A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-14 / 33. szám
kezdettől fogva az elnyomottak, a kizsákmányoltak, a nincstelenek mellett kötelezte el magát, művei a szegények forradalmának eljövetelét hirdették. A harmincas évek Brazíliájának reakciós rendszere hol pornográfnak, hol kommunistának bélyegezte alkotásait; az első vád nem volt igaz, (bár kétségtelen, hogy a prűd erénycsőszöket felháboríthatta az a nyíltság, őszinteség és szenvedélyesség, amellyel Amado a szerelem szépségéről, a test s a lélek gyönyöréről szólt), a második viszont megfelelt a valóságnak; az író a baloldal legradikálisabb erőihez csatlakozott. A karnevál országa után írott könyvei már kommunista meggyőződését tükrözik. A Kakaó címet viselő, 1933-ban kiadott regényét a rendőrség elkobozza, mire ő a munkát ünneplő s a munkások életét feltáró Verítékkel válaszol a hatalomnak. 1935-ben lát napvilágot egyik legkiemelkedőbb műve, a Zsubiabá, amelyben a bahai kikötő egzotikus világát idézi fel, miközben leleplezi a brazil társadalom ellentmondásait és éles kritikával illeti a fennálló viszonyokat. Munkásságának első, a negyvenes évekig tartó korszakát a költői hang, a folklorisztikus elemek áradása, az egzotikum, az érdekes, pontos tárgyi megfigyelések sokasága s az egyedül Brazíliára jellemző titokzatos, afrikai eredetű szertartások szuggesztív megjelenítése jellemzi. Ennek az időszaknak az alkotásai — Holt tenger. Végtelen földek. Arany gyümölcsök földje. Vörös vetés — nagy erejű tiltakozások a kizsákmányolás és mindennemű elnyomatás ellen, egy bátor humanista hitvallásai. A hatalom birtokosai idejében és kellőképpen „értékelték" Amado baloldali elkötelezettségét; többször is börtönbe zárták, a harmincas évek második felében pedig emigrációba kényszerítették s csak a világháború után térhetett haza. A kommunista párt képviselője lett a parlamentben, ám 1948-ban egy jobboldali fordulat ismét száműzetésbe juttatta. Párizsban, majd Prágában telepedett le, számos országot bejárt, a Szovjetuniót is meglátogatta; a béke érdekében kifejtett tevékenységéért 1951-ben Lenin békedíjjal tüntették ki, a következő évben pedig visszatérhetett szülőföldjére. Az ötvenes évek végéig írott művei elsősorban a politikusnak, a közéleti embernek, a riporternek szereztek hírnevet, ekkor meg a Reménység lovagja, a Szabadság a föld alatt s a Béke világa című köteteket. 1958-ban újjászületett a regényíró Amado: ebben az esztendőben adta ki mindmáig legjobb és legszebb alkotását, a Gabriela, szekfű és fahéjt, melyet a brazil próza egyik csúcsteljesítményeként tart számon az irodalomtörténet. Egy szép és szenvedélyes, a vaskalapos maradisággal és az ostoba előítéletekkel dacoló szerelem történetét ismerjük meg a könyvből; címszereplője, a gyönyörű, forróvérű mulatt lány a világirodalom legemlékezetesebb, legjobban megformált nőalakjai közé tartozik. A Gabriela megírását követően Amado stílusvilága megváltozik; műveiben hangsúlyosabb és egyre fontosabb szerephez jut a szeretetteljes, megbocsátó irónia, a szellemes, bővérű humor, irór eszközei közvetettebbek, kifinomultabbak lesznek, lázadó indulata megszelídül. Megőrzi viszont elbűvölő líraiságát, erotikájának bujaságát, a népi mitológia motívumait, bíráló szellemét, szociális érzékenységét és különleges képességét a valóság lényeges vonásainak megragadására. A hatvanas és hetvenes években is egymás után jelenteti