Alkotmány, 1898. május (3. évfolyam, 104-129. szám)

1898-05-03 / 105. szám

1898. május 3. usoTam­ nek összes tőkéje ingó dolgokba van fek­tetve még jelentékenyen hanyatlani fog, sőt a részvényekért már ma sem adnak többet 100—120 írtnál. Az egyháznak— írja az »Ellenzék“ — még több oldalról is me­rültek fel börzei veszteségei. Ezek összegét a múlt évi gyűlésre kinyomatott jegyző­könyv 45. 1. száma alatt együtt véve 220 ezer írtra teszi; mi pedig, ha a dolgok így állanak, nem tudjuk, mi felett csodálkoz­zunk inkább: az igazgató­tanács hülyeségig menő nembánomsága vagy Szász Domokos szemérmetlen üzérkedése, általában pedig az erdélyi kálvinisták könnyelműsége felett-e? — (Egyetemi hallgatók Schlauch bíboros­nál.) A hét folyamán a budapesti egyetemi hallgatók egy küldöttsége fog leutazni Tóth Ödönnek, az egyetemi kör elnökének veze­tésével Nagyváradra, hogy­­Schlauch Lőrinc bíboros püspöknek átnyújtsa az egyetemi köri disztagságáról szóló művészi kiállítású diplomát. A biboros főpap védnöke volt a nagyváradi országos diákkongresszusnak s mint ilyent választotta az egyetemi kör disz­­tagjává.­­ (Gyászrovat.) Járdánházi és berencei Kovács Ede, a vaskorona-rend lovagja, fehr. taná­csos, a Szatmármegyei Széchenyi-társulat volt elnök-igazgatója, Szatmár vármegye bizottsági tagja és földbirtokos április hó 29-én, köztevékenységben eltöltött életének 75-ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek megnyugvó ájtatossággal és Istenben vetett erős hittel való felvétele után elhunyt. A megboldogult földi részei a Szatmáron előzetesen történt beszentelés után tegnap délután 3 órakor a római katholikus egyház szertartása szerint Homokon a családi sírboltban nyugalomra helyeztettek. Abonyi Lajost szombaton temették el Nagy- Abonyban nagy részvét mellett. A gyászszertartá­son megjelentek Beniczky Lajos alispán, Dubra­­viczky László megyei főjegyző, Lukács Gyula orsz. képviselő­, a Nemzeti Színház képviseletében Abonyi Gyula, a Népszínház képviseletében Németh József, az összes odavaló felekezetek lelkészei s vagy 300 főnyi közönség. A halottat Szántó Elek ceglédi református esperes temette, ki szép be­szédben emlékezett meg az elköltözöttről. A Kis­­faludy-társaság koszorút küldött az elhunytnak. A közönség gyalog kisérte a halottat utolsó útjára, az ötnegyedórai távolságban fekvő református temetőbe. Schulenburg gróf hadtestparancsnok ma este agyszelhüdés következtében hirtelen meghalt Lem­­bergben.­­ (Magyarország népesedése március havában.) A statis­stisai „Havi­­Közlemények“ március havi füzetéből veszszük a következő főbb adatokat : Magyarországon és Fiuméban az élve szülöttek száma volt a lefolyt március hónapban 56.949, a halva szülötteké 1.241. Hét évnél fiata­­labb korban 22.762-en, hét évnél idősebb korban 23.175-an haltak el, úgy, hogy a halálozások összes száma 45.935. A népesség természetes szaporodása tehát 11.014. A népesedési mérleg sokkal kedvezőtlenebb az idei március hónapban, mint a tavalyiban : vagy 3000-rel kevesebb a szü­letés s több mint 4000-rel több a halálozás , így a népszaporodás 7000-rel kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Még kedvezőtlenebb az eredmény, ha a folyó év első 3 hónapjának népesedését a múlt év ugyanezen időszakának népesedésével hasonlítjuk össze : a tavalyi első évnegyed természetes szapo­rodása meghaladta a 47.000, míg az idei 3 első hónap szaporodása a 138.000-et sem éri el. Aránylag a legtöbb születés esett a Tiszán inneni megyékre a legkevesebb megint a Dunántúlra; az egyes megyék közül Szabolcs mutatja a legmagasabb arányszámot, a legalacsonyabbat pedig Fogaras tünteti fel. A szab. kir. és törvényhatósági joggal felruházott városok közül születések tekintetében az első helyen Szabadka áll, az utolsón Győr. A ha­landóság legerősebb volt Erdélyben, legkisebb a Dunán túl.