Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1873-09-11 / 37. szám
Kassa, szeptember hó 11-én. II. évfolyam 1873. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főutcza 62. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden csütörtökön. 37. szám. AB AU J-KASSAI KÖZLÖNY. Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán küldve. Egész évre . . 6 frt — kr Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Hirdetés díj s 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. főispáni beszéd, melylyel Kassa város főispánja, Ferdinandy Bertalan ur. f. hó 9-én főispáni székét elfoglalta s melyet az utolsó betűig aláírunk mi is. Szerk. Tekintetes közgyűlés! Letevén az előirt főispáni esküt és a törvényes főispáni állást ezennel ünnepélyesen elfoglalván, engedje meg a tekintetes közgyűlés, hogy állásommal egybekötött nézeteimet, s azon irányt, melyet követendő leszek, néhány szóval előadhassam. Rövid kívánok lenni, mert nézetem szerint, jelen előre törekvő korunkban nem a szóhalmaz, hanem csupán a tett teremhet áldásos gyümölcsöket az emberiségnek. Felfogásom szerint, minden ember annyit ér, mennyit hazájának és az emberiségnek használ. Ha ezen tétel a társadalmi nemesebb erkölcs fogalma szerint szent igazság — pedig mulhatlanul az — mennyire kell ezen tétel fogalmának igaznak lenni azon egyénekre alkalmazva, kik a sors és nép kedvezménye folytán — az egyszerű mindennapiságból kiemelkedve, a társadalomban intéző állást foglalnak el, különösen — ha állásuknál fogva kiválóan vannak hivatva a hazának, mely bizalmával őket megajándékozá és az emberiségnek, mely a társadalomnak alapja — használni. E mondottakból kiindulva, kívánok korunk viszonyai között széttekinteni, hogy ismerhesse a közönség nézeteimet, s hogy meggyőződhessék a magas kormány: megérdemlem-e bizalmát ? A harcz terén hazánk sok nagy férfiúval dicsekszik. Ki ne emlékeznék Dezsőre, ki az oláhországi havasok között koronás királya életét saját életével váltotta meg. Ki ne emlékeznék Kemény Simonra, ki hazánkat a török uralomtól megszabadítandó, Hunyadi Jánost a csata terén személyesítve, hazánk mártírjává lett. Ki feledte volna Szigetvár hősét, Zrínyi Miklóst, kit a történelem hősies feláldozásáért dicsfényben tüntet elő. Ki feledte volna Dugovicsot, ki Nándorfehérvár falairól a haza dicsőségéért biztos halálba rohant. Számos ily hőstettek vannak feljegyezve a magyar történelemben, melyeknek dicsfénynyel környezeti kegyeletes emlékük mind addig élni fog minden magyar ember szivében, mig e hon Magyarország leend. Mert a felejthetlen hősök hazánk szabadságáért és nagyságáért nemcsak élni akartak, hanem dicsően meghalni is tudtak. De a személyes vitézség, hősies feláldozás, kifejlett testi erő a reális érdekek fejlődése, és a czivilizácziós tudomány előhaladtával most már nem elegendő, mert jelenben a szellemi erő, munka és szorgalom képezik azon emeltyűt, melyen a nemzetek a szabadság, hatalom és jólét magaslatára emelkedhetnek. Jelenben a haza boldogságáért nem annyira meghalni, mint észszerűen élni kell tudni, mihez képest egy hasznos honpolgárnak bírnia kell mindazon tulajdonokat, melyek az erkölcs megdönthetetlen alapjára fektetve, hazánk s az emberiség javát s előmenetelét előmozdíthatják. Ugyanezért megdönthetetlen axiómaként van kimondva, hogy a nép valódi érdekeit megvédeni tudó csak az lehet, ki nemcsak műveltebb, hanem erkölcsösebb magánál a népnél. Hangsúlyozom még egyszer, hogy előmenetelét, mert korszakunk nem a megállapodás, hanem