meg új regényeit, köztük a fordulatos, érdekfeszítő Az éjszaka pásztorait, az ellenállhatatlanul mulatságos, pajzán Flor asszony két férjét, a sokszínű kaleidoszkópra emlékeztető Csodabazárt, a demokrácia s a haladás győzelmét hirdető Egyenruha, frakk és hálóinget. Amadot eddigi alkotásai a jelenkor élő klasszikusainak és legnépszerűbb íróinak egyikévé avatták, s reméljük, még tartogat számunkra örvendetes meglepetéseket, hiszen a Zsubiabá, a Gabriela s számos más kitűnő könyv szerzője ma sincs híján a munkakedvnek, az új terveknek. Kivételes képzelőereje, atmoszférateremtő képessége, elbeszélésmódjának szuggesztivitása, a valóságot a költészet régióiba emelő fantáziája és kiváló képalkotó tehetsége korunk irodalmának látnokává és varázslójává teszi őt. Regényeinek sejtelmes, lírai hangulata, egzotikus világa, pikareszk jellege és színes forgataga megragadja, lebilincseli az olvasót, történeteit áthatja az élet és a szabadság szenvedélyes szeretete, szemléletének mélységes humanizmusa. Amado par excellence brazil író, hazájának mindennapjait és sajátos, színes embertípusait örökíti meg, de ugyanakkor a lét alapvető kérdéseire is választ keres, a lélek titkait, sötét, rejtélyes tartományait kutatja. Művei egy távoli világ üzenetét közvetítik, s ez az üzenet mindnyájunkhoz szól, mindnyájan megérthetjük — messze él tőlünk, mégis magunkénak vallhatjuk őt. G. KOVÁCS LÁSZLÓ Germano Blum (Brazília) KINCSÜNK A NYELV Biológia a gimnázium 2. osztálya számára A gimnazisták tankönyvállománya új tankönyvvel gazdagodott, amely nemcsak kivitelében új és praktikus, de tartalmában is merőben új ismereteket tartalmaz a téma biokémiai és genetikai jellegű megközelítésével. Az új tartalom fokozott erőfeszítést követel meg a fordítótól, aki ezúttal is bizonyította felkészültségét. A fordítás színvonala érthetővé és tanulhatóvá teszi a tananyagot. Néhány javító szándékú észrevételünk nem kisebbítheti a fordító és a könyv értékeit. A könyvet dr. Klokner Lóránd fordította és a fordítást Bertáné Majka Ilona lektorálta. Életfunkciók szóval (zivotné funkcie) kezdődik az első két fejezet címe, amit ugyan értünk, de fülsértő, mert magyartalan. Helyette a régen ismert élettani funkciók volna helyes, de az életfolyamatok, életjelenségek terminust is használhatnánk. Az első fejezetben a plazmatikus hártya terminus alkalmazását kifogásoljuk, mivel feleslegesen gyarapítja a plazmahártya, sejtmembrán, sejthártya, plazmahártya szinonimacsoportot. Ugyanebben a fejezetben a mediátor RNA helyett a messenger RNA terminust használhatta volna a fordító, mivel a szlovákkal és a csehhel ellentétben a magyar csak ezt használja. A sejtciklus szabályozása című alfejezetben az inhibitálják és inhibitáló anyagok szavak érthetetlenek és magyartalanok. Csak a zárójelezett inhibitorok szó alapján sejtheti meg a hozzáértő, hogy az első esetben a gátoló gátló hatást fejt ki, másik esetben pedig a gátló anyagok terminus lett volna a helyes. A növények növekedése és fejlődése alfejezetben a növekedésregulátorok szintén tükörfordítással képzett szó, amit a magyar szakirodalom növekedést szabályozó anyagok, regulátorok formában használ, a jelzett összetételben nem. Ugyanebbe a kategóriába sorolnám a reakciós mozgások terminust is. Az immunitás témakör is újszerű a tankönyvben, ami nehezíti a fordító munkáját. A szövetet adó terminus hibátlan, javíthatná érthetőségét