Alkotmány, 1898. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1898-01-01 / 1. szám
eg* tOi-1S9S''január 1. ALKOTSSlV*. nyét e .r é''re, bizonyos megszorításokkal fentartjk , A rendeletet összes miniszterek ellenje. ve-ék s az a következőket tartalmazza : A magyar korona országaival eddig fonnán vám- és kereskedelmi szövetség rendelkezéseinek hatálya, a vámjövedelmek hovaforditása és az osztrák-magyar bankhoz való viszony az 1867. évi december 11-én kelt törvény 14. § a alapján 1898. december 31-éig ideiglenesen fentartató jön át a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok és a magyar korona országai között az 1898. év tartam’ alatt megegyezés lép hatályba a vám-kereskedelmi szövetség valamint az osztrák-magyar bank dolgában, vagy a) , az esetre, ha ez ügyek tekintetében a, ...asvar korona országaiban a jelenlegi állapotot vagy a visszonosságot nem tartják fen a kibocsátott rendelkezések, más irányú szabályozás fentartásával, hatályukat veszik. A politikai helyzet. — Saját tudósítónktól. —■ Budapest, jan.. 1. A nip a kocka elvettetett s ez idő óta a ftizikai helyzetben semmi változás nem állott be. A képviselők jó része az újévi három napos szünetre utazott s a kik a fővárosban maradtak is, a holnap elhangzó, újévi beszédektől várják, hogy némi világosításot vessenek a szerfölött kuszált, eredmélyeiben messze kiható válságos politikai helyzetre. A pártkhibbokban élénk megbeszélés tárgyát képezte . Felsége a királynak döntése a kvóta nevére, s az a szélsőbal némely formai kifolyását leszámítva általános megelégedést keltett. Nemkülönben élénk eszmecserére szolgáltatott okot az osztrák rendelet kibocsátása is, mely a vám- és kereskedelmi szövetség" érvényét Ausztriában egy évre n megbossza állotta és sokaknál azt a benyomást kelttte, hogy a rendeletet nemsokára követja a magyar kormány rendelete- Eritsu! -i-sink szerint azonban a kormány eérdésben nem döntött véglegesen. Ma éjfélkor, a vámszövetség melyet Ausztriával tiz évre kötöttünk lejár, ma éjfélkor tehát a kivételes állapot elkövetkeik A kormány azonban egyelőre mi intézkedét sem akar tenni, jóllehet a Tiszacsoport erős szóvivője annak, hogy a statuskrót fentartó rendeletet sürgősen ki kell bocsájtani. Azzal motiválják az állásfoglalásukat, hogy a bujkálás, a settenkedés nem méltó a kormányhoz s helyzetét csak a kedvezőbbé fogja tenni a nyílt őszinte eljárás. Igen sokan osztják azonban azt a felfogást, hogy a rendelet kibocsájtása egyelőre teljesen fölösleges s nincs is arra szükség mindaddig, míg a kormányzatban előforduló valamely esemény azoknak kibocsájtását parancsolólag szükségessé tenni nem fogja. Hir szerint a kormány ez utóbbi felfogást tette magáévá, nem lehetetlen azonban a rendeletnek meglepetésszerű gyors kibocsájtása sem, ha arra valamelyes különös ok forogna fönt. A rendelet már szövegezésében is elkészült s tartalmilag megegyez a vám és bankügy ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslattal s majdnem egészen egybehangzó a ma kibocsájtott osztrák rendelettel. A szabadelvű pártban a hangulat igen deprimált. A higgadtabban gondolkodó elemek nagy aggodalommal néznek a válság elé és sehogy sem tudják megbocsájtani Bánffy Dezső báró miniszterelnöknek, hogy fejetlen eljárásával idáig hagyta elfajulni a dolgokat. Érdekesen jellemző a Tisza-klikknek Apponyi gróffal szemben folytatott taktikája is, mely lapjaikból csak most domborodik ki teljes körvonalaiban. Mig a békés megoldás lehető volt, addig unos untalan dezavuálták Apponyit s oly hangon írtak róla, mint a ki nem veszi észre, hogy interpretációjával mikér tépte le a forró tüntetés közepett minapi nagyszabású beszédének legszebb virágait. Ma már más húrokat pengetnek. Hogy sikerült a válságot felidézniük , a kivételes állapotnak útját már mi sem