesegyházának Párisban, a Montmartre hegyen. Jézus Szentséges Szivének bazilikája. Folyó évi szept. 16-án szentelték fel ezt a szé­kesegyházat. A pápai követ Vico bibornok volt. Azonkívül 10 bibornok, 100 püspök és érsek, tömérdek egyházi és világi előkelőségek, be­láthatatlan népáradat vett részt az ünnepségen. Lehet állítani, hogy I. Napóleonnak VII. Pis által történt megkoronáztatása óta ennyi elő­kelőséget Paris nem látott. A nevezetes templomnak megható története van. Amikor 1870-ben a németek megverték a franciákat és fővárosukat elfoglalták, az ostrom alatt és azután még rettentőbben szenvedtek, mint mi most. Akkor, a ,szörnyű esztendőben­, 1871-ben, néhány Párisból száműzött világi katholikus urnák a nemzeti és a vallásos eszme mély megaláztatásai között az a gondolata ke­letkezett, hogy hazájuk anyagi és lelki meg­mentésére a bűnös fővárosban Jézus Szentsé­ges Szíve tiszteletére fogadalmi templomot lé­tesítenek. Az egyházi hatósághoz felterjesztett kérvényükben többek között ezeket olvashatjuk: „A jelen és jövő veszélyek láttára, hogy elég­tételt nyújtsunk bűneinkért, hogy a Szent Szív irgalma által bocsánatot nyerjünk, hogy Fran­ciaország nyomorának végét lássuk és nemze­tünk vallási és szociális betegségeinek gyógyu­lását elnyerjük, — Jézus Szivének szentért tem­plom felépitését kérjük s ezt a tervet anyagilag mindenképpen támogatjuk.“ Guibert párisi érsek nagyon helyesnek ta­lálta ezt a tervet. Csatlakozásra szólította fel az ország összes püspökeit, hogy az ügyet tá­mogassák. Az eszme annyira magával ragadta az egész francia népet, hogy az impozáns templom létesítésére az óriási összeg csak­hamar együtt volt s már nemsokára felépült. Homlokzatán ott olvasható az előbb említett megható felirat. Már eddig is a hívek részére mint kiváló nemzeti vallásos zarándokhely, állandóan ren­delkezésre állott. Különös ájtatossága a tem­plomnak a férfiak éjjeli szentségimádása. Alig hogy megszűnt a háború, ezen ájtatosság visszaállítását kérte a francia férfivilág. A tem­plom nevezetes arról is, hogy igen sok nagy bűnös ott tér vissza a megtagadott isteni Meg­váltó Szívéhez. A templom felszentelését Vico bibornok, pá­pai követ végezte. Az oltárok megszentelése után A­nette bibornok mondta az ünnepi szent­misét. Utána óriási körmenetben hömpölygött a népáradat Délután az áldás alatt Franciaországot ünneplésén Jézus­ Szentséges Szivének ajánlották fel. Október 17., 18., 19-én háromnapos ártok­­­osság volt. A háborúban elesettek emlékének szentelték okt. 19-ét. Amikor ezen híreket közöljük kedves olva­sóinkkal, kérjük különösen a férfiakat, mutas­sák férfi barátaiknak A Szív ezen és azon Furcsa álom ... Valamelyik este újságot lobogtatva, diadalmasan ron­tott be hozzám egyik munkatársam: — Lesz keresztény Magyarország! Feltűzik a keresz­tet a parlamentre ! íme, felbuzgód az igaz keresztény szellem ! Persze, hogy megörültem és együtt lelkesedtünk. Csak egy harmadik jegyezte meg csöndesen: — Szép, nagyon szép. De ez még csak külsőség. Az igaz keresztény szellem Krisztus evangéliumának szel­leme. Ami Jézus Szivéből árad és a szivek mélyébe vési a keresztet. Megvan ez a nagy keresztény meg­újhodásban ? Azt feleltem, hogy remélem, igen. Mégis szeget ütött fejembe a kérdés és azzal a gondolattal feküdtem le, vajjon hogy lehetne erre biztos feleletet kapni? Ezen az éjszakán álmodtam ezt a furcsa álmot Szakállas, öreg úr állt előttem és bemutatkozott: — Igazlátó vagyok, a csodadoktor, aki nemcsak a testnek állapotát, hanem úgy az egyes emberi lelkek­­nek, mint egész nemzetek korszellemének állapotát vizs­gálja. Ön az