Alkotmány, 1900. augusztus (5. évfolyam, 181-207. szám)

1900-08-01 / 181. szám

ALKOTMÁNY. 181. szám. s tenni, erős akarattal tenni. Jusson eszébe az ifjú olasz királynak, hogy állam és­­vallás együtt kell, hogy működjenek, hogy hit nélkül nem lehet kormányozni, hogy az az állam, mely intézményeiből kitöri a keresztet, mely kultúrájából ki­közösíti a vallást, az az állam saját vesz­tébe rohan. Ezeknek a dolgoknak meg­­szívlelése kell, hogy első feladatát képezze az ifjú olasz királynak — akkor talán lehet elejét venni a kóros anyag tovább terjedésének, máskülönben nem. BELPOLITIKAI HÍREK. kum előtt ünnepelte valami jubileumát, hanem azért vígan vannak a Bánffyánusok nemcsak a Weisz-féle Neptun-telken, hanem Tiszán túl is, Dunán túl is. Tiszán túl nagyban készül a választásokra Kristóffg József, a nagy Kristóf, aki sorra bejárja a nagylaki kerület községeit, oly sikerrel, hogy olyik községben, egy aradi lap híradása szerint, a plébános úr is üd­vözölte, viszont túl a Dunán, Veszprém megye enyingi kerületének képviselője, Purgly Sándor is tesz kerü­letében közkívánatra utolsóelőtti körutat, megsze­rezni a választók «bizalmát». Ők, tudniillik Kristóffy és Purgly urak azt mondják, hogy «beszámolnak», a választók viszont úgy okosodnak, hogy leszámol­nak Bánffyánus mandatáriusaikkal. Mert hát nem­csak Nyitrán okoskodtak az emberek, hanem Tiszán túl is, Dunán túl is. A jogi oktatás decentralizációja. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter törvényjavaslatot dolgoztatott ki a jogi oktatásnak és vizsgálati rend­szernek reformjáról, melyet már az őszi ülésszak elején a képviselőház elé terjeszt. Ez a törvényter­vezet nagyfontosságú újítást tartalmaz, mivel decen­tralizálja a jogi oktatást oly módon, hogy több vidéki város is kapna jogi akadémiát, részint azok a városok, melyeknek már volt a múltban jogi akadé­miájuk, részint azok a városok, melyek népességük­nél és kultúrájuknál fogva erre igényt tarthatnak. Ezzel az intézkedéssel megszűnik a budapesti jogi egyetem túlzsúfoltsága s egyes vidéki városok élete új lendületet nyer. Pápán, Szegeden már mozgolód­nak is a jogi akadémia elnyeréséért, miniszter és a főváros között. De ez valahogyan majd el fog intéződni. A fődolog az, hogy készül valamelyes reform a Magyarországon nagyon beteg betegsegítés körül. Csak egytől félünk, attól, hogy még sok-sok ezer munkás fog édes hazánkban meg­halni kellő ápolás és orvosi segítség nélkül, amíg Hegedűs tervezetéből törvény lesz. Mert, hajh, az írásbeli ankéteket követik a szóbeli ankétek, ezek a temetők, amelyben sok-sok javaslat és tervezet alusz­­sza feltámadás reménye nélkül örök álmát. A közigazgatási tanfolyamok szervezése. Buffy Pál országgyűlési képviselő a közigazgatási tanfolya­mok kormánybiztosa, most járja be a tanfolyamok kiszemelt székhelyeit. Eddig Nagybecskereken, Marosvásárhelyt, Kolozsvárott, Mármarosszigeten és Kassán járt, mindenütt intézkedvén, hogy szeptem­ber elsejére a törvény intencióinak megfelelőleg a tanfolyamok felállíttassanak. A kormánybiztos Kassá­ról Pécsre, majd pedig onnan Szombathelyre és Pozsonyba utazik a végleges szervezés végett. Budapest, július 31. A romániai zsidók ügye a képviselőházban. Ezen a címen írja a Pesti Hírlap: «A romániai zsidók ügyét a néppárt fölhül használja agitációra. Rakovszky István máris készül arra, hogy a romániai zsidók budapesti időzését a képviselőház­ban interpelláció tárgyává fogja tenni, mert hibáz­tatja, hogy a belügyminisztérium megengedte, hogy a kivándorlók Budapesten a törvényszabta 24 órán túl maradhassanak s ezzel lehetővé tette, hogy a ki­vándorlók egy része úgy a fővárosban, mint a vidé­ken a rendőri intézmények kijátszásával elszéledjen és megtelepedjen.» Rakovszky Istvánnak, aki jelenleg Párisban tartózkodik, egyáltalán nem volt szándékában interpellálni, de az eszme kitűnő s az interpel­láció csakugyan meg is lesz, mihelyt a Ház ösz­­szeül. Addig is szedjen össze a Pesti Hírlap még néhány interpellációra való anyagot s ne mu­­laszsza el figyelmeztetni a néppárt képviselőit, ha esetleg valami kikerülné az ő figyelmüket. Horánszky Nándor Rátóton. A Pol. Ért. értesü­lése szerint