Abauj-Kassai Közlöny, 1872 (1. évfolyam, 1-35. szám)
1872-09-11 / 20. szám
1. évfolyam 1872. Szerkesztőség és főfedélzetek: Börtön-utcza 3. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden I:J&~ szerdán. ABAUJ-KASSAI • • KÖZLÖNY Politikai és Teves tartalmú Map. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán, küldve: Egész évre 6 ft — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre . 1 •50 ., Hirdetési díj: 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. Az általunk kitűzendő pályadijhoz adományaikkal a következő t. olvasóink járultak : (IV-ik közlemény) Benczúr Géza Kassáról 1 írt, N. N. Kassáról 1 írt, Podhorszky Károly Kassáról 1 írt, Stadler Sándor Kassáról 1 írt, Gerhardt György Kassáról 1 írt, Saád Lajos Kassáról 3 arany, Császár Ágoston Korláthról 2 írt. Ez ideig összesen 40 frt 50 kr és 6 arany. Országgyűlési napló, Szepti 3. A ház megalakul. A korelnöki széket Gubody Sándor foglalja el. Körjegyzők: Keglevich Gábor (24 éves), Péchy Jenő (26 év.), Hedry Ernő (24), Apponyi Albert (26), Molnár Antal (25), Lukács Béla (25). Irányi Dániel a maga és elvtársai nevében kinyilatkoztatja, hogy a budai váriakban sárgafekete zászló alatt megnyitandó országgyűlésen az 1848. XXI. és IV. t. cz. ellenére most sem fog megjelenni. A főrendiház korelnöke : Károlyi István ; — körjegyzők: ifj. Károlyi István. Pallavicini Alf., Zichy-Ferraris Viktor, Vay Béla. Szept. 4. Ünnepélyes megnyitása az országgyűlésnek Budán, ő Felsége a király által. A trónbeszéd mindkét házban még egyszer felolvastatik. A felsőház elnökévé Majláth György országbíró, alelnökévé gr. Cziráky János neveztettek ki. Szept. 5. d. e. A képviselők beadják megbízó leveleiket; ez ideig 29 képviselő választása ellen adattak be kérvények. A felsőházban jegyzőknek megválasztattak: gr. Pallavicini Ede, b. Nyári Gyula, gr. Batthyányi Ferencz, gr. Zichy Viktor, Prónay Gábor és Ormos Zsigmond. Háznagy lett: gr. Szapáry Antal. Egy 30 tagból álló válaszfelirati bizottság választatik. Szept. 5. d. u. Korelnök jelenti, hogy ismét 18 képviselő választása ellen érkeztek be kérvények. Simonyi Ernő hosszabb beszédben fejtegeti, hogy az országgyűlés nem képezi a nemzet szabad akaratának kifolyásából választott képviseletet, — ez iránt a fejedelemhez történendő feliratban fog szorgalmaztatni az orvoslás. 374 képviselő, kik megbízó leveleiket benyújtották, sorsolás utján IX osztályba osztatnak be. Szept. 6. A főrendiház különféle bizottságokat választ. 20. szám. Kassa, szept. hó 11-én. rra a „német“ feljajdulásra. Négy szem között beismerjük mindnyájan, de kimondani nem merjük, hogy mégis csak poliron nemzet vagyunk mi magyarok. És e polironság előbb-utóbb fejünk felé fog nőni. Velünk szabadon paczkázhatik minden osztály, minden vallás, minden nyelv és nemzetiség; egy család hottentotta telepedjék le közöttünk ma, az fog nekünk diktálni törvényeket, szabályokat, institutiokat holnap; fog alkotni külön vallást, külön nyelvet, külön nemzetiséget; fog követelni külön privilégiumot , s mi mindezeket készségesen megszavazzuk neki. Ejtessék a magyar fajon a legnagyobb sérelem, „csak magyar volt, kutyabaj“ — mondjuk, de zsidónak, oláhnak, szerbnek, horvátnak, tótnak, orosznak, németnek, szásznak s a jó isten tudja még minek — vágják meg a kis ujja körmét: már ordít, hogy az egész világ hallja, s csinál a kis ujja körméből nemzetiségi, vallási kérdést, casus bellit, s olyan barbárt a magyar nemzetből, amilyen nincsen több még Laplandiában sem. És sajátságos, hogy a kormánypárt, vagy ha éppen úgy tetszik: a deákpárt a közösügyes transactio legfőbb indokául azt hozza fel, hogy szövetkeznünk kell szorosan Ausztriával, nehogy az országunkbeli sok nemzetiség, nyelv és valláskülönbség felfaljon minket; de ahelyett, hogy öt év óta amaz indokot igazoltnak vehetnek, mindig nagyobb mérvben terjed a tűrhetetlen henczegés, mely százfelé törekszik az egységes Magyarországot felosztani. Ausztriával a reálunió megtörtént és e