Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1873-01-29 / 5. szám
5. szám. Kassa, január hó 2fMn II. évfolyam 1873. Szerkesztőség és MadóMvatall: Börtön-utcza 3. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden &3T“ szerdán. "3B ABAUJ-KASSAI • • • • KÖZLÖNY Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán, küldve. Egész évre fi ft — kr. Félévre . . 3 ., — „ Negyedévre . 1 „ 50 ., Hirdetési dij: 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos péntsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. Országgyűlési napló, Január 20. Bittó István elnök bemutatja Pest város feliratát, melyben az igazságügyért felhatalmaztatni kéri, hogy a törvényhozás további intézkedéséig a lakbérleti szabályok életbeléptetése tárgyában ideiglenesen intézkedhessek. (Nem vagyunk barátjai az ilyforma ideiglenes intézkedéseknek, de Pest város feliratát mélyen kell ajánlanunk a törvényhozás figyelmébe, mert a jelenlegi állapot úgy a bérlőkre, mint a bérbeadókra nézve — elviselhettem) Napirenden van a költségvetés tárgyalása, melyhez szólottak : Helfy Ignácz, Gorove István, Móricz Pál és Zsedényi Ede. Ez utóbbi beszéde bizonyára fénypontját fogja képezni a budget vitáknak, mert oly keserű igazságot a kormánypadokról alig hallottunk 1867 óta kormányunk szemeire vettetni. Jan. 21. Tisza Lajos közlekedési miniszter bemutatja a dunaszabályozási munkálatok előhaladásáról, valamint a Pest-Buda közt a Dunán a Margit-sziget csúcsánál építendő közúti hidépitésre vonatkozó jelentést. A közp. bizottsághoz utasittatik oly meghagyással, hogy a közlekedésügyi budgettel egy időben jelentése már a ház asztalán legyen. A költségvetési vitához szólanak : Schvarcz Gyula, Pulszky Ferencz, Csávolszky Lajos és Kaucz Gyula. Jan. 22. A költségvetés tárgyalásához szólnak : Nikolits Sándor, Prileszky Tádé, Horánszky Nándor, Fest Imre és kitünően Horn Ede, ki beszédét holnap fogja folytatni. • Jan. 23. Madarász József interpellálja a közoktatásügyi minisztert: hajlandó-e oiy tnjavaslat előterjesztésére, mely a néptanítókat és képezdék tanítványait a katonakötelezettség terhe alól feloldja ? Trefort ígéri, hogy legközelebb t javaslat benyújtásával fog felelni Madarásznak. Podmaniczky Frigyes báró határozati javaslatot nyújt be a képviselők napidíjainak megszüntetése tárgyában. Vidnts János a dohánygyárak tisztviselőinek németségük miatt interpellál. Napirend: a költségvetés folytatólagos tárgyalása. Horn Ede bevégzi tegnap kezdett beszédét. Utána szóltak: Szlávy József miniszterelnök és Máriásy Béla renegát. Jan. 24. Madarász József határozati javaslatot nyújt be a képviselők évi díjaztatásuk tárgyában. A költségvetéshez szólanak: Várady Gábor, Kemény Gábor báró és Ghyczy Kálmán. Jan. 25. Csiky Sándor határozati javaslatot nyújt be az iránt, hogy a 48-ban tett adományozások — ha azok iránt a házhoz kérvény érkezik — megtéríttessenek. Napirend a kérvények tárgyalása. A soroksári, taksonyi stb. molnárok kérvénye, melyben a soroksári Dunaág elzárása folytán okozott károkat megtéríttetni kérik, majd három órát vett igénybe. Végül is Csáky T. javaslata fogadtatott el, hogy a kérelmezők a rendes igazságszolgáltatás útjára utasittassanak. hez szólott,: Lónyay Menyhért. A költségvetés ársadalmi kórállapotok. I. „Szabadság, egyenlőség, testvériség!“ Mily dicső eszmék! Napjainkban uton-útszélén e szavak hangzanak. Evangéliumként hangoztatják e szép szavakat ; ahány ember, annyi az apostola e tannak. Szabadság, egyenlőség, testvériség ! Magukban foglalnak e szavak mindent, mi szép, nagy és jó. S e szavak mégis csak elkoptatott frázis a legtöbbek szájában. Szabadság? Igen, ha önmagunkról van a szó, akkor határtalan szabadságot követelünk. Nálunk az egyéni szabadság fogalma karöltve jár az egoismussal. Ha embertársaink érdeke egyéni érdekünkkel összeütközésbe jön, — ha tőlünk függ — a legnagyobb despoták vagyunk. Ajkainkon a szabadságot, szívünkben határtalan uralomvágyat hordozunk. A szabadságérzetet még unokáinkban is elnyomjuk. Az önkénynek hízelgünk, ha hatalmában áll vágyainkat kielégíteni; térdet hajtunk a zarnokság előtt, ha konczot látunk kezeiben. Szabadság ? Chimaera társadalmunk mai nemzedékét tekintve, de azért tele torokkal belédisputáljuk magunkat. Egyenlőség? talán a sirban. A legbüszkébb főurtól kezdve a gubás aristokrátiáig, mindenütt határtalan dölyf, megvetés, s lenézés hét szilvafával kevesebbet biró embertársa iránt. Nincs talán oly aristokratikus érzelmű nemzet, mint a magyar. A magas societé megközelíthetlen valami a középnemességnek, ez a szegényebb kisbirtokosságnak. A városok polgársága sem jobb e tekintetben; ki tudná megszámlálni, hány elkülönített társadalmi kasztból áll. Hát az úgynevezett „parasztság.