Horánszky Nándor országgyűlési kép­viselő a holnapi nap folyamán Balatonfüredről — hol családjával nyaral — Rátótra utazik Széll Kál­mán miniszterelnök látogatására. Rövid ott időzés után Horánszky ismét visszatér Balatonfüredre, ahol szeptemberig marad. Hogy mit csinál majd Horánszky Nándor Rátóton, arról a Magyar Szónak rendkívül érdekes és különös hiteles tudósítása lesz. Tiszántúl — Dunántúl, Nyitrán Thuróczy főispán •— az igaz — kevés, de válogatott Bánffyánus publi­megéheznek. A pihent ész azonban itt is megta­lálja a módot a törvény betűjének betartásával kijátszani. Ha betérsz vasárnap az ilyen hotelbe, a konyha hideg ugyan, de azért a pincér komoly képpel teszi eléd a terítéket meg az étlapot és megkérdi, mit parancsolsz. A vendég azonban ismeri a dörgést s rendesen csak egy sandwichre éhes. A mire hoznak neki két darab papirosvas­­tagságu kenyérszelet közé beékelt cigarettapapír vastagságú sonkaszeletet. Meglátszik rajta, hogy már számos vendég előtt megfordult, mert a tör­vény nem kényszeríti a vendéget, hogy meg is egye, meg is fizesse a megrendelt ételt. Elég az, hogy az étel ott van és «melléje» kiszolgálnak annyi italt, amennyire a vendég éppen megszom­jazik. Szegényesebb helyeken még ennyire se fáraszt­ják magukat. Ott nem a törvény hátsó ajtaját veszik igénybe, hanem egyszerűen a korcsmáét. A sarki rendőr hunyorgó mosolylyal sunyit, mikor nézi, de — ő tudja, hogy miért — nem látja meg az ezen a hátsó ajtón operettebeli összeesküvők titokzatosságával besurranó ala­kokat, kik papírba takarva nagy karjukon levő kosárban viszik a sörös kancsót. így azután a puritán szellem alkotta törvény mellett szerencsésen el van érve az, hogy vasárnapokon is látni ittas embereket az utcá­kon, talán többet, mint hétköznap, pedig köz­napokon is sokat láthatni. Hozzá még nemcsak férfiakat, de nőket is, holott pedig a közmorál nem engedi meg nőknek az oly helyekre járást, ahol szeszes italt mérnek. Hogy hát mégis hol jut hozzá az asszony ? A yankee egykedvűen von vállat: It’s her business, not mine ! Az ő dolga, nem az enyém. Mindezek dacára azonban ma is élénk vita folyik a szalonok ellenzői meg az intézmény he­lyeslői között. Komoly anyagi érdek nélkül való. A betegsegítés reformja. A kereskedelmi minisz­ter sok utazgatása, lefényképeztetése és bankettiro­­zása közben ráér komolyabb munkára is, így többek között tervezetet készített a betegsegitésről szóló 1891. évi XIV. törvénycikk módosításáról és azt vé­leményadás céljából az érdekelt hatóságoknak és tes­tületeknek megküldette. A vidéki kerületi betegsegitő­­pénztárak fölterjesztése immár elkészült, a buda­pestieké azonban nem és a főváros legnagyobb be­­tegsegítő intézete, a Budapesti kerületi beteg­­segélyző pénztár, amely a miniszteri terve­zetet e hónap 29-én tartott rendkívüli köz­gyűlésén tárgyalta, eddigelé szintén még nem foglalt állást. A székesfőváros tervezete ellen­ben teljesen elkészült és a napokban küldik föl a kereskedelmi miniszternek. A főváros hatóságának ez a felterjesztése éppen a kardinális pontokat illetően ellentétben áll a kormány javaslatával, így tehát egy újabb konfliktus van keletkezőben a elvi alapon mozgó vita s még eddig eldöntetlen. Az intézmény ellenzői az alkoholizmus terje­désével s azokkal a következményekkel érvel­nek, amelyek köztudomásúlag az alkoholizmus nyomában járnak. Az intézmény helyeslőinek, kik között pedig szintén komoly és önzetlen em­berek, egyebek közt egyházi férfiak is vannak, két főérvük van. Az egyik az, hogyha megszűnnek a saloonok, a társadalom azon részének, amelynek nincs családja, nincs becsületes otthona, nem lenne helye, ahol magaszerű emberekkel találkozhas­sak, szórakozhassék, mert egyesületre, klubra nem telik. A társas érintkezés, a szórakozás pe­dig nélkülözhessen ennél a kategóriánál is. Ők tehát szintén óhajtanának módosítást, de csak annyiban, hogy mérjenek ezekben a helyiségekben hamisí­tatlan tiszta italokat és télen melegítő, nyáron hűsítő, de nem szeszes italt. Nos, a mai Amerikában a hamisítatlan szeszes ital általános elterjedése olyan utópia, amiről még maga Plato sem mert volna ábrándozni. A télen melegítő, nyáron pedig