Abauj-Kassai Közlöny, 1884 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1884-02-14 / 7. szám

gyasztók által beküldött magvakat, a kívánsághoz képest, a következő szempontokból vizsgálja meg : a) azonosságra (nem és faj, esetleg, alfaj, változat) a lehetőségig; b) tisztaságra úgy, hogy a közéjök keveredett idegen magvak és anyagok mennyisége csak együttesen határoztatik meg ; c) tisztaságra úgy, hogy az idegen magvak és anyagok mennyisége és minősége egyenként is pontosan meghatároztatik ; d) tisztaságra egyes kiválóan ártalmas gyomtól (pl. arankától, szádortól); e) csirázó képességre ; f) átalános súlyra; g) fajsúlyra; h) térfogati súlyra ; i) víztartalomra; k) a b) és e) alatt említett tulajdonságokból eredő használati értékre. Magkeverékeket az állomás nem fogad el vizsgálatra, úgyszintén olyan magvakat sem, melyek csak az érés után következő évben szoktak kicsirázni, például: alma, körte, tiszafa, galagonya stb. 8. §. A 2. §. a—g) alatti tulajdonságok bármelyikének megvizsgáltatása végett az állomáshoz a magvakból a következő mennyiséget kell beküldeni: A legapróbb magvakból, minők a füvek, a fehér és korcs lóhere, csibMiur, mák, dohány, repete és más káposztafélék, nyír- és égerfa stb. legalább 50 gramot. Középnagyságúakból, mint a luczerna, vörös lóhere, len, répa stb.legalább 100 „ Nagy magvakból, minők a gabonafélék, tengeri, hüvelyes vetemények, erdei fák magvai stb. legalább . . . 250 „ A térfogati súly meghatározásához bármiféle magból legalább ... 11., litert. A víztartalom meghatározásához legalább................................................100 gramot. Minthogy kisebb mennyiségek kevésbbé mutatják az egész magkészlet átlagos minőségét, azért kívánatos, hogy az itt kitett minimumnál kevesebbet ne, hanem inkább többet tegyen ki a mustra. — Különösen az arankára való vizsgálathoz tanácsos a minimum gyanánt megszabott 100 gramnál jóval többet küldeni be. 4 §• A megvizsgálás végett beküldött magvak, amennyiben azok a vizsgálatra mind fel nem használtattak, a netán felmerülhető jogi kérdések miatt, az állomáson egy évig megőriztetnek, de vissza egyátalában nem követelhetők. 5. §. A magvak vizsgálatáért a következő díjak fizetendők : 1. Az azonosság (nem és faj, esetleg alfaj vagy változat) meghatározásáért, amennyire ez lehetséges ... 50 kr. 2. A mag tisztaságának meghatározásáért a hozzá keveredett idegen magvak és anyagok szerinti mennyiségének csupán együttesen való megjelölésével (mennyileges meghatározás) . . 1 frt. 3. Csupán az aranka meghatározásáért 50 kr. 4. Csupán a szádoti (Orobanche)meghatározásáért ......................................3 frt. 5. A mag tisztaságának meghatározásáért, ha az idegen keverék részek mennyiségét és minőségét egyenkint is meg kell jelölni(minőleges meghatározás): a) Csupán az emberre vagy állatra nézve mérges növények magvainak mennyiség és minőség szerinti meghatározásáért ......................................................1 — 3 frt. b) Csupán a mérges növények és kártékonyabb gyomok magvainak mennyileges és minőleges meghatározásáért 2—6 frt. c) Az összes idegen anyagok és magvak mennyileges és minőleges meghatározásáért (teljes botanikai elemzés) 10—20 frt. 6. A csirázó képesség százalék szerinti meghatározásáért........................... 