Alkotmány, 1899. november (4. évfolyam, 262-287. szám)

1899-11-01 / 262. szám

ALKOTMÁNY. 262. szám. B.-nyujtódi kántortanító üdvözlő beszéde fogadta őket Ünnepi kép, amerre a szem ellátott. Trikolorok a házakon, ünnepi ruha az embereken, az öröm­pírja arcokon. Mindezen ragyogó derűben ömlött az Isten napjának fényessége. Ez a gyűlés is nagysikerűnek ígérkezett. Ezrekre menő embertömeg itt is. Osdola, Lemhény, Bereck, Abnás, Sárfalva, Száz­falu községek és Kézdi-Vásárhely rend. tan. város mind elküldte választópolgárait az orsz. néppárt és a székely­ség eljegyzésére. A gyűlés azonnal megkezdődött. A szónoki tribün körül ott láttuk.* Cseh Gyula főszolgabírót, Geréb János, Balogh Vendel ügyvédeket, Herepe Iván ügy­védsegédet, Farkas Ignác berecki bírót, Jancsó Béla kézdivásárhelyi gyógyszerészt, Balázs Pál berecki jegyzőt, Sándor Sándor dr. orvost, László József lemhényi, Tamás Dávid oldolai, Rápolthy Ferenc szárazpataki, Bors László imecsfalvi, Tányán Miklós zágoni, Balázs Ferenc alsó-torjai plébánosokat, Csiszár Bonaventura Ferenc reformált szt. ferenc­­rendi főnököt Esztelnekről, Bartha Ferenc segédlel­készt és Balogh Ignác helybeli plébánost. A megjelentek számát 2000-re tehetjük. A szónokok ugyanabban a sorrendben beszéltek. Zichy Aladár gróf országgyűlési képviselő, a nép­­gyűlés elnöke, pontban 2 órakor nyitotta meg a gyű­lést. Üdvözölte a megjelent székelyeket és nagy vo­násokban kifejtette, hogy miért volt szükség a nép­pártra. Utána Molnár János pápai prelátus, országgyűlési képviselő, pártelnök fejtette ki ugyancsak szép be­szédben a néppárt elveit és az országos néppártnak az ezen elvek megvalósítására kifejtett törekvéseit. Sűrű helyeslés hangzott fel minduntalan. Beszédét egy érdekes epizód szakította félbe. Egy úr kocsin a községbe érkezett. Látta a tem­plom­téren összegyűlt sokaságot és azt vélvén, hogy tán temetés van, kíváncsian kérdezte a gyűlés egyik hallgatójától: — Kit temetnek itt ? A kérdezett rántott egyet vállain, s rávágta: — A Bánffyt! Molnár János zamatos humorával itt is annyira elragadta hallgatóit, hogy azok nem győztek saj­nálkozni, mikor beszédét befejezte. Ami ezután jött, szinte mesébe való. Kálmán Károly beszéde nem beszéd, hanem va­lami ihletett költemény volt. Ott lengett mellette a nemzeti szinti zászló s ő elkezdte annak színeit ma­gyarázni a székelynek, hogy azt szinte mámorba hozta. A vörös szín, mondá, a néppártnak az Isten, a haza, a nép iránt való szeretete, a fehér, a nép­párt szeplőtelen, tiszta jelleme, a zöld a jövendő dia­dalok viruló reménye. És annyira belenyilaltak a nép szívébe Kálmán szavai, hogy az, minden felszólítás nélkül, engedve a benne forrongó indulatnak, ott, a szabad ég alatt, mint egy ember felemelte kezét és tett szent eskü­­vést a magyarok Istenének, hogy néppárti lesz mind­halálig, most és mindenkor. A tomboló orkán sokára szűnt meg. Valóban szó­noki diadalainak legszebbikét aratta ma Kálmán Károly. Zichy Aladár gróf ismét röviden zárta a népgyü­­lést. A templomra mutatott, mely védbástyákkal van körülvéve. Valamint ez a védbástya körülzárolja a templomot és megvédi azt, s benne Isten szent tes­tét, ugy ők is zárolják körül sziveiket s ne engedjék a most oda befogadott magot elpusztulni. Hadd nőjjön az, maradjon épen a választások idején is, mert mint barátja, Molnár János pápai prelátus úr mondta, egyedül tőlük függ, hogy kit választanak. Nemcsak szóval, éljenzéssel, hanem szavazattal is ki kell tartaniuk a néppárt mellett. A szónok a nép­párt éltetésével fejezte be beszédét, melyet hatalma­san és újra, meg újra megéljeneztek. A gyűlés végén Varga Mihály mondott néhány szóban kitűnően átgondolt rövid köszönő beszédet. * Ez a néppárt első székely gyűléseinek rövidre fo­gott krónikája. A székely nép keresztény érzületének eme két nagy megnyilatkozása egy uj forduló. A székelység meg van nyerve a néppártnak s a nép­párt nem is fog késlekedni, hogy ezt az oly fogékony talajt megművelje. Mint értesülünk, mihelyt kitava­szodik, a néppárt 20—30 népgyűlést fog tartani a külömböző székely megyékben, egészen ujjá