hűsítő ital neto­vábbja pedig az amerikai munkás szemében is, csak úgy mint a magyarországi napszámoséban, a pálinka. A másik fő érv a szalonok fentartása mellett az az ingyen villásreggeli, amit ezek az ital mellé adnak. Hideg étel, meleg étel, vagy akár mind a kettő, ahogy tetszik a fogyasztónak. Hadd egyék­­igyek jót a szegény munkás öt azaz öt centért, igy okoskodnak. Hát az igaz, hogy öt centért, ami ugyan 12 és fél krajcárnak felelne meg,de vásárlóértéke itt nem több mint odahaza az öt krajcáré,csakugyan adnak egy nagy pohár —*­ magyarul «krigli» — sört s mel­léje valami kolbászfélét, vagy a mi gulyásunkhoz hasonló sten­t, főzeléket s amennyi kenyeret az illető akar, azonfelül rendelkezésére áll többféle A Pol. Ért. jelenti: «Széll Kálmán belügyminisz­ter a «Fehér Kereszt» országos lelencház-egyesület kérelmére a múlt évben megengedte, hogy az anya­könyvvezetők, a nevezett egyesület részére intézeti célokra, nevezetesen a dajkaságba kerülő gyermekek gondozására vonatkozó szerződések megkötéséhez szükséges születési adatok bizonyítására, teljes szü­letési anyakönyvi kivonatok helyett rövid tanúsít­ványokat állíthassanak ki s a pénzügyminiszter hozzájárulásával azt is, hogy az intézet részére, annak megkeresése alapján kiállítandó ezen tanú­sítványok külön szegénységi bizonyítvány felmu­tatása nélkül is díj- és bélyegmentesen adhatók ki. Tekintettel arra, hogy a «Fehér Kereszt» egyesület országos intézet, tehát nemcsak a székesfővárosban, hanem fiókintézetei által immár az egész ország te­rületén működik, azért a belügyminiszter a hivat­kozott különleges engedélyt általános érvényűeknek jelentette ki. Miután továbbá az egyesület rendel­tetésénél fogva közcélra szolgál és így egyes intézeti helyisége is közintézetnek tekinthető, megengedte azt is, hogy az egyesület, az intézeteiben előforduló szü­letések és haláleseteket írásban jelenthesse be anya­könyvezés végett­. Hiszen humanitárius és gyakorlati szempontból nincs kifogás a belügyminiszternek intézkedése ellen, amely noha már a múlt évben történt, mégis csak most tétetik közzé félhivatalos cikornyás stílusban a Pol. Ért. által. De ha Széll Kálmán már rést üt az állami anyakönyvi törvényen, nevezetesen annak 35. szaka­szába, mely szerint születési esetekben írásbeli bejelent hideg felvágott, hal, saláta, sajt, oda van kirakva, ehetik, magyarán szólva, amennyi belefér. Ez megvan a jobbféle és a közönségesebb helyeken, de legkivált az utóbbiakon szokta igénybe venni a munkásember, akinek az az életrendje, hogy reggel erősen reggeliz, délben csak «bekap» valamit és este 6—7 óra közt ebédel. Naivabb lélek elcsodálkozik rajta, hogy mi­képpen kerül ki öt centből mindez : az ital, az étel, regie, azonfelül a vendéglő ugyancsak nem olcsó bérlete, hozzá a szintén nem olcsó sze­mélyzet, főképp pedig az italmérési engedély illetéke, mely tekintet nélkül a helyiség kisebb­­nagyobb voltára, jobb vagy rosszabb fekvésére, forgalmára s minden egyéb a jövedelemre mérv­adó tényezőkre egyformán 800 tallér, vagyis 2000 forint évenként ? Hiszen ez utóbbi tétel maga fel­emészti naponta közel ötven vendég öt centjét ? Egy kis megfigyelés azonban rávisz a dolog nyitjára. A vendég eleinte talán csak az étel okáért megy a szalonba. Az étel meg az ital igényéhez képest elég jók, erről gondoskodik a konkurrencia. Azzal kezd odaszokni s be-be­tér egy-egy itókára is, hiszen télen olyan nagyon hideg van, nyáron meg olyan nagy a hőség, meg cimborákkal is találkozhatik az ember, elütheti az időt. Kivált olyankor, mikor nincs munka, ami elég sűrűn előfordul amúgy is, még sűrűb­ben akkor, ha az illető válogat a munkában, ahogy teszen azt magyarjaink nagy része szokta tenni. Nem szükséges talán, hogy leírjam azt a na­gyon is közismert lélektani folyamatot, hogy miképpen válik a korcsma befolyása alatt a szor­gos munkásból lanyha, majd henye, majd do­­logkerülő, aki már csak addig dolgozik, míg az italra valót megkereste. Egyforma az itt nálunk is. Az igaz, hogy itt nincs meg az, ami ezt a folyamatot nálunk gyorsítani szokta, a korcsmáros hitelezése. Van azonban, sőt nagy . Szerda, 1900. augusztusi Széll Kálmán—revizionista.

Next