Abauj-Kassai Közlöny, 1877 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1877-11-08 / 45. szám
71 évfolyam, 1877. Szerkesztőségi és kiadóhivatal: Kovács utcza 21. sz. dz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő, MT T levelek csak kórmentesen fogadtatnak el. A lap megjelenik: minden csütörtökön. 48. szám. ABAUJ-KASSAI kii.i.im. Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Kassa, november hó 8-án. Előfizetési feltételei •helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre... 6 frt — kr. Félévre..........3 ., — „ Negyedévre.. 1 „ 50 „ Hirdetési díj : 5 hasábos petit sorért ■> kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyiltter 3 hasábos petitsor 20 kr. Hirdetési és előfizetési díjak a szerkesztőséghez bér ment vettf* intézendők. "A Hirdetéseket elfogad s jogérvényesen nyugtáz Koseh és Scharf könyvi kőnyomdája is Kassán. Világháború, mint a politikai aposztázia mentsége. Amint az ügyek jelen stádiumából következtetni lehet, a tárgyalás alatt lévő bankjavaslat el lesz fogadva országgyűlésünk többsége által. A mamelukkok megteszik kötelességüket most is, mint mindig, s a frondeurök, — ha fognak találkozni ilyenek a szabadelvű pártban, nem fogják megakadályozni a bankstatutum törvényre emelését, mert számuk oly csekély lesz, hogy arról szólni sem érdemes. Megtörténik tehát ismét, hogy sok képviselő, programmjával ellenkezőleg, s választóinak kifejezett akaratával s a közvéleménynyel daczolva, segédkezet fog nyújtani oly merényleteihez, mely nemcsak állami függetlenségünkön ejtend kiköszörülhetlen csorbát, de összes hitelünket, pénzügyünket tán beláthatlan időre, a magyar nemzet iránt mindig ellenséges indulattal viseltető osztrák pénzmatadorok rabjává teendi. Azért mondjuk : beláthatlan időre, mert nem képzelünk oly esetet, hogy a mostani osztrák nemzeti bank embereinek kezei közé került nemzet egyhamar képes lehessen kibontakozni azon polip-károk közül, melyek a valuta helyreállításának legfőbb akadályát képezik, bármit beszéljen Tisza Kálmán s szajkó mamelukk-serege. S e dologban a legcinikusabb s valóban megdöbbentő az, hogy a kormánypárt mamelukkjai immár még nem is szépítgetik elvfeladásukat, sőt találkoznak, kik még dicsekesznek vele. A képviselőház november 3-ai ülésében Horváth Gyula, a Tisza-gárda tizenhárompróbás híve, egyenesen kimondja, hogy „e következetlenséget senki nem tagadja közülök“. Hanem megvan rá a mentsége is: „a világháború küszöbén állunk“ — azért hagyjuk megkötni kezeinket, hogy annál könnyebben bánjék el velünk ellenségünk. Ez azután igazi mamelukk-logika. Hát ugyan mitől fél ez az úr egy „világháború“ esetében, ami roszabb, s hazánkban veszélyesebb volna, mint a mostani pénzügyi és nemzetgazdasági addikáczió. Mert addikálásnál nem nevezhető másképen a bank-statutum és a közös vámterület elfogadása. Furcsa, hogy azoknak az embereknek, kik Magyarországot lenyűgözve tartják, mindig rendelkezésükre áll valami mumus, melylyel a czéljaiknak kedvező kishitűséget s gyávaságot a nemzet tudatlan részénél ébren tartják. Most a „világháború“ a mumus. Hát hiszen nincs valami nagy okunk, borzasztó félelmünkben rettegni attól a „világháborúdtól. Ha csakugyan meg van írva a sors könyvében, hogy nemzetünk ki fog töröltetni az európai államok sorából, ha csakugyan el kell vesznünk, akkor még jobb, ha a csatatéren hősies küzdelemben halunk meg, mint csak úgy lassan mérget szíva magunkba a korrupczió puha párnái közt. Hanem ahhoz is mamelukk észjárás és logika kívántatik, hogy egy képviselő azzal véli föllelkesíteni a nemzetet a bankstatutum iránt, ha a kormánypárt elvfeladását hazafias ténynek kürtöli, mert ... no, mert „világháború“ lesz. Egy „világháború“ esetén a nemzet elégedettsége legjobb támasza a trónnak, s legőszintébb szövetségese