Abauj-Kassai Közlöny, 1877 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-08 / 45. szám

71 évfolyam, 1877. Szerkesztőség­i és kiadóhivatal: Kovács utcza 21. sz. dz. Semmit sem közlünk, h­a nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szer­kesztőséghez intézendő, MT T levelek­­ csak kórmentesen fogadtatnak el. A lap megjelenik: minden csütörtökön. 48. szám. ABAUJ-KASSAI k­ii­.i.im. Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Kassa, november hó 8-án. Előfizetési feltételei •­helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre... 6 frt — kr. Félévre..........3 ., — „ Negyedévre.. 1 „ 50 „ Hirdetési díj : 5­ hasábos petit sorért ■> kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyiltter 3 hasábos petitsor 20 kr. Hirdetési és előfizetési díjak a szerkesztőséghez bér ment v­e­ttf* intézendők. "A Hirdetéseket elfogad s jogérvényesen nyug­táz Kos­eh és Scharf könyv­­i kőnyomdája is Kassán. Világháború, mint a politikai aposztázia mentsége. Amint az ügyek jelen stádiumából következ­tetni lehet, a tárgyalás alatt lévő bankjavaslat el lesz fogadva országgyűlésünk többsége által. A ma­­melukkok megteszik kötelességüket most is, mint mindig, s a frondeurök, — ha fognak találkozni ilyenek a szabadelvű­ pártban, nem fogják megaka­dályozni a bankstatutum törvényre emelését, mert számuk oly csekély lesz, hogy arról szólni sem érdemes. Megtörténik tehát ismét, hogy sok képviselő, programmjával ellenkezőleg, s választóinak kifeje­zett akaratával s a közvéleménynyel daczolva, segéd­kezet fog nyújtani oly merényleteihez, mely nem­csak állami függetlenségünkön ejtend kiköszörül­­hetlen csorbát, de összes hitelünket, pénzügyünket tán beláthatlan időre, a magyar nemzet iránt min­dig ellenséges indulattal viseltető osztrák pénz­ma­tadorok rabjává teendi. Azért mondjuk : beláthatlan időre, mert nem képzelünk oly esetet, hogy a mostani osztrák nemzeti bank embereinek kezei közé került nemzet egyhamar képes lehessen kibontakozni azon polip-károk közül, melyek a valuta helyreállításának legfőbb akadályát képezik, bármit beszéljen Tisza Kálmán s szajkó mamelukk-serege. S e dologban a legcinikusabb s valóban meg­döbbentő az, hogy a kormánypárt mamelukkjai im­már még nem is szépítgetik elvfeladásukat, sőt ta­lálkoznak, kik még dicsekesznek vele. A képviselőház november 3-ai ülésében Hor­váth Gyula, a Tisza-gárda tizenhárompróbás híve, egyenesen kimondja, hogy „e következetlensé­get senki nem tagadja közülök“. Hanem meg­van rá a mentsége is: „a világháború küszöbén állunk“ — azért hagyjuk megkötni kezeinket, hogy annál könnyebben bánjék el velünk ellenségünk. Ez azu­tán igazi mamelukk-logika. Hát ugyan mitől fél ez az úr egy „világhá­ború“ esetében, ami roszabb, s hazánkban veszélye­sebb volna, mint a mostani pénzügyi és nemzet­­gazdasági addikáczió. Mert addikálásnál nem nevez­hető másképen a bank-statutum és a közös vámterü­let elfogadása. Furcsa, hogy azoknak az embereknek, kik Magyarországot lenyűgözve tartják, mindig rendel­kezésükre áll valami mumus, melylyel a czéljaik­­nak kedvező kishitűséget s gyávaságot a nemzet tudatlan részénél ébren tartják. Most a „világháború“ a mumus. Hát hiszen nincs valami nagy okunk, borzasztó félel­münkben rettegni attól a „világháborúdtól. Ha csakugyan meg van írva a sors könyvében, hogy nemzetünk ki fog töröltetni az európai államok so­rából, ha csakugyan el kell vesznünk, akkor még jobb, ha a csatatéren hősies küzdelemben halunk meg, mint csak úgy lassan mérget szíva magunkba a korrupczió puha párnái közt. Hanem ahhoz is mamelukk észjárás és logika kívántatik, hogy egy képviselő azzal véli föllelke­síteni a nemzetet a bank­statutum iránt, ha a kor­mány­párt elvfeladását hazafias ténynek kürtöli, mert ... no, mert „világháború“ lesz. Egy „világháború“ esetén a nemzet elégedett­sége legjobb támasza a