1 frt. 10. A víztartalom meghatározásáért 1 „ A használati érték meghatározásáért külön díj nem jár. Minden egyéb vizsgálat diját, a reáfordított időhöz és fáradsághoz mérve, az állomás vezetője szabja meg. Azon kereskedők számára, kik az állomáson nagyobb számú vizsgálatokat eszközöltetnek, egy évre biztosított 25 vizsgálat 10 írtért, 50 vizsgálat 15 írtért, 100 vizsgálat 25 frtért fog eszközöltetni. A díjak előre fizetendők s a fenti díjmérséklés csupán a fontosabb, nevezetesen azonosságra, mennyileges tisztaságra, arankára, vagy csiraképességre történő vizsgálatokra értendő. A gazdák számára ingyen eszközli az állomás a legfontosabb gazdasági vetőmagvak megvizsgálását azonosságra, mennyiséges tisztaságra (az idegen részek °/0-ának csupán együttes megjelölésével), továbbá arankára és csirázó képességre. Ezen magvak közé tartoznak : a gabonafélék, tengeri, köles, muhar, czirok, pohánka; — a hüvelyes vetemények, bükköny, luczerna (Medicago sativa, lupulina és falcata), lóhere (Trifolium pratense, repens, incarnatum és hybridum), baltaczim, szapuka (Anthyllis), szarvas kerep (Lotus), szeradella (Ornithopus), csillagfürt ; — czukor-, takarmány- és tarlórépa, Poterium, csibehúr (Spergula); — len, kender, dohány, napraforgó, repete, mák, gomborka, fekete mályva; — a füvek közül a fehér vagy taraczkos tippan (Agrostis stolonifera), gyepes napicz (Alia caespitosa), ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), borjú pázsit (Anthoxanthum), Arunda vagy Ammophila arenaria, franczia perje (Arena elatior vagy Arrenatherum), sárga zab (Arena vagy Trisetum flavescens), árva rozsnok (Bromus inermis), ebfark (Cynosurus), ebir (Dactylis), Elymus arenarius, nádas, magas vagy réti, kemény fsjuh csenkesz (Festuca arundinacea, elatior vagy pratensis, duriuscula és ovina), mézpázsit (Glyceria fluitans és aquatica vagy spectabilis), olasz és angol perje vagy vadócz (Lolium italicum és perenne), Phalaris arundinacea, komócsin (Phleum pratense), réti és sovány perje (Poa pratensis és trivialis). Továbbá ingyen vizsgálja meg az állomás, kívánatra, a gabonafélék térfogati súlyát, valamint az általános súlyt is. 6. § A díjak előlegesen küldendők be ; ellenkező esetben postai megbízás vagy utánvétel útján fognak beszedetni. Az állomás által kiállított értesítvényeket vagy egyéb levélbeli felvilágosításokat a tudakozódó fél, — hacsak a levélbélyeget előre be nem küldi, — bérmentetlenül kapja meg. Az állomás ellenben bérmentetlen leveleket vagy mustrákat nem fogad el. 7l §• Minden vizsgálat eredményéről az erre szolgáló nyomtatvány-mintán értesíttetik a beküldő. Ezen értesítvény azonban csupán a tudakozódó fél saját megnyugtatására szolgál, de vitás kérdések eldöntésében bizonyítvány erejével nem bírhat, minthogy az állomás csupán a beküldött mustrát, nem pedig az árut magát vizsgálta meg. Arról a beküldőnek kell meggyőződnie, hogy a mustra csakugyan a vásárolt vagy venni szándékolt áruból való-e, illetőleg csakugyan olyan minőségü-e, minőnek a kereskedő állítja vagy az általa előmutatott értesítvény feltünteti. Ez pedig úgy érhető el legegyszerűbben, ha a megvett magvakat, illetőleg a készletből átlag gyanánt vett mustrát, az állomáson újból megvizsgáltatja. Minthogy azonban a magvizsgáló állomásnak nemcsak az a czélja, hogy a fogyasztót károsításoktól megmentse, hanem hogy egyúttal a lelkiismeretes termelőt és magkereskedőt is megvédelmezze a netaláni méltatlan megtámadásoktól s hitelét emelje, azért a magtermelők vagy kereskedők számára bizonyítvány is állítható ki a magvizsgálat eredményéről, ha az állomással az érvényben levő szabályok szerint szerződtek, mely esetben az ily bizonyítvány alapján az elárusító, a szerződésben kitett határidőn belül, szavatosságot vállalhat a vevő irányában a mag azonossága, kellő tisztasága és csírázó képessége felől. 