Alkotmány, 1898. március (3. évfolyam, 51-77. szám)
1898-03-01 / 51. szám
4. szabadkozik ez evangélium szellemétől, mégis megnyilatkozott az evangéliumi szeretet azon részében, ahol a szegény családos hivatalnokok anyagi helyzetének javítását kívánja. Szépen bizonyította, hogy a hivatalnoknak joga van arra, hogy családja szükségleteiről társadalmi állásához mérten gondoskodva legyen. E tekintetben osztom és is támogatom nézetét, de sőt tovább megyek; óhajtanám ha a kormány javaslatot terjesztene elő, hogy mindazonáltal nemcsak az igazságügyiek, hanem mások is, akik bizonyos fizetési maximumot még el nem értek, nősülés esetén fizetésük 20 %-ny0 emelésében részesüljenek, hogy így a családalapítás nekik lehetségessé tétessék s óhajtanám, hogy gyerek születése esetén öt vagy tíz százaléknyi fizetésemelést kapjon, mert t. Ház, a családok tartják fenn az államot, a társadalmat, a hazát. Helytelen és igazságtalan, hogy épen a tudományos pályán haladó értelmiség tagjai csak akkor nősülhessenek meg, amikor a fejük kopaszodik és hajuk szürkül, mert hamarább megfelelő állásba nem jutnak ? Innen van, hogy annyi marad nőtelennek. (úgy van ! Úgy van a baloldalon.) Azért nagyon ajánlom figyelmébeaz miniszter úrnak Dózsa Endre t. képviselőtársam indítványát, hogy a maga részéről iparkodjék a családalapítást előmozdítani, mert ebben találkozik az evangéliumi felfogással. De igazságos akarok lenni és kijelentem, hogy már magam is tapasztaltam, hogy maga a t. kormány is iparkodik az evangélium szellemében eljárni bizonyos irányban. Ugyanis az őszön emelték Kalocsán a kir. törvényszéki, járásbirósági és fogházi épületeket . . . Páder Rezső: Palotákat! Mócsy Antal: . . . valóban palotákat; kiváncsi voltam és megnéztem, mert igen sokat hallottam arról, hogy a rab uraknak milyen nagyszerű dolguk van ott ; még a folyosók is légfűtéssel vannak ellátva, az egyes cellák még inkább ; hallottam, hogy nemcsak a szabadban van pompás sétahelyük, hanem roszidő esetére fedett sétahelyről is gondoskodtak; hogy az egyes cellák berendezése milyen nagyszerű : ugyan nem ezüstből, de bádogból, cserépből és más egyébből mindenféle szükséges eszközeik — még toiletteeszközeik is — vannak; a táplálkozásuk is kielégítő; nagyszerű fürdőhelyiségeik vannak és valóban olyan pompásak a kádfürdők, hogy a t. bíró uraknak olyan nincs odahaza. Kápolnáik vannak, a különböző vallásunk számára, van tanterem; nem tudom a t. miniszter úr engedélyezte-e már, vagy fogja-e engedélyezni a tanítók számára a díjat, amelyet kértek, hogy azok a szegény emberek, akik sok esetben tudatlanságuk miatt jönnek össze ütközésbe a törvénynyel és kerülnek a fogházba, megfelelő oktatásban részesüljenek. Hogy ezekről személyes meggyőződést szerezzek, meglátogattam azt a fogházat. Valóban, úgy találtam mindent, ezt a sok, sok szegény ember által méltán irigyelt kényelmet és ellátást, azonban bátorkodom arra figyelmeztetni nemcsak a t. miniszterelnök urat, hanem egész pártját, hogy amikor az evangélium szellemében a többé-kevésbbé tisztelt és nem tisztelt gazemberekről ilyen emberségesen gondoskodnak, nézzenek utánna annak is, hogy a becsületes munkás, szabad polgárok élete legalább tűrhető legyen. Ezt is kívánja az evangélium szelleme, de fájdalom, úgy áll a dolog hogy a köznép kilenctized része valósággal irigy szemmel nézi — és nézheti — a rab urak jó dolgát, mert annak a