A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-01 / 1. szám

és szociális biztonságát. Szilárdul az ország külgazdasági egyensúlya, elmélyül az együtt­működés a Szovjetunióval és a többi szoci­alista országgal. Fokozatosan csökken a be­fejezetlen beruházások aránytalanul nagy száma és végbemennek a nagy változások a termelés szerkezetében. Sikerül elérni a ter­vezett fűtőanyag-, energia-, üzemanyag-, fém-, nyersanyag és más anyagmegtakarí­­tást... népgazdaságunknak elegendő ereje és eszköze van ahhoz, hogy megbirkózzon a legigényesebb feladatokkal." Az 1983-ra előirányzott terv a hetedik ötéves terv első két évében (az 1981-ben és az 1982-ben) elért sikerekre épül, és tovább érvényesíti a CSKP XVI. kongresszusán meg­határozott irányelvet. Ennek az irányelvnek az az egyik legfontosabb célja, hogy a ter­melés váljék egyre jobbá, egyre hatásosab­bá, érvényesüljön a munkafolyamatok kor­szerű átépítése, és a Csehszlovák népgazda­ság termékei legyenek egyre nagyobb mér­tékben exportképesek. Az 1983-ra előirányzott állami terv min­denekelőtt azt szorgalmazza, hogy a nép­gazdaságot tegyük kiegyensúlyozottá, fokoz­zuk a gazdasági fejlődést, szilárdítsuk a kül­kereskedelmi kapcsolatokat, növeljük a munka hatékonyságát, javítsuk a termékek minőségét, gazdálkodjunk ésszerűen, taka­rékoskodjunk továbbra is maximálisan a fű­tőanyaggal, az energiával, a fém-, a nyers- és alapanyagokkal. Az új évben, 1983-ban a társadalom egé­szének is, az egyénnek is, valamennyi mun­kahely gazdájának az az egyik legfontosabb feladata, hogy a társadalmi termelést tegyük gyorssá, a termelés fejlődését arányossá, törekedjünk a népgazdaság minden ágában a munkatermelékenység fokozására, hasz­náljuk ki az eddiginél is jobban a hazai nyersanyagforrásokat, érvényesítsük a gya­korlatban a tudomány és a technika eredmé­nyeit, tökéletesítsük mindenütt a szervezést, a munka irányítását. A minőség és a hatékonyság elvének az érvényesítése évek óta gyakori beszédtéma. A párt határozataiban is, és más dokumen­tumokban is mindkét jelző újra és újra visz­­szatérő fogalom. A munka hatékonyságának a növelését és a termékek minőségének a javítását az 1983-ra vonatkozó állami terv is nem csupán azért helyezi a figyelem előteré­be, mert még ma is gyakran találkozunk rossz példával, hanyagul végzett munkával, hanem azért, mert a munka minőségének a javítása és a hatékonyság növelése mindenki állandó feladata. Azoké is, akik eddig is lelkiismeretesen dolgoztak, de akik a jobb szervezéssel, a munkaidő gazdaságosabb kihasználásával, esetleg rejtett tartalékok feltárásával — szintén tökéletesíthetik a munkát. A rossz munka láttán a hatékonyság és a minőség elvének az érvényesítése azért is különösen fontos, hogy lehetőleg mielőbb megszűnjenek a negatív jelenségek. Az ilyen esetekben a javulást elsősorban a szó meg­győző erejével, az erkölcsi és anyagi ösztön­zés különböző lehetőségeivel, a teljesít­ményhez jobban igazodó bérezéssel érjük el. Ha azonban ezek az ösztönzők hatástalanok, a közösség érdekének védelmében a fegyel­mezés különböző — anyagilag hátrányos — törvényes eszközeit is igénybe vesszük. A minőség és a hatékonyság növelésének az érvényesítését a szüntelen továbbhaladás igénye, a fejlett szocialista társadalom prog­ramja diktálja ma, és fogja diktálni a jövő­ben. Természetesen a mennyiség sem má­sodrendű kérdés. Az 1982-ben elért sikerek közül itt most csupán arra utalok, hogy ismét rengeteg lakás épült, s a mezőgazdaságban a növénytermelés mintegy 2,5 százalékkal lesz nagyobb, a kedvező 1978-as és az 1980-as évekhez viszonyítva. A társadalom anyagi fogyasztása a nehezebb körülmények között is növekedett, a szociális biztonság tovább szilárdult. Az 1981 végén és az ez év elején hozott ár-, bér- és szociális