Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1873-10-09 / 41. szám
Kassa, október hó 9-én. II. évfolyam 1873. Szerkesztőség ■ és kiadóhivatal: Főutcza 62. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratuk visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden csütörtökön. 41. szám, AB AU J-KASSAI ■I KÖZLÖNY Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán küldve. Egész évre . . 6 frt — kr Félévre . . . 3 * — „ Negyedévre . . 1 „ 50 ” hirdetés díj : 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetéseiként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a szerkesztőséghez bér mentve intézendők. Középpártok. Rész, igen rosz szelek fújnak ama tengeren, melyet politikának neveznek. A reactió feni fogait azon bárányra, melyet „alkotmány“ név alatt ismerünk. Európaszerte nyíltan conspirálnak mindazon politikai vívmányok ellen, mik annyi áldozatok, s annyi nemes vér árán szereztettek meg. A népek önrendelkezési joga vonatik kétségbe, s helyébe az isteni jogot akarják trónra ültetni azok, kik az isten köpenye alá rejtőznek, valahányszor rászorulnak önző szándékaik, zsarnoki czéljaik kivitelében. Szegény Európa! Mily sors vár reája a legközelebbi jövőben, ezt mi, kik előtt a jövő fátyola nincs fellebbentve, természetesen nem tudhatjuk, s mi azt tartjuk, hogy bármily örömtelen és sötét a politikai láthatár e pillanatban, nem kell desperálnunk. Evenit in puncto, quod non speratur in anno. Jöhet egy kis egészséges légáramlat Európába is, mely mozgásba hozandja a lomha elemeket, s szétoszlatja ama sötét fellegeket, melyek a szabadság, a haladás egén mind sűrűbben összetornyosulnak, s lesz ismét átalános derű: a szabadság győzelmének verőfényes napja. De megtörténhetik az is, hogy a reactió fog győzni, s a szabadság lelketlen sírásóinak frenetikus kaczagása visszhangozni fogja a szabadsághősök torkukra forrt vészkiáltását. S bármily eredménye lesz a harcz végének, egy átalános európai confiagratió után átalános nyomor fog következni. De el e szomorú képtől, melyet a jelen átalános corruptiója szemeink elé varázsol. Hazánk, hála a gondviselésnek, még nem sülyedt annyira, hogy a reactio karjába dobná magát. De ami nem történnék meg e pillanatban, az megtörténhetik későbben, megtörténhetik akkor, ha Európa egyéb államaiban diadalmaskodik a reactio. Mert azon anyag, melyből a reactio hydrafeje oly magassá nőtte ki magát Európa egyéb, különösen latin fajú államaiban, létezik hazánkban is nagy mértékben. Mi okozta a reactió haladását Brankbonban és Spanyolországban ? Nem a bourbonoknak eszközökben nem válogató merészsége, nem az ultramontánok izgatása, nem az orleanismus és bonapartismus cselszövényei, nem a bitang don Carlos terrorismusa! A reactiót a középpártok élhetetlensége segító ama polozra, melyről már most azokat fenyegeti elnyeléssel, kiknek vállain jelenlegi polczára emelkedett föl. Ott, hol egy Gambellával úgy bánt a magát republikánusnak valló középpárt, mint egy őrülttel tenni szoktak, ott nem győzhet más, mint a bourbonok fajtalanságaival beszennyezett fehér zászló. Azon országban, melyben egy Castellarnak kellett visszavonulni a se hideg se meleg, csupán önérdekeket hajhászó udvari kéjenczek előtt, minők a spanyol progressisták vezérei: Prim és Serrano valónak; azon osztályban vajmi kevés kilátása lehet a szabadságnak a győzelemre. Híres emberek ők mindenütt, ezek a középpártiak, ezen megmentői a társadalmi rendnek, ezen báránybőrbe öltözött farkasok. Szegény hazánkban is azóta indul hanyatlásnak az ellenzék ügye, mióta az egykor oly tömör,s egyetértő baloldal _ két árnyalatra" megoszlott, s annak egyik része a balközép nevet vette föl. "Magyarországban az ellenzék ügye elválaszthatlan a szabadság, szabadelvűség, haladás ügyétől. Félünk, hogy mi is úgy ne járjunk, mint Gambettáék Francziaországban. Nálunk is kezd lábrakapni ama rész szokás, hogy a középpárt matadorjai, a magukat ellenzékieknek valló balközépiek, minden kímélettel báknak a kormánnyal s a kormánypárt főmamelukjaival, míg a 48-as párt egykori bajtársai felé valami különös, általunk megfoghatatlan elégedettséggel pufogatják rozzant fegyvereiket. Szerencse, hogy az ellenzéki választók nem igy gondolkoznak. A felelősséget azon pártra s azon pártból támadt kormányra hárítjuk, mely szegény hazánkat immár az örvény szélére hozta, s örömmel nyújtunk kezet 48-as bajtársaiknak, hogy együtt küzdhessünk a közös ellenfél ellen. Azért kérjük jól megjegyezni: A vidéki baloldalnak nincs szüksége semmi középpártra. Nem kell nekünk az „aurea me■ diocritas.