Alkotmány, 1902. május (7. évfolyam, 104-129. szám)

1902-05-01 / 104. szám

ALKOTMÁNY. 104. szám. 2 Csütörtök, 1902. május 1. szerint éppen olyan elméleti dolog, mint a lefegyverzés és az örök béke követelése. Mindnyájan tudjuk, hogy a Kelet forrong, aogy a szlávok és németek dulakodása nagy veszélyeket hozhat monarchiánkra, hogy Oroszország roppant haderőkkel áll határainkon, hogy a német szövetséges talpig fegyverben veszedelmes szomszédunk és tehát a hadsereget megbontani nem lehet, önálló magyar hadsereget pedig hirtelen nem állíthatnánk, mert se tisztikarunk nincs elegendő, se pénzünk. De mi erről nem szólunk, mi a helyzet és a valóság mérlegelésénél maradunk. Amire a néppárt fősúlyt fektet, tudniillik a nép érdekének képviselete az állam jogos igényeinek tekintetbe vételével, azt a katonai kérdésekben programmjában kifejtette s ehhez tartja magát a parlamentben és a delegációban. Egyaránt le akarja szállítani a katonai szolgálat idejét a közös hadseregnél és a honvédségnél két esztendőre, mert ez elég a katonai kiképzésre; egyaránt takarékoskodni akar a nép pénzével a közös hadsereg és honvédség büdzséjében; a katonai szolgálat mindkét ágában kifogásolja a gazdasági erők elvonását a mezőgazdaságtól és minden munkától, hogy aratás helyett a legerősebb férfiak a kaszárnyákban hevernek; nem hunyhat szemet a néppárt a katonai szolgálat azon szigora és terhessége előtt, mely sok ezer fiatal embert kivándorlásra késztet inkább, semhogy a katonai élet szenvedéseit kiállja. A katonai szállítások felekezeti monopóliumát éppúgymegszüntetendőnek ítéli a honvédségi fél, mint a közös hadseregnél, s a katonaierkölcstelenséget is, amennyire csak lehet, ellensúlyozni iparkodik. Hogy a szabadelvű párt a katona-kérdésekben nem sokat okoskodik s mindent megszavaz, az neki régi, szokása, mert ezzel véli veszendő uralkodásáát fentarthatni. Minden, ami hadszervezetünkben rossz,népünk a szabadelvű pártnak köszönheti. Semmi bizodalmunk nincs hozzá, hogy az nyitott liberális delegáció különb lesz a réginél, de az ellenzék megteszi kötelességét, midőn őszinte kritikát gyakorol s ha szavazatával nem dönthet, szavának súlya van. Az igazság ereje elöl nem zárkózhatnak el a miniszterek sem s a véderő-javaslatnál tekintetbe kell, hogy vegyék a tapasztalati tények kimutatott következményeit. Súlyosabb katonai szolgálatot elviselni nem bírunk, a hadszervezetben és katonai kormányzatban tehát népünkön könnyíteni kell. zénytalan ideig mindig éhenkórász marad . . . Ezt mondta! . . . Most meg akarom kissé puhítani . . . Chamois (egészen beleizzad, úgy belovagolja magát a dühbe): Ezt mondta? ... Az a vén zsugori ezt mondta ? Ahelyett, hogy boldognak érezné magát, hogy istenáldotta művész akarja feleségül a leányát, így beszél ? Ilt van abban annyi józanság, annyi ész, mint egy csirkében ? . . . Nem, annyi sincs. (Egyszerre boldogság ömlik el az urnán, mert eszébe villan, hogy itt megint elsütheti az ő szociológiai elveit). Hát azután hol marad a társadalmi egyenlőség? Mi? És mennyivel külömb ember egy meggazdagodott szappanos mester, mint egy zseniális festőművész ? Mi ? Erre tessék felelni! Én is vagyonos ember vagyok, de ha akármikor olyan valaki kéri meg a leányom kezét, aki a tanultsága, a tudománya, a művészete után él és szegény ember, ha a lányomat szereti, az meg őt — minden gondolkodás nélkül egymásnak adom őket. . . Hol maradna különben a társadalmi egyenlőség? Ez volt szegény elhalt feleségemnek is az elve. Yenard (szerényen): Hol? Bizony hol maradna? ... Chamois: Hát