Alkotmány, 1898. március (3. évfolyam, 51-77. szám)
1898-03-01 / 51. szám
1898. március 1. ALKOTMÁNY, tak (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) és nem teljesitteték a 48-iki sajtótörvényben rájuk rótt kötelességüket a mindenféle szocialista iratocskákkal szemben sem, amelyeket országszerte, után-útfélen mint ponyvairodalmi termékeket egy-két három krajcárért árulnak és így száz és százezer példányban terjesztenek a nép közt olyan iratokat, amelyek világosan törvényeinkbe ütköznek. Attól félek, t. képviselőhöz, hogy ez az előzetes cenzúra nem fog eléggé mindenre kiterjedni. Ki fog majd terjedni, megengedem, a latifundiunok és a tulajdon ellen való izgatásokra, azonban bátorkodom figyelmeztetni, a t. miniszter urat, hogy az ilyen szocialista újságokban és iratocskákban nincs oly szám, amely ne foglalná magában a vallás szolgái és a felekezetek elleni izgatást. Minden számban a vallásnak szolgáit, kezdetben csak a katholikusokat, most már azonban minden vallás papjait gúny tárgyává teszik és azon tekintélyt, amelynek megóvása érdekében olyan szépen beszélt a t. földmivelési miniszter úr, alapjában megingatják és tönkreteszik és igy a népet mindinkább és inkább a kabátos osztály, az intelligencia és a tekintély ellen uszítják. Azért én igen kérném a t. miniszter urat, utasítsa a közegeit, hogy ne épen csak a tulajdon ellen intézett támadásokat, hanem minden, a törvény elleni támadást célzó cikket iparkodjék az ügyészségek által lefoglaltatni. (Élénk helyeslés a baloldalon), hogy minden, a törvény ellen való ellenállást célzó izgatást üldözzenek, ha a t. miniszter úr azt hiszi, hogy a 48. sajtótörvény alapján ezt joga van és kötelessége tenni. (Helyeslés balfelöl). Most egy őszinte nyilatkozattal tartozom a t. miniszter úrnak. Ugyan még a nyári időből ered ez, amidőn a sajtószabadságról folyt a vita, amidőn a t. miniszter úr itt az ellenzék liberális árnyalatait óva intette, hogy a néppártnak fel ne üljön, mert a néppárt nem őszinte barátja a sajtószabadságnak, most is csak azért beszél mellette, mert a sajtószabadság következtében a sajtó túlzása által kompromittálni akarja a sajtószabadságot. Én arról nem fogok beszélni — nem is érzem magam feljogosítva — hogy pártom e tekintetben miként gondolkozik, de azt őszintén megmondhatom, hogy a sajtószabadsághoz a legőszintébben ragaszkodunk, mert mi azt tapasztaltuk a múltban, hogy a miniszter úr közegei, a kir. ügyészségek, mikor nagy kíméletet, vétkes elnézést tanúsítottak a szocialista sajtó izgatásaival szemben, az u. n. hecckáplánokat mindig hajszolták olyan dolgok miatt is, amikért pedig nem lett volna szabad őket zaklatni, üldözni. Mikor tehát tudjuk, hogy a sajtószabadság megszorítása esetén minket, a keresztény állam alapján állókat, az ellenkező állásponton álló sajtó mindenképen támadna és támadhatna, mi pedig kötött kezekkel állnánk vele szemben, mondom, akkor van annyi eszünk, hogy egész őszinteséggel és határozottsággal követeljük a sajtószabadságot, hogy legalább védekezhessünk e támadásokkal szemben. (Igaz ! ügy van balfelöl.) Ne méltóztassék tehát bennünket azzal gyanúsítani, mintha nem őszintén kívánnók a sajtószabadságot mintha nem volna annyi belátásunk, hogy nekünk a sajtószabadságot őszintén és a legteljesebb mértékben kívánnunk kell. (Helyeslés balfelől.) Dózsa Endre, t. képviselőtársam, mindjárt beszéde elején azt mondta, hogy ebbe a