A Hét 1990/2 (35. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-06 / 27. szám
FÜLEKIHEGYSÉG Ilyen meggondolásból nyilvánította tájvédelmi körzetté a Kulturális Minisztérium a múlt év decemberében a Fülekihegységet is (szlovákul: Cerová vrchovina) 16 278 ha területen. A Fülektől Harmacig mintegy 30 km hosszúságban húzódó védett terület dombvidéke keletkezését tekintve nemcsak a legfiatalabbaknak számít nálunk (kiemelkedése csak a negyedidőszak pleisztocénkora végén fejeződött be), de magán viseli a legutolsó vulkánosság aránylag épen maradt formáit is. Találhatók itt bazaltos vulkáni törmelékkúpok, kürtőkitöltések, kráterek és lávafolyamok maradványai, különféle módon elmállott bazaltsziklák, kőtengerek és álkarsztos barlangok. Maga a hegység is felszínalaktani különlegességnek számít, mivel az egykori bazaltlávával kitöltött völgyek a kiemelkedés után tábla alakú hegyekké formálódtak, a lágyabb homokkőben pedig völgyek keletkeztek, így a domborzat megfordítódott az eredeti, harmadidőszak végi állapothoz képest. A bazalt- és homokkő oldala- Kőtenger a Pogánvár-rezervátumban Egyházbást mellett A füleki Várhegyen (előtérben) jól kivehetők az egykori vulkáni kráter falai Az Ördög János nevű szikla a Pogányvár-rezervátumban