Alkotmány, 1899. június (4. évfolyam, 131-156. szám)

1899-06-01 / 131. szám

alkotmány isI. szám. __________________________ ______Csütörtök, 1899. junius 1. a paktumban foglalt föltételek mellett — világo­sabban szólva, a banknak paritásos szervezeté­vel — biztosítani tudná vagy akarná a viszonos­ságot. Csodának kellene történnie, hogy ez az az akadály elháruljon. Ha nem hárul el a leg­közelebbi órákban, akkor úgy lehet, Széll Kál­mán kénytelen lesz a maga misszióját befeje­zettnek tekinteni.­ Minthogy azonban a miniszterek még mindig tárgyalnak egymással, a csoda talán mégis meg­történik és a két kormány megegyezik valame­lyes megoldásban. Osztrák politikai körökben azt beszélik, hogy Koczl dr. osztrák pénzügyminiszter egy Prágában tartózkodó képviselőtársának azt táviratozta, hogy szerdán, vagyis ma, mind a két kabinet beadja lemondását, már pénteken azonban Széll Kálmán ismét magyar miniszterelnök lenne, Ausztriában pedig új hiva­talnokminisztérium állana az ügyek élére. Némely hírek szerint az új osztrák kormány legelőször is a 14. §. alapján életbeléptetné a ki­egyezést, egy másik rendelettel pedig hatályon kívül helyezné a nyelvrendeletet, hogy a parle­mentet munkaképessé tegye. Azt ez a verzió nem veszi tekintetbe, hogy a csehek s általában a je­lenlegi jobboldal nem nyugodnék bele a szabály­rendeletek visszavonásába. Mint a Pol. Krt. jelenti, a szabadelvű kör egy beavatott tagjának értesülése s egy miniszterhez érkezett távirat megnyugtatta a miniszterelnök sorsa miatt az ország sorsa iránt kétségeskedő­­ket. Ez értesítések szerint a miniszterelnök szi­lárdan áll álláspontján s lemondására eddig nem volt ok s valószínű, hogy ezután sem lesz, ha­nem a törvényes és alkotmányos álláspont jut győzelemre. BELPOLITIKAI HÍREK, Budapest, május 31. A képviselőház június másodikán, pénteken déli tizenkét órakor ülést tart, milyen a további ülések napirendje fölött határoznak. Képviselői körökben nagy érdeklődéssel néznek a pénteki ülés elé, mivel azt remélik, hogy Széll Kálmán nyilatkozni fog a kiegyezési javaslatok sorsáról. Annyit a pénteki ülésen bizonyára megtudunk, hogy a kiegyezési javaslatok még a nyári szünet előtt vagy csak őszszel kerülnek-e tárgyalás alá ? A választó­polgárok figyelmébe. Arról érte­sülünk, hogy számos választó kerületben sem az összeírás napja és helye, sem pedig annak ered­ménye kellőleg kihirdetve nem volt s az össze­írást egész suttyomban ejtették meg. Felhívjuk a választó polgárokat, hogy ne tűrjék e törvény­— Siófokra! mondám emelkedett hangon. — De nem kívánja, hogy minden egyesülete­met otthagyjam? — Mindet! — De mikor úgy a szivemhez vannak nőve! — A magas Tátrába! — szóltam emelkedet­­tebb hangon. Vergődött, mint a szivén talált galamb, de még mindig habozott. — Abbáziába! — mondom még emelkedet­­tebb hangon. Arca gyerekes örömben ragyogott, de úgy lát­tam, mintha mégis fájna a válás a közügyek di­csőségteljes teréről. Eszembe jutott, hogy a jövő hónapban úgyis katonásdit kell majd játszanom a nagy manővereken, minden aggodalmaskodás és szívszorulás nélkül csavartam egyet az archi­medesi csavaron: — Menjünk tengeri fürdőre! Elérzékenyülve, meghatottan ennyi nemes­szivüségtől, borult keblemre s tette meg le­mondó nyilatkozatát. Másnap húsz nőegyesület a legnagyobb sajnálkozással