Házba is bejött egy üszke az általános választásoknál a felekezeti állam érdekében megindult izgatásoknak. Ez az üszök persze mi volnánk, néppártiak, akik kívánjuk, hogy hazánk tovább is azon biztos keresztény alapon álljon, a törvénykezést is azon biztos alapon a kereszténység szelleme hassa át, amely alapon ezt haza, ez a nemzet oly sok csapás és megpróbáltatás között 9 századon át fenn tudott állani. Ezért t. képviselőtársam minket, a keresztény állam képviselőit megvádol azzal, hogy mi a reakció hívei vagyunk, mert azt mondja, hogy egyik eszmekör a jogállam továbbfejlesztésében a haladással találkozik ; ez tehát a haladást, másika pedig a reakciót képviseli. Én nem értem, honnan meríti abbeli vádját, hogy mi reakcionáriusok vagyunk, hiszen a lelkiismeret, a vallás terén kívánjuk a szabadságot , az alkotmányosság alapfeltételeit képező sajtószabadságot, a gyülekezeti és szólásszabadságot minduntalan követeltük és követeljük . (Úgy van ! balfelöl.) Követelünk olyan törvényes intézkedéseket, amelyek a mi szegény keresztény magyar népünket a kiszipolyázástól, a rabságba való kerüléstől megoltalmazzák, megóvják, azonban úgy tapasztaljuk, hogy a t. liberális párt mindennek ellenkezőjét akarja. Hogy ha mi akkor, midőn a vallás, a lelkiismeret, a sajtószabadság, a gyülekezés, az anyagi függetlenség terén mindenütt a szabadságot kívánjuk fentartani, a reakciót szolgáljuk akkor reakcionáriusok vagyunk. S ha a 1. liberális párt a sajtószabadságot, a gyülekezési és szólásszabadságot korlátozni akarja és engedélytől feltételezi, hogy ha a lelkiismeretre, a vallásszabadságra békét vet és törvények által engedi a szegény népet anyagilag kiszipolyozni, tönkre tenni és a szocializmus karjaiba dobni és ez szerinte a haladás, akkor ebből a haladásból nem kérünk, ezt a túloldalnak hagyjuk. (Helyeslés balfelől.) T. képviselőtársam azt mondta, hogy e jogállamnak alapja az igazság, a keresztény katholikus államnak alapja a vallás, már Pilátus is kérdezte, hogy mi az igazság és nem tudott eligazodni. Én nagyon kíváncsi volnék arra, ki tudná az igazság fogalmának kielégítő meghatározását adni. Én azt hiszem, igazság alatt érti 1. képviselőtársam azt, ami a mai létező jogrenddel megegyezik, igazság alatt értheti azt, ami a kereszténység alapelveivel, melyről ő nem akar semmit tudni — a testvériség, egyenlőség, szabadság elvével megegyezik. Vagy pedig azt tartja igazságságnak ami a suprema rex-el megegyezik, melyet újabb időben minden oldalról hangoztattak a Házban. A jogállamnak kétségkívül ez képezné fő főigazságát, amely mellett a többi apró cseprő igazságoknak meghátrálniok kell. E tekintetben is nem árt ám a világosság, azért bátor vagyok figyelmeztetni, hogy a suprema lex, amely kell, hogy t. képviselőtársam szerint a jogállamnak legfőbb igazságát képezze, pogány elv, az nem helyes elv. Ennek takarója alatt követték el minden időben, mindenütt a hatalmasok, erősek a legkiáltóbb és legszörnyűbb kegyetlenkedéseiket. Méltóztassék csak arra gondolni, hogy a pogány társadalomban a suprema lex-el igazolták a rabszolgák intézményének jogosultságát és Spártában a szegény gyenge testalkatú gyermekeket a suprema lex nevében dobták le a tergetési mélységbe, mert a közérdek rovására esnék felnevelésük. A suprema lex nevében követték el a legnagyobb igazságtalanságokat és megtörténhetett Rómában, hogy a szabad polgárok százezréből a rabszolgák foglalják