A Hét 1980/1 (25. évolyam, 1-26. szám)

1980-01-05 / 1. szám

Következő számunk tartalmából: * ------­N eumann János interjúja JÚLIUS PÁNTIKKAL Zs. Nagy Lajos: TÁTRAI NAPLÓ KORTÁRSAINK Kolozsvári Grandpierre Emil Mács József: FALUKÉP AZ ÉV 335. NAPJÁN Dusek Imre: A „GRÚZIÁVAL“ A FÖLDKÖZI- TENGEREN Mészáros Attila: AZ ÉVTIZED REJTÉLYE Címlapunkon F. Rakovský, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes heti­lapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásá­ban, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszer­kesztő: Varga János. Tele­fon: 3341-34, főszerkesztő­helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bra­tislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizeté­seket elintéz: PNS - Úst­redná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwal- dovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tla­čiarne, n. p., Košice. Elő­fizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden posta- hivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk visz- sza. Index: 49 211, Nyil­vántartási szám: SÜTI 6/46. HALADÓ HAGYOMÁN ÉS ÖSSZEFÜGGÉSEK Az elmúlt év decemberében volt 55 éve annak, hogy megjelent a két világháború közötti szlovák kommunista értelmiség lapjának, a DAV-nak első száma. A Prá­gában tanuló, a szlovák kon­zervatív polgári befolyás alól kikerülő és a kommunista moz­galommal kapcsolatot teremtő fiatal szlovák értelmiség által alapított, irodalmi avantgárd jel­legű lap első számának bekö­szöntője nem hagyott kétséget a folyóirat küldetése felől: „Az­zal a szándékkal hallatjuk han­gunkat, hogy az értelmiség töb­bi részét is emlékeztessük a dol­gozó proletariátussal szembeni kötelességére". S ebből magá­tól értetődően adódott az a szerepvállalás, amit Ladislav No- vomeský, aki Vladimír Ctemen- tissel együtt a DAV legaktívabb munkatársai közé tartozott, 1965- ben úgy fogalmazott meg, hogy „híd kívánt lenni a szlovák ér­telmiség és a munkásosztály s annak élcsapata, a kommunista párt között". E program jegyé­ben az 1929-ben társadalmi-kul­túrpolitikai folyóirattá váló DAV nemcsak a haladó értelmiséget foglalkoztató problémák feszege- tésével vonzotta a baloldali in­telligenciát a kommunista párt felé, hanem az értelmiségnek a kommunista párt vezette osztály­harcban való legteljesebb rész­vételét szorgalmazta. S ebből következett, hogy mind a társa­dalomtudományi vizsgálódások marxista megalapozásával, mind pedig a társadalmi, politikai és kulturális életnek a kapitalista rendszer osztályjellegéből faka­dó visszásságai elleni harccal a kommunista mozgalom egészét érintő hatást fejtett ki. A DAV körül csoportosult értelmiségiek a kommunista párt szerves ré­szét alkották, részt vállaltak a pórt sokirányú tömegpolitikai munkájából. Így a DAV bizonyos fokig tükörképe, de csupán egyik eszköze a davisták forradalmi tevékenységének, amit a min­denkori pártpolitikai szükségle­tekkel és igényekkel összhang­ban álló sokrétű törekvések ve­zéreltek. Az osztólyharc bázisá­nak kiszélesítésére irányuló tu­datos feladatvállalás hatotta át a DAV-nak a szlovákiai magyar forradalmi értelmiséggel való internacionalista együttműködést szolgáló igyekezetét is. A DAV-nak a csehszlovákiai magyar baloldali értelmiséggel foglalkozó közleményei az inter­nacionalista együttműködés konk­rét, eleven, kölcsönhatásokon alapuló folyamatát tükrözik. E folyamatnak a történeti megha­tározottságot és beágyazottsá­got szem előtt tartó megragadá­sa természetesen nem korláto­zódhat az együttműködés és a közvetlen egymásra hatás fényei­nek, megnyilvánulásainak puszta felvonultatására. Az osztályharc arcvonalába felsorakozó értel­miség nemzetiségi különbsége­ken felülemelkedő összefogását kifejezésre juttató és elmélyítő kölcsönösségben ugyanis a kö­zös eszmei alapokon, az együtt- haladás természetszerű követel­ményén túlmenően eltérések és sajátosságok, de rokon vonások és párhuzamos jelenségek is közrejátszottak. Csak ezek szere­pének, konkrét összefüggésekben jelentkező hatásának felismerése és érzékeltetése teszi lehetővé az egymást gazdagító kapcsolatok mibenlétének, fejlődésmenetének és dimenzióinak kidomborítását. E kapcsolatok kibontakozása a gazdasági válság időszakában vett határozott lendületet, amikor az intelligencia körében is erő­teljessé váló radikalizmus felka­rolása, az egész kapitalista rend­szerrel szembeforduló értelmisé­gi ellenállás frontjának kialakí­tása, a kommunista mozgalom oldalára állítható baloldali ér­telmiség egységbe szervezése te­rén