A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-08-14 / 33. szám

kezdettől fogva az elnyomottak, a kizsákmá­nyoltak, a nincstelenek mellett kötelezte el magát, művei a szegények forradalmának eljövetelét hirdették. A harmincas évek Bra­zíliájának reakciós rendszere hol pornográf­nak, hol kommunistának bélyegezte alkotá­sait; az első vád nem volt igaz, (bár kétség­telen, hogy a prűd erénycsőszöket felhábo­ríthatta az a nyíltság, őszinteség és szenve­délyesség, amellyel Amado a szerelem szép­ségéről, a test s a lélek gyönyöréről szólt), a második viszont megfelelt a valóságnak; az író a baloldal legradikálisabb erőihez csatla­kozott. A karnevál országa után írott könyvei már kommunista meggyőződését tükrözik. A Kakaó címet viselő, 1933-ban kiadott regé­nyét a rendőrség elkobozza, mire ő a munkát ünneplő s a munkások életét feltáró Veríték­­­kel válaszol a hatalomnak. 1935-ben lát napvilágot egyik legkiemelkedőbb műve, a Zsubiabá, amelyben a bahai kikötő egzotikus világát idézi fel, miközben leleplezi a brazil társadalom ellentmondásait és éles kritikával illeti a fennálló viszonyokat. Munkásságának első, a negyvenes évekig tartó korszakát a költői hang, a folklorisztikus elemek áradása, az egzotikum, az érdekes, pontos tárgyi megfigyelések sokasága s az egyedül Brazíliára jellemző titokzatos, afrikai eredetű szertartások szuggesztív megjelení­tése jellemzi. Ennek az időszaknak az alkotá­sai — Holt tenger. Végtelen földek. Arany gyümölcsök földje. Vörös vetés —­ nagy erejű tiltakozások a kizsákmányolás és mindenne­mű elnyomatás ellen, egy bátor humanista hitvallásai. A hatalom birtokosai idejében és kellőképpen „értékelték" Amado baloldali elkötelezettségét; többször is börtönbe zár­ták, a harmincas évek második felében pedig emigrációba kényszerítették s csak a világ­háború után térhetett haza. A kommunista párt képviselője lett a parlamentben, ám 1948-ban egy jobboldali fordulat ismét száműzetésbe juttatta. Párizsban, majd Prá­gában telepedett le, számos országot bejárt, a Szovjetuniót is meglátogatta; a béke érde­kében kifejtett tevékenységéért 1951-ben Lenin békedíjjal tüntették ki, a következő évben pedig visszatérhetett szülőföldjére. Az ötvenes évek végéig írott művei elsősorban a politikusnak, a közéleti embernek, a riporter­nek szereztek hírnevet, ekkor meg a Re­ménység lovagja, a Szabadság a föld alatt s a Béke világa című köteteket. 1958-ban újjá­született a regényíró Amado: ebben az esz­tendőben adta ki mindmáig legjobb és leg­szebb alkotását, a Gabriela, szekfű és fahéjt, melyet a brazil próza egyik csúcsteljesítmé­nyeként tart számon az irodalomtörténet. Egy szép és szenvedélyes, a vaskalapos ma­radisággal és az ostoba előítéletekkel dacoló szerelem történetét ismerjük meg a könyv­ből; címszereplője, a gyönyörű, forróvérű mulatt lány a világirodalom legemlékezete­sebb, legjobban megformált nőalakjai közé tartozik. A Gabriela megírását követően Amado stílusvilága megváltozik; műveiben hangsú­lyosabb és egyre fontosabb szerephez jut a szeretetteljes, megbocsátó irónia, a szelle­mes, bővérű humor, irór eszközei közvetet­tebbek, kifinomultabbak lesznek, lázadó in­dulata megszelídül. Megőrzi viszont elbűvölő líraiságát, erotikájának bujaságát, a népi mi­tológia motívumait, bíráló szellemét, szoci­ális érzékenységét és különleges képességét a valóság lényeges vonásainak megragadá­sára. A hatvanas és hetvenes években is egymás után