intézkedé­sek eredményesnek bizonyultak. A lakosság pénzbevétele 3,7 százalékkal, ezen belül szociális bevétele 8,5 százalékkal nőtt. Az 1983-ra vonatkozó terv azzal számol, hogy a sok külső és belső nehézség ellenére a személyi fogyasztás az előző évhez viszo­nyítva 1,3 százalékkal, a lakosság pénzbevé­tele 2 százalékkal, ezen belül szociális bevé­tele 3,7 százalékkal növekszik. A számítások szerint 1983-ban a népgazdaságban dolgo­zók havi átlagkeresete eléri a 2 820 koronát. Jelentős siker, hogy a mennyiségi mutatók növekedését a legtöbb helyen nem a dolgo­zók létszámának növelésével, vagy a munka­idő meghosszabításával, hanem a termelé­kenység fokozásával, a jobb munkaszerve­zéssel, a munkaidő gazdaságosabb kihasz­nálásával érték el. Ám hamis képet festenénk, ha a mérleg serpenyőjében csak a pozitívumokat látnánk. Sok a fogyatékosság is. Az SZLKP KB ülésén elfogadott határozat kertelés nélkül­­leszö­gezte: „Az eredményeket lerontja a kiegyen­súlyozatlan tervteljesítés, s egyes vállalatok és üzemek elégtelen gazdálkodása. Az épí­tőipar csak késlekedve alkalmazkodik a be­ruházások megváltozott feltételeihez. A tu­domány és technika hozzájárulása az inten­­zifikáláshoz még mindig elégtelen, s a ter­melés minőségének javulása nincs arányban a szükségletekkel és a lehetőséggel. Az élel­miszertermelésben nem sikerült növelni az önellátás mértékét." Az említett ülések egyértelműen megvála­szolták azt is, mi a feltétele annak, hogy legyőzzük a nehézségeket és hogy újabb sikerek szülessenek. Nagyon fontos teendő a tudomány és a technika vívmányainak az egyre szélesebb körű érvényesítése. Ha a szellemi tőkével jól gazdálkodunk — és kell, hogy jól gazdálkod­junk — a tudás tárgyiasul, a tudomány egyre jobban közvetlen termelőerővé válik. A ter­melés ma már mindinkább a tudomány és a technika érvényesülési területe, az a hatal­mas műhely és laboratórium, amelyben a tudomány és a technika eredményeit az ember kiérleli, felhasználja és ellenőrzi. Az, hogy a tudomány és a technika erejét egyre nagyobb mértékben a szocialista építés, a népgazdaság hatékony fejlesztése szolgála­tába állítsuk, 1983-ban is elsőrendű társa­dalom­politikai feladat. A jobb munka, a tudomány és a technika eredményeinek a gyakorlati érvényesítése szempontjából nagyon fontos az is, hogy a dolgozók részvétele miként valósul meg a termelés irányításában. Sok jó példára hivatkozhatnék. A legszebb eredményeket azok a munkahelyek érik el, amelyek a termelés mindhárom szakaszába — tehát nemcsak a terv teljesítésébe, hanem a terv kidolgozásába és a terv teljesítésének az ellenőrzésébe is — bevonják a dolgozó­kat. Az elmúlt évben többször akadozott a közellátás, a vevő nem mindig kapta meg a keresett árut. Az 1983-ra vonatkozó állami terv nagy figyelmet fordít az 1982-ben ész­lelt fogyatékosságok kiküszöbölésére, a la­kosság zavartalan közellátására. Társadal­munk vezető politikai testületének említett ülései ezzel kapcsolatosan hangsúlyozták: szükséges, hogy a belső piacot folyamatosan ellásák kellő választékú minőségi áruval. A feladat megköveteli, hogy a termelés jobban alkalmazkodjon a fogyasztás érdekeihez, ja­vuljon az áruösszetétel, s növekedjen a ma­gas műszaki színvonalú felújított termékek részaránya. A szállító és kereskedelmi szer­vezeteknek aktívabban kell törekedniük a szállítások tervének teljesítésére, operatívab­ban kell reagálniuk a hiányszámba menő árufajták szállításáról. Szükséges, hogy az élelmiszeripari vállalatok jobban hasznosít­sák a mezőgazdasági terményeket, bővítsék a választékot, és jobban kielégítsék a lakos­ság szükségleteit élelmiszerekkel, elsősor­ban hús- és tejipari termékekkel. Az óév végén, az új év elején egyaránt beszélhetünk sikerekről és gondokról. A si­kerek és a gondok