­­ (Márciusi házasságok.) A m. kir. köz­ponti statisztikai hivatal Havi közleményeinek legújabb füzetéből látjuk, hogy a nagyböjti egy­házi tilalom hatása most is, mint minden év ugyanezen hónapjában, erősen kifejezésre jutott a márciusi házasságok csekély számában. Míg ugyanis februárban több mint 26000 házasságot kötöttek, márciusban mindössze 4.387 házasság jött létre (magában Budapesten 340.) Ez a szám a múlt év ugyanezen hónapjában kötött házasságok öszes számához képest jelentékeny, majd 3000-ra menő csökkenést jelent. Az ország egyes részei közül aránylag a legtöbb házasságot a tiszántúli me­gyékben kötötték, a legkevesebbet a dunán inneni megyékben. Aránylagosan a legtöbb házasság Hajdú megyében jött létre, a legkevesebb Árvában és Zólyomban. Vegyes házasság volt 594, ebből keresztény-zsidó házasság 33, És pedig 21 eset­ben izraelita vőlegény vett el keresztény leányt, 12 esetben pedig zsidó leány lépett keresztény vőlegénynyel házasságra. A születendő gyermekek vallása iránt 92 esetben jött létre megegyezés, az összes vegyes házasságoknak 155 százaléká­ban. A legtöbb megegyezés — szám szerint 47 — a római katolikus vallásnak kedvez ; a refor­mátus fél javára 31, az ágostaira 13 megegyezés létesült. A 33 keresztény-zsidó házasság közül 8 esetben jött létre megegyezés a születendő gyer­mekek vallására nézve, ezekből 7 szól a keresz­tény, 1 pedig a zsidó fél (apa) javára.­­ (Kolduló irok.) Bousten Valentin, fran­ciaországi születésű 40 éves írnok nagy nyomora­­ságba jutott s életét legutóbb koldulásból tengette. Tegnap Dunakeszen kéregetett, a mikor egy csendőr igazolásra szólította föl, a kolduló írnok nem akarta nevét megmondani s a csendőrnek, ki be akarta kisérni, ellenszegült. A csendőr erre szuronyával leszúrta Bousseut, ki most élet-halál között lebeg. Ha a brutalitás volna a rendfentartás első feltétele, akkor a mi csendőrségünk és rendőr­ségünk volna minden rendőri intézmény között az első.­­ (Tolvaj nevelőnő.) Bandi­ Géza borkeres­kedő panaszt tett a napokban a rendőrségnél, hogy Izabella­ utca 66. számú lakásáról egy zárt szek­rényből 8000 frt értékű ékszert és készpénzt egy férfiruhával együtt elloptak. A rendőrség a tettest a Baneth-nál alkalmazásban levő nevelőnő személyé­ben kinyomozta és letartóztatta. A tolvaj nevelőnő Oreskovics Amália suhidoli (Dalmácia) születésű leány, ki a férfi ruhát a nyomozat félrevezetése miatt lopta el. A lopott holmit saját bevallása sze­rint Szarajevóban lakó édesanyjának, Orezkovics Péternének adta át, ki a múlt hónapban fenn járt leányát látogatni a fővárosban és ápril 26-án uta­zott haza. A fővárosi államrendőrség megkeresésére a szerajevói rendőrség elfogta az orgazda anyát és a lopott holmit részint lakása kamarájában elásva, részint a szerajevói zálogházakban megtalálta.­­ (Rendőri hírek.) Baleset. Frányó György 32 éves villamos vasúti kalauz, tegnap délután a Váci­ körúton egy villamos kocsiról oly szerencsét­lenül bukott le, hogy jobb combját a rajta át­haladó kerék összezúzta. A veszélyesen sérültet a kókuszban ápolják. — Bolti tű­z. Nikolaus Ferenc Lujza­ utca 26. sz. a. szatócs boltjában az este tűz támadt, melyet a boltban elhelyezett sok gyufa és petroleum csak szított úgy, hogy az egész áru­raktár elpusztult. A tüzet a VIII. ker.­őrség oltotta el. A kár mintegy 2000 forint. A bolt egész berendezésével együtt biztosítva volt. — Megszökött sikkasztó. A bukaresti rendőrség táviratilag értesítette a főkapitányságot, hogy a Jeschek és társa cég egyik alkalmazottja, Altscheek Avram (Ábrahám) 6000 frankot elsikkasztott, azután megszökött. Altscheck egyike a keleten általánosan ismert spanyol zsidóknak. A rendőrség a sikkasztó kézrekerítésére megtette a szükséges intézkedéseket. — Elgázolt munkás. Ma déltájt az Andrássy-út és a Nagymező-utca keresztezésé­nél a török konzul kocsija elgázolta Tóth Sándor női napszámost. A súlyosan sérült embert a kon­zul kocsija szállította Szerecsen-utca 86. sz. alatt levő lakására. Zarándoklat Lourdesbe. Vezeti : Dömötör Gedeon plébános. Indulás: 1898. július 8-án Visszaérkezés: 1898. július 24-én ÚTIRÁNY: Bpest —-Bécs—Linz—Salzburg—Insbrack — Wiltea-kegyhely; Landeck—Buchs—Zürich—Ein­­siedelu-kegybely ; Olten—Genf—Bíacon-(Paray le Monial kegyhely); Lyon—Cette—Toulouse— Lourdes. Vissza : Marseille—Genf—Zürich—Lan­deck—Bécs—Bpest. RÉSZVÉTELI-ÁRAK: III. osztály 105 frt II. osztály 185 frt I. osztály 245 frt 9 napi teljes ellátással Részletes felvilágosítást a fenti plébánosnál (Buda­pest, II., Bombatér 10.) kapható programra nyújt. 