Alkotmány, 1900. október (5. évfolyam, 234-259. szám)

1900-10-02 / 234. szám

ALKOTMÁNY. 234. szám, gondolom, elég ok, hogy Apponyi őszintén kételkedjék Széll Kálmán barátságának őszinteségében. Horánszkyval éppúgy bánt el a minisz­terelnök, csakhogy itt Szilágyi Dezsőt hasz­nálta spanyolfalnak. Még az is külöb­bség, hogy Horánszkytól visszakérte adott sza­vát s ez­­t fel is oldotta azon biztatással, hogy később eljön az idő, amikor mégis ő lesz belügyminiszter, csak várjon, mig a vá­lasztásoknak vége, vagy, mig a bősz Szi­lágyi megbékül s a házelnökséggel beéri. Széll barátsága Horánszkyval tehát most is tart, ámbár e barátság annyi boszusá­­got és csalódást szerzett Horánszkynak, hogy belebetegedett. Helyette Szilágyi ne­heztel, ki szokása szerint, indulatait nem fékezi s nem fukarkodik a titulusokkal, melyeket a kormánynak osztogat. De mi­kor látta a miniszterelnök házánál, Szilá­gyi Dezsőt, vagy mikor találkozott vele a szabadelvű körben? A bizalom, melylyel a Tiszák viseltet­nek Széll Kálmán és kormánya iránt, patikasulylyal mérhető. Igenis, mert a mérget a legfinomabb sulylyal kell mérni. Kik Wekerle és Bánffy alatt mindig ki-­s bejártak, a miniszterelnökség kapuja nem látja se az öreget, se a fiát, a szabadelvű körben találhatók. Itt értekezhetik velök a miniszterelnök, miután közös politikai üzletet visznek s most Széll a cégvezető. Egyébként tiszta dolog, hogy bizalomnak és barátságnak nyoma sincs közöttük s a Tiszák csak lesik a percet, mikor Szélit is a sülyesztőbe ereszthetik, mely mindig ott áll a szabadelvű pártkör tanácskozó terme közepén. Minek szóljunk Bánffyról és a zsidók­ról, kik oly nagyon szabadelvűek, hogy Széll Kálmánt ultramontánnak híresztelik. Ezek legalább nyíltan fenyegetik. A külömböző áramlatok között érde­kelve, Széll Kálmán határtalan önhittségé­ben ma sem látja a veszélyt s a helyzet urának képzeli magát. Fizetett zsidó kor­szereknek ferdeségeire, hiábavalóságokra, vesze­delmes voltukra. A keresztény vallás fölénye és igazsága ma­gasan leragyog ezekből a támadó rendszerek­ből s éppen azért buktak az ókor vallásai is, azért nem tudtak társadalmakat fentartani, mert tanaik az értelmi képességet egyoldalúan fej­lesztették, az érzékisséget becézgették s tulaj­donképpen nem is voltak mások, mint egyes emberek bölcseleti rendszerei. A kereszt vallása mindezek fölött messze kimagaslik s a szerző az újabbkori materialista bölcselők és szocialista vezérek ama apodiktikus jóslásaival szemben, hogy jön kor, midőn az emberiség semmi pozitív vallásnak szükségét nem fogja érezni, a legmeggyőzőbben bebizo­nyítja, hogy a tökéletes vallástalanság korszaka nem fog soha bekövetkezni, mert hit nélkül az ember meg nem élt s nem is fog élni soha. Krisztus vallása pedig éppen az a vallás, mely­nek alapja a kőszál, mely megadja az emberi­ségnek az igazságot, kielégíti lelki és testi vá­gyait, melyen kizárólagosan épülhet a szo­ciális társadalom épülete s melynek falait éppen ezért hiába döngetik a faltörő kosok, sziklaalap­ját hiába nyaldossák az atheizmus örvénylő hul­lámai. Christus victor! Krisztus győzedelmeskedni fog minden időkben s mindenekfelett! Ezekkel a lelkes szavakkal fejezi be a nagyérdemű kiváló szerző hatalmas munkáját. Külön ajánlatra azt hiszszük nem szorul a munka. A harmadik kötet nagy 8-rét alak, 307 lap. Ára fűzve 4 korona. Kötve 5 korona. Mind a három kötet ára fűzve 12 korona, vászonba kötve 15 korona. Kapható a Szent Gellért ka­­tholikus műintézetnél, Budapest, VIII., Práter­ u. 44. sz. Petrassevich