trónnak, s legőszintébb szövetségese a velünk egy monarchiában élő nem­zetcsaládoknak. A kiszivattyúzott, tönkrement, defi­­c­ites, megalázott Magyarország hasonló a kadáver­­hez, melynek hasznát se barát, se ellenség nem veendi, hacsak a kétségbeesés pillanatában végerő­­feszitéssel nem boszulja meg magát azokon, kik őt ritka rafinériával és rendszeresen kínozták mindig, mióta Szadowa és Deák Ferencz kegyelméből része­sülünk a 67-ben kimesterkélt „parlamentáris kor­mányzat“ boldogságában. Bizony, kár ijesztgetni azzal a „világháború“­­val; üdvösebb dolgot mivelnének e helyett az ily kaliberű képviselők, ha a kormányra pressziót gya­korolnának, hogy szakítson már egyszer azon poli­tikával, mely osztrák gyarmatot csinál a „legszebb bonból, s ne követnék tüskén-bokron a kormányt oly utakon, melyek ha nem is „világháború“, de előbb-utóbb belkatasztrófa elé vezetik az elámított, korrumpált nemzetet. Ettől a belkatasztrófától féljenek, s ne kalan­dozzanak a „világháború“ csataterein, mert egy esetleges belkatasztrófa csakugyan „végítélet“ volna rájuk nézve, a­mitől oly rettenetesen félni látszik Horváth Gyula képviselő úr és mamelukk-társai. _________Hedry Bódog. Haladunk. Azon kötelességek között, melyeket a társada­lom a benne élő emberekre ró, — nem utolsó he­lyen áll azon figyelem, mel­lyel minden intelligens ember a társadalmi műveltség, modor és illem iránt viseltetni tartozik. A­ki művelt társaságokban akar szerepelni, annak legelső feladata elsajátítani a társalgás azon nemes modorát, mely e társaságokban dívik, és a művelt társaságnak nincs elébbvaló kötelessége an­nál, hogy a durva fellépés bélyegzett képviselőit kirekes­sze köréből. Az emberek egymással való érintkezésének, a művelt társalgásnak első kelléke , hogy az egy­másról vagy távollevőkről való nyilatkozatokban kerültessék minden indokolatlan sértegetés, vagy ha a sértésre nyomós indokok forognak fenn, le­gyen az oly modorban előadva, mely amíg mélyen s találóan sért egy egyént, addig nem undorítja a finomabb érzést s művelt lelkűidet. A magyarországi társadalom sok egyéb s nagy bűne mellett a művelt társalgás e legprimi­tívebb szabályát is kezdi a lomtárba való dolgok kategóriájába helyezni. Magyarország miniszterelnöke adja meg rá az inat­iát irat, és a sajtó hűséges buzgalommal indul meg a magas kéz nyitotta ösvényen. A miniszterelnök úr megengedi magának azt a delicatesse kedvtelést, hogy hitvány czimmel dobálódzék a legfőbb helyen, a parlamentben. Szánandó kiskorúság ez a politikában, mely így magában véve is nagyon szomorú jelenség, de kétszeresen sajnálatra méltó azért, mert alapját vetheti meg a társadalomban oly modornak, mely­től minden művelt lélek elfordul, s kerüli még a társas élet feláldozása árán is. Pompásan haladunk lefelé a korrupczió lejtő­jén. Csak igy tovább! és nem sok idő telik bele, hogy a „hitvány“, „alávaló“, „gazember“ czimez­­getések a társalgás megszokott közhelyei lesznek, és nem fog eszébe jutni senkinek sértésnek ded­a­rálni azon kitételeket, mert hisz a miniszterelnök, parlament és sajtó között csak olyan hangon folyik a társalgás. Magyarország társadalma ma­holnap nem fogja ösmerni azon demarkaczionalis vonalakat, me­lyeken túl az a becsületsértés következik, melyet tisztességes ember élete árán is meg szokott torolni; a becsületsértésre ma­holnap nem elégtételkövete­lés, de finom diplomácziai mosoly s a sértésben való túlliczitálás lesz a felelet. Ez lesz az eredménye annak a komédiának, melyet azok a nagy urak ott fenn az ország szívé­ben véghez visznek! ... És a nemzetnek nem jut eszébe odakiáltani hatalmas szóval: hát urak, nem csuknánk be már azt a bódét ! Bizony gyönyörűséges photographiája ez a mi társadalmi viszonyaink rohadtságának­­ e—e Adakozók névsora: Demeczky Pál ismét 1 frt, Tahy Konrád ismét 2 frt, Bartalos János 1 frt, György