a donor szó zárójelezett használata, a szövetet átvevő szervezet mondatrész viszont helytelen. Itt a kapó srecipiens terminus volna a helyes. Az idegen szavakat általában ajánlatos kerülni, de ebben az esetben használatukat szükségesnek érzem. Ugyanitt a sajátos tömlőben (tömlő — bursa, B) mondatrész terminológiailag helytelen és csak a bursa révén sejtheti a hozzáértő, miről van szó. A bursa itt táska, tehát a Fabricius-féle táska, Fabricius-féle bursa terminust kellett volna használni a semmitmondó tömlő helyett. A következő alcímben helytelenítjük a funkciós alapelv összetételét, amivel a közelmúltban már részletesen foglalkoztunk. A genetika fejezet egyik legnehezebb része a könyvnek a fordítás szempontjából, ami végső kivitelben jól sikerült. Ennek a fejezetnek a kézirata volt az első és az utolsó a biológia tankönyvek között, amelynek a minőségéhez hozzájárulhattam, ezért a fordító korábbi szemrehányása a színvonal emelésének elhalasztása miatt alaptalan volt. Egy alkalmi küldönc hozta és vitte a kéziratrészt, amit a sürgősségre való tekintettel észrevételeztem, de a hivatalos megbízás azóta sem érkezett meg, és hozzájárulásom csak a megőrzött másodpéldánnyal volna bizonyítható. Az ilyen hozzáállás nem segíti elő a további együttműködést. Az 57 oldalnyi szövegben 54 javítást eszközöltem. A szerkesztő nem vette figyelembe, hogy a nukleotidhármast kijavítottam triplet, trinukleotidra, ami szintén lehetne bázishármas vagy három nukleotid is, hogy az ellentétes öröklődést kijavítottam ivarhoz kötött (cikcakk) öröklődésre és az indukciós mutagén tényezők helyett mutagén ágenseket javasoltam, ami indukáló ágens is lehetne, csak nem indukciós mutagén ágens. A fejezetben szintén korrigálni kell az autoszómás öröklődést autoszómális öröklődésre és az elméleti eloszlást elméleti eloszlásra. Azóta szintén tudjuk már, hogy a munkakörnyezet magyarul munkahelyi környezet. Örvendetes, hogyaz észrevételeket figyelembe véve) a gimnázium tanulóinak végre olyan tankönyv kerül a kezébe, amelyből a genetikai alapismereteket könnyen megtanulhatják. A gyakorlatok fejezetben mindössze három dolog szorul korrekcióra. Az alobal szerepeltetése alufólia helyett szembeszökő hiányosság. Hogy a szlovák redukálúci cukor redukció cukor lett és nem redukáló cukor, redukáló diszacharid, annak főképpen az anyag újszerűsége az oka. A könyvben használt ideggyógyászkalapács (neurologické kladivko) jobb megoldás, mint a közelmúltban elmarasztalt neurologikus kalapács, de nem jobb a közismert reflexkalapácsnál. Vitatható észrevételeimet, a „kákáncsomótkeresést” igyekszem most kerülni, a megindulóban lévő dialógust ugyanis nagyon hasznosnak tartom, a közös célt szolgálja. CSUKA GYULA A MÚLT HETI SZÁMUNKBAN KÖZÖLT NYELVI TOTÓ MEGOLDÁSA Ha a humánus és az emberséges szavak között és kötőszó van, akkor ún. pleonazmussal (szószaporítással), vagyis azonos jelentésű szavak halmozásával állunk szemben, hiszen a humánus szó jelentése: emberies, emberséges, emberszerető. Ha azonban vesszőt teszünk a két szó közé, az emberséges kifejezése a humánus szó értelmezője lesz — mintegy megmagyarázza annak jelentését —, és így helyes a mondat. A 26. és 28. számban közölt Nyelvi fotó helyes megfejtői közül Méry Júlia nagymagyari (Zlaté Klasy) és Udvaros Adrianna dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) olvasóink részesültek könyvjutalomban. 11