előbb hivatott engem. Csodálkozva üdvözöltem, mert nem emlékeztem rá, hogy hivattam volna. De azért módfölött megörültem neki és rögtön előadtam a kérdést, amivel este le­feküdtem : — Kérem szépen, kedves doktor, állapítsa meg a magyar keresztény megújhodásnak szellemét. A doktor leült és magyarázni kezdett: — Értem. Keresztény megújhodásról van szó. Ez egy olyan állapot, amely lehet szervi és akkor örökös. Lehet azonban csak külső tünet, ami előbb vagy utóbb elmúlik. Ez utóbbi ragályszerű — egyik emberről a másikra átterjedő járvány. Az előbbi azonban belső elváltozással jár, amit a lélekbe került evangéliumi kovász okoz. Láttam, hogy a doktor helyes nyomokon jár. — Igen, igen, kedves doktor. Ezt akarom tudni. Hogy a magyar keresztény megújhodásban melyik álla­potról van szó. — Az, kérem, a kórtünetekből könnyen megállapít­ható. Azzal kivette orvosi könyvét és lapozgatni kezdett Közelebb hajoltam és csodálkozva olvastam a köolv tábláján e szót: „Evangélum.” A doktor egy helyen felütötte. — Itt van­, kérem. Azzal hangosan olvasni kezdett: — „Arról ismernek meg,­­hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymáshoz.“ Becsapta a könyvet és mosolyogva fordult felém: — Nincs más teendő, kérem, mint megmérni a sze­retet hőfokát. Azzal zsebébe nyúlt és kivett egy tokot — Tessék, kérem, itt a hőmérő. A mérést már maga is elvégezheti. Meg sem köszönhettem rendesen, meghajolt és amilyen hirtelen előttem termett, oly egyszerre el is tűnt. A tok azonban nálam volt. Lázas izgalommal nyitot­tam föl és ámulva láttam — hőmérő helyett egy kulcs volt benne. Rajta kis cédula e sorral: „Minden zárt föl nyit." Nem értettem meg. Ámulva forgattam. Nem volt mást mit tennem — eljárok a használati utasítás szerint. Elhatároztam, hogy kipróbálom szomszédomnál, aki a keresztény megújhodás egy fő kikiáltója. A kulccsal észrevétlenül beosontam lakásába. Nem ismertem a járást és valamilyen mellékajtócskába bot­lottam. Találomra fölnyitottam. Az éléskamra volt. És még hozzá — legnagyobb csodálatomra — nagyon jól ellátva. — Ejha — gondoltam. — Telnék innen pár szegény­nek is ?!... Onnan tovább mentem a belső szobába és a szekré­nyeket kezdtem nyitogatni. Fölösben feküdt a ruha­féle, meleg kabát, cipő volt négy pár is. Most már sóhajtottam. — Hány didergőnek volna jó a fölöslegéből ! A Wertheim-szekrénynél haragba fűlt a sóhajom. Tele volt kékhasú bankóval. — Hogy lehet ezeket itt őrizni, mikor éhínség vár ezrekre, százezrekre ?! Dühösen rohantam el a szomszéd házából. Most már tudtam, hogy miért volt kezemben a szeretet hő­mérője, az a minden zárt fölnyitó, most jéghideg kulcs. Sietve mentem egy másik ismerőshöz. Egyik embere a katholicismusnak. Ott is végignyitottam a zárakat- Félig üres volt a kamra, a szekrény, a pénzesláda. Pedig az üres helyeken látszott, hogy volt benne. De ami volt fölösleg, azt szétoszthatta egy jóságos­­ kéz a nyomorultaknak. Meghatva néztem. És mele­gedni kezdett kezemben a szeretet hőmérője. Elhatároztam, hogy így járom be véges-végig a ke­resztényeknek hajlékait és — — És akkor fölébredten kár volt. Pedig úgy szerettem volna megtudni, hog mit tapasztalok általánosságban a nagy többségnél Milyenek az általános tünetek, ha végigjárnék a min­den zárt fölnyitó, titokzatos kulccsal? Mennyire eme­l­kedett a krisztu­s szeretetnek hőfoka? ! Nem tudom. Csak azt tudom, hogy ha Jézus Szivém melegednének az összes keresztény szivek, akkor égr a kezemben a hőmérő. Akkor nem volnának tele kam­rák, tele szekrények, tele pénzesládák a titkos zára alatt, — de nem volnának olyan sokan a nyomort rw védők sem.

Next