akarja szervezni s szaporítani a német flottát, amely majdnem még egyszer oly nagy összegébe kerülne a birodalomnak, mint mostan kerül. Hohenlohe herceg nem igen mu­tatja azt, hogy az idő erre a hadireformra már elérkezett volna s épp ezért — hir szerint — már a jövő héten le fog mondani, a császár pedig keres magának alkalmas embert, aki ba­rátja a flotta-tervnek s a kancellári méltóságra is alkalmas. Ez a kiszemelt egyén Eulenburg gróf bécsi nagykövet, akit a császár ma meglá­togat liebenburgi kastélyában. Ennek a látoga­tásnak oka a világ előtt Weber «Oberon»-jának új átdolgozása lenne, amit az is látszik bizonyí­tani, hogy a wiesbadeni színház intendánsa s több zenekapacitás is vendége Eulenburgnak. Beavatott politikusok azonban bizonyosra ve­szik, hogy a császár a kancellár kérdésről akar a nagykövettel beszélni. Az bizonyos, hogy Ho­­henlohét nagyon, kötik a flotta-kérdésben a bi­rodalmi gyűlés előtt tett nyilatkozatai, éppen ezért pozíciója megingott, mindazonáltal nem lehetetlen, hogy a császár alkalmasabb időpontra halasztja el a válság megoldását. Annál valóbb­­szinű ez a magyarázat, mert a császár újból felmerült angliai útja előtt nem igen akarhat belső bajokat felszínre vetni. Az «Osservatore Romano» elkobzása. A tegnapi Osservatore Romano megmaradt példányait, miután javarésze már az olvasók kezei közé került — a fő­­államügyész­ rendeletére elkobozták. Az elkobzás oka egy «A pápa és Itália» című cikk volt, amelyben a cikkíró kifejti, hogy a pápa világi hatalma nem csor­bítaná Itália egységét s hogy az itáliai állam­egysé­geknek a Pontidánál való egyesülése az idegen zsar­nokság ellen sokkal üdvösebb és hazafiasabb volna, mint az idegenek által s részben idegenek előnyére létrehozott politikai egység. KÜLFÖLD: Német kancellárválság. A német­ birodalom­ban újra kisért a kancellár­válság. Ezúttal azon­ban nem a csatorna kérdés okozza a válságot, hanem a flotta-kérdés. Vilmos császár ugyanis 4 Szerda, 1899. november 1. Háború Dél-Afrikában. Budapest, október 31. Ladysmith és Mafeking ostroma szakadatla­nul folyik s az angol jelentésekből — minden raffinált szövegezésük mellett is — könnyen ki­olvasható, hogy súlyos veszteségeket szenvedtek. Mafeking felől semmi értesítés sem érkezik s ez nagyon rosszat jelent az angolokra nézve. Min­den valószínűség szerint a burok bent vannak már a városban. Ladysmith ostromolt hadserege többször kitört a városból de eredménytelenül Sőt a kirohanások alkalmával — melyek termé­szetesen angol győzelmekről szólnak — két zászlóalj gyalogság és egy zászlóalj lovasság el­tűnt. Bizonyos, hogy a burok fogságába kerültek. Londonban leírhatatlan izgatottságot kelt az a komolyan elterjedt hir, hogy nemcsak a milíciá­nak, de az egész hadihajórajnak mozgósítását is elrendelték. Mai távirataink a következők. London, okt. 31. Withe tábornoknak a tegnapi csatáról szóló táv­irata Ladysmithlen démján fél öt órakor kelt és igy szól: Az összes ittlévő csapatokat felhasználtam a szol­gálatra szükséges őrhad kivételével. A 10-ik hegyi üteget az ír puskásokkal és a glocestershirei ezred­del utasítottam, hogy a dombon lévő ellenséges had­állást foglalják el, hogy balszárnyunkon mozoghas­sunk. A csapatok este 11 órakor vonultak ki. Az éj folyamán a lövöldöző ütegnek egy pár öszvére né­hány ágyúval eliramodott. Remélem azonban, hogy újra rájuk találunk. Két zászlóalj még nem érkezett vissza, de estére visszavárjuk. Két hadosztály tábori tüzérséget és öt zászlóalj gyalogságot kiküldtem, hogy a French tábornok vezetése alatt álló lovasság segítségével támadják meg azt a hadállást, amely­ben az ellenség tegnap felállította ágyúit. Az el­lenség otthagyta hadállását, de nagy erővel megtá­madta csapatainkat. Azt hiszem, hogy azok a csa­patok, amelyek velem szemben állottak, Joubert parancsnoksága alá tartoztak. Sok ágyújuk volt és a számuk is nagynak látszott. A mi csapataink mind részt vettek a harcban, de nem sikerült az ellenség táborához férkőzniök. Veszteségünket 80—100 em­berre becsülöm; az ellenség vesztesége valószínűleg sokkal nagyobb, mert ágyúzásunk, azt