A Toll, 1938 (10. évfolyam, 1-7. szám)

1938-01-10 / 1. szám

A TOLL BUDAPEST, 1938 JANUÁR 10­­. Évfolyam, 1. szám A TÍZÉVES TOLL Megtagadnám a Toll hagyományait, ha tízéves fenn­állására visszatekintve, akár csak egy árnyalattal ünne­pélyesebbre modulálnám a hangomat. „Nálunk ez nem szokás, kérem” mondaná a Toll szerkesztője és udvariasan visszajuttatná hozzám a kéziratomat. Csakugyan, ahogy a Toll régi évjáratait lapozgatom, sehol sem találok még egy halvány célzást sem arra, hogy ez a különös kis folyó­irat valamit akarna vagy ambicionálna azontúl, hogy ki­tűnő közleményeket hoz s hogy irodalmunk elit­ gárdája fesztelenül megírhatja benne mindazt, amit másutt, óvatosabban, vagy körülményesebben mondhatna csak el. A Toll nem fellobogózott irodalmi vezérhajó, költő-admirálissal a kormánykerék mellett, de nem is kereskedelmi gőzös, konjunkturálisan összevásárolt szépirodalmi termékek közvetítője. Mi hát? Nos, ha már benne vagyunk a nautikus párhuzamban, ma­­gányacht­nak nevezném, melynek kényes ízlésű ka­pitánya magáért a hajózás öröméért járja matrózai­val az észlelet és érzelmi kitárulkozás tengereit. A hajó kicsi, az indulások és érkezések ideje többé-kevésbbé min­dig kissé bizonytalan, de a kapitány szívós, a hajó, ha küzködve, ha néha késéssel is, mindig megérkezik. Tudom hogy vannak akik várják, tudom hogy vannak, akiknek szívügyük ez a kis vitorlás. De nem róluk akarok ínni, h­a­nem­ rólunk, a hajó matrózairól. Nos , hogy továbbra is a

Next