A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-06 / 27. szám

együttesének vegyeskara, a Szlo­vákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, majd a budapesti „Va­sas“ énekkar. De a legnagyobb meglepetést az énekkari fesztivál végére tartogatták. Az Ifjú Szivek énekkara, vala­mint a budapesti „Vasas“ énekka­rának és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarénak kö­zös fellépése aratott nagy sikert. Kodály Zoltán Mátrai képek című szerzeményét énekelték Vass Lajos vezényletével. Utána a vegyeska­rok együttes felllépése következett, majd a vegyeskarok és a gyermek­karok együttes fellépésével zárult a műsor. Több száz gyermek és felnőtt énekelt a színpadon, s fö­löttük Kodály Zoltán, a nagy taní­tó, a nagy művész és az egyik legnagyobb magyar humanista portréja. A megilletődött nézők belefáradtak a tapostásba, s ez a lelkes tetszésnyilvánítás is igazol­ta, hogy a Mester szavai valóra válhatnak, ha mindnyájan — fia­talok és öregek, magyarok és nem magyarok — közös akarattal és testvéri összefogással akarjuk fel­építeni a szebb, boldogabb jöven­dőt. Az utolsó szám után került sor a Kodály-emlékplakettek, díszok­levelek és ajándékok kiosztására, majd a rendezőség köszöntötte az ünnep legkedvesebb vendégét, Ko­dály Zoltánnét. Szép volt, talán még soha nem volt ilyen szép ünnepe Galántának. S amit hiányolhatunk, legfeljebb az, hogy még sokkal több ember eljöhetett volna erre a felejthetet­len ünnepségre, sok-sok ezer em­ber. Legalább annyi, amennyi majd Gombaszögön megjelenik. Szép volt és felejthetetlen­­ él­mény. Most pedig illőnek tartom, hogy beszámolómat a halhatatlan Mester szavaival zárjam. Hogy mennyire szerette Kodály Galántát és környékét, arra szolgáljon bi­zonyságul egy Nádszegről Párizs­ba írt levele, melyben többek kö­zött ezt írta: „Ma Nádszegen vagyok. Közben egész napig mentem úgy, hogy nem láttam falut, csak erdőket és ré­teket. Nem hittem, hogy ilyen gyö­nyörű a Csallóköz ... ezüst víz /Kis Duna­, ezüstös fűz és nyár­fák, ezüst rétek­­benőtte őket az az árvalányhajféle bojtos növény), erős, mély zölddel aláfestve, hozzá az ég is egész nap ezüst szín volt. Azt hiszem, ez szebb, mint Pá­rizs ...“ N. LÁSZLÓ ENDRE Prandl Sándor felvételei Takács András, a Csemadok ka titkára megnyitja az országos énekkari fesztivált A közelmúltban kétszeresen ün­nepelt a pozsonyi egyetem. 500 év telt el a legrégibb Duna menti egyetem — az Academia Istropo­­litana — megalapítása és 50 év az első szlovák egyetem létreho­zása óta. Az a körülmény, hogy a két ju­bileum ugyanarra az évre esik és hogy az ünnepségeket 75 európai és amerikai egyetem rektora tisz­telte meg jelenlétével, elgondolko­dásra késztet. Ne gondoljuk, hogy olyan régi egyetemek, mint a pá­rizsi Sorbonne, Bologna, Róma, Wittenberg, Prága és Kijev egyete­mei csak azért küldték élvonalbe­li képviselőiket hozzánk, hogy tisztelegjenek ennek a földnek és embereinek. Jelenlétük a világ el­ismerését szimbolizálta, amellyel Európa szívében fekvő országunk­nak és városunknak adóztak; vá­rosunknak, amely szerencsétlen földrajzi fekvése ellenére is évszá­zadokon át megőrizte folyamatos kontinuitását az európai művelt­séggel. Leone Puccini tanár, aki a két világháború között