a velünk egy monarchiában élő nemzetcsaládoknak. A kiszivattyúzott, tönkrement, deficites, megalázott Magyarország hasonló a kadáverhez, melynek hasznát se barát, se ellenség nem veendi, hacsak a kétségbeesés pillanatában végerőfeszitéssel nem boszulja meg magát azokon, kik őt ritka rafinériával és rendszeresen kínozták mindig, mióta Szadowa és Deák Ferencz kegyelméből részesülünk a 67-ben kimesterkélt „parlamentáris kormányzat“ boldogságában. Bizony, kár ijesztgetni azzal a „világháború“val; üdvösebb dolgot mivelnének e helyett az ily kaliberű képviselők, ha a kormányra pressziót gyakorolnának, hogy szakítson már egyszer azon politikával, mely osztrák gyarmatot csinál a „legszebb bonból, s ne követnék tüskén-bokron a kormányt oly utakon, melyek ha nem is „világháború“, de előbb-utóbb belkatasztrófa elé vezetik az elámított, korrumpált nemzetet. Ettől a belkatasztrófától féljenek, s ne kalandozzanak a „világháború“ csataterein, mert egy esetleges belkatasztrófa csakugyan „végítélet“ volna rájuk nézve, amitől oly rettenetesen félni látszik Horváth Gyula képviselő úr és mamelukk-társai. _________Hedry Bódog. Haladunk. Azon kötelességek között, melyeket a társadalom a benne élő emberekre ró, — nem utolsó helyen áll azon figyelem, mellyel minden intelligens ember a társadalmi műveltség, modor és illem iránt viseltetni tartozik. Aki művelt társaságokban akar szerepelni, annak legelső feladata elsajátítani a társalgás azon nemes modorát, mely e társaságokban dívik, és a művelt társaságnak nincs elébbvaló kötelessége annál, hogy a durva fellépés bélyegzett képviselőit kirekessze köréből. Az emberek egymással való érintkezésének, a művelt társalgásnak első kelléke , hogy az egymásról vagy távollevőkről való nyilatkozatokban kerültessék minden indokolatlan sértegetés, vagy ha a sértésre nyomós indokok forognak fenn, legyen az oly modorban előadva, mely amíg mélyen s találóan sért egy egyént, addig nem undorítja a finomabb érzést s művelt lelkűidet. A magyarországi társadalom sok egyéb s nagy bűne mellett a művelt társalgás e legprimitívebb szabályát is kezdi a lomtárba való dolgok kategóriájába helyezni. Magyarország miniszterelnöke adja meg rá az inatiát irat, és a sajtó hűséges buzgalommal indul meg a magas kéz nyitotta ösvényen. A miniszterelnök úr megengedi magának azt a delicatesse kedvtelést, hogy hitvány czimmel dobálódzék a legfőbb helyen, a parlamentben. Szánandó kiskorúság ez a politikában, mely így magában véve is nagyon szomorú jelenség, de kétszeresen sajnálatra méltó azért, mert alapját vetheti meg a társadalomban oly modornak, melytől minden művelt lélek elfordul, s kerüli még a társas élet feláldozása árán is. Pompásan haladunk lefelé a korrupczió lejtőjén. Csak igy tovább! és nem sok idő telik bele, hogy a „hitvány“, „alávaló“, „gazember“ czimezgetések a társalgás megszokott közhelyei lesznek, és nem fog eszébe jutni senkinek sértésnek dedarálni azon kitételeket, mert hisz a miniszterelnök, parlament és sajtó között csak olyan hangon folyik a társalgás. Magyarország társadalma maholnap nem fogja ösmerni azon demarkaczionalis vonalakat, melyeken túl az a becsületsértés következik, melyet tisztességes ember élete árán is meg szokott torolni; a becsületsértésre maholnap nem elégtételkövetelés, de finom diplomácziai mosoly s a sértésben való túlliczitálás lesz a felelet. Ez lesz az eredménye annak a komédiának, melyet azok a nagy urak ott fenn az ország szívében véghez visznek! ... És a nemzetnek nem jut eszébe odakiáltani hatalmas szóval: hát urak, nem csuknánk be már azt a bódét ! Bizony gyönyörűséges photographiája ez a mi társadalmi viszonyaink rohadtságának e—e Adakozók névsora: Demeczky Pál ismét 1 frt, Tahy Konrád ismét 2 frt, Bartalos János 1 frt, György Béla 2 frt, Szoszniczky