Géza, lapb­ói hitetik el ezt vele, kik háta mö­gött kinevetik. A választásokkal tartotta féken pártját s most is ebben bizik, hogy mandátumaikért lesznek hozzá hívek, de ha se pénzt nem ad, sem hivatalos erő­szakot nem igér nekik, a Ház feloszlatá­sától immár nem félnek. A büdzsé miatt nem lehet választani új évig s azután is­mét nem áprilisig. Akkor meg már úgyis mindegy, mert csak félév marad még hátra. A csalétkek közé, melyekkel függőben tartotta a különféle párttöredékeket, tarto­zik a főispánkérdés is. A volt nemzeti pártiakat, — kikre bizton számit, mint­hogy, feladván pártállásukat, nem me­hetnek sehová, csak haza­s Apponyi hiába fenyegetődzik, hogy oppozicióba megy, mert nem talál rá alapot, pártot és hitet — megnyugtatta és le­főzte azzal, hogy Gubnert kinevezte bel­ügyi államtitkárnak s újra vártak türel­mesen egy fél esztendeig. De miniszterség és államtitkárság közt nagy a különbség, mert a miniszter ott ül a minisztertanács­ban szavazattal, közvetlen jelentéseket tesz a királynak s a saját felelősségére rendelkezik a hatóságokkal; az államtit­kárnak pedig se tudomása, se beleszólása a kormány politikájába, se rendelkezési joga nincs, hanem köteles minden fonto­sabb ügyet miniszterének előadni s ennek utasításai szerint eljárni. Így történt, hogy Gulner kinevezése után is a nagy söprés elmaradt s Vadnay et consortes fütyülnek. Most végre hat főispánságban lesz vál­tozás. Ezek közül két hely üres: a sárosi és az újvidéki. Két főispán nyugdíjba megy: az aradi és a torontáli. A honfit a közigazgatási bírósághoz nevezik ki s a nógrádi hasonlóképpen más hivatalt kap, mint ahogy az újvidékit is jövedelmező közjegyzőséggel kárpótolták. Szóval senki­nek se lesz bántódása, a régi rendszer ozsloposai büntetés helyett jutalmat kap­nak, a moveantur ut promoveantur s a megüresedett helyek elosztatnak a külön­féle pártárnyalatok között, hogy legyen vége a mozgásnak. Ez Széll­ politikai művészete. De mivel ezzel a zsidók be nem érik és a kálvinis­ták is fenyegetődznek, a financier-minisz­­terelnök, szabadelvűségének tüntető ki­mutatására, a néppárt ellen készül hadat üzenni. Meg fogja­­ mutatni, hogy a néppártot is lefőzi. Nem kapnak mandá­tumot, a «jó» katholikusok segítségével leszereli a néppártot, így okoskodik és igy informálja embereit és lapjait. Tíz esztendő alatt annyit tapasztaltunk Tiszától, Csákytól, Wekerlétől, Szilágyitól és Bánffytól, hogy semmi se lephet meg bennünket Széll Kálmántól. Kezdettől láttuk, hogy hamis indulattal viseltetik a katolikusokhoz s annyira megszokta a zsidókat, hogy élni se tudna nélkülök. Mi tehát nem várunk és követelünk egye­bet Szélitől, mint minden más kormány­tól : a törvény és az alkotmányos szabad­ság megtartását. Ehhez pedig, mint magyar állampolgároknak, jogunk van. Meg fog­juk tudni azt védeni. Erőt hitünkből és hazafiságunkból merítünk. Nem fújhatja le rólunk a keresztséget se Zephir, se Boreas. De igaza van annak a nagy exminisz­­ternek, ki azt tartja, hogy Magyarországon Budapest, október 1. Magyar miniszterek Bécsben. Félhivatalos jelentés szerint Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter ma délben, Lukkács László pénzügy­­miniszter és Popovics Sándor dr. miniszteri ta­nácsos pedig ma este Bécsbe érkeztek. Széll Kálmán miniszterelnököt holnap reggelre várják Bécsbe. Szabó István, a győrszigeti kerület képvise­lője, mint már megírtuk, kerületének összes köz­ségeit, kivéve a Győrhöz két legközelebb fekvőt, meglátogatta. Minden egyes községben kifejtette pártjának álláspontját s a választók