Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1873-09-11 / 37. szám

Kassa, szeptember hó 11-én. II. évfolyam 1873. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutcza 62. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vis­­­szaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztő­séghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden csütörtökön. 37. szám. AB AU J-KASS­AI KÖZLÖNY. Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán küldve. Egész évre­­ . . 6 frt — kr Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Hirdetés díj s 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos pe­titsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. főispáni beszéd,­­­­ melylyel Kassa város főispánja, Ferdinandy Bertalan ur. f. hó 9-én főispáni székét elfoglalta s melyet az utolsó betűig aláírunk mi is. S­z­e­r­k. Tekintetes közgyűlés! Letevén az előirt főispáni esküt és a törvé­nyes főispáni állást ezennel ünnepélyesen elfoglalván, engedje meg a tekintetes közgyűlés, hogy állásom­mal egybekötött nézeteimet, s azon irányt, melyet követendő leszek, néhány szóval előadhassam. Rövid kívánok lenni, mert nézetem szerint, jelen előre törekvő korunkban nem a szóhalmaz, hanem csupán a tett teremhet áldásos gyümölcsö­ket az emberiségnek. Felfogásom szerint, minden ember annyit ér, mennyit hazájának és az emberiségnek használ. Ha ezen tétel a társadalmi nemesebb erkölcs fogalma szerint szent igazság — pedig mul­­hatlanul az — mennyire kell ezen tétel fogalmá­nak igaznak lenni azon egyénekre alkalmazva, kik a sors és nép kedvezménye folytán — az egyszerű mindennapiságból kiemelkedve, a társadalomban intéző állást foglalnak el, különösen — ha állásuk­nál fogva kiválóan vannak hivatva a hazának, mely bizalmával őket megajándékozá és az emberiségnek, mely a társadalomnak alapja — használni. E mondottakból kiindulva, kívánok korunk vi­szonyai között széttekinteni, hogy ismerhesse a kö­zönség nézeteimet, s hogy meggyőződhessék a ma­gas kormány: megérdemlem-e bizalmát ? A harcz terén hazánk sok nagy férfiúval dicsekszik. Ki ne emlékeznék Dezsőre, ki az oláhországi havasok között koronás királya életét saját életével váltotta meg. Ki ne emlékeznék Kemény Simonra, ki hazánkat a török uralomtól megszabadítandó, Hunyadi Jánost a csata terén személyesítve, hazánk mártírjává lett. Ki feledte volna Szigetvár hősét, Zrínyi Miklóst, kit a történelem hősies feláldozásáért dicsfényben tüntet elő. Ki feledte volna­ Dugovicsot, ki Nándorfehérvár falairól a haza dicsőségéért biztos halálba rohant. Számos ily hős­tettek vannak feljegyezve a magyar történelemben, melyeknek dicsfénynyel kör­nyezeti kegyeletes emlékük mind addig élni fog minden magyar ember szivében, mig e hon Magyar­­ország leend. Mert a felejthetlen hősök hazánk szabadságáért és nagyságáért nemcsak élni akartak, hanem dicsően meghalni is tudtak. De a személyes vitézség, hősies feláldozás, ki­fejlett testi erő a reális érdekek fejlődése, és a czi­­vilizáczió­s tudomány előhaladtával most már nem elegendő, mert jelenben a szellemi erő, munka és szorgalom képezik azon emeltyűt, melyen a nemze­tek a szabadság, hatalom és jólét magaslatára emelkedhetnek. Jelenben a haza boldogságáért nem annyira meghalni, mint észszerűen élni kell tudni, mihez képest egy hasznos honpolgárnak bírnia kell mind­azon tulajdonokat, melyek az erkölcs megdönthetet­len alapjára fektetve, hazánk s az emberiség javát s előmenetelét előmozdíthatják. Ugyanezért megdönt­hetetlen axiómaként van kimondva, hogy a nép valódi érdekeit megvédeni tudó csak az lehet, ki nemcsak