7.­ ­ Az első magyar kocsi, nyerges és szíj gyártó áruk beraktározási és bizományi vállalatnak hirdetését a m. t. olvasó közönség szives figyel­mébe ajánljuk. Élt-e Petőfi Sándor 1883. március 23-án? Budapest, május 1. Legendaszem történetet beszél el Bol­dizsár Dénes kackói (Szolnok-Doboka megye) állami iskolai igazgató-tanító a­­Székely-Ud­varhely című lap legújabb számában. E sze­rint Boldizsár, aki mint 62. gyalogezredbeli baka résztvett a boszniai hadjáratban, Bosz­nia bércei között a Garázdától Focsa-felé vezető úton találkozott Petőfi Sándorral , e találkozásnál jelen volt még 12 katona. A hihetetlen találkozást így írja le Boldizsár: „Két órai menetelésünk után a hegyoldalon egy inkább kunyhó, mint ház formát láttunk, melyet a kapott parancs alapján át kellett ku­tatnunk. A kunyhó ajtaja nyitva volt s benne egy őszbe indult, magas, sovány férfi ült, kinek testét fekete, durva posztóból készült, földig érő kabát burkolta, mely a derekán — mondhatom — kötél­­lel volt összekötve. Meglepett, hogy a falon nyír­­fakereszt volt. — Dobsa vicea ! Comsia ! (Jó napot bará­tom, komám!) köszöntéssel mentünk be hozzá. — Guten Tag! — válaszolt. — Können Sie deutsch ? — O ja ! Látva, hogy sántítva beszélek németül, kérve kért, hogy beszéljek magyarul, mert ő magyarul is jól tud. Mily nagy lett bámulatunk, mikor el­beszélte, hogy ő magyar, Bem tábornoknak egykor kedvelt katonája volt és a segesvári ütközet után, mint sebesült majd egy évig volt ápolás alatt egy alsó-boldogasszonyfalvi (Udvarhely vármegye) öreg ember házánál, hol a szegény asszony őt, mint saját fia ápolta, gyógyitgatta és siratta, őt képzelve elesett fiának. A segesvári szerencsétlen ütközet alkalmával — látva, hogy Bem kevés, de elszánt csapata hátrálni kezd — a harc hevében elszán­tan rohant a harcvonalba, de az orosz kozákok csakhamar oly mélyen és több helyen sebesítették meg, hogy eszméletét vesztve esett el. Hogy hogyan és kik vitték őt egy patak melletti füzesbe, közel egy kis hid mellé, nem tudja , csak azt tudta meg később — elbeszélés után, hogy amaz éjjel három székely asszony egy tehenes szekérre tette és Alsó-Boldogasszonyfalvára vitte. Ez alkalommal is az után portyázó kozákok úgy őt, mint a sze­gény asszonyokat bántalmazták. Csak nem sírtam vele, mikor jobb keze megcsonkított ujjait megmutatta, mikor a haza­­szeretet hevével említette, hogy a szabadság eszmé­jéért hagyta el nejét és fiát. Zokogott, mikor keserű lemondással beszélte, hogy nem tér soha haza, hisz az, kit legjobban szeretett édes hazája után, oly hamar el tudta feledni . . . —­ Mit is keresnék otthon én, — folytató — kit Isten arra teremtett, hogy nemzetem vérét, szivét felizgassam, fegyverre szólítsam ? A hatalom utáni versengés, — itt gonosz lelkűnek címezte Kossuthot és Görgeit — önzésük buktatott el, mert önérdekük elsőbb volt, mint a hasa szent ügye . . . Ekkor megint könynyel teltek meg szemei s jó ideig nem szólt . . . Mikor közel voltunk egy hegytetőhöz, illetve felértünk egy dombtetőre, megmutatta hol van a Velro-Burdo, megölelt, megcsókolt e kabátja zsebéből egy latin „Fructus Byemales” ámít ima­­könyvet adott e szókkal: — „Öcsém! Imádkozzál a testben, lélekben megtört Petőfi Sándorért.“ — — — — — E sorok letisztázására sokszor elhatároztam magamat, de mindig abban hagytam, azt gondolva, hogy az én remete-barátom esetleg hypochondriá­­ban szenved és csak képzeli magát Petőfi Sán­dornak. Mi is azt hiszszük : az öreg remete csak képzelte magát Petőfi Sándornak-Ezer és egy okunk van erre a feltevésre s nem csekély szerepet játszik ezek között az okok között az, hogy Petőfi nem volt magas, ha­nem középtermetű. Aztán miért közli Bol­dizsár ezt a történetet csak most, tizenöt év után, mikor ez állítólagos Petőfi való­­színűleg már nincs is az élők között ? És Boldizsárnak tizenkét katonapajtása is miért hallgatott eddig és hallgat még ma is ? Nem, nem. Boldizsár úrral a felizgatott kép­elem űzött fantasztikus játékot.

Next