konstatálta, hogy egyik legbuzgóbb, lojálisabb tagja vonult viszsza a működés teréről. A tengeri fürdőzéshez szükséges toalettek éppen elkészültek, a padlásról lekerült kufferek éppen útra készen állottak, midőn, hogy költőiesen fe­jezzem ki magamat, derült égből lecsapott a vil­lám. Megkaptam a behívót a nagy manőverekre. A hadügyminiszter pedig jól teszi, ha nem ke­rül Bibulusné asszony szemei elé! Bibulus­­ ellenes eljárást s az ellen bélyegtelen folyamod­ványon emeljenek panaszt az illetékes megyei központi választmány előtt, ha pedig az össze­írástól már nyolc nap elmúlt volnn­, folyamodvá­nyaikat egyenesen a belügyminisztériumhoz in­tézzék, hol ígéretet nyertünk minden jogos pa­nasz erélyes orvoslására. A kúriai bíráskodás. Politikai körökben némi fel­tűnést kelt, hogy a kúriai bíráskodásról szóló tör­vényjavaslat még most sincs szentesítve, bár a mó­dosított házszabályok, melyeket a pártközi paktum a kúriai bíráskodási törvénynyel junkuimba helyezett, az új ülésszakban már életbe léptek. E késedelem­hez sokan különböző kombinációkat fűztek s tekin­tettel a kiegyezési válságra, többen azt is hangoztat­ták, hogy talán az országgyűlés fel fog oszlattatni s azért késik a szentesítés. Értesülésünk szerint e kom­binációk teljesen alapnélküliek s a kúriai bíráskodás­ról szóló törvényjavaslat szentesítése s kihirdetése már a legközelebbi napok egyikére várható. Ivánka Zsigmond az új rendszerről. Ivánka Zsigmond, az egykori honti nemzeti párt elnöke nyi­latkozatot tesz közzé egyik fővárosi napilapban, mely­ben azt motiválja, hogy amidőn az orsz. szabadelvű­­pártba belépett, egyúttal miért nem léphet be a honti kormánypártba is? Ivánka Zsigmond nyilatko­zatából, melyben kíméletlenül éles szavakkal ítéli el a honti állapotokat s délibábnak nevezi el egy ideá­lis, tisztességes kormányrendszerbe vetett hitét, ki­emeljük a következő passzust: «A honti kormánypártba be nem lépek. Nem nekem való légkör ez, hol a százféle érdeklombik tekervényes gőzvegyüléke igazán vakká teszi az igazságot, süketté a törvényt s némává a jogot. Azt látom, hogy a jegyzők zsarolása ellen nincs vétójog, az árvák ügyének nincs pártfogása, a közigazgatási alakok és formák a régiek, a párt­elnökség s intézőség a belépő tagokat tudomásul nem veszi, annál kevésbbé nyújt módot az érvé­nyesülésre ; egy szóval tapasztalom, hogy nekem, ha a megyei kormánypártba belépnék, le kellene mondanom szabad elhatározásomról, független igazság iránti érzékemről és a belém öregedett őszinte megnyilatkozásról csak azért, mert itt az egész párt helyett az elnök tervez, az elnök intéz­kedik, az elnök cselekszik, a többi pedig engedel­meskedik és szavaz. A honti kormánypárt elnöke Schiller Antal királyi tanácsos, mind a tizenöt megyei bizottság tagja vagy elnöke, a megyei sza­badelvű párt pénztárosa, minden választásnál elnöke s mellesleg körjegyző, az utolsó általa ita­tással, pénzzel végzett megyebizottsági választá­soknál is nyomtatott körlevélben arra figyelmezteti pártját, hogy a «maroknyi ellenzéket lélekzethez ne engedje jutni». Én ilyen alkotmányos életet rosszabbnak tartok az abszolutizmusnál.» Sajnos, hogy az a lesújtó kritika, melyet Ivánka­­ Zsigmond a honti állapotokra nézve mond, még min­dig igen talált az ország legtöbb megyéjére nézve is. Lelkesülés és