A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-01 / 1. szám
és szociális biztonságát. Szilárdul az ország külgazdasági egyensúlya, elmélyül az együttműködés a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Fokozatosan csökken a befejezetlen beruházások aránytalanul nagy száma és végbemennek a nagy változások a termelés szerkezetében. Sikerül elérni a tervezett fűtőanyag-, energia-, üzemanyag-, fém-, nyersanyag és más anyagmegtakarítást... népgazdaságunknak elegendő ereje és eszköze van ahhoz, hogy megbirkózzon a legigényesebb feladatokkal." Az 1983-ra előirányzott terv a hetedik ötéves terv első két évében (az 1981-ben és az 1982-ben) elért sikerekre épül, és tovább érvényesíti a CSKP XVI. kongresszusán meghatározott irányelvet. Ennek az irányelvnek az az egyik legfontosabb célja, hogy a termelés váljék egyre jobbá, egyre hatásosabbá, érvényesüljön a munkafolyamatok korszerű átépítése, és a Csehszlovák népgazdaság termékei legyenek egyre nagyobb mértékben exportképesek. Az 1983-ra előirányzott állami terv mindenekelőtt azt szorgalmazza, hogy a népgazdaságot tegyük kiegyensúlyozottá, fokozzuk a gazdasági fejlődést, szilárdítsuk a külkereskedelmi kapcsolatokat, növeljük a munka hatékonyságát, javítsuk a termékek minőségét, gazdálkodjunk ésszerűen, takarékoskodjunk továbbra is maximálisan a fűtőanyaggal, az energiával, a fém-, a nyers- és alapanyagokkal. Az új évben, 1983-ban a társadalom egészének is, az egyénnek is, valamennyi munkahely gazdájának az az egyik legfontosabb feladata, hogy a társadalmi termelést tegyük gyorssá, a termelés fejlődését arányossá, törekedjünk a népgazdaság minden ágában a munkatermelékenység fokozására, használjuk ki az eddiginél is jobban a hazai nyersanyagforrásokat, érvényesítsük a gyakorlatban a tudomány és a technika eredményeit, tökéletesítsük mindenütt a szervezést, a munka irányítását. A minőség és a hatékonyság elvének az érvényesítése évek óta gyakori beszédtéma. A párt határozataiban is, és más dokumentumokban is mindkét jelző újra és újra viszszatérő fogalom. A munka hatékonyságának a növelését és a termékek minőségének a javítását az 1983-ra vonatkozó állami terv is nem csupán azért helyezi a figyelem előterébe, mert még ma is gyakran találkozunk rossz példával, hanyagul végzett munkával, hanem azért, mert a munka minőségének a javítása és a hatékonyság növelése mindenki állandó feladata. Azoké is, akik eddig is lelkiismeretesen dolgoztak, de akik a jobb szervezéssel, a munkaidő gazdaságosabb kihasználásával, esetleg rejtett tartalékok feltárásával — szintén tökéletesíthetik a munkát. A rossz munka láttán a hatékonyság és a minőség elvének az érvényesítése azért is különösen fontos, hogy lehetőleg mielőbb megszűnjenek a negatív jelenségek. Az ilyen esetekben a javulást elsősorban a szó meggyőző erejével, az erkölcsi és anyagi ösztönzés különböző lehetőségeivel, a teljesítményhez jobban igazodó bérezéssel érjük el. Ha azonban ezek az ösztönzők hatástalanok, a közösség érdekének védelmében a fegyelmezés különböző — anyagilag hátrányos — törvényes eszközeit is igénybe vesszük. A minőség és a hatékonyság növelésének az érvényesítését a szüntelen továbbhaladás igénye, a fejlett szocialista társadalom programja diktálja ma, és fogja diktálni a jövőben. Természetesen a mennyiség sem másodrendű kérdés. Az 1982-ben elért sikerek közül itt most csupán arra utalok, hogy ismét rengeteg lakás épült, s a mezőgazdaságban a növénytermelés mintegy 2,5 százalékkal lesz nagyobb, a kedvező 1978-as és az 1980-as évekhez viszonyítva. A társadalom anyagi fogyasztása a nehezebb körülmények között is növekedett, a szociális biztonság tovább szilárdult. Az 1981 végén és az ez év elején hozott ár-, bér- és