vághatja, ismét megfujják a dicshimnusz harsonáit Apponyi gróf és Horánszky beszédeire s a bajokért minden felelősséget a függetlenségi párt vállaira igyekszenek áthárítani. Pedig nekünk úgy tetszik, hogy e felelősségben egymással osztozkodnak, sőt az aránytalanul nagyobb rész az ő vállaikra nehezedik. Sőt tovább mennek, amit tegnap még rosznak tartottak, ma már mint az ő törekvéseiknek zsinórmértékét állítják fel. A „Nemzet”1 többek közt ma a következőiket írja: Akarjuk az időleges állapot törvényes rendezését. Nem használjuk fel az osztrák parlamenti állapotokat, hogy egyoldalú intézkedéseket tegyünk, míg kizártnak nem tekinthetjük, hogy a vámszövetség létrejött, haccra annak, hogy az 1867 : XII. t.-c. 68. §. alapján újévtől kezdve az önálló rendezkedés-jog alapján állunk. Nem teszszük ezt ép a 67 . t.-cz. intenciójából folyólag, amely erre vonatkozólag az egyértelmű eljárást kívánatosnak tartja. Vámszövetségre Ausztriával csakis az 1867 : XII. t.-cikkben előírt feltételek mellett, tehát forma szerint is csupán alkotmányos módon lépünk. Erre és csakis erre a célra szolgál haladékul a provizórium-javaslatban kijelölt négy hó. Csakis, ha az erre a czélra szolgáló törekvésünk nem sikerül, teszszük meg az önálló berendezkedésre a törvény 68. §-a alapján a vámsorompók felállításával az előkészületeket. A vámközösségnek a törvényben előírt feltételek mellett való létesítését még ekkor sem tartjuk kizártnak, föltéve mindenkor, hogy sikerül a 67-iki törvény által előírt, alkotmányos módon gazdasági érdekeinknek megfelelő vámszövetséget létesíteni. Igy is ma már a félhivatalos lap felelős szerkesztője : Gajári Ödön. Ily értelemben nyilatkozott Apponyi Albert gróf ésHoránszky Nándor is. Most csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy Gajári Ödön, mint egy félhivatalos lapnak szerkesztője elpár sorban a maga vagy a kormány álláspontját vázolta-e ? Ha a kormányét, tegnap, a tizenkettedik órában miért nem jelentette ki ugyanezt Bánffy Dezső báró ugyanily nyíltsággal s határozottsággal? Hiszen ha ezt megteszi, a függetlenségi párt azonnal leszerel s nem jutottunk volna idáig. Komoly játék ez s legkevésbbé sem méltó azokhoz, akik az ország sorsát intézik. A függetlenségi és 48-as pártban igen izgatottak , kedélyek. Azon többfelől nyilvánított nézet, mintha a függetlenségi és 48-as párt új év után a provizórius javaslattal szemben folytatott küzdelemmel fel akarna hagyni, alaptalan. A függetlenségi pártnak mindazon tagjai, kik még eddig nem szólaltak fel, az általános vitában is részt fognak venni, sőt a részleteknél újból indul meg a vita, úgyhogy semmi kiutal arra, hogy a javaslat egyhamar törvényerőre emelkedjék. Ilykép a kormány, mely hosszabb időn át nem is maradhat meg az ex lex állapoton, mégis kényszerítve lenne a rendelet terére lépni. A függetlenségi párt által folytatandó vita egyébként mint egyik kőnyomatos jelenti, új irányban fog mozogni, amennyiben az eddig hangoztatott nagyhatalmi állás szempontjából is hozzá fognak szólni a javaslathoz. A közeljövőben a vita során leleprések is várhatók. Ezenkívül már a legelső ülések egyikén be fogják nyújtani a rászólási indítványt is, melynek tárgyalása is előreláthatólag hoszabb időt fog igénybe venni. A nemzeti párt az uj helyzettel szemben még nem foglalt állást. A párt vezére holnap fog nyilatkozni s ez a beszéd fog reá mutatni amaz útra, melyen a pártnak haladnia kell.