jelenteti meg új regényeit, köz­tük a fordulatos, érdekfeszítő Az éjszaka pásztorait, az ellenállhatatlanul mulatságos, pajzán Flor asszony két férjét, a sokszínű kaleidoszkópra emlékeztető Csodabazárt, a demokrácia s a haladás győzelmét hirdető Egyenruha, frakk és hálóinget. Amadot eddigi alkotásai a jelenkor élő klasszikusainak és legnépszerűbb íróinak egyikévé avatták, s reméljük, még tartogat számunkra örvendetes meglepetéseket, hi­szen a Zsubiabá, a Gabriela s számos más kitűnő könyv szerzője ma sincs híján a mun­kakedvnek, az új terveknek. Kivételes képze­lőereje, atmoszférateremtő képessége, elbe­szélésmódjának szuggesztivitása, a valósá­got a költészet régióiba emelő fantáziája és kiváló képalkotó tehetsége korunk irodalmá­nak látnokává és varázslójává teszi őt. Regé­nyeinek sejtelmes, lírai hangulata, egzotikus világa, pikareszk jellege és színes forgataga megragadja, lebilincseli az olvasót, történe­teit áthatja az élet és a szabadság szenvedé­lyes szeretete, szemléletének mélységes hu­manizmusa. Amado par excellence brazil író, hazájának mindennapjait és sajátos, színes embertípusait örökíti meg, de ugyanakkor a lét alapvető kérdéseire is választ keres, a lélek titkait, sötét, rejtélyes tartományait ku­tatja. Művei egy távoli világ üzenetét közvetí­tik, s ez az üzenet mindnyájunkhoz szól, mindnyájan megérthetjük — messze él tő­lünk, mégis magunkénak vallhatjuk őt. G. KOVÁCS LÁSZLÓ Germano Blum (Brazília) KINCSÜNK A NYELV Biológia a gimnázium 2. osztálya számára A gimnazisták tankönyvállománya új tan­könyvvel gazdagodott, amely nemcsak kivi­telében új és praktikus, de tartalmában is merőben új ismereteket tartalmaz a téma biokémiai és genetikai jellegű megközelíté­sével. Az új tartalom fokozott erőfeszítést köve­tel meg a fordítótól, aki ezúttal is bizonyítot­ta felkészültségét. A fordítás színvonala ért­hetővé és tanulhatóvá teszi a tananyagot. Néhány javító szándékú észrevételünk nem kisebbítheti a fordító és a könyv értékeit. A könyvet dr. Klokner Lóránd fordította és a fordítást Bertáné Majka Ilona lektorálta. Életfunkciók szóval (zivotné funkcie) kezdő­dik az első két fejezet címe, amit ugyan értünk, de fülsértő, mert magyartalan. He­lyette a régen ismert élettani funkciók volna helyes, de az életfolyamatok, életjelenségek terminust is használhatnánk. Az első fejezetben a plazmatikus hártya terminus alkalmazását kifogásoljuk, mivel fe­leslegesen gyarapítja a plazmahártya, sejt­membrán, sejthártya, plazmahártya szinoni­macsoportot. Ugyanebben a fejezetben a mediátor RNA helyett a messenger RNA terminust használhatta volna a fordító, mivel a szlovákkal és a csehhel ellentétben a magyar csak ezt használja. A sejtciklus szabályozása című alfejezet­­ben az inhibitálják és inhibitáló anyagok sza­vak érthetetlenek és magyartalanok. Csak a zárójelezett inhibitorok szó alapján sejtheti meg a hozzáértő, hogy az első esetben a gátoló gátló hatást fejt ki, másik esetben pedig a gátló anyagok terminus lett volna a helyes. A növények növekedése és fejlődése alfe­­jezetben a növekedésregulátorok szintén tü­körfordítással képzett szó, amit a magyar szakirodalom növekedést szabályozó anya­gok, regulátorok formában használ, a jelzett összetételben nem. Ugyanebbe a kategóriá­ba sorolnám a reakciós mozgások terminust is. Az immunitás témakör is újszerű a tan­könyvben, ami nehezíti a fordító munkáját. A szövetet adó terminus hibátlan, javíthatná