A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-02 / 1. szám

lés a mezőgazdaságival szemben járási vi­szonylatban még mindig érezhetően ala­csony. A VAZ motorgyárban sok-sok ember talált kedvező munkát. Az átlagos havi kereset kettőezerhatszáz korona. Aki persze gép mellett dolgozik, azé több. Teljesítmény sze­rint fizetnek. A dolgozók egynegyede nő. Ahhoz képest, hogy vasmunkáról van szó, ez a részarány az átlagosnál jóval magasabb. Persze a nők ilyen nagy arányú foglalkozta­tottsága gondokat és problémákat is felvet. Kevés a gyermekintézmény, az üzemi böl­csőde, óvoda nem elégíti ki az igényeket. A dolgozók 60—65 százaléka a városban, Nagykürtösön lakik, sokan kaptak üzemi la­kást. Újabban szövetkezeti lakáshoz juttatják a dolgozóikat, persze csak azt, aki kötelezi magát, hogy további tíz esztendőt a gyárban dolgozik. Az ilyen munkást megbecsülik, kifi­zetik helyette a szövetkezeti lakás árának a felét. A CSKP KB 18. ülésén elfogadott határo­zatokból rájuk háruló feladatokat megvitat­ták a dolgozókkal. Aktivizálták soraikat, 520 egyéni és 15 kollektív szocialista kötelezett­séget vállaltak a CSKP XVI. kongresszusának tiszteletére. A vállalások a tervfeladatok túl­teljesítésére, a hatékonyság és a takarékos­ság növelésére, a környezet javítására és szépítésére irányulnak. Kommunista szom­batot szerveztek, eltakarították a papír- és egyéb hulladékot. A dolgozók átlagos élet­kora 27 év. Közülük most egy ifjú munkás­asszonyt, háromgyermekes családanyát mutatunk be. Zlata Andresová, az üzemben tanulta szakmáját, géplakatos. Szókimondó, egye­nes jelleme miatt őt javasolták a kerületi nemzeti bizottság képviselőjének. Nyílt tekintetű, szép arcú fiatalasszony Aranka. Ölbe tett kézzel ül előttem. Úgy várja kérdéseimet, mintha feleltetnék. Hogy old­jam a hangulatot, a gyermekeiről érdeklő­döm. Nyomban mosolyba hajlik vasszigorú szemöldöke, úgy válaszol: — Nagylányom tizenhárom éves, már csaknem önálló teremtés. Keveset van ott­hon, sok időt vesz igénybe a szakköri foglal­kozás, csak olykor-olykor vigyáz legkisebb testvérére, a kétéves Andreára. Középső gyermekem fiú, bár nagy csibész, azért jószí­vű gyerek. Ő segít legtöbbet a háztartási munkában. Főleg porszívózni szeret. Tehet­séges rajzoló, balkezes, jaj, de sok bajom volt vele, míg megtanult írni! — S mit tud már a legkisebb? — Most tanul öltözni, a harisnyát, nadrá­got felhúzza egyedül, a cipőfűzés bonyolult feladatot jelent a számára. — Könnyebb a harmadik gyermeket ne­velni, mint az elsőt? — Amikor pici volt, s a nagyobbak is ráértek, vigyáztak rá, játszottak vele, amíg én megfőztem. Most nekik tanulniuk kell, a kicsi viszont játszani akar, így aztán nehéz össze­egyeztetni a két dolgot. Reggel a legnehe­zebb. Hajnali ötkor kelek, még szerencse, hogy az anyósom velünk lakik. Ő segít bevá­sárolni, a reggelit elkészíteni. — Mi hozta Önt a gyárba? — Előbb a férjem kezdett itt dolgozni, mert lakást ígértek, változtatott munkahe­lyet. Losoncon laktunk azelőtt. A gyár első munkásgárdájához tartozik, még 1970-ben lakást kaptunk. Háromszobás a lakásunk, szűkén vagyunk, de egy nagyobb lakás költ­ségeit nem bírnánk fizetni. Én előbb telefon­­központban dolgoztam, de mivel ott kevés volt a fizetés, 1973-ban átjöttem ide. Előbb betanított munkás, majd szakmunkás let­tem. Aranka a termelésnek azon a szakaszán, ahol dolgozik, jól ért minden gép kezelésé­hez, beállításához. Teljesítménybért kap, havi két és félezer korona a tiszta jövedelme. — Új szakma tanulása, eredményes mű­velése mellett hogyan lehet három gyerme­ket szülni és nevelni? — Ilyen okból keveset hiányoztam a mun­kából. Az első gyermekemmel négy hónapig, a másodikkal egy évig, a harmadikkal fél évig voltam otthon. Ha betegek, csak egy napot kell hiányoznom, mert az anyósom ápolja őket a felépülésükig. Amíg kicsi a