határozzák meg az új feladatokat is. A CSKP KB és az SZLKP KB által megjelölt, és az új évben elvégzésre váró teendők közül csak néhányat említet­tem. Ám talán így is látható: társadalmunk vezető ereje ismeri a problémákat, keresi a nehézségekből kivezető utat, megfelelően jelzi, merre haladjunk, hogy célba érjünk. A kommunista párt alapszervezetei janu­árban és februárban tartják az évzáró tag­gyűléseiket. Ezeken az értekezleteken is arról lesz szó, hogy munkánknak mi a fény- és mi az árnyoldala, és mit kell tenni annak érde­kében, hogy egy év múlva — a mai új évet, az akkori óévet — ismét eredményesen zár­hassuk. BALÁZS BÉLA Hétvégi levél Napjainkban, különösen az év elején a ránk vérő fontos gazdasági feladatok mellett egyre több szó esik a szocialista életmódról, a kultú­ra és művészet társadalmi szerepéről, az igé­nyes, korszerű művelődési munkáról. Ez az az időszak, amikor a CSEMADOK helyi szervezetei, az öntevékeny műkedvelő csoportok, irodalmi színpadok, szólóénekesek és szavalók válogató versenyekre készülnek. Erőt gyűjtenek, szorgalmasan tanulják a ver­seket csiszolják a színdarab, a tánckompozí­ció egyes jeleneteit, hogy a seregszemléken a lelkes közönség, a szigorú zsűri előtt is méltó módon szerepeljenek. A hosszú téli estéken rendszeresen összejövő, találkozó kis csopor­tokból — különösen, ha jó szakvezetőre, ügyes szervezőre akadnak — pár hét alatt kitűnő, egymást megértő kollektíva válik. Ezekre a próbákra, beszélgetésekre, vidám vagy szomo­rú történetekre még évek múlva is szívesen emlékeznek majd viszsza. Még akkor is, ha néha néha keserű szájízzel veszik tudomásul, hogy az országos bemutatókon, népművészeti fesztiválokon, csak a dobogó közelébe kerül­tek, mert pillanatnyilag jobbak is voltak náluk. De nem adják fel, nem esik szét az együttes, mert nem a mindenáron való győzni akarás űzi őket hanem a kultúra őszinte szeretete, a megismerés, a művelődés vágya érteti a kö­zösséget. És legközelebb újra nekirugaszkod­nak, sokkal igényesebb, színvonalasabb mű­sorral kísérleteznek, és közben maguk is fej­lődnek, gyarapodnak tudásban és gyakorlat­ban egyaránt Sokan most azt hiszik, hogy ilyen „túl ideális" együttes nem is létezik, pedig kezdet­ben majdnem mindegyik ilyen nemes céllal indult útjára, és én is ismerek egy párat ahol ez az eredeti célkitűzés ma is a közösség éltető eleme. Ez is a szocialista életmód egyik meg­nyilvánulása, mely­ a kulturális és társadalmi aktivitás fejlesztését segíti elő. Ebben az időszakban élénkül meg a klubé­let; értékes és érdekes előadások, vitaestek, szórakoztatva tanító vetélkedők, táncházak ideje lenne ez, ha okosan kihasználnánk a lehetőségeket A klubmozgalom problémáiról, gondjairól, eredményeiről és eredménytelen­ségéről, a jövőjéről éppen most folyik élénk vita lapunkban. Reméljük, hogy a további hozzászólók, valamint a zárszó sok érdemleges dolgot tisztáz majd ezzel kapcsolatban. Nem szabad megfeledkeznünk a közműve­lődés egyik legfontosabb fórumáról, a könyv­tárról sem. A téli hónapokban főleg vidéken, de a vámsokban is nő az érdeklődés irántuk. Ma már a könyvtárak nagy része a lehetőség­hez mérten nyugodt körülményeket biztosít a böngészésre, a folyóiratok olvasására és az új könyvek kölcsönzésére is. Ami a jövőre nézve biztató: az idős olvasók mellett egyre több fiatalt látni a könyvtárak közreműködésével rendezett író-olvasó talál­kozókon. Ezek a fiatalok később is hűek a könyvtárhoz, rendszeres látogatóik lesznek és élénken érdeklődnek kulturális és művészeti életünk hagyományai és újdonságai iránt Tájékozódni az ország és a nagyvilág dolgai­ban csak művelt értelmes fővel lehet így tudjuk megbecsülni, ápolni kulturális értékein­ket, örökségünket haladó hagyományainkat és a mienkkel együtt a másokét is.

Next