8. §• Vetőmagvaknak magánosok által való beküldésekor kívánatos, hogy meg legyen említve a beszerzési forrás (termelő vagy kereskedő czég), a hely, hol a mag termett, az ár és a netán biztosított tisztaság és csíraképesség, továbbá hogy a mag vett vagy venni szándékolt árvezikk-e. Utóbbi különösen azért, mivel a kereskedők által évenkint szétküldeni szokott mutatványok megvizsgáltatása a legtöbb esetben semmi értékkel sem bir. 9. §. A vizsgálatra szánt magminták lehetőleg nagyobb mennyiségből, a készlet különböző helyeiről, átlag-mustra gyanánt vétessenek, s a tudakozó fél nevével ellátva, küldessenek be az állomásnak. 10. §. Mindennemű küldemény az állami vetőmagvizsgáló állomásnak (Budapest, Debreczen, Kassa, Keszthely, Kolos-Monostor, Magyar-Óvár) czimzendő. PL §. Jelen alapszabályok 1884-ik évi február 10-étől kezdve lépnek életbe. 7. Az átalános súlynak (1 kilogramban levő magvak számának) meghatározásaiért .................................................50 kr. 8. A magvak fajsúlyának meghatározásáért .....................................................2 frt. 9. A térfogati súly meghatározásáért 1 „ Zempléni levél. Javában folyik a farsang. Terpsichore uralkodása az idén jó hosszúra nyúlik. Nem haragszik ezért a hölgyvilág, de már hogyis haragudnék ! Mikor a mulatságok egymást érik, harsog a zene, csattog a jókedv... a báltermek parkettjén csak úgy hullámzanak a neki szilajodott párok ... a tűzvérü fiatalság rá-rá kiáltja: „hogy volt?“, „újra!“ „hej, baj, az angyalát!!!“ Bizony nem tréfa ennek fele se. Kivált akkor, amikor házassággal végződik. Pedig hébe-hóba ez szokott lenni a vers vége. Az újhelyi közvacsoráról már elkésett dolog volna írnom; tapette-on van jelenleg az önkéntes tűzoltó-egylet által a városi színházban e hó 2-án rendezett műkedvelői előadással egybekötött hangverseny. A színház ez alkalommal zsúfolásig megtelt, ami az élvezetesnek ígérkezett estélyen kívül annak is tulajdonítható, mert a közönségnek tánczra képes része a rendezőségben a tánczmulatság sikerére s egyáltalán a jómulatásra teljes garancziát látott. A mísorozat első és utolsó pontját a s.-a.-ujhelyi dalárda sikerülten töltötte be ; Kassevich Hona úrnő szavalata (Pókayné Gyulaytól) tetszéssel fogadtatott; hasonlóan Pollacsek Gizella úrhölgy zongorajátéka ; azonban a hangverseny fénypontját kétségtelenül az Olcsváry Béla úr vezetése alatti vonósnégyes képezte, mely, mint minden alkalommal, úgy ezúttal is zajosovácziókra ragadta a közönséget. A műkedvelők : Balogh Gizella, Dókus Gyuláné, ifj. Farkas Lajosné, Major Hona, Chizer Margit úrhölgyek; Dókus Gyula, ifj. Farkas Lajos, Farkas Dezső, Józsa Dezső, Székely Elek és Székely Imre urak „Az egyetlen leány“ ez ügyes vígjátékot adták elő általános megelégedésre, oly sikerrel, minő színészek részéről is kielégítő lett volna. Ad vocem „színész“. Igaz, hogy a tűzoltók által rendezett ezen hangverseny („betegsegélyző alapja“ javára) jótékonyczélú volt, de az itt küzködő színtársulat zsebéből mégis csak kivett alkalmasint egy párgarast. Pedig bizony szegény színészekre ráférne az Isten áldása. Ezt gondolják körülbelül Pesthy Ihász Lajos és Polgár társigazgatók is : nem is csuda, mert másfél heti itt időzésük alatt alig mondhatták el egy párszor: nem volt deficit. A társulatban, ha van is egy pár jobb tag, az előadásokat bizony nagyon középszerüknek mondhatjuk. Igaz ugyan, hogy csak nyolcz-tíz év előtt a roszabbal is kibékült ujhely , de ma már azt tartja, hogy „Tempora mutantur, et nos mutamur in illis“. Pedig úgy félig-meddig hiába „mutantur“. Mert Ujhelybe az ország