hol? . . . (teljes óra hosszat szaval még az ő társadalmi egyenlőségéről, úgy, hogy a másik kettőnek már teljesen kábult a feje.) II. Három hónappal később. Chamois lakása. Nyárspolgárias, kínos fényűzésű ebédlő: a bútorok mindegyikén legkevesebb négyféle stílnek az összevisszasága. Ebéd után. Chamois és Vénard, aki vendég volt ma az ebéden, szivaroznak. Puskaszemekkel néz Chamois, az asztal mellett szerényen megkuporodó leányára, Jeanetiera. Egyszerre azután megindul a szájából a szó, mint a záporeső. Chamois (szikrázik !, szeme): Mit, hogy te nem tudsz élni anélkül az éhenkórász nélkül? Mi ? . . . Hiába nézesz úgy rám, azért mégis éhenkórász az a te szeletelt Julesod. . . Az!... Zeneszerző úr ? Ah! Ah! Nem bánom én, ha azt is mondják róla, hogy az öt világrész legnagyobb művésze, az én vöm nem lesz! . . . Nekem nem kell a nyakamra ily «művész» úr! Yenard (szerényen): De kérlek ... Chamois (remeg a dühtől): Még te is pártját fogod?! Még te is?! . .. Mutasson ki rendes évi jövedelmet az az úr, akkor talán szóba állok vele! Eszemben sem jut még a leglázasabb álmomban sem, hogy olyannak adjam a lányomat, aki bizonytalan ideig mindig éhenkórász marad. . . És te leány, azt mondom, elég legyen a sírásból! De elég ám ! Az az ember nem lesz a rém! Punktum! Még az kell, hogy az ilyen «művész» urak. . . Venard (nagy küzködve): De te . . . Hisz’ a múltkor, mikor a festi meg Raux úr. . . Hát igen, hol marad a társadalmi egyenlőség . Az elv? . . . Chamois (előkelő nyugalommal): A múltkor egész más volt. . . Alkor másról volt szó ! .. . Én föltétlenül rajongok az elvért h elvben. Alphonse Allais, Budapest, április 30. A képviselőház holnap, május 1-én délelőtt 10 órakor ülést tart, melyen folytatják a honvédelmi költségvetés tárgyalását. Szólásra fel van jegyezve: Mákonyi Samu. Az ülés végén kisorsolják a Flalcisz Zsigmond összeférhetlenségi ügyében ítélkező bizottságot, mely nyomban a képviselőház ülése után megkezdi tárgyalását. A zirci választás. A zirci kerület néppárti képviselőjelöltje, Udvardy Ferenc május 4-én, vasárnap délután 3 órakor mondja programmbeszédét. Ez alkalommal a néppárti képviselők közül Zichy János gróf, Hakovszky István, Buzáth Ferenc, Förster Ottó és Szabó István lesznek a jelölt kíséretében. Udvardy a jövő héten bejárja kerületét. A szabadelvű párt táborában bizonyos zavar észlehető. A budapesti központ eddigi jelöltje, Mákfalvay Géza, akiről éppen ma azt írták a liberális lapok, hogy a kerületben «igen rokonszenvesen» fogadják, — visszalépett, mert a kerületi szabadelvű párt egy része Hunkár Dénest óhajtja jelölni. — A választás május 12-én lesz. A kereskedelmi tárca. Mindegyre függőben van a kereskedelmi tárca betöltésének kérdése. Láng Lajos nevét még mindig nem ejtették el a találgatások, másrészt azonban megerősítése sem érkezett annak a hírnek, hogy Láng Lajos lesz a kereskedelmi miniszter. Hír szerint az ide való tárgyalások azért akadtak meg, mert nem tudnak mellé alkalmas államtitkárt találni, minthoggy Nagy Ferenc államtitkár állítólag nem hajlandó új miniszter alatt szolgálni. A mai minisztertanácson különben a kereskedelmi tárcát Nagy Ferenc képviselte és tehát a politikai bookmakerek újra lázasan jegyzik Nagy Ferencet a favoritok között. Tót néppárt? Hát ilyen is van? kérdezzük a M. A. cikkezőjével, aki ma azt írja, hogy a felvidéki tótok számára kiadnak újabban Budapesten egy «Hlas Ludu» (Népszava) című lapot, amelynek tulajdonosa a «slovenska ludova strana (tót néppárt), szerkesztője pedig valami L. Sigmund. A