kicsi, nem vállalhatom a kétműszakos munkabeosztást, mert a férjem három műszakban dolgozik, s ha az anyósom, aki 72 éves, megbetegszik, nekem kell otthon maradnom. — Mi bosszantja mostanában? — Az, hogy csak hajnali négykor van me­leg víz. Sem szombaton, sem vasárnap nincs melegvízszolgáltatás, hát mikor mossunk, fürödjünk? — Mivel tölti a család a szabad időt? — Nyaranta szívesen mennénk a gyere­kekkel fürödni, de nincs hova, Alsósztrego­­vára nem éri meg elmenni, oly nagy a zsú­foltság, a többi strand pedig messze van. A volt családi ház kertje most hétvégi szórako­zást, munkát, kikapcsolódást nyújt, gyakran járunk oda, de a gombaszedés is kedvenc időtöltésünk. — Egy hattagú család élelmiszerellátása nagy gond. Könnyű-e vagy nehéz a beszer­zés? — Élelmiszert, húst, zöldségfélét mindig bő választékban kapni. Szombaton délelőtt is hozzájutok húshoz, kenyérből sokféle kap­ható s mind finom. Gyümölcsöt és zöldséget is kapni folyamatosan egész éven át. Egyedül tévékészülék nem kapható itt helyben, de hát e nélkül is lehet élni. Aranka a családanya szemével látja mit hozott a járás iparosítása. A Libereci Autó­gyár, a LIAZ itteni üzeme a járás és a város szempontjából egyre nagyobb jelentőséggel bír. A gyár építését három szakaszra tervez­ték. Ebből eddig kettő készült el. A harmadik befejezés előtt áll. Motoralkatrészeket gyár­tanak, ha majd teljes ütemben folyik a ter­melés, kétezer embert foglalkoztat a gyár. Az év elejétől számítva 101,4 százalékra teljesí­tette a termelési tervét. Az elmúlt évekhez viszonyítva a tervezett 8,7 százalék helyett 10,3 százalékkal emelkedett a termelés. A távlatok biztatóak, a mezőgazdasági munka és a bányászat mellé felzárkózott az ipar. FISTER MAGDA (Prandl Sándor felvétele) 3 Hétvégi levél Megint lépünk egyik évből a másikba. A szilveszter éjszaka bódulata még a fejünkben, az éjféli jókívánságok is melegítik még a szívünket, de a komolyság vonásai is ott láthatók már az arcunkon, mert öröm, vígság közepette is arra gondolunk, hogy következnek újra a dolgos hétköznapok, ki-ki a maga posztján, beosztásában végzi tovább a munkáját Eszünkbe jut az is, hogy a hetedik ötéves tervidőszak második­­évét kezdjük meg az 1982. esztendőben, s úgy zárul majd ez az év is, ahogy szorgalommal, felelősséggel és felkészülten elvégezzük munkánkat A társadalom elvárása komoly, a hetedik ötéves tervbe foglalt feladatok, teljesíthetők, de csak abban az esetben, ha mindnyájan úgy tekintünk munkánkra, hogy tőlünk, társadalmunk minden egyes foglalkoztatottjától függ a nagy, országos, valamennyiünk jólétét, kiegyensúlyozott életszínvonalát biztosító tervfeladatok teljesítése. Hétvégi levelet írok, s közben a CSKP Központi Bizottságának negyedik ülésén elhangzott beszámolót olvasgatom. A mezőgazdaság és az élelmiszerellátás feladatairól szólva reálisan méri fel a helyzetet s a távlatok is kecsegtetőek. Abból indul ki a beszámoló, és ez akár újévi köszöntőbe is bekerülhetne, hogy egyre nagyobb gondot okoz számunkra a mezőgazdasági termékek és az élelmiszer behozatala. Éppen ezért az állami gazdaságok, a szövetkezetek dolgozóinak mindent el kell követniük, hogy a termelés növelésével, a lehetőségek még teljesebb kihasználásával a lehető legminimálisabbra csökkentsük a behozatalt A beszámoló világosan kimondja, hogy az élelmezést a hazai termelésre kell alapoznunk, s ki kell alakítanunk a szükséges tartalék biztosításának lehetőségét rossz termés esetére. Szándékosan maradok a mezőgazdaságnál, hiszen olvasóink zömmel falvakon élnek, s állami gazdaságokban és szövetkezetekben találják meg megélhetésüket. S a mezőgazdaságban foglalkoztatottak nagyon jól tudják, hogy ha a szívüket-lelküket nem adják hozzá a tervezett feladatokhoz, az elképzelések papíron maradnak s nem teljesülnek. A CSKP Központi Bizottságának negyedik ülésén