szegény embernek közel sincs olyan jó sora és vannak esetek, amidőn bizonyos vétségeket egyesek csak azért követnek el, hogy télre legalább biztos, kényelmes ellátást kaphassanak. Én azt hiszem, hogy még az evangélium alapján nem álló liberális párt is be fogja látni azt, hogy mégis csak helytelen dolog, hogy azoknak, akik a törvényeikkel kisebb vagy nagyobb mértékben összeütközésekbe jőve a fogházba és fegyházakba bejutnak, sokkal jobb életük legyen, mint a szabad emberek roppant nagy általános többségének. Arra kellene tehát törekedni, hogy a börtönök bár azokban a felebaráti szeretet által követelt igények kielégítve legyenek, ne tűnjenek fel a szegény ember előtt olyan kívánatos színben, ellenben a szegény munkás ember helyzete annál tűrhetőbb legyen. (Helyeslés a baloldalon.) Tapasztaltam azt is, hogy a rabokat igen helyesen különféle iparágakban gyakorolják. Felmerült az a panasz, nem most, de azelőtti időben, hogy az ilyen rabműhelyekben olyan iparágakkal is foglalkoznak, amelyekkel versenyt csinálnak a szegény iparosoknak akik adójukkal szintén hozzájárulnak a raburak kényelmének fentartásához. úgy tudom, hogy most ebben a tekintetben javulás állott be, legalább Kalocsán azt tapasztaltam, hogy a rabműhelyekben olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyekkel a szegény kézműiparosoknak konkurenciát nem csinálnak. Eljutottam beszédem végére. Iparkodtam kimutatni, hogy helytelen dolog, ha a magyar törvényhozás pogány jelszavak után indul, mert ez juttatta a keresztény magyar népet szolgaságba, olyan nyomorúságba, amilyenben még Dózsa György lázadásának leverése után sem volt a magyar jobbágyság. Iparkodtam kimutatni, hogy a orvosszer éppen az evangéliumhoz való visszatérésben van, egyedül csak az evangélium által követelt felebaráti szeretet törvénye lesz képes szociális bajokat is orvosolni, a gazdag és szegény, a munkaadó és munkás közt lévő különböző ellentétet kiegyenlíteni. Mert az evangélium szelleme azt a gazdagot, azt a munkaadót úgy alakítja át, hogy abban a szegény emberben az ő testvérét, az ő felebarátját tekintse, akinek testi-lelki javát előmozdítani kötelessége ; viszont azt a szegény embert arra kötelezi, hogy szerencsésebb polgártársát ne irigyelje, aki akár születésénél fogva, akár iparkodásával vagy szerencséjénél fogva nagyobb vagyonra tett szert. És az a szegény ember, aki az evangélium alapján áll, nem is ellensége, nem irigylője a gazdagabb helyzetének, tekintélyének, hanem csak azok a szerencsétlen emberek, akiket a liberalizmus, mint mondják, felvilágosított, de tudjuk, hogy tulajdonképen megrontott, mert a legnagyobb kincset, az evangélium szellemét szívükből kiirtotta, az ilyen szerencsétlen szocialisták soha ki nem lesznek elégítve, a náluknál gazdagabbakban, hatalmasabbakban mindig természetes ellenségüket látják, akik magukkal egyenlővé akarnak tenni, illetve mint a nagy francia forradalom példája mutatja, lábuk alá iparkodnak teperni, azt mondván, hogy most az az igazság, hogy én legyek felül. Az evangélium szerint berendezett államháztartás polgárait úgy tekinti, mint egy nagy családnak tagjait. Tudjuk, hogy a jóravaló, gondos családapa is figyelemmel van arra, hogy az esetleg élelmesebb és kapzsi természetű testvérek a gyöngébb, kevésbé élelmes testvéreket ki ne zsákmányolják, ezeknek kárt ne tegyenek, iparkodik jövőjüket biztosítani. így kellene