érthetőségét a donor szó zárójelezett hasz­nálata, a szövetet átvevő szervezet mondat­rész viszont helytelen. Itt a kapó srecipiens­ terminus volna a helyes. Az idegen szavakat általában ajánlatos kerülni, de ebben az esetben használatukat szükségesnek érzem. Ugyanitt a sajátos tömlőben (tömlő — bursa, B) mondatrész terminológiailag helytelen és csak a bursa révén sejtheti a hozzáértő, miről van szó. A bursa itt táska, tehát a Fabricius-féle táska, Fabricius-féle bursa terminust kel­lett volna használni a semmitmondó tömlő helyett. A következő alcímben helytelenítjük a funkciós alapelv összetételét, amivel a közelmúltban már részletesen foglalkoztunk. A genetika fejezet egyik legnehezebb ré­sze a könyvnek a fordítás szempontjából, ami végső kivitelben jól sikerült. Ennek a fejezetnek a kézirata volt az első és az utolsó a biológia tankönyvek között, amelynek a minőségéhez hozzájárulhattam, ezért a for­dító korábbi szemrehányása a színvonal emelésének elhalasztása miatt alaptalan volt. Egy alkalmi küldönc hozta és vitte a kézi­ratrészt, amit a sürgősségre való tekintettel észrevételeztem, de a hivatalos megbízás azóta sem érkezett meg, és hozzájárulásom csak a megőrzött másodpéldánnyal volna bizonyítható. Az ilyen hozzáállás nem segíti elő a további együttműködést. Az 57 oldal­nyi szövegben 54 javítást eszközöltem. A szerkesztő nem vette figyelembe, hogy a nukleotidhármas­t kijavítottam triplet, trinuk­­leotid­ra, ami szintén lehetne bázishármas vagy három nukleotid is, hogy az ellentétes öröklődést kijavítottam ivarhoz kötött (cik­cakk) öröklődés­re és az indukciós mutagén tényezők helyett mutagén ágensek­et java­soltam, ami indukáló ágens is lehetne, csak nem indukciós mutagén ágens. A fejezetben szintén korrigálni kell az auto­­szómás öröklődést autoszómális öröklődés­re és az elméleti eloszlást elméleti eloszlás­ra. Azóta szintén tudjuk már, hogy a munkakör­nyezet magyarul munkahelyi környezet. Örvendetes, hogy­­az észrevételeket figye­lembe véve) a gimnázium tanulóinak végre olyan tankönyv kerül a kezébe, amelyből a genetikai alapismereteket könnyen megta­nulhatják. A gyakorlatok fejezetben mindössze há­rom dolog szorul korrekcióra. Az alobal sze­repeltetése alufólia helyett szembeszökő hi­ányosság. Hogy a szlovák redukálúci cukor redukció cukor lett és nem redukáló cukor, redukáló diszacharid, annak főképpen az anyag újszerűsége az oka. A könyvben hasz­nált ideggyógyászkalapács (neurologické kladivko) jobb megoldás, mint a közelmúlt­ban elmarasztalt neurologikus kalapács, de nem jobb a közismert reflexkalapács­nál. Vitatható észrevételeimet, a „kákáncso­­mótkeresést” igyekszem most kerülni, a megindulóban lévő dialógust ugyanis na­gyon hasznosnak tartom, a közös célt szol­gálja. CSUKA GYULA A MÚLT HETI SZÁMUNKBAN KÖ­ZÖLT NYELVI TOTÓ MEGOLDÁSA Ha a humánus és az emberséges szavak között és kötőszó van, akkor ún. pleonaz­­mussal (szószaporítással), vagyis azonos je­lentésű szavak halmozásával állunk szem­ben, hiszen a humánus szó jelentése: embe­­ries, emberséges, emberszerető. Ha azonban vesszőt teszünk a két szó közé, az embersé­ges kifejezése a humánus szó értelmezője lesz — mintegy megmagyarázza annak je­lentését —, és így helyes a mondat. A 26. és 28. számban közölt Nyelvi fotó helyes megfejtői közül Méry Júlia nagyma­­­gyari (Zlaté Klasy) és Udvaros Adrianna du­­naszerdahelyi (Dunajská Streda) olvasóink részesültek könyvjutalomban. 11

Next