a haladás korszaka, melyben az üdvös munkának és lelki művelődésnek megállapodnia nem szabad, miután azon nemzet, mely jelenben megelégelvén nagyságát, folyton előre nem törekednék, a többi előre törekvő nemzetek által túlszárnyaltatva, biztos elveszését csakis az időtől várhatná. Midőn hazánk szabadságát a személyes bátorság és hősiesség volt képes megvédeni, midőn egyesek feláldozása döntőleg hatott az idegen uralom kikerülésére; midőn a csaták hevében a férfi erő és rettenthetlenség határozott, akkor a békés időben netalán elkövetett hibák és mulasztások még menthetők valának; de napjainkban, mikor egy órai időnek megnyerése vagy elmulasztásától függ a lét és nem lét kérdése; mikor a villany és gőzerő uralkodik; mikor a rendezett állam, életmunka és szakma pontos teljesítése fokozza az állam erejét — mint ezt Poroszország múlt Francziaország elleni hadjáratában fényesen beigazolta — akkor hazánk sorsa nem hajdan törököt morzsoló Kinizsi erejétől, hanem belviszonyainknak czélszerű berendezésétől és fejlesztésétől van feltételezve, mit egyedül a jó közigazgatás képes előteremteni és állandóan megszilárdítani. Mamidon a czivilizáczió, a haladás, az értelmi emelkedettség naponta hódításokat tesz; ma, midőn az európai visszonyok fejlődésre még kedvezők; ma, midőn alkotmányos fejlődésünket mozgató és rendező szerek kezeinkben vannak; hazánk előmenetelére nézve életkérdés egy olyan közigazgatás, mely haladásunknak, előmenetelünknek, fejlődésünknek, személyes szabadságunknak, a közrendnek és a kötelességérzet fogalmának tényezője legyen. Fogjuk fel, tekintetes közgyűlés, korunk követelményének az egész közönség életére kiható philosophiáját, melyből folyólag különböztessük meg a múlt s jelen idő igényeit. Feleljünk meg mindenben törvényadta hivatásunknak. Közigazgatásunk és tisztviselőink ellenőrzésével szemben lanyhák és részvétlenek ne legyünk, kicsinyes érdekek mellett ne lelkesüljünk, a közérdekű tárgy iránt közönnyel ne viseltessünk, ne tömjénezzük a népszerűséget, s legyünk erélyesek törvényeink végrehajtása érdekében; ébresszük fel saját példáink által mindenkiben a kötelességérzetet, és tartsuk szem előtt s kövessük mindenkor a társadalom alapját képező szép erkölcsöket. Egyedül azon államnak jövője nyugszik szilárd alapon, melynek belső berendezése lehetőleg tökéletes; egyedül azon állam szellemileg magasztos, anyagilag virágzó, kifelé döntő befolyással biró, melyben a közigazgatás pontos, gyors és erélyes, mert az administratio az állam érdekének vérkeringése, mely ha rendes menetében megakad, bizonyos betegséget s ha nem gyógyittatik, elmaradhatlan halált idézend elő. Midőn tehát én a főispáni állást elfoglalom, azon elhatározástól vezéreltetem, hogy minden erőmből, törvényeink által megszabott módokkal fogom eszközölni szab. kir. Kassa városa tekintetes törvényhatóságának lehetőleg pontos és gyors közigazgatását. — Egy újonnan kinevezett megyei főispán székfoglalása alkalmával mondandó beszédével most már körülbelül készen lehetne; azonban nekem mint szab. kir. Kassa város részére kinevezett és jelen alkalommal állásomat elfoglaló főispánnak még megállapodnom nem szabad, mert a városnak van a haza átalános érdekén kívül egy speciális érdeke, mit elhallgatnom nem lehet, s ez a város vagyona kezelésének kérdése. A város közönsége érdekkel tekint reánk, félve és remélve, váljon azon bajok, melyek ezen városnak financziáján — nevezetes fekvő vagyona és jövedelme daczára rágódnak, el leendnek-e hárítva? A