Alkotmány, 1899. június (4. évfolyam, 131-156. szám)

1899-06-01 / 131. szám

ALKOTMÁNY: 131. szám.­­h&u .. ...■ .1 ■ ■ ............. ■■■ 4 KÜLFÖLD­­ I A Dreyfuss-ügy. Parisban egyébről sem beszélnek,­­mint a revízióról. A Dreyfuss-párti lapok nagyon meg vannak elégedve Ballot-Beaupré beszédével, mert színpadi hatásra alkalmas hangszínezéssel tudta han­goztatni Dreyfuss ártatlanságát. Az antirevizionista újságok kikelnek Loubet ellen és komédiának mond­ják az egész Dreyfuss-ügyet, mely már oly hosszú időn visszatartja az államot a komoly munkától és minden tevékenységet egy zsidó érdekében lefoglal. A zsidó lapok azonban szemtelenségükben még to­vább is mennek és megfenyegetik azokat az államo­kat, melyek kevés hajlandóságot mutatnak arra, hogy a Dreyfussért szót emeljenek. Jaurès azt mondja a Petite Republique-ban, hogy a revízió az összes re­akciós hatalmakat meg fogja ingatni. Tehát a zsidók­­Dreyfussert nem érik be Franciaországgal; ők boszút esküsznek az összes európai államok ellen, ha még nem zsidó barátok. Csak tovább így, egyszer majd csak elfogy a türelem. A revízióellenes lapok, külö­nösen az Echo de Paris és Petit Journal jobbára Dérouléde perével foglalkoznak. Mások szemére vetik Ballot-nak, hogy nem terjeszkedett ki eléggé a Drey­fuss ellen szóló argumentumokra s csak azokat vilá­gította meg, amelyek Dreyfuss ártatlansága mellett szólnak. Ballot tudná megmondani, hogy miért ? A Libre Parole azt írja,­hogy a hírszerző irodát el fog­ják különíteni a hadügyminisztériumtól s június el­sejétől fogva a belügyminisztériummal kapcsolják össze. A Siecle előre látja, hogy a Dreyfuss-ügy újabb interpellációk tárgya lesz a kamarában. Az olasz képviselőház új elnöke, Rómából ér­kezett távirati jelentés szerint a kormány jelöltjét, Chinaglia képviselőt 223 szóval a kamara elnökévé választották. Zanardellire, a balpárt jelöltjére, 193 szavazat esett, 16 szavazólapot üresen adtak be, 3 érvénytelen volt. Zanardelli utóda Chinaglia Luigi ügyvédember, mint a kamara más 250 tagja. 1874 óta képviseli Montagnana kerületet. A jobbpárt hive, Montagnanában született 1841-ben, 18 éves korában Garibaldi mellett küzdött s azután végezte tanulmá­nyait Pisában. Politikai tevékenységével csak az utóbbi években tűnt föl.­ ­ .............. Római levél. (Saját tudósításunk.) Róma, május 29. A legközelebbi konzisztóriumban a pápa ő Szent­sége a következő tizenkét bibiornokot fogja kreálni: 1. Mons. Ciasca a Kongregatió de Propaganda fide titkárja. 2. Mons. Mathieu, toulousi érsek. ■ 3. Mons. Missia, görzi érsek, a Collegium Germ. Hungaricum egykori növendéke. 4. Mons. Casanova, Santiago érseke Chilben.­­ 5. Mons. Richelmy, turini érsek. 6. Mons. Portanova, Calabria érseke. 7. Mons. Francica­ Nova de Bontifé, Catania ér­seke, Spanyolország apostoli nunciusa. 8. Mons. Casali del Drago, konstantinápolyi c. patriarcha, a legrégibb római patrícius családok kö­zül való. 9. Mons. Caserta, antiocheni c. patriarcha, Róma vikáriusa.­­ 10. Mons. Cennari, vál. lepantói érsek, a szent Officium ülnöke. 11. P. Fives da Llevaneras, kapucinus atya, a rend definitora és több kongregációkban konzultor. 12. P. Cormier, a prédikátorok rendjének generális prokurátora és több kongregációkban konzultor. Ezeken kívül kreálva lesz még in petto Mons. Della Volpe Őszentsége majordomusa, kit majd az ezután következő konzisztóriumban hirdetnek ki. * Szent Háromság vasárnapján nyílt meg a zsinat, melyet a délamerikai egyházi ügyek rendezése céljá­ból a Szentatya Rómába összehívott. 