Magyar Akadémiai Értesítő, A Mathematikai és Természettudományi osztályok közlönye, 6. kötet, 1865

1865 / 1. szám - Az új elemző mértan történeti fejlődése s alapvonalai stb. Székfoglaló Corzan Ávenandó Gábortól

CORZAN-AVENDANO GÁBOR, mint az különböző irányokban, a történet, irodalom, tudo­mány, társadalom és államélet terén mutatkozik, kénytelenek vagyunk — mint Humboldt Vilmos igen helyesen megjegyzi — a fejlődés lánczát képező egyes szemek összefüggési mód­jára nézve két mozzanatot megkülönböztetni. A szellem nem halad csupán egyenes, folytonos irányban, úgy hogy az egyik mozzanat a másikból származnék, és az, a­mi már­megtörtént, alapját képezné annak, a­mi későbben bekövet­kezett, hanem ezen nyugalmasnak látszó folyamat közepette olykor-olykor véletlenül új mozgalom támad, új és hatalmas lökés. A szellem önmagából merít nagyobb teremtő erőt, mi­által a csendes, inkább csak erőművi fejlődés nemcsak siet­tetik, hanem egészen új, magasabb lendületet nyer. Az ilyen, rögtön bekövetkezni szokott fellobbanások rendesen egyes lángészű főkből erednek, és a népszellem minden nyilatko­zási formáiban mély nyomokat hagynak hátra. De ebből nem következik, hogy a lángész semmi összefüggésben nincs a nép elért szellemi fokával. Mert a lángész nem egyéb, mint általános népszellemnek fellobbanása, bár fokozott — mert egy egyénben összpontosult — alakban. A lángész teremtőleg hat ugyan, s oly magasra száll, mint azt előbb alig lehetett sejteni , de ezen röptét is csak azon álláspontról veszi, a­me­lyet már addig a népszellem ért el ; a fejlődés közepette tá­madván, csak a szellem általános haladásának megfelelőleg működik, annak örök törvényei szerint. A lángész is ugyan­azon népszellemben gyökerezik, a­melyet magával tovább ragad, csak azon alapot lángítja­ fel, a­melyen maga meggyu­ladt. A lángész csak kifejezést kölcsönöz annak, a­mit mind­nyájan sejtenek, s h­a gondolja is, még­sem teszi a kort azzá, a­mi, hanem megfordítva, ő korának szüleménye, kifolyása. Ezen gondolatsorokat nem c­áfolja meg azon tapaszta­lás, hogy gyakran oly eszmék is keletkeznek egyesekben, melyeknek felfogására a kor — mint mondják — még nem eléggé érett, mely esetben az eszmék hatás nélkül maradván, lassanként feledésbe mennek. De az eszmét nem lehet meg­semmisíteni, mert az, h­a mindjárt egy időre háttérbe szorít­tatik is, nem­sokára m­egújult erővel ismét fellép; míg végre minden megtámadás, sőt üldözés daczára is kivívja magának

Next