nagy lelke­sedéssel hallgatták a népszerű képviselőt. Több községben a protestánsok nyíltan Szabó István mellé állottak és kijelentették, hogy rászavaznak, vagy legalább is ellene szavazni nem fognak. Firczák püspök és a görög katholikus magyarok országos bizottsága. Szabó Jenő, főrendiházi tag, egy nyilatkozatot küldött be a lapokhoz, melyben a püspök megbízásából kijelenti, hogy a tévesen értel­mezett pásztorlevélnek «a ruthénnép»-ről szóló passzu­sai a görög katholikus magyarságra nem alkalmazhatók s a püspök nem azonosítja magát egyes lapokban meg­jelent és a görög katholikus magyarságot támadó cikkek célzataival. Őszinte örömmel veszünk tudomást a görög katholikus Országos bizottság elnökének e nyilatko­zatáról, amely nyíltan annak a felfogásnak adott igazat, amelyet az Alkotmány hangoztatott. Azt hiszszük, sőt tudjuk, hogy Ungváron immár senkinek sem jut eszébe a görög katholikus magyarságot ruthénnek tekinteni. Az Országos bizottság távol áll azon tá­madásoktól, melyekkel egyik másik újság a püspököt illette és nagyon jól tette, hogy közbevetette magát a kedélyek megnyugtatására. Reméljük, hogy ezzel elsimultak a felkavart hullámok és elmegy azok kedve, akik a vallásból politikát szeretnének csi­nálni és a magyar liturgia ügyét, politikai szempont­ból akarnák kihasználni, hol a ruthének, hol a ma­gyarok ellen. A jövő évi költségvetés. Lukács László pénzügy­miniszter az országgyűlés összeülése után mindjárt az első napokban fogja a költségvetést a képviselő­házban beterjeszteni. Ez a költségvetés, úgy hallat­szik, mind a kiadások, mind a bevételek rovatán mintegy 7—8 millióval nagyobb összegekkel zárul, mint az idei. Jelentékenyen növekednek a kiadások: a belügyminisztériumnál az anyakönyvi kiadásokkal; az igazságügyminisztériumnál az új bűnvádi perrend­tartás s egyéb reformok következtében; a vallás- és a közoktatásügyi minisztériumnál, ahol a töbletet részint az állam, jobban mondva felekezetien iskolák fejlesz­tése, részint a nem katholikus lelkészek kongruájá­­nak folyósítása idézi elő ; a honvédelmi tárcánál, ahol a tiszti fizetések emelése most érvényesül a maga teljességében; de a földmivelésügyi tárcánál is, ahol különösen az állategészségügyi szolgálat ál­lamosítása okoz jelentékeny több kiadást. Hogy a mérleg mégis «aktív» legyen, természetesen szükség volt a bevételeket is nagyobb összeggel venni fel. Ehhez képest a fogyasztási adók általában, az egyenes adók közül pedig a kereseti adók közül pedig a kereseti adók magasabb hozadékkal irányoztatnak elő s igy «sikerül» újra kihozni a hagyományos néhány ezer forintnyi «fölösleget», így tehát mégis «boldog a magyar». «Csak éppen a néppárt nem.» Ne csodál­k­ozzék senki: szó van egy nyájaskodásról, ame­lyet az a Budapesti Hírlap követ el most, a Csanádi egyházmegyének velencei zarándoklata alkalmával a néppárt ellen, amely máskor (utol­jára tavaly július havában) hazafiatlansággal, magyartalansággal vádolta többek között éppen a Csanádi egyházmegyének temesvári papnevelő intézetet. A rosszul színlelt «csudálkozás» hang­ján írta tegnap a nevezett Széll-párti lap: «Ebben a zarándoklatban a magyar kép­viselőház minden pártjából voltak tagok. Lázár György, Blaskovics Ferenc, Berzeviczy Albert a kormánypártot, Barabás Béla a Kossuth­­pártot, Városy Gyula az Ugron-pártot képvi­selték. Csak épp a néppártot nem képviselte senki. Várjon miért? 2 Kedd, 1900. október 2. jövőre nincs csak két párt: liberális párt és néppárt. Igenis, csak két tábor lesz: zsidó párt és keresztény párt.

Next