hiszem, hatá­sosabb volt. Több órai harc után visszavontam csa­­pataimat, amelyek visszaérkeztek a táborba,, anél­kül, hogy az ellenség alkalmatlankodott volna nekik. Az ellenség nagy csapatokat koncentrált és ágyúik messzebb lőnek, mint a mi táb­ori ágyúink. Most ren­delkezésemre áll néhány h­ajóágyu, amelyek az ellen­ség ágyúit részben elhallgattatták és — mint remé­lem, — jobbak lesznek az ellenség legjobb ágyúinál, amelyekkel a burok a városra 6000 yardnál távo­labbról lövöldöztek. Ladysmith, okt. 31. White tábornok éjjel valamennyi angol csapattal megtámadta az ellenséget, hogy a balszárny mozog­hasson és több mértföldnyire visszaűzte a búrokat, anélkül azonban, hogy az ellenséges táborhoz férkőz­hetett volna. White csapatai azután két zászlóalj ki­vételével visszatértek szállásukra. London, október 31. A mai lapok a Ladysmith mellett lefolyt tegnapi ütközetről vezércikkeket írnak, amelyekben az ütkö­zetnek Európára való nagy hatásától tartanak. A lapok azt mondják, hogy a tegnapi ütközet ugyan nem jelent győzelmet, de White tábornoknak nem is az a feladata, hogy győzelmet arasson, hanem az, hogy a búrokat még 14 napig foglalkoztassa, amíg az angol haderő a Fokföldre érkezik. Amint a had­erő megérkezik, sietve fog az ország északi határá­hoz vezető vasutakon a Ladysmithben lévő angolok segítségére sietni és a burok kényszerítve lesznek■ Ladysmith alól elvonulni. London, okt. 31. Megerősítik azt a hírt, hogy Ridler tábornok ma éjjel Fokvárosba érkezett. Montreal, okt. 31. A kanadai csapatok ma a lakosság nagy lelkese­dése mellett Dél-Afrikába indultak. London, okt. 31. White tábornoknak egy 30-án kelt ladysmithi táv­irata azt jelenti, hogy egy hadoszlop, amely egy zászlóalj ír puskásból, a glocestershirei ezrednek egy zászlóaljából és egy hegyi ütegből, állott, ki volt küldve arra, hogy egy magaslaton állást foglaljon a balszárny védelmére. A hadoszlop azonban nagy veszteséget szenvedett és kénytelen volt megadni magát az ellenségnek. London, okt. 31. A szeffer­ügynökségnek jelentik Vrijburgból 25-iki kelettel. A burok fegyvereket és lövőszereket talál­tak, amelyeket a rendőrség Vrijburg kiürítése előtt a kutakba dobatott. Több becsuána-földi hollandi pol­gár most már nyiltan csatlakozott a burokhoz. London, okt. 31. A Ladysmithnél elfogott angol hadoszlop 42 tisztből és 2000 katonából állott. White tábor­nok megjegyezte táviratában: — Magam vagyok felelős. A hadállás tartha­tatlan volt. London, október 31. Óriási izgatottságot keltett egész Angolországban az a súlyos szerencsétlenség, amely az angol csapa­tokat Ladysmithben érte. A hadügyminiszter azt táv­­iratozta Buller tábornoknak, hogy tíz napon belül három új zászlóalj és egy hegyi üteg fog elindulni Délafrikába a szenvedett veszteségek pótlására. Fokváros, okt. 31. Az Umbambane-hegy lábánál, Ladysmithtől néhány mértföldnyire most harc folyik. Több ágyúgolyó a­árosban esett le. TÁVIRATOK. Zavargások Ausztriában. Prága, október 31. Poklában e­ső 29-én 79 ablakot vertek be a zsidóknál. A rendet helyre­állították és a csendőrséget megerősítették. Chotzenben, Ghoteborban, Senftenbergben 28-án tüntető felvonulás volt. A tüntetők bevertek né­hány ablakot. Senftenbergben vasárnap a tömeg a hatóság intése ellenére újra összecsődült. A csendőrség megakadályozta a felvonulást. Két embert ellenszegülés miatt letartóztattak. Polic­­kában, Pilgramban és Pribramban szintén vol­tak tüntetések a napokban, de komolyabb kihá­gások nélkül. Magyar- Osztravban szombaton este 10 óra­kor nagy zsidóellenes tüntetések voltak, ame­lyeknek az lett a következményük, hogy vala­mennyi zsidónak beverték az ablakait. Az orosz cár Baden-Badenben. Baden-Baden, okt. 31. Az orosz cári pár ma délben a hesseni nagyhercegi pár kíséretében ideérkezett. A pályaudvaron a badeni nagyher­cegi pár és a trónörökös pár üdvözölte őket. A cári pár délután utazik vissza. A galíciai takarékpénztár pere. Lemberg, okt. 31. Nikorwitz, a takarékpénztár mostani igazgatója azt vallja, hogy hivatalbalépése­­kor 700,000 forintnyi váltót talált. 570,000 forintnyi

Next