műveltebb, hanem erkölcsösebb magánál a népnél. Hangsúlyozom még egyszer, hogy előmenete­­l­é­t, mert korszakunk nem a megállapodás, hanem a haladás korszaka, melyben az üdvös munkának és lelki művelődésnek megállapodnia nem szabad, miután azon nemzet, mely jelenben megelégelvén nagyságát, folyton előre nem törekednék, a többi előre törekvő nemzetek által túlszárnyaltatva, biz­tos elveszését csakis az időtől várhatná. Midőn hazánk szabadságát a személyes bátor­ság és hősiesség volt képes megvédeni, midőn egye­sek feláldozása döntőleg hatott az idegen uralom kikerülésére; midőn a csaták hevében a férfi erő és rettenthetlenség határozott, akkor a békés időben netalán elkövetett hibák és mulasztások még ment­hetők valának; de napjainkban, mikor egy órai idő­nek megnyerése vagy elmulasztásától függ a lét és nem lét kérdése; mikor a villany és gőzerő uralkodik; mikor a rendezett állam, életmunka és szakma pontos teljesítése fokozza az állam erejét — mint ezt Poroszország múlt Francziaország el­leni hadjáratában fényesen beigazolta — akkor ha­zánk sorsa nem hajdan törököt morzsoló Kinizsi erejétől, hanem belviszonyainknak czélszerű beren­dezésétől és fejlesztésétől van feltételezve, mit egye­dül a jó közigazgatás képes előteremteni és állan­dóan megszilárdítani. Mamidon a czivilizáczió, a hala­dás, az értelmi emelkedettség naponta hódításokat tesz; ma, midőn az európai visszonyok fejlődésre még kedvezők; ma, midőn alkotmányos fejlődésün­ket mozgató és rendező szerek kezeinkben vannak; hazánk előmenetelére nézve élet­kérdés egy olyan közigazgatás, mely haladásunknak, előmenetelünk­nek, fejlődésünknek, személyes szabadságunknak, a közrendnek és a kötelességérzet fogalmának ténye­zője legyen. Fogjuk fel, tekintetes közgyűlés, korunk köve­telményének az egész közönség életére kiható phi­­losophiáját, melyből folyólag különböztessük meg a múlt s jelen idő igényeit. Feleljünk meg mindenben törvényadta hiva­tásunknak. Közigazgatásunk és tisztviselőink ellen­őrzésével szemben lanyhák és részvétlenek ne legyünk, kicsinyes érdekek mellett ne lelkesüljünk, a közér­dekű tárgy iránt közön­nyel ne viseltessünk, ne töm­­jénezzük a népszerűséget, s legyünk erélyesek tör­vényeink végrehajtása érdekében; ébres­szük fel saját példáink által mindenkiben a kötelességérzetet, és tartsuk szem előtt s kövessük mindenkor a tár­sadalom alapját képező szép erkölcsöket. Egyedül azon államnak jövője nyugszik szilárd alapon, melynek belső berendezése lehetőleg töké­letes; egyedül azon állam szellemileg magasztos, anyagilag virágzó, kifelé döntő befolyással biró, melyben a közigazgatás pontos, gyors és erélyes, mert az administratio az állam érdekének vérkerin­gése, mely ha rendes menetében megakad, bizonyos betegséget s ha nem gyógyittatik, elmaradhatlan halált idézend elő. Midőn tehát én a főispáni állást elfoglalom, azon elhatározástól vezéreltetem, hogy minden erőm­ből, törvényeink által megszabott módokkal fogom eszközölni szab. kir. Kassa városa tekintetes tör­vényhatóságának lehetőleg pontos és gyors közi­gazgatását. — Egy újonnan kinevezett megyei főispán szék­foglalása alkalmával mondandó beszédével most már körülbelül készen lehetne; azonban nekem mint szab. kir. Kassa város részére kinevezett és jelen alkalommal állásomat elfoglaló főispánnak még meg­állapodnom nem szabad, mert a városnak van a haza átalános érdekén kívül egy speciális érdeke, mit elhallgatnom nem lehet, s ez a város vagyona kezelésének kérdése. A város közönsége érdekkel tekint reánk, félve és remélve, váljon azon bajok, melyek ezen városnak financziáján — nevezetes fekvő