M. A. cikkezője fel is sorolja a lap neki megküldött folyó évi április 15-én megjelent 2. számának tartalmát. E szerint a lap első cikke az általános szavazati jog behozatalát sürgeti és pedig a legszélesebb alapon, szocialista stílusban, izgatva a papok, tanítók és jegyzők ellen. A másik cikkben az van, hogy Felsőmagyarország őslakói a tótok, akik már a feniciaiakkal kereskedtek s az a Toot nevű feniciai, aki feltalálta az írást, tulajdonképpen a tót volt Végül a harmadik cikk határozottan «Los von Rom» szó, holmi tót liturgia szükségét emlegeti ...A M. A. cikkezője a tót nemzetiségi párt lapjának mondja ezt a bolond lapot és ha ez igaz, a tót nemzetiségiek füllentettek a képviselőházban és minden hazafias ember legerősebb kritikáját, még többet: legerélyesebb ellenakcióját provokálják. Katholikus pap ilyen eszelős irányt aminő az Hlas Ludim-é, nem követhet. De mi, noha a tót nemzetiségiekkel éppenséggel nem rokonszenvezünk, mégsem nekik, hanem a szocialistáknak tulajdonítjuk az új lapot A szocialisták húsvétkor tartott kongresszusaikon hangosan hirdették, hogy agitációjukat kiterjesztik a tótokra is, a «Hlas Ludu» említett számának cikkei mindenben rávallanak a szocialista kézre. Rávall erre a szerkesztő «úr» eltitkolt családi neve: L. és a zsidóknál kedvelt mellékneve: Zsigmond. Rávall ez is, hogy nem a tót nemzetiségiek felvidéki központjai egyikén, hanem Budapesten jelenik meg a lap. De akár a tót nemzetiségieké ez a lap és irány, akár a szocialistáké, legyenek résen a derék tót nép hazafias vezetői, nevezetesen a papok, a néppártiak és füstöljék ki mindenünnen azt a Hlas Ludu-t. A tót nemzetiségű képviselőknek legszorosabb kötelességük lesz szintén (de őszintén ám!) kijelenteni, hogy összeköttetésben állanak-e a Hlas Ludu-val és irányával, vagy sem ? Követeljük ezt tőlük egész joggal, mert nem fogjuk tűrni, hogy a néppárt nevével akárki bűnös, hazafiatlan és keresztényellenes módon visszaéljen. A deési választás. A híres deési kerületben a függetlenségi párt Rády János budapesti kártyagyárost léptette fel. A szabadelvű párt jelöltje újból Dániel Tibor báró lesz. Az 1848. évi XX. törvénycikk és a reformátusok. A reformátusok egyetemes konventje ma foglalkozott a zsinati bizottságnak javaslataival az 1846 : XX. törvénycikk alkalmazása ügyében. A bizottság nem követeli a törvény merev végrehajtását, csak tíz évről tíz évre terjedő javadalmazást kér a törvényhozástól oly esetben, mikor az egyház vagyona s a hívek teherviselési képessége nem elég a felmerülő szükséglet kielégítésére. A konvent Tisza István módosításaival fogadta el a bizottság javaslatát. Tisza István figyelmeztetett arra, hogy az 1848. évi XX. t e. betű szerint való végrehajtása esetén a reformátusok elvesztenék autonómiájukat. A zsinat javaslatával együtt Tisza István gróf határozati javaslatot nyújtott be arra, hogy az állami dotációval kapcsolatban rendezzék az egyházi adózást. Ezzel a kiegészítéssel a konvent el is fogadta a zsinati bizottság javaslatát. Osztrák miniszterelnök Budapesten. Bécsből jelentik Koerber miniszterelnök a jövő hét elején Budapestre utazik s jelen lesz a delegációk megnyitásán. Ez alkalommal Széll Kálmán miniszterelnökkel a vám- és kereskedelmi szerződés megújításáról és az autonóm vámtarifa megállapításáról tárgyalni fog. Már hányadszor? Uj főrend. A főrendiház állandó igazoló bizottsága mai ülésén törölte a főrendek névjegyzékéből Goldis József és Pálffy András gróf elhunyt főrendeket, ellenben fölveste Esterházy Alajos herceget, a testőrség új kapitányát.