lakosság minden rétege várja Kassa város pénzügyeinek rendezését, mely által kiadások a bevétellel kellő összhangzásba hozva, a város hitele szilárdulhasson, jólléte azon fokra fejlődhessék, melyre sz. k. Kassa városát, mint Felső-Magyarország központját s főhelyét, állása, helyzete méltán jogosítja. És itt rejlik annak megfejtése, hogy a Tekintetes törvényhatóságnak egy nevezetes körülménynyel több feladata van, mint a megyének. Átalában észlelhető, hogy a művelődésnek és társadalmi csinosodásnak igényei mindinkább szaporodnak. Azon város tehát, mely a fejlődő ízlést mai nap kielégíteni nem képes, előmenetelre nem számolhat, ipara csökken, kereskedése alább száll. Egyes polgárai talán vagyonosodnak, de az átalános kereseten alapuló jólét elköltözik virágzóbb helyre. És miután ezen kérdést már el nem odázhatjuk, előtérbe lép azon kötelesség, melyet a tekintetes közgyűlés minden tagja elvállalt akkor, mikor a város lakosságának bizalmából ezen teremben helyét elfoglalta. Méltóztassék elhinni, hogy az, ki a lakosság érdekéért működik, ki jólétéért szent lelkesedéssel szolgál, ki közte és érte dolgozik, az a nép embere. Kinek meggyőződése ezekével egyesül, csak az lehet hasznos tagja a városnak s megvédője érdekeinek. Midőn tehát komoly méltósággal int a sürgető szükség, hogy Kassa város financziális bajain segitendők, elfogulatlanul tanácskozzunk, elérkezettnek vélem az időt, hogy meg ne hasonuljanak éppen azok, kiknek kezökbe van letéve sz. k. Kassa város jövője, melynek szerencsés eszközlése egyedül rajtunk állván, feleljünk meg ezen magas hivatásnak emberül. Engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy még néhány szóval ecseteljem saját egyéniségemet. Bizalommal jövök, viszont bizalmat kérek , kötelességérzetet hozok főispáni állásomban, kötelességérzetet követelek. Ígérem és szentül meg is tartandom, hogy főispánságom alatt a törvényt meg nem szegem, megvárom és megkívánom, hogy mindenki hasonlóul cselekedjék; e város javának előmozdításáért munkálni, minden tőlem kitelhető szorgalommal iparkodni fogok, de megkívánom, hogy mindaz, ki kötelességet vállal, kellő pontossággal és lelkiismerettel teljesítse is.Soha párt- vagy magánérdek nem fog vezérelni főispáni teendőimben, hanem éber figyelemmel kisérendem azon törekvéseket, melyek netalán kicsinyes érdekeket legyezgetnének. Ismerem az életet s annak nehézségeit, de éppen azért, mert ismerem, tapasztaltam, hogy a mostoha sors minden keserűségei közt csak egy nyújthat vigaszt, s ez a helyes öntudat. Irigység, boszú, ártani vágyás, megszólás, mindannyi ellenségek eltörpülnek, egy oly tiszta kebel előtt, melyben azon öntudat él, hogy férfiasan megtette kötelességét. Ez volt az élet mostoha viszonyai között egyedüli fentartóm és nemtőm, az leend életem utolsó óráján azon vigasz, mely mindennel, mit megélnem kellett, kibékitend. Hogy az általam kitűzött és jelenben előadott, magyar hazánkat érdeklő s a város javát előmozdító czél elérve legyen, mulhatatlanúl megkivántatik, hogy szabad királyi Kassa város tekintetes törvényhatósági közgyűlésének minden egyes tagja az általam jelzett czél felé velem együtt egyetértőleg törekedjék, s azon zászlót, melyet kötelességem teljes érzete kezeimbe adott, s melyet én fennen lobogtatni meg nem szünendek, hazafias lelkesedéssel követni el legyen tökélve. Ekként elérve leend magyar hazánk nagysága, boldogsága, koronás urunk s királyunk hatalma, dicsősége, gondjainkra bízott városunk virágzása, polgárainknak jóléte.