szervezkedés. Midőn Bánffy Dezső báró kormányra jutott, Vas megye szabadelvű pártja lelkesedett és újraalakult. Most, hogy Széll Kálmán állott a nagyobbára megtartott régi kabinet élére, mint egy félhivatalos távirat jelenti Szombathelyről, a vas megyei szabadelvű párt ismét lelkesedik és újraalakul Széll Kálmán programmjának hű támoga­tására. Hát bizony az egy kissé komikusan hat, hogy egy szabadelvű pártnak mindig újjá kell alakulnia minden más, egyébként szabadelvű kormány támo­gatására. De minden komikuma mellett e hit fényes dokumentálása annak, hogy a szabadelvű nevezet egy olyan bő köpeny, hogy mindenki azt rejtheti alája, amit éppen akar. Ezért érzi szükségét a vas­megyei szabadelvű párt az újra és újraalakulásnak. Kié legyen Galicia? Ismeretes az osztrák néme­teknek az a törekvése, hogy Galicia Ausztriából ki­­szakíttassék, mivel semmi remény sincs arra nézve, hogy ott a német nyelvet uralkodóvá lehessen tenni. E törekvésekkel kapcsolatosan a magyar hírlapokban is szó esett arról, hogy most volna a legkedvezőbb alkalom arra nézve, hogy a magyar nemzet Galíciára nézve történeti jogát érvényesítse. E kérdésben a galiciai ruthének lembergi közlönye, a Galiciana a következőket írja: «A lengyelek hallani se akarnak arról, hogy Galicia Ausztriából kirekesztessék. Az ilyen kirekesztést több okból nem kívánják. Elveszte­nék befolyásukat Ausztria külügyi politikájára, amelyet alkalmas időben,­saját messzemenő terveik érdekében szoktak kihasználni, amely tervek ugyanis Lengyelország visszaállítását tartják szem előtt. Azon kívül, ha Ausztriától elválna Galícia, megadatnék a magyarságnak az alkalom arra, hogy «történeti jogu­kat» Galíciára nézve érvényesíthessék, mi­által a lengyelek egyenlőkké lennénk a magyarországi nem a magyar nemzetiségekkel s függésbe jönnének a magyarok­tól. De az ilyen magyar fenhatóság nagyon érzékenyen sújtaná a galciai lengyeleket. Galicia Magyarország­hoz való csatolásával ugyanis nagyon megszaporod-­­nék szent István birodalmában a ruthén elem, kivált, ha Bukovina is Magyarországhoz csatoltatnék, ami feltétlenül bekövetkeznék, s akkor bekövetkeznék az is, hogy a lengyelek szent István birodalmában a ruthének mellett jelentős kisebbséggé törpülnének. A katholikus autonómiáról. Budapest, május v311. igen figyelemreméltó közleményt hoz az autonó­miáról a Katholikus Szemle, a Szent István társulat­nak e minden tekintetben magas színvonalon álló fo­lyóirata. A cikket szükségesnek tartjuk egész terje­delmében adni. Folyton az volt álláspontunk, írja a Szemle, hogy az autonómiában főleg a katholikus ügyeknek ka­tholikus közegek általi elintézéséről, azoknak a fele­­kezetnélküli tényezők kezelése és kormányzása alól való felszabadításáról kell gondoskodnunk és hogy csak így remélhetjük nemcsak az egyház anyagi se­gédeszközeinek telhető érvényesülését a keresztény érdekek szolgálatában, hanem ami annál még sokkal fontosabb: a tanítás és nevelés terén a katholikus és keresztény hit érvényesülését, a felekezeti iskola, a felekezeti tanító és nevelő intézetek fellendülését és így a hitelveknek és a hitérzésnek terjedését és erő­södését a nép életében, elkezdvén a falusi iskolától fel egészen a legfelsőbb tudományos kiképzésig. És éppen azért nem tartozhatunk azokhoz, akik az autonómiai törekvések meghiúsulásának