A Toll, 1934 (6. évfolyam, 1-7. szám)

1934-01-05 / 1. szám

születik meg semmi hiúságomat sértené. — A nemzeti­ségi ügyben készítettem egy beszédet, de az események gátoltak azt az országgyűlésen el mondhatni. Közöltem azt Eötvössel s ő olly kitűnőnek találta, hogy mint mon­­dá e’ tárgyban jobbat készíteni nem lehet. Pompéri a’ napokban fogja kiadni lapjában ’s gondolom külön röp­­írat képen is, ajánlom baráti figyelmedbe, ki olly élénk részvétet tanusítál irántam, millyet soha feledni nem leszek képes. Találsz majd benne tőled kért adatot is. — Most szándékoztam Pestre rándulni, de olly rekedtség fogott elő, hogy nem mehetek, a holnaputáni gyűlésre is csak azért megyek, hogy ne gondolják mintha tán félnék, s lássák, hogy nem tudok beszélni. — Ha én bejutok hoz­zátok biztos lehetsz, hogy felkereslek, de te akárhányszor jársz erre s nem örvendezteted barátidat látogatásoddal, e szemrehányást Szentiványi Bogomer is osztja velem, keserűen panaszkodott. — Kedves nőd kezeit csókolom s téged kérlek tarts meg továbbra is becses barátságodba, ki vagyok igaz barátod Madách Imre A. Sztregován 1861 Dec. 23-án Kedves barátom! Már a’ csomag vaczkos voltából láthatod, hogy ké­réssel terhellek. — Mindenek előtt ide zárva küldök egy Mózes­­nem a’ beszterczei püspök czímű tragoediát, mellyel pályázni akarnék a’ tud. akadémia álltal kitűzött díjra, s minek beadási határideje ha jól tudom Dec 3fik napja. Nagy bajaim voltak vele. Először is elkéstem írá­sával, úgy hogy alig bírtam be végezni s igy időm nem maradt, hogy néhány holnapig pihentessem, mikor azután magam is helyesebben megítélhettem volna érdemes-e vele pályázni vagy nem. — De igy alig végezve már le kelle íratnom nyakrafőre, még midőn az elfogultság mámora tartott, mit minden iró úgy hiszem érez műve iránt rögtön a’ bevégzés után, úgy mint a szerelmes ember az uj hódít­­mány első öleléseinél. Ennek következtében valóban ret­tegek, nem-e küldök egy nem sikerült művet. Szívesen küldtem volna azt Arany Jánosnak, hogy ítélje meg ő, érdemes e vele pályázni vagy nem, s asszerint cselekedjék fele. Irántam tanúsított különös baráti hajlamától ezt biz­ton mertem volna remélni. — De erre sincs idő s azon­ .

Next