A Hét 1973/1 (18. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-05 / 1. szám

LŐRINCZ GYULA, a CSEMADOK Központi Bizottságának országos elnöke ÉVFORDULÓN... Ilyenkor az évforduló idején kü­lönféle intézmények, de főleg üzletek bezárt ajtóin egy kis táblácska ta­nácsolja el az embert a bűvös szó­val, hogy „IN­VENTURA“, vagyis év­végi leltár. Ha mi is kiakaszthatnánk ezt a táblácskát a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövet­ségének, a CSEMADOK-nak az ajta­jára, és leülnénk alapos leltárt ké­szíteni az elmúlt év munkájáról, akkor a mérleg mindkét oldalán vol­na mit felsorolnunk. Az egyik oldalon felsorolhatnánk az adósságainkat, az el nem végzett munkánk jegyzékét, és ez nem volna kevés. Itt, ezen az oldalon a legna­gyobb tétel a helyi szervezetek, egyes csoportjaink felélesztése, akti­vizálása volna, mert ez még sok he­lyen hátra van. Persze, ez nem álta­lánosítható, mert hiszen vannak na­gyon aktív, jól működő helyi cso­portjaink, de még bőven akad olyan is, ahol az évzáró taggyűlésen nem nagyon van mit mondani az elmúlt év tevékenységéről és bizony kínos dolog, hogy nem lehet a mulasztást másra fogni, mert valljuk be őszin­tén, senki nem akadályozhatja a CSEMADOK munkáját. Sőt, minden területen inkább ösztönzik a kultu­rális és népművelési tevékenységet. Egyszer már tudomásul kell ven­nünk, hogy a kulturális népművelési munka a csehszlovákiai magyar dol­gozók között országos érdek ugyan, de elsődlegesen saját érdekünk, és ezt helyettünk, nekünk senki el nem végzi, ez miránk vár. A kontót ki kell egyenlítenünk! A CSEMADOK Központi Bizottsá­gának titkársága és elnöksége ki­indulva a XIV. pártkongresszus ha­tározataiból, valamint a CSEMADOK XI. országos közgyűlésének határo­zatából, összhangban az állami szer­vek munkaprogramjával, munkater­vet dolgozott ki az 1973. évre, vala­mint egy hosszabb távlati tervet az 1973/76-ig terjedő időszakra. Ezt a CSEMADOK Központi Bizottsága megvitatta, kiegészítette és elfogadta mint irányelvet a központi, és járási szervek, valamint a helyi szerveze­teink számára. Természetesen indi­viduálisan a szükségnek és lehető­ségnek megfelelően gondoljuk fel­használni egyes szervezeteink részé­ről ezeket az irányelveket. Azt hi­szem, hogy minden szervezetünk, de minden tagunk számára is bőséges lehetőséget nyújt ez a részletes mun­katerv, melyből csak néhány pontot szeretnénk emlékeztetőül felidézni, — most újra az újév küszöbén — annak ellenére, hogy már közöltük. Jó ha személy szerint mindnyájan végzünk egy kis leltárt saját mun­kalehetőségeink, hozzájárulási lehe­tőségeink területén. Célunk egy pezsgő kulturális élet kibontakoztatása a csehszlovákiai magyar dolgozók között, ezért össz­pontosítsuk figyelmünket, erőnket az elfogadott program megvalósítására, ezek: — a csehszlovákiai magyar dolgo­zók állampolgári nevelése a szocia­lista hazafiság és proletár nemzet­köziség szellemében, — az iskolán kívüli népművelő munka fejlesztése, — a népművészeti együttesek te­vékenységének mennyiségi és minő­ségi fejlesztése, — továbbfejleszteni a könyvvel való munkát és az irodalom népsze­rűsítését, — fejleszteni a sajátos nemzeti kultúrát. Az említett témaköröket még to­vább részletezi az elfogadott prog­ram. Az állampolgári nevelés terü­letén kiemeli az előadások gazdag aktuális témakörének széles skáláját, az első és második félévre. Foglal­kozik a szervezési intézkedések kér­désével, szemináriumok, iskolázások szervezésével. Az iskolán kívüli mű­velődés lehetőségével. Az irodalom népszerűsítésének, irodalmi színpa­dok műsoranyagának kiadásával, szakértekezletek és nyelvművelési munka, nyilvános rendezvények problémáinak, a haladó hagyomá­nyok ápolásának formáival és így sorolhatnám fel még a teendők, a kulturális, a népművelési munka lehetőségeinek végtelen sorát. Természetesen a mérleg pozitív oldalát is gazdagon sorolhatnám fel, hiszen az elmúlt évben ugyancsak sok jól és sikeresen végzett munka is áll mögöttünk. A CSEMADOK országos közgyűlé­sének előkészítése és megtartása. Ez fontos fordulópont volt a CSEMA­DOK életében, hiszen ezen a XI. közgyűlésen egy válságos időszak lezárásáról volt szó, és főleg arról esett szó, hogy most már reálisan, helyes úton haladva, pártunk