felfogni ennek a nagy-nagy családnak, országnak a helyzetét is, a kormány lévén a családfő, neki kötelessége arról gondoskodni, hogy a család nagy zömét a szegényebbeket a gyöngébbeket biztosítsa, megvédje az élelmesebbek által való kizsákmányolás ellen. Ezt a szellemet, ezt az irányzatot nem tapasztalom a 1. szabadelvű kormánynál, épen azért az ilyen igazságszolgáltatásra egy krajcárt sem szavazok meg (Helyeslés a baloldalon.) Szécsenyi József helyesli a kormány rendeleteit ; ha a sajtó kinövéseit nem irtanák ki, épen ez vezetne forradalomra. Olay Lajos félreértett szavait igazítja helyre, Szécsenyi József azt válaszolja, hogy helyesen idézte Olay beszédét. Győry Elek úgy találja, hogy a közvélemény annyira elalult, hogy már mire sem képes reagálni. Megemlékezve a kormány kibocsátott rendeleteiről, beszédét így folytatja : Kinek hivatása elsősorban őrködni afelett, hogy semmiféle közszabadság, semmiféle jog bármelyik kollegája részéről meg ne sértessék, hanem az igazságügyminiszternek ? Ő neki kötelessége, hogy ha ilyen jogsértést tapasztal, rögtön igyekezzék azt megakadályozni és ebbeli akaratát vagy keresztül is vinni a kabinetben, vagy tudnia kell kötelességét és ott kell hagynia a kabinetet inkább, mintsem hogy igazságügyminiszternek nevezze magát, de a jogot, igazságot, közszabadságot meg ne tudja védeni. (Élénk helyeslés. Úgy van ! Úgy van ! a baloldalon.) Már most nézzük, mik történtek mindenfelé? Történtek törvénytelen házkutatások, történtek a személyes szabadságnak legnagyobb mértékű megsértései, történtek lefényképezések ; megtörtént az, hogy odacitált a rendőrség bárkit, aki neki tetszett, erőszakkal az ő egyéni jogaitól, szabadságától megfosztotta és megtörténik az, hogy folytonosan üldözésnek van kitéve, minden ember és történik minden épen azért, mert valahányszor bármi roszat, törvénytelent követett is el az illető közeg, az onnan a miniszteri székből mindig helyeseltetik és azután bekövetkezik az, amit a német példabeszéd mond, hogy „Was die Altenzungen, das zwitschern die Jungen“ így történik, hogy mindenre felhatalmazva érzik magukat, mert onnan felülről, minden eljárásuk helyeseltetik. Ily dolgokkal szemben épen az igazságügyminiszter volna nézetem szerint hivatva arra hogy a kabinetben szavát hallassa az egyéni jognak, a közszabadság megsértése miatt. Ezzel függ össze a legnagyobb mértékben, hogy ily törvénytelenségek, jogsértések előfordulnak. Ezzel függ össze az is, hogy az adminisztratív üldözés folyamában, jön a belügyminiszter úrnak egy rendelete, mely határozottan alkotmányellenes, törvényellenes és azt minden bíró, ha alkalmazni volna kénytelen, nem venné tekintetbe és egyszerűen félretenné. De gondoskodva van, hogy a rendelet gondoskodott egyszersmind arról, hogy bíró elé ne kerüljön, mert felső fórumban a belügyminiszter bíráskodik az ilyen ügyekben. Nézzük ezen rendeletet abból a szempontból, hogy mit tett az igazságügyminiszter úr e rendelet tárgyában, mint akinek elsősorban lett volna kötelessége az ilyen rendelet kibocsátása ellen a legerélyesebben felszólalni. Mit mond ez a rendelet ? Ez a rendelet először is beleütközik azon felfogásba, amelyet a magyar nemzet, mióta ez ország áll, folytonosan fentartani igyekezett és mely az 1848 : XVIII. törvénycikkben is világosan kifejezésre talál. Soha, mióta Magyarország fennáll, nem tudják kimutatni semmiféle törvényből