el a kis emberek munkakörét, iparban, fölmivelésben és ott Rómában, mint proletárok szavazatuk eladásából éljenek; annak adjanak igazságot, aki az ő követelésüket, „panem et circenses“ kielégítette. Ez a supreme lex, mely Róma alapját képezte, megengedte, hogy csekély számú patrícius család előttünk ismeretlen fényűzést és pazarlást fejtsen ki, midőn a szabad polgárok ezrei kenyeret is alig bírtak kapni. (Egy hang balról : Épp úgy, mint nálunk.) Jól mondja. képviselőtársam : Épp úgy, mint nálunk ! S vájjon a miniszterelnök úr nem a suprema lex nevében hiszi magát feljogosítva mindamaz erőszakoskodásokra, melyeket elkövet ? S ezt jóhiszeműleg teszi, mert feltételezem hazagságáról, hogy meg van győződve, hogy ő az az ember, aki hazánk hajóját, a mindenünnen tornyosuló veszedelmek közepeit biztos révbe tudja vezetni. A suprema lex nevében engedi meg magának, hogy a szavazó polgárokkal oly brutálisan bánnak, mint Caraffa és Basta és roszabbul, mint Nero bánt a keresztényekkel, mert az csak egy-két óráig kínozta őket, de Stomfán egy-két napig kínozták a válásokát. Ugyancsak a suprema rex nevében tette azt, amiről Rohonczy, t. képviselőtársam a minap lerántotta a leplet, elmondva, hogy ő is kapott 1000 forintot abból a pénzből, melyet egyes nagyravágyó emberek címért és rangért a pártkasszába fizettek. Az. miniszterelnök úr azt mondta, hogy ebből egy betű sem igaz. Rohonczy J. képviselő úr pedig erre hallgatott s így beismerte, hogy ő tévedett. A miniszterelnök úr felhozta, hogy hiszen az a vád, hogy egyes kitüntetettek 100 ezreket adtak, már azért sem állhat meg, mert a Budapesti Hírlapban jelent meg, melynek szerkesztője Rákosi úr is nemességet kapott. Megvallom, azt vártam volna, hogy a t. miniszter úr legalább is sajtópert fog indítani e lap ellen, mert az is csak szuprema lett legfőbb közérdek, hogy az ország miniszterelnöke tisztán álljon az ország előtt ! De nem tette. Én tehát a suprema lex érdekében figyelmeztetem, hogy most erre újabb alkalma nyílik. A „Hazánk“ tegnapi számában ez jelent meg: „Nálunk vásárt csapott a miniszterelnök a főrendi állásokból; egyiknek 300,000 forintért adott el grófságot, 200,000 és 100,000 forintokért ennek és araanak báróságot, hogy ekként magának rendelkezési alapot . . . “ Elnök: (Csenget.) Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy amit most beszél, az az igazságügyi tárca költségvetésével a legtávolabbi összeköttetésben nincsen. (Ellentmondások a bal- és szélsőbaloldalon.) Bánásy Antal : Tisztelettel hajlok meg az elnöki figyelmeztetés előtt. A házszabályok azonban megengedik nekem, hogy megmagyarázzam eljárásomat. Itt arról van szó és ezt nem én vetettem fel, hanem a túloldalról Dózsa Endre. képviselő úr, hogy itt két eszmekör áll egymással szemben : a jogállam és a felekezeti állam. Ez felvetette, hogy a jogállamhoz az evangéliumnak semmi köze. Nekem jogomban áll annak a kimutatása, hogy a jogállam igen helytelenül cselekszik akkor, amikor pogány jelszavak után indulva, akarja hazánk igazságügyi törvényhozását eszközölni és rá fogok térni arra, hogy az a helyes út, melyet őseink mindig követtek, akik törvényalkotásukban mindig az evangéliumot tartották szem előtt. Én csak alkalmat akartam adni a t. miniszterelnök úrnak, hogy magát igazolhassa. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Befejezem tehát : (olvassa) „ . . . rendelkezési alapot teremtsen, nem csak három milliót és nem csupán választásokra, hanem mindenfélére, protezsált barátai pénzügyeinek rendezésére is.