vagyona és jöve­delme daczára rágódnak, el leendnek-e hárítva? A lakosság minden rétege várja Kassa város pénzügyeinek rendezését, mely által kiadások a be­vétellel kellő összhangzásba hozva, a város hitele szilárdulhasson, jólléte azon fokra fejlődhessék, melyre sz. k. Kassa városát, mint Felső-Magyarország köz­pontját s főhelyét, állása, helyzete méltán jogosítja. És itt rejlik annak megfejtése, hogy a Tekin­tetes törvényhatóságnak egy nevezetes körülménynyel több feladata van, mint a megyének. Átalában észlelhető, hogy a művelődésnek és társadalmi csinosodásnak igényei mindinkább szapo­rodnak. Azon város tehát, mely a fejlődő ízlést mai nap kielégíteni nem képes, előmenetelre nem számol­hat, ipara csökken, kereskedése alább száll. Egyes polgárai talán vagyonosodnak, de az átalános kere­seten alapuló jólét elköltözik virágzóbb helyre. És miután ezen kérdést már el nem odázhatjuk, előtérbe lép azon kötelesség, melyet a tekintetes köz­gyűlés minden tagja elvállalt akkor, mikor a város lakosságának bizalmából ezen teremben helyét el­foglalta. Méltóztassék elhinni, hogy az, ki a lakosság érdekéért működik, ki jólétéért szent lelkesedéssel szolgál, ki közte és érte dolgozik, az a nép embere. Kinek meggyőződése ezekével egyesül, csak az lehet hasznos tagja a városnak s megvédője érdekeinek. Midőn tehát komoly méltósággal int a sürgető szükség, hogy Kassa város financziális bajain segi­­tendők, elfogulatlanul tanácskozzunk, elérkezettnek vélem az időt, hogy meg ne hasonuljanak éppen azok, kiknek kezökbe van letéve sz. k. Kassa város jövője, melynek szerencsés eszközlése egyedül rajtunk állván, feleljünk meg ezen magas hivatásnak emberül. Engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy még néhány szóval ecseteljem saját egyéniségemet. Bizalommal jövök, viszont bizalmat kérek , kö­telesség­érzetet hozok főispáni állásomban, kötelesség­érzetet követelek. Ígérem és szentül meg is tartan­­dom, hogy főispánságom alatt a törvényt meg nem szegem, megvárom és megkívánom, hogy mindenki hasonlóul cselekedjék; e város javának előmozdítá­sáért munkálni, minden tőlem kitelhető szorgalom­mal iparkodni fogok, de megkívánom, hogy mindaz, ki kötelességet vállal, kellő pontossággal és lelki­ismerettel teljesítse is.Soha párt- vagy magán­érdek nem fog vezérelni főispáni teen­dőimben, hanem éber figyelemmel kisérendem azon törekvéseket, melyek netalán kicsinyes érdeke­ket legyezgetnének. Ismerem az életet s annak nehézségeit, de éppen azért, mert ismerem, tapasztaltam, hogy a mostoha sors minden keserűségei közt csak egy nyújthat vigaszt, s ez a helyes öntudat. Irigység, boszú, ártani vágyás, megszólás, mindannyi ellenségek eltörpülnek, egy oly tiszta kebel előtt, melyben azon öntudat él, hogy férfiasan megtette kötelességét. Ez volt az élet mostoha viszonyai között egye­düli fentartóm és nemtőm, az leend életem utolsó óráján azon vigasz, mely mindennel, mit megélnem kellett, kibékitend. Hogy az általam kitűzött és jelenben előadott, magyar hazánkat érdeklő s a város javát elő­mozdító czél elérve legyen, mulhatatlanúl megki­­vántatik, hogy szabad királyi Kassa város tekintetes törvényhatósági közgyűlésének minden egyes tagja az általam jelzett czél felé velem együtt egyetértő­­leg törekedjék, s azon zászlót, melyet kötelességem teljes érzete kezeimbe adott, s melyet én fennen lobogtatni meg nem szünendek, hazafias lelkesedés­sel követni el legyen tökélve. Ekként elérve leend magyar hazánk nagysága, boldogsága, koronás urunk s királyunk hatalma, di­csősége, gondjainkra bízott városunk virágzása, pol­gárainknak jóléte.

Next