veze­tésével meginduljon a kulturális munka, mely szervezetünk életének tartalmát adja. Nagy és jelentékeny országos ren­dezvényeink közül ki kell emelnünk a Népművelési Intézettel közösen rendezett, hagyományos komáromi Jókai-Napokat, a galántai Kodály- Napokat, a XVII. zselízi országos népművészeti fesztivált és nem utol­sósorban a hatalmas tömegeket mozgósító XVII. országos dal- és táncünnepélyt Gombaszögön, hiszen ez a gombaszögi rét az elmúlt évek alatt Dél-Szlovákia kulturális zarán­dokhelyévé vált. Sok más rendezvényről lehetne még megemlékezni. Felejthetetlen volt a színvonalas „Tavaszi szél vi­zet áraszt“ című népdalverseny, és több más előadás, szeminárium stb. Nem szeretném ha ezek megemlítése dicsekvésnek hatna, nagyon is jól látjuk egyes rendezvényeink előfor­duló gyöngéit is, de végeredmény­ben mégis büszkék lehetünk elért eredményeinkre. Az új évbe nem indulunk üres kézzel. Szeretném itt megemlíteni, hogy nemcsak mi, a CSEMADOK dolgozói vagy funkcionáriusai, de minden társadalmi- és tömegszerve­zet, sajtó, rádió, televízió, film, szín­ház vagy más intézmény országos viszonylatban, melyeknek éltető eleme az ideológiai munka, nem ke­vesebb mint nyolc évet vártunk ar­ra, hogy mai társadalmi életünk szükségleteinek megfelelően választ, irányító szavakat kapjunk az ideoló­giai munka egyes kérdéseihez, társa­dalmunk vezető erejétől, Csehszlová­kia Kommunista Pártjától. Ezt most, októberben pártunk Központi Bizott­ságának az ideológiai kérdésekkel foglalkozó plenáris ülésén megkap­tuk. A szocializmus eszmei és gazdasá­gi bázisán fejlődő társadalmunk megköveteli a dolgozók ideológiai és politikai fejlettségét, öntudatát, meg­követeli, hogy szocialista társadal­munk jogi­ és erkölcsi normáit be­tartsák és hatékonyan megvédjék. Ugyanis ellenkező esetben menthetet­lenül visszaesnénk a hatvanas évek végére jellemző, nemkívánatos vál­ságos helyzetbe, amikor egyesek meg­feledkeztek a forradalmi éberségről, arról a következetes osztályszemlé­letről, mely az ideológiai harc elmé­lyítésének egyik legfontosabb, leg­lényegesebb és nélkülözhetetlen vo­nása, a kapitalista és szocialista tár­sadalmi rend konfrontálásában. Bármilyen eszmei ingadozás oppor­tunizmus, nacionalizmus, revizioniz­­mus vagy más elhajlás elegendő ah­hoz, hogy a burzsoázia áttörje a mi frontunkat, megbontsa soraink egy­ségét és ilyen esetben hamar talál szövetségeseket is a még létező kis­polgári rétegek vagy kapitalista ele­mek maradványaiban. Tudjuk milyen mérhetetlen káro­kat okozott az ideológiai munka le­becsülése, mennyire veszélyeztette forradalmi vívmányainkat, tudjuk, hogy ez ellen a helytelen és veszé­lyes nézet ellen harcolnunk kell. El­mondhatjuk, hogy­ ma már nagyon jól tudjuk, hogy mi ellen kell har­colnunk, de azt is tudnunk kell, hogy miért kell harcolnunk. Nem feled­hetjük el a jobboldali politikai szer­vezők eszmei irányító tevékenysé­gét, akik a hatvanas évek végén egy­re nagyobb teret kaptak és 1968 ja­nuárja után már egész nyíltan hir­dették a marxizmus-leninizmus reví­ziójának, valamint az általuk elké­szített új csehszlovák modell érvé­nyesítésének a szükségességét és a proletár-internacionalizmus nagy ha­gyományait hordozó pártunkban és társadalmunkban elvetették a nacio­nalizmus és a sovinizmus mételyét, a szovjetellenességet, — ezek a jobb­oldali elemek, bár fokozatosan eltá­volították őket a felelős funkciókból — távolról sem adták fel az újabb „megújhodás“ reményét. Bár meg­győződésem, hogy velük szemben az ideológiai és politikai győzelem biz­tosítva van, mégis fontosnak tartom aláhúzni az­ új év küszöbén, hogy rendkívül nagy súlyt kell fektetnünk az ideológiai munka, a népművelés fokozására, a mi szervezetünkben is, hiszen pártunk Központi Bizottságá­nak az ideológiai plenáris ülésen el­fogadott határozatát nekünk és min­den társadalmi vagy tömegszervezet­nek kell apróra váltani, a hétközna­pok rendszeres kulturális és népne­velő munkájában. Nem üres kézzel, de jó irányelvekkel felvértezve in­dulunk az új esztendőbe és ezek meg­valósításához kívánunk minden mun­katársunknak boldog és szerencsés új évet, eredményes munkát, és jó egészséget! Moszkvai díszünnepség a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulóján

Next