szociális intézkedések eredményesnek bizonyultak. A lakosság pénzbevétele 3,7 százalékkal, ezen belül szociális bevétele 8,5 százalékkal nőtt. Az 1983-ra vonatkozó terv azzal számol, hogy a sok külső és belső nehézség ellenére a személyi fogyasztás az előző évhez viszonyítva 1,3 százalékkal, a lakosság pénzbevétele 2 százalékkal, ezen belül szociális bevétele 3,7 százalékkal növekszik. A számítások szerint 1983-ban a népgazdaságban dolgozók havi átlagkeresete eléri a 2 820 koronát. Jelentős siker, hogy a mennyiségi mutatók növekedését a legtöbb helyen nem a dolgozók létszámának növelésével, vagy a munkaidő meghosszabításával, hanem a termelékenység fokozásával, a jobb munkaszervezéssel, a munkaidő gazdaságosabb kihasználásával érték el. Ám hamis képet festenénk, ha a mérleg serpenyőjében csak a pozitívumokat látnánk. Sok a fogyatékosság is. Az SZLKP KB ülésén elfogadott határozat kertelés nélkülleszögezte: „Az eredményeket lerontja a kiegyensúlyozatlan tervteljesítés, s egyes vállalatok és üzemek elégtelen gazdálkodása. Az építőipar csak késlekedve alkalmazkodik a beruházások megváltozott feltételeihez. A tudomány és technika hozzájárulása az intenzifikáláshoz még mindig elégtelen, s a termelés minőségének javulása nincs arányban a szükségletekkel és a lehetőséggel. Az élelmiszertermelésben nem sikerült növelni az önellátás mértékét." Az említett ülések egyértelműen megválaszolták azt is, mi a feltétele annak, hogy legyőzzük a nehézségeket és hogy újabb sikerek szülessenek. Nagyon fontos teendő a tudomány és a technika vívmányainak az egyre szélesebb körű érvényesítése. Ha a szellemi tőkével jól gazdálkodunk — és kell, hogy jól gazdálkodjunk — a tudás tárgyiasul, a tudomány egyre jobban közvetlen termelőerővé válik. A termelés ma már mindinkább a tudomány és a technika érvényesülési területe, az a hatalmas műhely és laboratórium, amelyben a tudomány és a technika eredményeit az ember kiérleli, felhasználja és ellenőrzi. Az, hogy a tudomány és a technika erejét egyre nagyobb mértékben a szocialista építés, a népgazdaság hatékony fejlesztése szolgálatába állítsuk, 1983-ban is elsőrendű társadalompolitikai feladat. A jobb munka, a tudomány és a technika eredményeinek a gyakorlati érvényesítése szempontjából nagyon fontos az is, hogy a dolgozók részvétele miként valósul meg a termelés irányításában. Sok jó példára hivatkozhatnék. A legszebb eredményeket azok a munkahelyek érik el, amelyek a termelés mindhárom szakaszába — tehát nemcsak a terv teljesítésébe, hanem a terv kidolgozásába és a terv teljesítésének az ellenőrzésébe is — bevonják a dolgozókat. Az elmúlt évben többször akadozott a közellátás, a vevő nem mindig kapta meg a keresett árut. Az 1983-ra vonatkozó állami terv nagy figyelmet fordít az 1982-ben észlelt fogyatékosságok kiküszöbölésére, a lakosság zavartalan közellátására. Társadalmunk vezető politikai testületének említett ülései ezzel kapcsolatosan hangsúlyozták: szükséges, hogy a belső piacot folyamatosan ellásák kellő választékú minőségi áruval. A feladat megköveteli, hogy a termelés jobban alkalmazkodjon a fogyasztás érdekeihez, javuljon az áruösszetétel, s növekedjen a magas műszaki színvonalú felújított termékek részaránya. A szállító és kereskedelmi szervezeteknek aktívabban kell törekedniük a szállítások tervének teljesítésére, operatívabban kell reagálniuk a hiányszámba menő árufajták szállításáról. Szükséges, hogy az élelmiszeripari vállalatok jobban hasznosítsák a mezőgazdasági terményeket, bővítsék a választékot, és jobban kielégítsék a lakosság szükségleteit élelmiszerekkel, elsősorban hús- és tejipari termékekkel. Az óév végén, az új év elején egyaránt beszélhetünk sikerekről és gondokról. A sikerek és a gondok