A Toll, 1932 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1932-01-30 / 1. szám
ATOLL BUDAPEST, 1936 JAKIJÁR 30 IT. ÍVE. 1. (SS.) SZÁM Egy kis elmekórtan Irta Zsolt Béla Egy úrikisasszonyt bevittek a tébolydába — hogy milyen előzmények után, nem e lapra tartozik — s most a kisasszony ügyvédje mindenáron be akarja bizonyítani, hogy kliense nem elmebeteg. Ellenőrző orvosszakértőkkel ostromoltatja a hivatalos orvosszakértői véleményt s újból és újból kiprovokálja, hogy az úri kisasszonyt úgynevezett elmepróbáknak vessék alá. Ezekről az elmepróbákról most érdekes részletek szűrődtek ki egy napilap közlései révén. Kiderült, hogy a hivatalos szakértők nem annyira a kisasszony idegi tüneteit vizsgálják, nem arra kiváncsiak, hogyan reagál az élet ama alapvető jelenségeire, amelyek a lelki egészség vagy betegség próbakövei, hanem főkép a kisasszony úgynevezett általános műveltségének fogyatékosságai alapján állapítják meg a diagnózisukat. Az orvosszakértők például azt kérdezték a kisasszonytól, hogy IV. Béla hova menekült a tatárjárás után, hogy mikor volt a marengói csata, hogy mikor épült a mikénei kapu — s ha csak ennyit kérdeztek volna! — de ötven keresztrejtvényre való lexikális problémát vetettek fel előtte, amelyekre — s ez a legmeglepőbb — a kisasszony feltűnő bőségben tudott válaszolni. Teljes elismerés a derék tisztelendő nővéreknek, ha egy úrilányt, aki nem készül semmiféle kenyérkereső pályára, az általános és speciális műveltség ilyen fegyverzetével bocsátanak ki az életbe. A kérdéseknek körülbelül nyolcvan percentjére kielégítő választ adott a kisasszony s amire nem tudott felelni, arról egészen normálisan azt mondta, hogy elfelejtette. Amiből megint nem lehet elmegyengeségre következtetni, ha csak e sorok írója, aki a feladott kérdések ötven percentjére sem tudna válaszolni s az egész írókból, ügyvédekből és orvosokból álló