58 püspök érke­zett meg, kik a Pium Latinum Americanum Collegi­­umban s annak környékén vannak elszállásolva. A zsinat üléseit ugyanazon Collegium kápolnájában tartja, amelyet ennek megfelelően rendeztek be. A megnyitási ünnepély fél 10 órakor kezdődött. Mint a Szentatya kiküldöttje Di Pietro bíbornok jelent meg, aki azonnal a zsinat elnökének választását vezette. A választás, amelyen csakis a zsinat tagjai vehettek részt, alig 20 percig tartott s elnökül a Santiago del chili-i érsek, Mgr. Marinus Jacobus Casanova választatott meg. A püspökök a választás után ünnepélyes körmenetet tartottak s mindannyian pluvialéval s mitrával vonultak be a kápolnába. A körmenet után ünnepélyes nagymise volt, melynél Di Pietro bíbornok asszisztált. A püspökök teljes dísz­ben foglalták el a kápolna jobb és bal olda­lán számukra föntartott helyeket, a­mi való­ban magasztos benyomást tett a nézőre. Előttük helyet foglaltak a zsinatra meghívott theológusok, majd a harmadik sorban az intézet növendékei. A mise alatt a Szixtus kápolnájának pápai énekesei énekelték Palestrina «Missa Brevis» nevű miséjét, kiket a még decemberben kinevezett fiatal karmester, Don Lorenzo Perosi ez alkalommal először dirigált. Tudvalevő levő dolog, hogy Szixtus kápolnájának énekkara, az utóbbi időben hanyatlott s annál jobb benyomást tett most az új karmester vezetése alatt előadott ének. Perosi ezen föllépésének azért is lesz valószínűleg messze kiható hatása, mert e napon elő­ször énekelt a szixtusi énekkar solem­i gregoriánus éneket, megmutatva, mily irányban akarja e világ­hírű zeneszerző az egyházi ének reformját be­vezetni. A mise után ünnepélyes Veni Creator volt, majd az elnök megtartotta megnyitó beszédjét s az egyes püspökök letették esküjüket. Szentháromság vasárnapján fogadta a Szentatya a hollandiai zarándokokat. A fogadáson megjelent Mgr. Tam­assi, Hollandia pápai nunciusa, ami méltó feltűnést keltett. A Szentatya maga magyarázta ki e feltűnő jelenséget. «Nem mint­ zarándok jött a Nuncius úr — mondta többek közt a Szentatya. — Én hivattam őt vissza.­» A békekongresszus tartja üléseit Hollandiában, a­hova éppen a béke fejedel­mét, a Pápát nem akarják meghívni. Nagyon erélyes intézkedése volt ez a Szentatyának, mely minden­esetre a jobbérzelmű hollandusokra nagy erkölcsi hatással lesz. Májusi áj­tatosságok. Visszapillantás. Budapest, május 31. Míg az egyház szentjeinek emlékét csak egy-egy nappal ünnepli az év folyamán s csak egyes legki­válóbb szentjeinek emlékére rendel egynél több napot, például szent Józsefnek, keresztelő szent Jánosnak, szent Pál apostolnak, asszisi szent Ferencnek, sőt miután az egyháznak sokkal számosabb szentje van, mint ahány napja az esztendőnek, ezeknek emlékére együttesen szenteli a november hó 1. napját. «Min­denszentek» ünnepét, addig a «Szentek Királynőjé»­­nek, a Boldogságos Szűz Máriának tiszteletére, mél­tán szenteli az ünnepeknek egész sorát. A Boldog­ságos Szűz Mária szeplőtlen fogantatását, avattatásá­­nak emlékét (Gyertyaszentelő Boldogasszony), Krisztus Urunk megtestesülése kijelentését (Gyümölcsoltó Bol­dogasszony), mennybemenetelét (Nagy Boldogasszony) és születését (Kisasszony napja) külön-külön napok­kal ünnepli. Ezeken kívül számos más ünnep van még rendelve szűz Mária tiszteletére. Például május hó 24. napján van Szűz Mária, mint a «Keresztények Segítségé»-nek ünnepe. Ezeken kívül a helyi körül­ményekhez képest, vagy egyes történelmi események emlékére, vagy az ájtatos hívők kérelmének engedve, az egyház még egyéb Mária-ünnepeket engedélyezett. Például hazánkban október hó másodi vasárnapján van Szűz Mária, mint «Magyarország Nagyasszonya» ünnepe. Szűz Mária tiszteletére szenteli az egyház a hét minden szombatját. Hányszor szólaltatja meg naponkint az egyház szűz Mária tiszteletére a ha­rangokat, hányszor ismételvén naponkint híveivel az «angyali üdvözlet»-et. Az egyház az év legszebb hónapját, az egész május havát, mikor a természet mintegy hosszú álomból ébred, Szűz Máriának szen­telt. Ez az egy hónapig a nap keltével folyton meg­újuló ájtatosság a «májusi ájtatosság». A májusi ájtatosság célja május havát Szűz Máriá­nak, Isten Anyjának tiszteletére szentelni s a tavasz zsenge virágaival felékesitett oltár felett elhelyezett Mária-szobor vagy kép előtt esedezni az «Irgalom Anyjá»-hoz, hogy hatásos közbenjárása által eszkö­zölje ki Istennél a szánandó tévelyekre vetemült em­berek hitetlenségének, könnyelműségének és Isten iránti hálátlanságának megszüntetését s hogy nyerje meg Isten irgalmát a világ, a bűn sötétségétől, el­­vakítolt fiai számára. Az ájtatosság rendje a következő: az ájtatosság előestéjén, április hó 30. napján s azontúl egész május hó alatt, naponként megjelennek a hívek a templomban, hol valamely Mária-ének eléneklése után szűz Máriáról szóló szent beszédet hallgatnak, majd az Oltáriszentséggel áldás adatik, majd a lorettoi letenyét éneklik a hívek vagy mondják el a pappal, mire újból áldás adatik s az egyház imája után a hívek ismét valamely Mária-ének zengése közben szétoszlanak. Ezen ájtatosság eredete visszanyulik a XVI. szá­zadba , már nem­ szent Fülöp összegyűjtötte a gyer­mekeket május hava folyamán s velük Mária-éneke­­ket énekelt. Az ájtatosság mai alakjának megalapító­jául átalában Salomia (La Lomia) Ferenc Jézus­ Társasági Atyát tartják (született 1727. évben Paler­­moban, meghalt 1789. évben Konstantinápolyban), ki azt a múlt század második felében kezdeményezte Rómában. Az egyház, mely mindég készséggel járul valamely ájtatosság minden észszerű gyakorlatához, ezen ájta­­tosságot is határozottan helyeselte, megdicsérte, köve­tésre ajánlotta s kegyelmi kincseivel gazdagította. XII. Pius pápa 1815. évi március hó 21. napján kelt rendeletével mindazoknak, kik május havában egyedül vagy közösen másokkal az Isten anyjának tisztele­tére valamely ájtatossági cselekedetet végeznek, na­ponkint 300 napi búcsút és egyszer a hónapban, tet­szés szerinti napon, ha a Szentségekhez járulnak és a pápa szándékaira imádkoznak, teljes búcsút engedé­lyezett. E kedvezmény tíz évre szólt, 1822. évi jú­nius hó 8. napján kelt újabb rendeletével azonban ugyancsak XII. Pius minden időkre kiterjesz­tette azt. Az ájtatosság otthon is gyakorolható, hisz annak­ lényegéhez nem tartozik Isten igéjének hallgatása. Akik akadályozva vannak a templomban megjelenni s lakásukon" díszítik fel szűz Mária szobrát vagy ké­pét s ott végzik ájtatosságukat, az egyház búcsúiban egyaránt részesülnek. E kedves Mária-ájtatosságok mai alakjának alapí­tását más oldalról Mezzolari Jézus-Társasági Atyá­nak is tulajdonítják. Úgy látszik Salomia és Mezzo­lari egy időben voltak a Jézus-Társasága római kol­légiumának tagjai s Mezzolari is osztozik az alapítás érdemeiben.