azt, hogy Magyarországon az lett volna valaha a felfogás, hogy csak az szabad, amit valamely törvény megenged. A magyar ember egyéni szabadságát hozta ide erre a földre és az egyéni szabadsággal, a személyiséggel van kapcsolatban a gyülekezési jog, a becsület joga, a ház joga is. Voltak esetek, midőn különböző időkben az egyéni és politikai jogokat erőszakos emberek konfiskálták; de a jog azért nem változott és valahányszor az akadály a törvénytelenség, az alkotmánytalanság megszűnt a jog újból feléledt, így vélekedett a sajtószabadságról is az 1848.-cikk. Mert ennek alkotói nagyon jól tudták azt, hogy itt a sajtószabadság azon időkig korlátozva volt minden módon, hogy ez alkotmányellenes és jogtalan volt; nagyon jól tudták azt, hogy az egyéni szabadságban benne van az a joga is a polgárnak, hogy gondolatait mindenkivel úgy sajtó útján, mint más után is szabadon közölheti. Pedig abban, ha nem sajtó útján, hanem más után, például élőszóval közli mással gondolatait, ebben benfoglaltatik a magyar ős eredeti joga, a gyülekezési jog is. Jól tudjuk ezt, mert mit mondanak a 48-iki törvények ? Nem azt mondják, hogy a sajtószabadság nálunk behozatik és biztosíttatik, hanem azt mondják, hogy az visszaállíttatik. Épen úgy vagyunk a gyülekezési joggal. Ezt, ha erőszakkal elveszik visszaállítani lehet, de azt konfiskálni alkotmány és jogsértés nélkül, semmi körülmények közt sem lehet. És most mit tett a t. belügyminiszter ? anélkül, hogy úgy látszik, hogy felszólalt volna ellene az igazságügyi miniszter úr, egyszerűen azt mondotta, hogy engedélyezéstől függ és függ észjárásától és gondolkozásától egy szolgabírónak, egy falusi jegyzőnek stb. vagyis koncesszió tárgyává tette azt, ami szabad országban, soha semmi körülmények közt koncesszió tárgya nem lehet. S-hogy ha valaki törvényellenes célra akar gyűlést tartani, ám közegei őrködjenek ott és oszlassák fel, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) de engedélyezéstől tenni függővé : ez világos alkotmánysértés. E miatt oly államban, ahol nem átért a közvélemény, azonnal megindult volna minden irányban a törvényes mozgalom, tartottak volna gyűléseket, hogy egész hatalommal felszólaljanak ezen alkotmánysértés ellen. És ahol nem a kormány kebeléből keletkezett a többség, hogy hivatkozhassék a miniszter arra, miszerint bármit teszünk, hátunk mögött a többség, ott már régen elsöpörte volna a közvélemény azt a kormányt, amely ily merényletet követ el a gyülekezési jog ellen. (Igaz ! Úgy van baloldalon.) Itt van a törvény. Mi annak a következménye, midőn ily sértés követtetik el ott, hogy minden oly tettéért felelős a miniszter, amely az ország függetlenségét és alkotmányát, az egyéni szabadságot vagy a tulajdont sérti. Innen van az is, hogy viszont a törvények végrehajtásában és közcsend és bátorság föntartásában elkövetett mulasztásért felelős a kormány. Hogyan lehet ezen felelősséget jól, kellő formában gyakorolni ? úgy, hogy ha a közszabadság ellen a kivételes helyzetnél fogva kénytelen vagyok valamit tenni, akkor a törvényhozáshoz fordulok és kimutatom azon okokat, amelyek erre indítanak, nem beszélek a levegőben, hanem statisztikai és egyéb adatokat hozok ide, hogy ime ezek az állapotok, és ha így kimutattam, nem hiszem, hogy akad magyar törvényhozás, amely a jogrend, a közszabadság megmentésére rendkívüli eszközöket alkot most, 1898. március 1.