Béla 2 frt, Szoszniczky János 1 frt, Jónás Emil 1 frt, Fábián János 2 frt, Szentimrey Gábor 2 frt, Mosánszky Antal 1 frt, Dr. Imling Konrád 1 frt, Schwarzer Gyula 1 frt, Baross László 2 frt, Pulcz Imre 2 frt, Zsarnay Dénes 1 frt, Feldheim 2 frt, Névtelen 1 frt, Névtelenül 50 kr., Kruzslyák József 1 frt, Korányi Károly 5 frt, Kovács Sámuel 2 frt, Szopko Róbert 1 frt, Szmrecsányi László 1 frt. — Ugyancsak a fenti czélra adakoztak.: Po­­csátka-Huber Lujza 2 kiló és 20 deka, Csengeri Janka 20 deka és „A nemes török testvérnemzet hazánkért is vérző vitéz bajnokainak“ felírással M 0. 1 kiló és 15 deka tépést. — A Kukovszky perselyében ismételve be­gyűlt 7 frt 50 kr. A harmadik kimutatás főösszege: 194 frt 68 kr. 1 darab arany és 5 kilo, 83 deka tépés. Segélyezzük a törököt! Budapest, 1877. okt. 22. A császári ottoman főkonzulátus Budapesten 12 kilogram tépésnek átvételét elismeri, melyet t. sz. „Abauj-Kassai Közlöny“ szerkesztősége Kas­sán a császári ottoman hadsereg sebesültei szamara szives volt átadni és saját kormánya nevében kö­szönetét fejezi ki az adományozóknak ezen nagy­lelkű ajándékért. Halil, a főkonzul. Tisztelt szerkesztő ur! A török sebesültek részére múlt szeptember havában küldött 71 frt 80 krhoz folytatólagosan gyűjtött 33 frtot és 50 krt, a nevezettek részére leendő elküldés végett van Szerencsem áttenni. Kassán, novemb. 2-án 1877. Alázatos szolgája, Tolnay József. A harczténet. — B­é­c­s, november 2. A „Polit. Corr.“ je­lenti Bukarestből nov. 1. Sefket pasa október 31-én kísérletet tett Ord­anieből az oroszokat Telisnél megtámadva állásaikból kiszorítani. Több órán át tartó csatában azonban megveretett az oroszok ál­tal Radomirce előtt, és szétbomlott hadsorokkal fu­tásnak indittatott. Most Plevna minden oldalról körül van zárolva. — Konstantinápoly nov. 2. Az oro­szok Ord­aniet megtámadták, de nagy veszteségek­kel visszaverettek. — Bécs, nov. 2. A „Pol. Corr.“ egy zim­­niczai tudósítás alapján fenntartás mellett jelenti, hogy egy 70,000 főből álló Balkán-hadsereg szer­vezte b­e, mely még a tél beállta előtt a Balkánon áthatolva, gyors menetben Drinápoly ellen műkö­­dend, hogy az által a hadjáratot az idénre befe­jezze és Drinápolyt elfoglalja, a­nélkül, hogy akár Plevna elfoglalását, akár a czarevits hadtestének működését bevárná. — London, nov. 2. A „Daily Telegr.“­­nak távirják Sumlából. A törökök 30-án kémszem­lére indultak Kadikör irányában, hol nagy orosz haderő van összepontosítva. Az oroszok másnap megtámadták a törökök által elfoglalt hadállásokat. A csata egész napon át tartott s a törökök meg­tartották hadállásaikat. — London, nov. 2. A „Reuter ügynökség“ jelenti Konstantinápolyból. Hivatalos adatok sze­rint a még rendelkezésre álló tartalék és népfölke­lés 498.412 embert tesz ki, ebből 165.000 ember azonnal behivatik. A sorozás 61.715 embert ered­ményezett és igy összesen 226.795 ember lett behiva. —A kassai magyar színészet múltjából.*) Kassai színigazgatók: 1828—1829. Báró Berzeviczy Vincze. 1833—1836. Kovalassy Ferencz. 1838. Joób Gusztáv és Kovács Endre. 1848/g. Klestinszky László. 1861/61—1862/6S. Latabár Endre. 1863 ill. Szabó József és Philippovics István. 1864/65. Szabó József. 1865/66—1872/73. Latabár Endre. 1873/74—1874/75. Temesváry Lajos. 1875/76—1877/78 Lászy Vilmos. B. Berzeviczy Vincze igazgatása alatt színé­szetünk arany korát élte. A kolosvári — azon időben a legkitűnőbb dráma- és dal-szintársulat 1828-dik év ápril, majd október havában N.-Váradról Kassára jővén, elő­adásai sorát a városi színházban megkezdette. Ezen dráma- és dal­színtársulat vezértagjai voltak: Meggyesy Károly, Pály Elek, Szentpétery Zsigmond, Szerdahelyi József, Szilágyi Pál és Ud­varhelyi Miklós. Többi tagjai: Férfiak: Egressy *­ Klestinszky Lászlónak „A kassai magyar színészet 3781—1877“ czimű­, sajtó alatt levő munkája nyomán.

Next