“ A vidék óhajtja a fúziót, de nem Szlávyék, vagy Sennyeiékkel, hanem 48-as frigyestársainkkal. ip Netíry Bódog. Trefort megadta magát. Alább veszik olvasóink az oktatásügyér leiratát a kassai kath. praeparandia helyiségeinek átvétele tárgyában." Tizenhat napra volt a ministernek szüksége, mig kiizzadta, hogy távirati rendelete helytelen és igazságtalan volt. Távirati rendeletében, az 1854-iki egyezményre hivatkozva, a püspöknek adott igazat; tizenhat nap múlva — anélkül, hogy az ügyiratokat a várostól, magához kérette volna — a püspöki egyoldalú informátióból is meggyőződött arról, hogy a városnak van igaza, s most írott rendeletében, ugyanazon 1854-iki egyezményre hivatkozva, a püspököt elüti kereseti jogától. Gyönyörű eljárás! Legyen aztán bizalma egy ily minister intézkedéseihez akár a világi akár a papi elemnek ! Hát ki biztosít minket arról, hogy 16 nap múlva újabb rendelet nem jön, melyben hivatkozással a fatalis 1854-iki egyezményre, mégis csak a püspöknek leend igaza? No de ez idő szerint nekünk áll feljebb.. A miniszter az áltunk ellenvetett indokokkal támogatja írott rendeletét. Amit a felmondás hiányára vonatkozólag előad, azt szívesen fogadjuk, legyen meg neki is a kibúvó ajtaja. De nehogy más hasonló esetben ismét a felmondás hiányát használja fel ürügyül: tudomására juttatjuk, hogy a felmondásra kötelező törvényeink nincsenek; hogy városunkban esetről esetre a felek közti szerződés szabja, meg a felmondási határidőt, s hogy ilynemű szerződés hiányában elégséges az egyhavi felmondás, végre hogy a praeparandiai helyiség épp kellő időben mondatott fel arra nézve, hogy a püspök más után nézzen; nemkülönben, hogy a püspöknek volt is már kiszemelt helyisége, de annak kibérlését a miniszter hevenyészett távirati rendelete fölöslegessé tette. Nagyon méltányos tehát a fentiekhez képpest, hogy azon bérösszeget, melyet a város a püspökre róni fog, Trefort fizesse meg. Mert arra ugyan Trefort miniszter ur ne számítson, hogy ama távirati ukáz után a szegény város méltányosságból engedni kész legyen. Beszélt volna Trefort úr méltányosságról távirati után; — most bizonyosan elké’sett vele. A leirat következő: „25,056. szám. Vallás és közoktatási magyar kir. minister. Folyó évi augusztus hó 13-án 3874. és szeptember 3-án 4250. szám alatt kelt határozatára vonatkozólag folyó hó 14-én 25369. szám alatt kelt távirati rendeletem kapcsában a város közönségét értesítem, hogy tekintetbe véve az előbb említett határozatokban felhozott indokokat s nevezetesen azt, hogy azon feltételeket, melyek az 1854. évi november 23-án felvett jegyzőkönyvben érintetnek s a melyek a város közönségének az oda helyeztetni kért tanitóképezdére különösen a melléktanárok alkalmazásánál, némi befolyást tartottak fen, — valamint azon viszony is, mely ugyan azon jegyzőkönyv értelmében a képezete s ottani elemi iskolák igazgatására nézve fentartatni czéloztatott, főleg az 1868. évi XXXVII. t. cz. következtében. s változást szenvednek: kétségbe vonni nem akarom :a város közönségének említett határozataiban kifejezett felmondási jogát. Mindazáltal, miután a kérdéses helyiség felmondása csak folyó évi augusztus 13-án határoztat tott el, s a kassai püspöknek még azután adatott tudtára a tanév beállta előtt alig másfél hónappal, holott kisebb magánszállások érvényes felmondására is fél, vagy legalább negyedévi idő szükséges,, s miután ily rövid idő alatt említett képezde számára más alkalmas helyiségről gondoskodni nem lehetett, ezen okból a város közönsége által folyó évi augusztus 13-án hozott felmondási határozat érvényességét a most beálló 1873/1. tanévre nézve el nem ismerhetem. Minél fogva a város közönségének rendelem, hogy többször említett tanítóképezdét a most beálló 1873/*. tanévben az eddig általa leírt ■. helyiségben háboritlanúl meghagyja. Egyszersmind kilátásba helyezem, hogy ezen helyiségekért az irt . tanévre a város közönségének kívánatára méltányos bér fog fizettetni. Egyébaránt miután említett képezdének jellege s’ czélja most is ugyan az, mint alapításakor volt; (?) miután derek néptanítók képzésére most nagyobb szükség van, mint valaha s e fontos feladatnak a kassai tanító képezde dicséretre méltó buzgósággal felel meg (? !) elvárnám a város közönségétől, hogy a népnevelés s értelmes néptanítók ■ képzése érdekében azon nem jelentékeny áldozatot, melyet 18 év előtt készséggel ajánlott meg emlitett tanitóképezde fentartására, ezután is kész leendő a tanítás, közművelődés czéljának meghozni, s nevezetesen a képezde által birt helyiségeket ugyan azon intézet használatában továbbra is díj nélkül meg hagyja. ■ Buda-Pest, 1873. szeptember 29-én. Trefort Ágoston, s. k. “ Fusió ” confusió. ” A fusionális törekvés ugyancsak szomorú véget ért. Meg sem született a Csernátony magzatocska, máris éneklik fölötte a requiemet. Maga Csernátony is a kántorok között van. De hisz ez előre látható volt. Deák és pártja megalkották a közösügyi egyezményt; nekünk tántoritkatlan, mert közel két év szomor-dús eseményeivel igazolt meggyőződésünk az, hogy bajaink kútforrása az 1867: XII. t. czikk. Ennélfogva nemcsak hogy a közösügy ostromával f fölhagynunk nem szabad, sőt mert minden perez uj : érint"Tégyvért, "bizonyítékot ad kezünkbe amaz intézmény káros voltát illetőleg: minden erőnket s össze kell pontosítanunk, hogy az ostrom sükert eredményezzen. Más szóval: Deák és pártja jóhiszem fi 1 egei egy alapot teremtettek, mely két év alatt, ki nem ü elégítenek, mi több , fölötte károsnak bizonyult be.