csak örven­deznek. De még azt is szívesen hiszszük, hogy ha ezen a téren is a katholikusok működése felsza­badul és ha ott és úgy, ahol és a miként a világiak­nak közreműködése bevonható és a katholikus szer­vezetben az egyházat megillető vezérkedés és tekin­tély megcsorbítása nélkül eszközölhető , az csak élén­­kitőleg fog a katholikus hitéletre is kihatni és köze­lebb fogja egymáshoz hozni azokat a tényezőket, amelyek az élet és működés minden terén egyesítések és vállvetett közreműködések által elő fogják mozdí­tani az egyház és vallásnak nagy érdekeit. Hogy minő küzdelmek és nehézségek között vajú­­­dik mindez, arra következtetést vonhatni abból a különben megdöbbentő hosszadalmasságból, mely ezen ügy előkészítésében tapasztalható. Egyéb adatok hiányában, melyekre hivatkoznunk szabad volna, csak arra mutathatunk, amit már most a 27-es bi­zottság szavazattöbbséggel megállapított szövegezésé­ből ismerünk. Mind óriási lehet annak a tespesztő hatalomnak a súlya, amely nem engedi, hogy a katho-­ likus vagyon kezelésének egy ő­felsége által kine­vezendő, az ő bölcs belátása szerint és utóbb a kor­mány hozzájárulásával is a katholikus vagyoni ügyek, kezelésének élére állítandó maradandó katholikus méltóság és szervezet kérvényezését lehetetlenné­ teszi! Valóban csodálhatni, hogy nem e körül, ha­nem a körül van a szövegezésben való eltérés, hogy e részben jogokat vindikáljon-e a szabályzat, vagy pedig jogot hangoztasson-e, melyről tényleg lemond. Nincs ennek gyakorlati értéke; nem jog, de a gaz­dasági kezelés és a jövedelmek mikénti használata forog itt szóban. Minő csekély a katholikus népbe helyezett bizalom, mikor a 27-es bizottság többsége nem az egyház­­községekben közvetlenül, hanem az esperesi kerüle­tekben megbízottak által gyakorlandó közvetett vá­lasztásban állapodik meg ! Egyszerű igazság az, hogy ha azt akarjuk megválasztatni, akik a hívők bizalma megválaszt, egyszerűbb ezeknek szavazatát össze-­ számítani; ha pedig mást akarunk, akkor kár azokat egyáltalában szavazásra felhívni. Vagy talán azt hi­szik-e, hogy a közvetett szavazásnál azokra fogják átruházni a szavazási jogot, akikről felteszik, hogy mást választanak, mint akit ők akarnak? Ennek az egész közvetett választásnak el nem ta­gadható célja, vagy el nem vitatható eredménye csak az lehet, hogy azok a befolyások, amelyek az első választásban még nesztelenül sem léphettek fel és nem érvényesülhettek, a közvetett választásban egy második fokozatban még hatalmasabban is érvényesül­jenek. Ha ez a közvetett választás csakis az egyházi befolyás érvényesülésének szolgálhatna, akkor az első választások korrektívumának volna tekinthető , de ha az egyházi befolyás ezen másodszori szavazás által, csakis új és sokkal hatalmasabb támpontot nyer ,­h úgy sokakat aggaszt, hogy utóbb csak arra fog szol­gálni, hogy a politikai hatalomnak az autonómiai választásokra való túlnyomó befolyása biztosíttassék. Az a gyönyörű elv, melyet a hercegprímás az utolsó főrendiházi gyűlésen kimondott: a választások tisz­­­taságának azok decentralizációja és a titkos szavazás a legnagyobb, ha nem is egyedüli biztosítéka — ez talán a katholikus autonómiai szervezetben sem tagadható meg, és ily magas és elfogulatlan helyről ejtve csakugyan komoly megszivlelést érdemel. — .. —

Next