János 1 frt, Jónás Emil 1 frt, Fábián János 2 frt, Szentimrey Gábor 2 frt, Mosánszky Antal 1 frt, Dr. Imling Konrád 1 frt, Schwarzer Gyula 1 frt, Baross László 2 frt, Pulcz Imre 2 frt, Zsarnay Dénes 1 frt, Feldheim 2 frt, Névtelen 1 frt, Névtelenül 50 kr., Kruzslyák József 1 frt, Korányi Károly 5 frt, Kovács Sámuel 2 frt, Szopko Róbert 1 frt, Szmrecsányi László 1 frt. — Ugyancsak a fenti czélra adakoztak.: Pocsátka-Huber Lujza 2 kiló és 20 deka, Csengeri Janka 20 deka és „A nemes török testvérnemzet hazánkért is vérző vitéz bajnokainak“ felírással M 0. 1 kiló és 15 deka tépést. — A Kukovszky perselyében ismételve begyűlt 7 frt 50 kr. A harmadik kimutatás főösszege: 194 frt 68 kr. 1 darab arany és 5 kilo, 83 deka tépés. Segélyezzük a törököt! Budapest, 1877. okt. 22. A császári ottoman főkonzulátus Budapesten 12 kilogram tépésnek átvételét elismeri, melyet t. sz. „Abauj-Kassai Közlöny“ szerkesztősége Kassán a császári ottoman hadsereg sebesültei szamara szives volt átadni és saját kormánya nevében köszönetét fejezi ki az adományozóknak ezen nagylelkű ajándékért. Halil, a főkonzul. Tisztelt szerkesztő ur! A török sebesültek részére múlt szeptember havában küldött 71 frt 80 krhoz folytatólagosan gyűjtött 33 frtot és 50 krt, a nevezettek részére leendő elküldés végett van Szerencsem áttenni. Kassán, novemb. 2-án 1877. Alázatos szolgája, Tolnay József. A harczténet. — Bécs, november 2. A „Polit. Corr.“ jelenti Bukarestből nov. 1. Sefket pasa október 31-én kísérletet tett Ordanieből az oroszokat Telisnél megtámadva állásaikból kiszorítani. Több órán át tartó csatában azonban megveretett az oroszok által Radomirce előtt, és szétbomlott hadsorokkal futásnak indittatott. Most Plevna minden oldalról körül van zárolva. — Konstantinápoly nov. 2. Az oroszok Ordaniet megtámadták, de nagy veszteségekkel visszaverettek. — Bécs, nov. 2. A „Pol. Corr.“ egy zimniczai tudósítás alapján fenntartás mellett jelenti, hogy egy 70,000 főből álló Balkán-hadsereg szervezte be, mely még a tél beállta előtt a Balkánon áthatolva, gyors menetben Drinápoly ellen működend, hogy az által a hadjáratot az idénre befejezze és Drinápolyt elfoglalja, anélkül, hogy akár Plevna elfoglalását, akár a czarevits hadtestének működését bevárná. — London, nov. 2. A „Daily Telegr.“nak távirják Sumlából. A törökök 30-án kémszemlére indultak Kadikör irányában, hol nagy orosz haderő van összepontosítva. Az oroszok másnap megtámadták a törökök által elfoglalt hadállásokat. A csata egész napon át tartott s a törökök megtartották hadállásaikat. — London, nov. 2. A „Reuter ügynökség“ jelenti Konstantinápolyból. Hivatalos adatok szerint a még rendelkezésre álló tartalék és népfölkelés 498.412 embert tesz ki, ebből 165.000 ember azonnal behivatik. A sorozás 61.715 embert eredményezett és igy összesen 226.795 ember lett behiva. —A kassai magyar színészet múltjából.*) Kassai színigazgatók: 1828—1829. Báró Berzeviczy Vincze. 1833—1836. Kovalassy Ferencz. 1838. Joób Gusztáv és Kovács Endre. 1848/g. Klestinszky László. 1861/61—1862/6S. Latabár Endre. 1863 ill. Szabó József és Philippovics István. 1864/65. Szabó József. 1865/66—1872/73. Latabár Endre. 1873/74—1874/75. Temesváry Lajos. 1875/76—1877/78 Lászy Vilmos. B. Berzeviczy Vincze igazgatása alatt színészetünk arany korát élte. A kolosvári — azon időben a legkitűnőbb dráma- és dal-szintársulat 1828-dik év ápril, majd október havában N.-Váradról Kassára jővén, előadásai sorát a városi színházban megkezdette. Ezen dráma- és dalszíntársulat vezértagjai voltak: Meggyesy Károly, Pály Elek, Szentpétery Zsigmond, Szerdahelyi József, Szilágyi Pál és Udvarhelyi Miklós. Többi tagjai: Férfiak: Egressy * Klestinszky Lászlónak „A kassai magyar színészet 3781—1877“ czimű, sajtó alatt levő munkája nyomán.