“ (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Én nem tudom, t. Ház, igaz-e ez, vagy sem ? Megvallom, hogy semmit sem tudok, mert emberekkel, kik tudhatnák, nem érintkezem , de ez a cikk tegnap jelent meg, indítson a suprema lex nevében sajtópert ezen újság ellen a miniszterelnök. (Igaz ! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) Mert vagy igaza van a cikknek, vagy nincs. Ha igaz van, úgy a miniszterelnök úrnak el kell hagynia helyét, amint Rohonczy I. képvisel úr mondta, vagy pedig ha nem igaz, akkor a rágalmazó vegye el büntetését. (Élénk helyeslés a balos szélsőbaloldalon.) Említettem, hogy Magyarország törvényhozása azelőtt törvényalkotásában az evangéliumot igenis figyelembe vette. Most, az utóbbi időben 30 év óta fájdalom — azt nem teszi. Bátor vagyok figyelmeztetni e tekintetben Werbőczy tripartitumára, amelynek bevezetésében, gondolom a 9. fejezet azt mondja lényegileg, hogy a törvényhozás törvényalkotásai evő ipsé semmisek, hogy ha a vallásszabadságot sértik, vagy a vallás tanaival ellenkeznek. Mondom, az Árpád- és a vegyes házból származott királyok alatti idők, amidőn a törvényalkotásban benne volt az evangélium szelleme, voltak Magyarország legszebb és legdicsőségesebb korszakai. Harminc év óta, az evangélium szelleme törvényalkotásunkból mindinkább eltűnt. Megengedem, hogy a suprema lex nevében történt, hogy amidőn eltörölték az uzsoratörvényt, úgy okoskodtak vezető államférfiaink, hogy a keresztény tanítással ellenkezik ugyan túlságos kamatot szedni, de most szabadság van, hogy mindennek alapja a szabadság, amely megkívánja, hogy mindenki, tehát a tőkepénzes is úgy rendelkezzék kapitálisával, mint az iparos és nyerstermelő azzal, amije van. Később belátta a törvényhozás az okozott kár óriási nagyságát, visszaállította és szigorította az uzsoratörvényeket a nélkül azonban, hogy megakadályozhatta volna hogy a furfangos uzsorások a mások verejtékkel szerzett vagyonkáját el ne harácsolják. Az 1868. XXXVIII. t.-c. is erre a térre lépett a hitfelekezetnélküli iskolák behozatala által, dacára annak, hogy az ankét tagjainak többsége határozottan ellene nyilatkozott a hitfelekezetnélküli iskolák felállításának. Behozták a suprema lex nevében az iparszabadságot is, vélvén, hogy így iparunkat fellendíthetik. Az eredmény az lett, hogy az ingó tőkével rendelkező képesítetlen emberek valóságos rabszolgaságba hajtották a tőkével nem rendelkező szakképzett kézműiparosokat, tönkretették a kisipart anélkül, hogy nagyipart teremtettek volna. Nem folytatom tovább ennek kimutatását, mily végzetes hiba volt, hogy törvényeinket a suprema lex nevében a keresztény evangélium figyelmen kívül hagyásával alkottuk meg. Csak azt említem még meg, hogy Jézus Krisztus is a suprema rex nevében feszítteték meg, mert a zsidó farizeusok és írástudók azzal izgatták a népet, hogy hiszen a népnek a java kívánja, hogy Jézust felfeszítsék. Az evangélium így fejezi ki: hasznos egy embernek meghalni a népért. Azért én, uraim, jobb szeretném, hogy ha Dózsa Endre t. képviselőtársam visszatérne az evangéliumi alapra ama pogány alapról és elvekről, amelyeket ő múltkor hangoztatott. Másként nézne ám akkor ki mindjárt a helyzet. Dózsa Endre t. képviselőtársam szombati beszédének egy részében dacára annak, hogy nagyon 3