“ — Ott a legnagyobb mérvben uralkodik az aristokratikus elv. Nem lehet képzelni nagyobb despotát, mint amilyen egy jómódú telkes gazda, szegényebb sorsú telkestársa iránt. Hát a szegény zsellérnép iránt ? Ezt már nem is számítja embertársai közé. Ezek a „parasztosztály“ páriái. — De azért mindnyájan hangoztatják az „egyenlőséget.“ Testvériség? Igen, csakhogy Káin- és Abel-féle értelemben. A szeretetlenség tán soha nem volt annyira elterjedve, mint napjainkban. „Homo homini lupus.“ a magyarnak egykori legszebb jellemvonása, a nagylelkűség nagyon ritka. Szeretet-házak, különféle humanitárius intézetek sűrűn emelkednek, segélyegyletek s irgalmi intézetek alakulnak, de azért a nyomor nincs apadófélben, a szerencsétlenség nem pusztul, a jólléti boldogság nem gyarapodik. És miért van ez így ? Mert elköltözött közülünk a testvériség,az igaz felebaráti szeretet szelleme, s belopózott sziveinkbe e helyett az üzérkedés, az uzsoráskodás, a gyűlölet s irigység ördöge. Innét származik, hogy a hangos frázisok daczára nem találjuk fel az igaz boldogságot, s azon elégedettséget, melyet nyújt a tiszta öntudat, Eszméljünk! A „szabadság, testvériség, egyenlőség“ eszméjének átértésfigytz életben foganatosítása, megmenti társadalmunkat! Ez alatt nem sértem én a demagógiát, melynek corollam mív a comraunismus, s melytől ipúgy óvakodnunk kell, mint a servilismustól, de értem az igaz, a nemes democratiát. Még két évtized ily társadalmi viszonyok közt, mint a mostaniak, s akkor elsüllyedünk nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is. Ettől azonban óvjon isten ! Hedry Bódog: A költségvetési vita első hete. (M. E.): Egy hét óta foly az átalános vita a kormány költségvetése — sajátlag a képviselőház pénzügyi bizottságának a felől beterjesztett jelentése felett. Egyre-másra naponként csak négy szónok beszél. Még alig hallottunk vitát, amelyben a két nagy párt oly közel áll egymáshoz, sőt szinte egymásba vegyül. A kormánypárti szónokok alig különböznek egyébben, mintsem hogy a bajt kisebbíteni, a felelősséget pedig a kormányról az egész képviselőházra igyekeznek hárítani. Innen van, hogy Pulszky Ferencz eszmemenete és fejtegetései épen úgy illettek volna akármely ellenzéki kpv. szájába; csakhogy beszéde végéről el nem maradhatott az ellenzéknek a bék álarczában átrepített gunyolása, mely azonban ( valljuk meg őszintén) cseppet sem sértett. Innen van, hogy Fest Imre tanácsai épen oly jól hangzottak és hangzanak a mi padjainkról is. Innen van, hogy a függetlenséget mindenkor megőrzött Zsedényi Ede tökéletesen ellenzéki beszédet mondott. Nem szándékozunk az egyes beszédek bírálatával vagy fejtegetésével untatni r. olvasóinkat, kik azokat különben is olvasták. Igen természetes az is, hogy midőn máskori ellenfeleink beszédeikben találjuk megerősítve saját felfogásunkat, akkor felmenthetjük magunkat attól, hogy saját pártfeleink még oly jeles beszédeikkel is foglalkozzunk, mint a Móricz Pál, Csávolszky Lajos, Horn Ede, Várady Gábor, Ghyczy Kálmán kpülőké ; és néhány össze nem függő — rhapsodicus — észrevételre szorítkozzunk : az oroszlánrészt juttatva, természetesen a miniszterelnök tegnapi beszédének. Magántársalgás közben többször tettük már azon megjegyzésünket, miszerint egyik fő hibánk a képviselőházban az, hogy nagyon „prókátor nemzet“ vagyunk, és sajátságos, hogy e hibába épen azok esnek leggyakrabban, akik az ügyvédkedést mint keresetet soha se űzték. Schwarz Gyulára czélzunk ez alkalommal. Ő azon kortársunknak , aki pártunkból első szólván, helyén látta pártunk állását e kérdéssel szemben tüzetesen jelezni, és mondá, hogy a jelentést tárgyalás alapjául elfogadja, mert nem akarja az országot törvényesen megállapított költségvetés nélkül hagyni; midőn, ellenben az lesz a kérdés, felhatalmazza-e a képviselőház a jelen kormányt, hogy a megszavazott költségvetés szerint kezelje az ország vagyonát — akkor majd ellene szavaz, mert azt óhajtja, hogy azt már akkorra egy más kormány vegye kezébe , azt veté ellen, hogy a gyakori kormányváltozás nem vezet jó pénzügyi állapotokra, és kérve kéri a min.elnököt, teremtsen olyan állapotokat, hogy a mostani kormány mentül tovább maradhasson helyén.