­­A most nevezett Jézus-Társasági Atyák először ró­mai kollégiumokban szervezték a májusi ájtatossá­­gokat az iskolai helyiségekben, később szerveztettek a Jézus-Társaságiak olaszországi többi kollégiumá­ban, majd a szerzetes házakban is otthonra talál­tak, végül legméltóbb helyükön, a templomokban, felvirágzottak. A májusi ájtatosságok nagyobb fellendülést a je­len század 30-as évei végén vettek. Dufriche-Des­­genettes Károly Leonor (született 1778-ban, meghalt 1860-ban), a párisi Notre Dame des Fictoires tem­plom szentség hírében állott plébánosa, a gondjaira bízott templomot téve székhelyévé az általa alapított azon főtestvérületnek, mely XII. Gergely pápa által megerősittetett s mely társulat célja Szűz Máriának szentséges szivéhez folyamodni a bűnösök megtéré­séért és a lelkek gyógyulásáért, — valóságos köz­pontjává tette azt a májusi ájtatosságoknak is. A Notre Dame des Fictoires-ban nagy pompával és fénynyel rendezte Dulriche-Desgenettes a májusi áj­­tatosságokat s innen terjedt az el Francia-, majd Spanyol-, majd Németországokba s az egész világra. Ma már mind az öt világrészben ismeretesek a misz­­sziók révén, melyeknek sikerére nehéz munkájukban nagy eredményekkel használják fel a hittérítők. Ha­zánkban ez ájtatosság meghonosulása az e század 50-es éveivel esik össze. A májusi ájtatosságokról megjelent kézikönyvek szép számmal sorakoznak a Mária-irodalom egyéb termékei közé. Az első ily kézikönyvet Salomia Atya adta ki 1758. évben ily címmel: «Il mese di Maggio conse­­crato alle glorie della gran Madre di Dio.» (A nagy Istenanya dicsőségének szentelt május hava.) Az első magyar nyelvű májusi ájtatossági kézi­könyvet a bécsi mechitaristák adták ki 1844-ben, lefordítván Rex Péter Jézus-Társasági Generális né­met művét: «Der Monat Maria.» Eredeti magyar mű e nemben kevés van. A leg­ismertebbek közül legyenek megemlítve : Tóth Mike Jézus-Társasági Atyáé: «Mária-havi virány.» Megje­lent Budapesten 1878-ban. «Mária hava.» A boldog­ságos Szű­z buzgó tisztelőinek májusi magán ájtatos­­ságokra ajánlva, mely megjelent Wajdits Nándor ki­adásában Budapesten 1892-ben. Oltványi Pál pré­posté: «Salve­ Regina.» Megjelent Szegeden 1893-ban. Dr. Mihályfi Ákos cistercita-rendi áldozata: «Szűz Mária az ó-szövetségben.» Megjelent néhány, év előtt a Tóth Mikó által szerkesztett «Szűz Mária virágos kertje» című folyóiratban s azóta külön kötetben. A magyar nyelven megjelent legjobb fordítások közül a legismertebbek: a nagy Görres József fia, a legújabb kor egyik nagy katholikus publicistája Gör­res Guidó által irt s költőnknek, Mindszenty Gedeon­nak, fordításában Egerben 1884-ben megjelent mun­kája: «A boldogságos Szűz Mária-hava.» E kézi­könyv május minden napjára egy-egy gyönyörű köl­teményt is tartalmaz, melyek széles körökben ismere­tesekké váltak: például a «Mária segíts!» Továbbá Abbe Alizonnak «Mária a szomorúak vigasztalója» című műve, melyet német után fordított «egy szat­­mármegyei áldozópap» s mely a Szent István Társu­lat kiadásában jelent meg az utolsó években. Budapesten ez évben a következő helyeken tartot­tak nyilvános májusi ájtatosságok: a várbeli-, a Krisztina-, a felső vizi-városi-, az ó­budai-, a szent Rókus-kórházi és a Kapisztrán Jánosról nevezett szerzetesek vezetése alatt álló plébánia-templomok­­ban. A templomokban azonban szent beszéd nem tartatott. Továbbá az alsó vizi-városi-, a Teréz-, a József-, a Ferenc­városi plebánia-templomokban, a Jézus-Társaságiak és az Angol-kisasszonyok templo­mában. Ez utóbbiakban naponkint szent beszéddel kapcsolatban. A Jézus-Társaságiaknak Budapesten különben még csak néhány év óta álló templomában az idén első ízben tartatott májusi ájtatosság. Itt a szent beszé­deket Esterházy Jenő Jézus­ Társasági Atya mondta. A májusi ájtatosságok gyakorlatának Budapestre való behozatala az Angolkisasszonyoknak, névleg Spreng Leopoldina főnöknőnek nevéhez fűződik. — Ugyanis Budapesten — illetőleg akkor még Pesten . — "az első májusi ájtatosságok az Angolkisasszonyok Csütörtök, 1899. junius 1. .

Next