És jobbian azíjenzés, az üdvrivalgás a legkülömbözőbb néletek ajkán, egyforma lelkesedéssel ; a tibomokok, udvari tisztek szinpompás rapi közepette lassan közeledik a nyitott gyaoghintó, a legfőbb pásztor puritánul egysszü, fehér kappás, hófehér ruhás alakjával feje ősz, arca halovány, keze az öregségi és eszkez, szeme azonban tele van tűzzel, tekintete átszellemült s végtelenül jóságot s amint vörös díszbe öltözött szolgái tovább viszi, térdre borulva fogadják áldását, a két s ékesegyházába egybe gyűjtött , mindeszikhez van jó szava s én megilletődéssel lézem, mint remeg egyik-másik honfitársam , meghatottságtól, felejti el nevét is, mi... a szentatya a bemutatást végző magyar főpap (Császka György kalocsai érsek, akkoriban szepesi püspök, volt) hján megkérdezi, a mire a nyomában lelkedő bíborosok arcán csöndes derű ömlik el . . . A pápa megjelenésével föl-föl hangzó üdvrivailgás egyre távolodik, mint tompábban szól ; én még mindig ott állok a kupolával koronázott kereszthajó egyik sarkán s úgy remtik, még mindig fejemen a keze, a melylyel megoldott s húszezes ember létemre a világba vak bizalommal bámuló arcomat végig simította . . . És másnap, az óriási székesegyház halmas pillérsorai szinte reszkettek a lelkes dvrivalgásban: közel félszázezer ember korongott a Szent Péter hajóiban. Az olások voltak túlnyomó számban s kiáltásukfojtotta az idegenek szavát — Eviva il apa — re i S a seda — estatornán diadalmasan vonult tova XIII. Leo arany palástos, ragyogó drága kövekkel kirakott tiarával ékes alakja, minden nyoma ,nélkül az öregség okozta gyöngeségnek. Átszellemült arcán halovány pir derengett, végtelenül finom, áttetsző keze nem reszketett, mikor szüntelenül áldásra emelte; mintha a dicső alakját körülrajongó lelkesedés uj erőt lehellt volna beléje, alig támaszkodott a melléje álló bíborosok karjaira, midőn megállapodott s koronáját, palástját letevőn, aranynyal hímzett fehér miseruhájában a baldachinos főoltár lépcsőjén fölfelé ment. A hajók mélyében elült a zaj, a suttogás is elhalt. A legfőbb pásztor csöndes miséjét némán, szívdobogva lesték a hívők ezrei. S akinek a figyelmét a magába mélyedéstől elvonta a szentmisénél segédkező bíborosok seregének a szemkápráztató képe, annak a lelkét is az ég felé ragadta a légies könnyedséggel lebegő kupolában fölhangzó fönséges énekszó. Felejthetetlen volt a gyermekek kara, mintha a mennyből szűrődött volna alá Palaestrina miséjének fönségesen egyszerű éneke. Az üde hangok áhítatba ringató harmóniáját mintha most is hallanám s nyomában mind tisztában, szinte özönével ébredeznek a legapróbb részletek körül forgó római emlékeim. Leírnám mind; szivemen azonban erőt vesz a vágyakozás, melyet csak az ösmer, a ki a Fontana di Trevi vizéből ivott, mely ellenállhatatlanul vonzza vissza az embert, ha az örök város szívet, lelket megrág idő és fölemelő bubájától megittasultan, a visszatérés reményében belőle merített Tarczai György. Bécsi lapvélemények. A Fremdenblattnak, Budapestről jelentik, hogy most már a szükségrendelet kiadását elkerülhetetlennek tartják, az a nézet, hogy a rendeleti uton való szabályozás elmarad és hogy a státuskép a tétlenség mozzanatnál fogva fentartható, fölmerült ugyan, de mértékadó helyen nem találkozott tetszéssel. A közhitel és forgalom intézkedés nélkül bizonytalanná válnék. A kormánynak könnyebb is, egy szükségrendeletért vállalni el a felelősséget, mint a mulasztásért, melyből sok nehézség és zavar származhatik. A szükségrendelet dolgába a szabadelvű párt körében arra utalnak, hogy a szükségrendelet joga, amelyre nézve a magyar alkotmányos életben precedensek is vannak, immanenter bent foglaltatik minden alkotmányban, ha az nincs is kifejezetten szabályozva A kormány ezt a jogot annál nagyobb megnyugvással gyakorolhatja, mivel tényleg sürgős szükség esete forog fenn és a kormány mindent megtett, hogy a provizóriumjavaslat alkotmányos elintézését eszközölje. Ezenfelül a szükségrendeletet óriási többség helyesli és meg fogja adni a fölmerítést. A szükségrendeletet mint az összminisztérium rendeletét január 1-én tennék közzé. A „Neues Wiener Tagblatt11 ezeket írja: A magyar kormány ki fog bocsátani refida-