reálunió uralma alatt maholnap oda jutunk, hogy az eddigi Magyarország még névleg sem fog fenállhatni azon határokkal, melyek köritették ezer év óta. A mi kormányunk nem is szigorú, de a méltánytalanságig kegyetlen, mihelyest a magyar nemzettel van dolga, és félénk, habozó, félszeg s határozatlan, ha csak egy szerbnek, szásznak, oláhnak, németnek, tótnak ölben fekvő fiacskáját kell is rendreutasitania. Ölbe dugott kezekkel nézi Miletics lázitó cselekedeteit; mosolyog, ha Jurka Bazilt és Mihályi Pétert oláh nemzeti zászló alatt választják meg képviselőnek; szó nélkül hagyja, ha Cséry Lajos román nyelven kiállított credentionálist nyújt be a képviselőházhoz; szemet huny, ha szász uralmék Xantus Jánost kigunyolják; s a német üzelmeknek nemcsak korlátot nem szab, sőt ezeknek van elsőbbségök a kormányhivatalok mindegyikében. Hát nem égbekiáltó, nemzet elleni bűn ez ? • S még egy kassai piszkos lap merészkedik tanítást adni nekünk a németség magasztosságairól Magyarországban, még e magyar zsíron hizlalt közeg nem átal minket rendreutasítani saját házunkban; ez tart nekünk leczkét a félénkségről, s gyengéknek, gyámoltalanoknak kiált ki bennünket, midőn jogainkról szólunk. Mert nem követjük Gortschakoff és Bismarck példáit; mert meghagyjuk kinekkinek vallását, nyelvét, nemzetiségét; mert nem óhajtunk senkitől többet, mint hogy ismerje el Magyarország egységét s oszthatlanságát, de ismerje el egyszersmint a magyar nyelv elsőbbségét is Magyarországban : ez urak, kik legnagyobbrészt Bach örökségeként maradtak reánk, a többi derék s velünk századok óta békésen élt másnyelvü honfitársaink nevében s akaratuk ellenére, már nem elégszenek meg azzal, hogy — ami hihetetlen — Magyarországban magyarul nem tudván, mégis kiválólag boldogulnak, hanem követelik, hogy húzzuk meg magunkat a sarokban, melyet ő nagy hatalmasságaik részünkre kijelöltek. Csak hátrább az agarakkal, sógor ! Ha nem tetszik itten, elég széles a világ. Biztosítjuk önt, hogy bármely országba vándorol, annak nyelvét meg kell tanulnia, különben a szemétdombon fog elveszni. Csak Magyarország az az Eldorádó, mely százféle nyelven hagyja magát piszkoltatni, a Pester Lloyd s társai szokására — jóságáért. De hisszük a magyarok istenét, hogy e vadállapot is csak addig fog tartani, míg a jelenlegi többség kormányával trafikálhat az élősdiek nagy serege. Azután meg fogják érteni, hogy vannak esetek, midőn jó tudni a magyar nyelvet is. Laptöltelék. A „Kaschauer Zig“-hoz van egy két szavunk az irói morál érdekében, melyet 34 évi pályafutása alatt nem tanult megismerni.— Frits Lajos saolgabiró ur fölhívására azzal felel, hogy ötét egyátalán nem értette, Abauj megyét pedig ama közlemény specifice nem említette. — Hogy Frits L. ur megelégszik-e ily nyilatkozattal, azt nem tudjuk , — de mi határozottan tiltakozunk a „Kaschauer Zig“ nemtelen megtámadásai ellen, melyekkel akár a megyét, akár az országot, a pesti zuglapok példájára, lealacsonyítani törekszik. Ama közleményt megolvasta nem egy ember s mindenki Abauj megyében találta fel a visszaélő szolgabirót, mert ilyféle kifejezések alatt „a megye határozata“ vagy „a város tanácsa“: józaneszü ember nem érthet más megyét s más várost, mint a melynek területén az illető czikk íratott, ha csak határozottan s névleg ki nem jelöltetik egy más megye, egy más város. De hiszen az „Abaujkassai Közt.“ azonnal átvette a „Kaschauer Zig“ közleményét s határozottan Abauj megyét tüntető föl az esemény színhelyéül és a „Kaschauer Ztg“ három hét alatt nem tiltakozott e névcsere ellen s nem tiltakozott volna máig sem, ha sarokba nem szorittatik. Mi annak csak örülni tudnánk, ha az eset nem Abaujban történtedé miután a „Kaschauer Zig“ most sem nevezte meg a visszaélő szolgabiró nevét, jogosan s következetesen hihetjük, hogy egyéb szándéka nem volt, mint akár Abauj megyét, akár Magyarországot a leggyalázatosabb módon rágalmazni. Ez aljas gyanúsítás azonban nem maradhat abban, mert történt legyen az esemény