Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 14. (1963)
1963 / 8. szám - Ladányi Mihály: Könyvtárban (vers)
Ladányi Mihály Könyvtárban A halott költők énekéből kiszáll a madár a kertre és a világot telekiáltja, hol minden csupa cigarettafüst, tánczene és üzleti lárma: egyik érdekeit siratja, hogy veszni hagyta és nem volt ügyesebb, a másik életét szerelem fogja marokra és ez az önzés is csupa seb. Mutass valamit, ami olyan tökéletes, mint a régi költők egy tollvonása, mutass eszmét, amelybe a rothadás nem szivárgott le, rést találva, mutass vágyat, mely tiszta maradt, mint az állatoké, kik érdek nélkül üzekednek -Szeretetünk árulja magát, mint az államférfiak vagy a templomokban a szentek. Lehorgadt fejjel dörmögök én is, ahelyett, hogy a szélbe vágnám öklöm és szétkiabálnám igazamat, ücsörgők bánataim fészkén, mint e zilált mondatban a szavak, csak egy-egy rim szól rám, csak egy-egy ritmus, ahogy nehézkesen helyére zökken, hogy tegyem dolgom pontosabban s ne vágyakozzam elheverni fészeknyi örömökben. Keserűség, szerelem, magány - pálinkabűzös romantika ez itt, a szív elégeti magát, fonnyad, szárad, maghéja fölrepedezik, öregedés jön s végül a halál, csinnadrattával és legjobb esetben akadémikusokkal, akik szakállason ásítoznak a sírnál, hol nem suhogtat szárnyat zokogva az angyal. Holló László rajza 217