elhangzott beszámolót olvasgatva melegítette a lelkem, hogy a gabonatermelésben elért eredményekről szólva a dunaszerdahelyi járáshoz tartozó egyik szövetkezet lett az első számú példa, amely gabonafélékből a hatodik ötéves tervidőszakban átlag 6,53 tonnás hektárhozamot ért el. Dél-Szlovákiában a kedvező termelési feltételek adottak, s ahol a korszerűséget becsülő ész és az országos érdeket magáénak valló szív jelen van, ott az eredmények a múló évekkel csak növekedhetnek. Engem különösen megfogott a beszámolóban a dolgainkat lehetőségeinket becsültető szándék. A mezőgazdasági termőterületek maximális kihasználása, az eredmények eléréséhez szükséges takarmányalap biztosítása alapvető feltétele a kitűzött célok elérésének. Nem kevésbé alapvető feltétel a következetesség, az országos elképzelésekhez való igazodás. Szándékosan hagytam utoljára kinek-kinek a hozzáállását bárhol is áll a termelés frontján. S most már példával is szeretném erősíteni a szív és lélek szerepét a termelési kedvben. Azzal kezdem, amit fentebb már említettem is, hogy úgy lenne jó, ha ki-ki magáénak, háztájiénak tekintené az állami gazdaság és a szövetkezet minden darabka földjét, s nem hagyna veszendőbe menni semmit ami a kis és nagy közösségek földjein megterem. A pazarlást és a hanyagságot kellene teljesen száműzni az életünkből. Hogyan képzelem el, amit mondok ? Ismerek egy idős, hetven körüli embert, aki az ötvenes évek derekán lépett be a szövetkezetbe több mint tízhektáros gazdaként s évekig, agronómusa, később elnöke volt a szövetkezetnek. Nos, ez az ember udvarába, kertjébe szorulva, megromlott egészségi állapotban, asztmásan még tehenet tartott sokáig, s előteremtette élelmét kertjéből és olyan helyekről, amelyek kínálták termésüket kaszájának. Mélységesen tiszteltem és csodáltam ezt az embert, valahányszor csak láttam, ahogy gyakran fuldokolva, s nagy-nagy szüneteket tartva betakarította, ami a kertjében és a „gazdátlan" kiszemelt helyeken termett. Kaszált, szárította a napon a füvet, és hordta fel a friss, illatos szénát az istálló padlására. S mikor már a tehenét nem tarthatta, meg kellett válnia tőle, kertjében akkor sem rohadt meg a fű. Kaszálta, forgatta, összegereblyélte a termést, pedig már nem volt tehén az istállóban. Ez az ember úgy született a világra, hogy semmit nem szabad sorsára hagyni, amit a föld terem, amit az ember közösben és bárhol a munkájával termel meg. A természet nehezen adja, amit ad, de ha már adja, akkor gondosan, körültekintően takarítsuk is be, ne maradjon kint az árokban termett fű, ne integessen felénk még decemberben is a lábon maradt kukoricaszár, ne szóródjon a földekre aratás idején tengernyi sok szem, kukoricacsövek se várják zsákszámra a böngészőket Már a CSKP XVI. kongresszusán elhangzott hogy védeni kell­ a termőföld minden egyes darabját, s a pazarlás ellen határozottan fel kell lépni. Nem szabad megismétlődnie, ami a hatodik ötéves tervidőszakban történt, amikor is 173 ezer hektárral csökkent a mezőgazdasági földterület Ez körülbelül két járás területének felel meg. Ekkora területen a számítások szerint 400 ezer lakos élelmezését lehetett volna biztosítani. A példa meghökkentő és elgondolkoztató! Arra figyelmeztet hogy ésszerűen kell számba vennünk és kihasználnunk a lehetőségeket A korszerű és magas színvonalú termeléshez országunkban a lehetőségek maximálisan adottak, de csak úgy lesz kielégítően eredményes a munkánk, hogy ha a termelési képességünket mindenütt kiegészíti a termelt javak betakarítására irányuló igyekezet. Ma már senki sem tagadja, hogy a szocialista mezőgazdaság a népgazdaság fejlett ágazata. Ahogy a CSKP KB negyedik ülésén elhangzott: nagy teljesítményekre képes termelési-műszaki erőt képvisel. Tehát nem torpanthatja meg a dolgozókat a mezőgazdasággal szemben támasztott igény!

Next