határozzák meg az új feladatokat is. A CSKP KB és az SZLKP KB által megjelölt, és az új évben elvégzésre váró teendők közül csak néhányat említettem. Ám talán így is látható: társadalmunk vezető ereje ismeri a problémákat, keresi a nehézségekből kivezető utat, megfelelően jelzi, merre haladjunk, hogy célba érjünk. A kommunista párt alapszervezetei januárban és februárban tartják az évzáró taggyűléseiket. Ezeken az értekezleteken is arról lesz szó, hogy munkánknak mi a fény- és mi az árnyoldala, és mit kell tenni annak érdekében, hogy egy év múlva — a mai új évet, az akkori óévet — ismét eredményesen zárhassuk. BALÁZS BÉLA Hétvégi levél Napjainkban, különösen az év elején a ránk vérő fontos gazdasági feladatok mellett egyre több szó esik a szocialista életmódról, a kultúra és művészet társadalmi szerepéről, az igényes, korszerű művelődési munkáról. Ez az az időszak, amikor a CSEMADOK helyi szervezetei, az öntevékeny műkedvelő csoportok, irodalmi színpadok, szólóénekesek és szavalók válogató versenyekre készülnek. Erőt gyűjtenek, szorgalmasan tanulják a verseket csiszolják a színdarab, a tánckompozíció egyes jeleneteit, hogy a seregszemléken a lelkes közönség, a szigorú zsűri előtt is méltó módon szerepeljenek. A hosszú téli estéken rendszeresen összejövő, találkozó kis csoportokból — különösen, ha jó szakvezetőre, ügyes szervezőre akadnak — pár hét alatt kitűnő, egymást megértő kollektíva válik. Ezekre a próbákra, beszélgetésekre, vidám vagy szomorú történetekre még évek múlva is szívesen emlékeznek majd viszsza. Még akkor is, ha néha néha keserű szájízzel veszik tudomásul, hogy az országos bemutatókon, népművészeti fesztiválokon, csak a dobogó közelébe kerültek, mert pillanatnyilag jobbak is voltak náluk. De nem adják fel, nem esik szét az együttes, mert nem a mindenáron való győzni akarás űzi őket hanem a kultúra őszinte szeretete, a megismerés, a művelődés vágya érteti a közösséget. És legközelebb újra nekirugaszkodnak, sokkal igényesebb, színvonalasabb műsorral kísérleteznek, és közben maguk is fejlődnek, gyarapodnak tudásban és gyakorlatban egyaránt Sokan most azt hiszik, hogy ilyen „túl ideális" együttes nem is létezik, pedig kezdetben majdnem mindegyik ilyen nemes céllal indult útjára, és én is ismerek egy párat ahol ez az eredeti célkitűzés ma is a közösség éltető eleme. Ez is a szocialista életmód egyik megnyilvánulása, mely a kulturális és társadalmi aktivitás fejlesztését segíti elő. Ebben az időszakban élénkül meg a klubélet; értékes és érdekes előadások, vitaestek, szórakoztatva tanító vetélkedők, táncházak ideje lenne ez, ha okosan kihasználnánk a lehetőségeket A klubmozgalom problémáiról, gondjairól, eredményeiről és eredménytelenségéről, a jövőjéről éppen most folyik élénk vita lapunkban. Reméljük, hogy a további hozzászólók, valamint a zárszó sok érdemleges dolgot tisztáz majd ezzel kapcsolatban. Nem szabad megfeledkeznünk a közművelődés egyik legfontosabb fórumáról, a könyvtárról sem. A téli hónapokban főleg vidéken, de a vámsokban is nő az érdeklődés irántuk. Ma már a könyvtárak nagy része a lehetőséghez mérten nyugodt körülményeket biztosít a böngészésre, a folyóiratok olvasására és az új könyvek kölcsönzésére is. Ami a jövőre nézve biztató: az idős olvasók mellett egyre több fiatalt látni a könyvtárak közreműködésével rendezett író-olvasó találkozókon. Ezek a fiatalok később is hűek a könyvtárhoz, rendszeres látogatóik lesznek és élénken érdeklődnek kulturális és művészeti életünk hagyományai és újdonságai iránt Tájékozódni az ország és a nagyvilág dolgaiban csak művelt értelmes fővel lehet így tudjuk megbecsülni, ápolni kulturális értékeinket, örökségünket haladó hagyományainkat és a mienkkel együtt a másokét is.