másik részéről egy olyan színtársulat, mely az igényeket kielégíthetné, kivált igy tél-víz idején csakúgy rizikóra nem egy könnyen állít be. Ezért tartjuk mi azt pium desideriumnak, hoggy Kassa kezet foshatna újhelylyel. Világosabban : Csóka színigazgató, kinek társulatával a kassai közönség már második évre meg van elégedve, aligha tenné rosszul, ha a szint-idény végeztével, ahelyett, hogy másfelé feszíti ki a vitorlákat, a szomszédos Zemplén megye székvárosát keresné fel. Jó társulatot jól fogad az újhelyi közönség. Bebizonyította már ezt több alkalommal is. Azt a megbízvást mondhatják, hogy közönségünk vágyik jó színtársulat után. Másalkalommal megpengettük már ezt a húrt; csudáltuk, hogy Usóka színigazgató úr egészen elhagyta repülni a szót a pusztában. Talán mást fog gondolni ! Szeretnénk is ezt hinni. Hanem hat farsangi hírrel kezdtük: végezzük is azzal. Kilátásban van még a nevezetesebb mulatságok között a sárospataki tűzoltó-egylet bálja s a nagymihályiak hangversenye febr. 26-án, melyre az újhelyi dalárda is meg van hiva. Szóval elmondhatjuk: „Bobó az a ki busul !“ Hogyisne , mikor megbukott a „magyar-zsidó“ házasság. Lehet erre kettő helyett hármat is ugrani. Ugrunk is elegen. Mielőtt a Zempléni levelet bevégeznék , három jogászról hadd szóljon az ének. Kassáról jöttek. Ujhelyben grasszáltak, piknikben tánczoltak, végre az utczán — mejr botoztattak. Így kezdődött. Volt a „Magyar király“ vendéglőben egy piknik, melyre a jogász urak is hivatalosak valának, ahol feltűnőmagok viseletével a jelenlevőket botránkoztatták ; hanem hát a jó újhelyiek elnézték ezt, azt tartván az Írással, hogy „bocsásd meg uram nekik“ stb. De a jogászurak minden áron ki akarták azt mutatni, hogy ők nagyvilági „dandyk“, akik Ujhelyt s az újhelyieket csak annyiba nézik, mint az oroszlán az egeret. Ha az utczán mentek, ki nem tértek volna a legtisztesebb ősz fej előtt, mintegy praetendálva azt, hogy a pinccsel szemben mely mind hármok felén ékeskedett, mindenkinek „abzug“. Történt azonban ősidőtökön estve, hogy magas miveltségük élét az utczán nők ellenében használták fel, minek az lett a, a következménye, hogy a megsértett nők fivére őket, nem a leghizelgőbb titulusokkal illette, — ennek meg az lett volna a következménye, hogy másnap a nők védenczétől lovagias elégtételt kérjenek. De ez nem történt, hanem történt az, hogy a megsértett nők fivére másnap délben a jogász urakat az utczán előkapta s kettőt közülök megbotozott s arczul ütött; a harmadik kereket oldott. És az eset így végződött. S a mint, tudjuk, a közönség legnagyobb részének megelégedésére, mert aki csak látta e jogászokat, kihívó modoruk miatt méltó felháborodásra gerjedt. Mi részünkről szomorú jelenségnek tartjuk, hogy a fiatalság, ahelyett, hogy eszével s tudománya által akarna feltűnni s azt igyekeznék minden tettével bebizonyítani, miszerint teljes tudatával bír annak, hogyan kell magát a társadalomhoz alkalmaznia egy művelt embernek: hányi-veti modor, kihívó magaviselet s fitymálás által akar imponálni. Így aztán nem is lehet csodálkozni.A ha skandalumok provokáltatnak. X. Levelezés. Szepsi, 1884. február 11. Tisztelt szerkesztő úr! „Szólt a duda, tapsolt a táncz.. A sarkantyúk pengettek“. Ki hinné, pedig ez épen úgy történt, a mint azt a költő mondta. Megkezdődött a bál 9-én, 9 órakor este s tartott másnap reggelig. De hát miféle bál kérdheti t. szerkesztő úr, vagy a nagyérdemű olvasóközönség . . . Hát hogy sokáig kétségek között ne tartsam önöket, megmondom, hogy ez azon bál volt, melyet már előbbi levelemben is jeleztem,.