a pozsonyi egyetemen tanított, vagy a párizsi egyetem rektora, aki az egyetem aulájában cseh nyelven köszön­tötte az ünnepi gyülekezetet, vagy a lengyel professzorok több mint 80 éves nesztora, a varsói Kotar­­lottjski tanár, mindannyian nagy­szerűen jelképezték az erőt, a „szellem felsőbbrendűségét a fi­zikai hatalommal szemben“ — ahogy Palackij mondotta. A pozsonyi egyetemi ünnepségek csaknem egy hétig — június 16-tól 20-ig — tartottak. Tetőpontjukat 18-án érték el, mikor megtartották a mai egyetem központi épületétől kiinduló felvonulást, amely az Aca­demia Istropolitana ódon, még ál­landóan renovált, karbantartott eredeti épületéhez vezetett. Az első Duna menti „akadémia“ ( egye­tem) megpróbálta a művelődés te­rületén megvalósítani a tartós és szoros együttműködést Közép-Eu­­rópa népei között. A humán sza­koknak,­­ az orvostudományoknak és a csillagászattannak kiváló, nagy tudású képviselői tartottak itt előadásokat. Az Academia Istropolitana rövid élete — csakúgy mint létrehozása és célja — példázza Közép-Európa sorát. Ennek ellenére — mint a mai kultúrvilág tanúságtételéből kitűnik — kitörölhetetlenül bele­írta nevét nemcsak ennek a tájnak, de az egész művelt emberiségnek a történelmébe. Az ősi épület előtt megtartott ünnepség végén a gyü­lekezet, a külföldi és hazai egye­temi funkcionáriusok a Várba men­tek, ahol Svoboda tábornok, a köz­társaság elnöke,­ Dubcek elvtárs és Colotka professzor, a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszter­elnöke fogadta őket. Csütörtökön, június 19-én az egyetem aulájában folytatódtak az ünnepségek, ahol 15 külföldi és hazai tudóst avattak a Komenskij Egyetem díszdoktorává. A magyar tudósokat a debreceni egyetem világhírű orvostudora, dr. Krompecher István professzor kép­viselte, akinek családja 500 évig élt Korompán (Krompachy), a mai Szlovákia területén és aki család­jában már a tizedik orvosgenerá­ciót képviseli. Ünnepélyes, hangos „Spondeo“-ja, (Esküszöm ...) ame­lyet latinul mondott el, nagyon meggyőzően, arra utalt, hogy a tu­dományoknak és művészeteknek ez az útja a reális, ez hozza köze­lebb egymáshoz a világ nemzeteit. Ebben a szellemben mondott kö­szönetet az itt avatott díszdokto­rok nevében dr. Bouckaert genti (Belgium) professzor is, valamint Charvát akadémikus, az ismert ne­vű prágai orvos. Azt fejtegette, mennyire megha­totta az az őszinte rokonszenv, amellyel a világ országunk és né­pe felé fordul, s attól a gondolat­tól, hogy ezt az egyetemet, amely­nek­ születésében nem kevés cseh szakembernek is része volt, a nagy nyilvánosság örökre Comenius, a nemzetek nagy tanítómesterének nevével köti össze, aki nemcsak munkájával, hanem egész életével is szimbolizálta Közép-Európa sor­sát. A humanitás fogalma öltött benne testet és a legmagasabb em­beri értékek hordozójaként áll az egész világ előtt. Valóban méltó arra, hogy az ősrégi Academia Istropolitana utódja, a mai egye­tem, az ő nevét viselje. Dr. JAROSLAVA PASIAKOVÁ 500 éves az Academia Istropolitana Svoboda államelnök beírja nevét a Koménak? Egyetem emlékkönyvébe A sírások utcán haladó ünnepi menetnek sok nézője volt ' i· 11381 * ] Ki ■i 1 '111 1 ¡ V11 * ] 1 « I «1 l t ■»1 1 ¡n11| i /■ Li . r ifi mi Hr tail ill 1: M 3

Next