jelentős kezdeményezések történtek. A kommunista pórt befolyásának kiterjesztésére iró- nvuló törekvéseket a csehszlová­kiai magyar értelmiség körében a CSKP Fábry Zoltán által szer­kesztett „Az Út" című kultúrpo­litikai folyóiratának a megjele­nése jelezte. A DAV nevében Vladimír dementis és Ladislav Novomeský a célok azonosságá­ból fakadó együttműködés re­ményében köszöntötte az 1931- ben induló lapot. „Kedves baj­társak — olvashatjuk Az Üt első számának címlapján közölt le­vélben —■ kimondhatatlan öröm­mel tölt el bennünket, hogy üd­vözölhet az első kultúrpolitikai magyar folyóiratot, mely Szlo- venszkón megjelenik. Kimondha­tatlan örömmel tölt el, hogy új harcos áll be mellénk a frontba. Mi, kik vállaltuk, hogy aláássuk a felázott talajt a lélek nélküli tehetetlen, de annál őrjöngőb- ben tomboló kapitalizmus törme­lékélete alatt, itt Szlovenszkón, mi éreztük legjobban oly magyar szócső hiányát, mely körül a maavar munkás és kisgazda if- iúság az életképes fiatal magyar intelligenciával csoportosulna. Az út. melvre ráléptek, betölti ezt az űrt. ödvözöljük utatokat, melv véqül is a DAV útja is. S remél- iük, hogy együttes munkában foaunk ezen az úton haladni .. .” A DAV, 1931. évi negyedik évfolyamának első számában, az összetartozást demonstráló segi- tőkészséq jeqvében arra szólí­totta fel olvasóit, hogy anyagi­lag és előfizetők toborzásával is támogassák az új testvérlapot. A szerkesztőségi felhívás a,„Ma- gyar kulturális frontok Szlovákiá­ban" című, aláírás nélküli, de Az Út csoporthoz tartozó szerző tollából származó íráshoz kap­csolódva jelent meg. A szlová­kiai magyar polgári kulturális törekvéseknek a forradalmi ér­telmiség platformjával élesen szembeállított osztálymeghatáro­zottságát hangsúlyozó cikkben figyelemreméltó a fiatal haladó magyar értelmiség csoportjával, o Sarlóval szembeni állásfogla­lás. A cikkíró a Sarló eszmei ar­culatát bírálva annak a meg­győződésnek adott hangot, hogy a Sarló megtalálja a forradalmi értelmiség táborába vezető utat. A Sarló progresszív fejlődésére hangsúlyt helyező, rokonszenvet tükröző hangvétel a DAV ha­sábjain nem volt véletlenszerű. A nemzetiségi létproblémákat mélyen ótérző, főként népi szár­mazású csehszlovákiai magyar diákságnak a húszas évek végén a cserkészet keretei közül, a falujáró mozgalomból kinőtt ér­telmiségi népszolgálata — mely egyaránt hadat .üzent az irre­dentizmusnak, a negativista po­litikában kifejezésre jutó nacio­nalizmusnak, de a polgári de­mokrácia leple alatt gyakorolt nemzetiségi elnyomásnak is — az eszmei érlelődés dinamikus folyamatát jelentette. A társadal­mi valóság, a mélyre ható szo­ciális ellentétek empirikus meg­ismeréséből táplálkozó önesz- mélési folyamat a Sarlósok egy­re magasabb szinten elmélyülő népi kötődésének fokozatain ke­lesztül vezetett a marxista-leni­nista eszmék elfogadásához s az azok jegyében vállalt politikai elkötelezettséghez. A marxista eszméket valló da­visták már a húszas évek végén kapcsolatba kerültek az eszmei kristályosodás útján haladó Sar­lóval. Az érintkezés megindulása a csehszlovákiai baloldali és kommunista értelmiség országos szervezetének, a Baloldali front (Levá Fronta) létrehozásához fű­ződik, amiben Szlovákia terüle­tén a kezdeményezően fellépő davisták mellett jelentős szere­pet játszott a Fábry Zoltán és Az Út körül tömörülő értelmiség, s a Sarló is. A Sarló szoros kap­csolatban állt a DAV által irá­nyított szlovák főiskolás szerve­zettel, a Szocialista Akadémiku­sok Egyesületével. A Sarló he­lyiségében tartott közös összejö­veteleken, a Baloldali Front ki­emelkedő képviselőinek részvéte­lével lezajlott vitaesteken szö­vődtek az együttműködés szálai. S így érthető a Sarló eszmei tisz­tulása iránti figyelem a DAV ha­sábjain. A biztatást árasztó bi­zalom hangjának felcsendülése mögött azonban mélyebb össze­függések is felsejlenek. A gazdasági válság éveiben érvényesülő, a szövetkezés plat­formjaként a szocialista forrada­lom közvetlen, demokratikus át­menet nélküli megvalósítását ki­tűző kommunista szövetségi poli­tika meglehetős korlátok közé szorította az értelmiség kommu­nista szellemű befolyásolását és aktivizálását, akadályozta a még csak a demokratikus* átalakulás támogatására érett rétegek meg­nyerését. E korlátoknak a lenini forradalomelmélettel összhang­ban álló áttörése csak az anti­fasiszta népfrontpolitika kibon­takozásával, a közvetlen célként a fasizmus térhódításának gá­tat vető, a demokratikus átala­kulást szorgalmazó program 2

Next

/
Thumbnails
Contents